Fordítás :Columbine: The Untold Story Of Dylan Klebold /Disneygirl8/

Hell ! Itt a negyedik rész.

Chapter 4.: Szörnyeteg ?

Ahogy becsaptam az ajtót magam mögött, éreztem a napsütést az arcomon. Meleg volt és világos és teljesen rossz...Láttam egy fekete autót lehúzódni az úttestről. Hallottam a hangos zenét. Amint megláttam, abbahagytam az önsajnálatot és magamra erőltettem egy hamis mosolyt. Még egy utolsó pillantást vetettem a házamra, az érzelmeimre. Majd kinyitottam az ajtót és beültem a kocsiba.
- Hey. - mondta Eric és lehalkította a zenét.
- Hy. - motyogtam.
- Mi a franc van veled ? - kérdezte és undorodva nézett rám.
- Semmi. Bazd meg, csináljuk. - mondtam kegyetlen hangon és a leghamisabb mosollyal amivel valaha is mosolyogtam.
- Fuck yeah ! - mondta Eric és hangosabbra vette a zenét.
Ahogy hallgattam a zenét, elkezdtem azon töprengeni kik tűnnek majd fel a temetésen. Egyedül temetnek ? Vagy közös temetésünk lesz Eric-el ? Eljön valaki az iskolából ? Bassza meg, nem ! Biztos hogy nem. Mindenki azt hiszi szörnyeteg vagyok. De mi a helyzet azzal a lánnyal ? Látni fogja miért történt ez az egész és hogy miért kellett csinálnom ? Vagy ő is utál engem, ahogy mindenki más ?
Eric ismét lehalkította a rádiót, de nem vettem észre.
- Hoztál mindent ? - kérdezte, félbeszakítva ezzel a gondolataimat.
- Oh...Igen...- válaszoltam, amint vissza tértem a valóságba.
- Akkor jó. Nem baszhatjuk el. Ha elbasszuk, börtönbe kerülünk egy életre. És ott nem leszünk együtt. - mondta.
- Gondolod, meglátogatna valaki minket ? - kérdeztem, de ő azt hitte nem vagyok magamnál.
- Bazd meg, nem ! Hiszen mindenki utál minket ! Miért ?
- Oh...csak gondolkodtam. - hazudtam.
Csak mentünk az úton. Ahogy láttam az iskolát, a gyomrom össze szűkült. Azt hittem fel leszek dobva. Amint megálltunk megnéztem az időt, 11:10. Leparkoltunk és minden cucc készen állt.
- Felkészültél ? - kérdezte rémisztő hangon. A hangja annyira gonosz és sötét volt.
Talán elmondhattam volna annak a lánynak, hogy Eric mennyire akarta ezt, jobban mint én.
- Igen. - mondtam és igyekeztem úgy beszélni mint ő, de nem utánoztam.
Minél jobban gondolkodtam azon, hogy érez most Eric, annál jobban akartam én is a bosszút.
- Menjünk !
folytatása következik...