Hoztam a fordítást és tegnap írtam a másik blogomba is. http://borntodiestory.blogspot.hu
Na olvassatok és B.U.É.K. !!!
Chapter 7.: Mit csináltok ?!
Eric nézte a fekete srácot és mondott neki valamit, amit megígértem magamnak hogy nem ismételek meg soha. Aztán lelőtte és nevetett. Nevettem én is és lelőttem a másik sportolót, aki annyiszor az öltöző szekrénynek lökött engem. Eric felállt és én azt vettem észre; hogy a harmadik srác nem volt halott. Én nem mondtam semmit, ő rám nézett. A barátja vérével az arcán. Felemeltem a fegyvert és célba vettem, mikor hallottam valakit kiabálni.
- Mit csináltok ?!
Láttam hogy egy lány bújkált az asztal alatt.
- Csak embereket ölünk. - feleltem, ahogy a könyvtár másik végébe mentem.
Kinéztünk a könyvtár ablakán. A parkoló tele volt zsarukkal és a S.W.A.T. csapattal.
- Lőjünk néhány zsarut. - mondta Eric.
Elkezdtünk lőni rájuk és ők is elkezdtek lőni ránk, de senkit nem találtunk el.
Folytattuk a lövöldözést a könyvtárban és nehéz volt nem észrevenni az embereket. Már nem tudtam hányat lőttem én és hányat Eric. Olyan húsz volt a tippem.
Eric megállt és oda jött hozzám.
- Gyerünk ! - mondta.
Ahogy kifele mentünk a könyvtárból, elhaladtunk a fekete gyerek testénél.
- Nézd az agyát ! - nevetett Eric.
Ismét hányingerem lett, de mosolyogtam és úgy tettem, mint aki nevet.
Kisétáltunk a könyvtárból a folyosóra, mikor láttuk, hogy egy tanár menekül. Mr. Sanders a labdarúgó edző. Eric ahogy meglátta, felemelte a puskáját és lelőtte őt. Arccal lefelé esett a földre és nem mozdult.
Lementünk a lépcsőn az étkezőbe, ahonnan már sok embert evakuáltak, de néhányat még láttam az asztalok alatt. Eric kinyitotta a kék zsákot, amit még az előző héten tett oda és kivette belőle a bombát. Átadta nekem. Szó nélkül meggyújtottam és az étkező közepére dobtam. Öt másodpercen belül felcsaptak a lángok. Láttam egy doboz kólát az egyik asztalon amibe bele kortyoltam. Kit érdekelt, hogy ha betegséget kapok, mono-t vagy más szarságot, hiszen az elkövetkezendő órákban valószínű már halott leszek.
Néhányat lőttünk a teremben, Eric féltérdre ereszkedett úgy célzott, mint amikor a lőtéren gyakorultunk. Mikor eluntuk ezt, vissza indultunk a könyvtárba, hogy lássuk hány embert öltünk meg.
Ahogy mentünk a folyosón, benéztünk a tantermekbe, csak hogy lássuk van e ott valaki, aki meg akar halni és esetleg kimaradt. Benéztünk az ablakokon és emberek néztek vissza ránk.
- Te jó ég ! Ezek mind ijedt szarok ! Csak a munkánkat végeztük...- mondta Eric, ahogy mentünk.
Elsétáltunk a mosdók előtt is.
- Gyere ki, tudjuk hogy ott vagy ! - mondta Eric, majd mindketten nevettünk, de soha nem mentünk be a mosdóba, csak meg akartuk ijeszteni az ott lévőket.
Ez volt minden ugye ?! A nagy rémület leckét ad nekik.
Befordultunk a sarkon, majd ismét beléptünk a könyvtárba. Üres volt. Mindenki elhagyta, kivéve azokat akiket lelőttünk. Mindenütt vér volt és én kezdtem felismerni mit tettem. Izzadni kezdtem éa a könnyek újra megjelentek. folytatása következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése