Fordítás :Columbine: The Untold Story Of Dylan Klebold /Disneygirl8/

Nagy sokára, de itt a következő rész. Szerintem ez a legjobb...
Szóval...
The massacre is begin...

Chapter 6: Miért ?

Folytattuk a lövöldözést és sétáltunk le a dombról. Meglőttem valaki bokáját.
- Oh, bassza meg ! - mondtam, de senki sem hallotta meg a lövésektől.
Eric eltalált egy gyereket, aki azonnal a földre esett. Tudtam, hogy halott. Csak feküdt a vértócsában. Még csak kilencedikes volt, gondoltam magamban. Elkezdtem lőni az ajtókat, üveg repült mindenfelé ahogy két ember lebukott az ajtók mögött. Ahogy közeledtünk az ajtók felé mindenkit lőttünk magunk körül. Én nem igazán találtam el senkit, csak annak a lánynak a bokáját. Én úgy tettem, mintha őket lőném, de csak körülöttük lőttem. Nem akartam eltalálni őket.
Ahogy megérkeztünk az ajtókhoz, Eric kinyitotta. Sétáltunk a folyosón és Eric azt mondta.
- Lőj le bárkit akit meglátsz !
Bólintottam egy beteg mosollyal. Balra fordultunk és közeledtünk a könyvtárhoz. Amikor közelebb értünk, betöltöttük a fegyvereinket. Amikor beléptünk a könyvtárba, Eric egyet lőtt. Mindenki az asztal alá rejtőzött, kivéve egy gyereket, aki a számítógép előtt ült és mielőtt bárki figyelmeztethette volna, Eric lelőtte.
A francba ! Eric lelőtte a fogyatékos gyereket ! Mi a fasz !
Teljesen elsápadtam és újra könnyezni kezdtem. Azt hittem, fel leszek dobva.
- Most csináljuk, vagy nem ? - nézett rám Eric.
Bólogattam.
- Igen. - mondtam, mintha nem érezném rosszul magam.
Eric és én kétfelé váltunk és el kezdtünk járkálni. Ránéztem, ő egy asztalnál állt, ami alatt két lány volt. Egyikről tudtam ki. Ő volt Rachel Scott. Óvoda óta ismertem. Múlt héten láttam az iskolai tehetség kutató show-ban, a csapat elrontotta, de ő a teljesítményével megmentette őket. Remegett és hangosan imádkozott. Tudtam, hogy Ericnek nem tetszik ez. Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Abban a pillanatban hallottam, amint Eric kétszer az asztalra csap az öklével. Majd leguggolt hozzájuk. Most láthatták az arcát. Eric nézte őket, rájuk fogta a fegyverét.
- Kukucs !
A puska lövés eldördült. A lány halott volt.
Megláttam egy lányt az asztalnál, ahol én álltam. Meglőttem a térdét és az üvöltésének rémisztő hangja csengett mindenki fülében. Megragadtam a haját, remélve hogy Eric figyel engem.
- Hiszel Istenben ? - kérdeztem tőle.
Vajon ha Isten valóságos, és létezik, miért engem válaszott hogy ezt tegyem és hogy így éljem az életem ?
- Tudod,hogy igen !
A lány felnézett rám. Könnyek és gyűlölet volt a szemében. Tudtam, hogy soha nem felejtem majd el azt a pillantást. A fegyver, amit a fejéhez fogtam, el kezdett remegni. És én is remegtem.
- Miért ? - ordítottam ahogy csak bírtam és a szemem ismét megtelt könnyel.
Kezdett volna válaszolni, de ledobtam a földre és elindultam a másik irányba. Nem törődve azzal mit csinál, és többé azzal sem, én mit csinálok.
- Dylan ! - hallottam ekkor egy ismerős hangot. A hang irányába néztem. Eric volt az, felébresztett engem. Odamentem hozzá, hogy vajon mit akar.
- Nézd ! - mondta és újra sötéten kezdett el mosolyogni. Mindketten leguggoltunk, hogy megnézzük mi van az asztal alatt.
Három sportoló ült ott.
folytatása következik...

Megjegyzés: Tudom, hogy igazából Rachel Scottot kint az iskola udvaron ölték meg, akinek Eric mondta hogy kukucs az Cassie Bernall volt, a "hiszel Istenben?" kérdést pedig egy harmadik csajnak tették fel (ő életben maradt).
De ez ugye ff...