És igeeeen...Fordítás.
De nem a War Is War-ból (ahhoz külön lelki állapot kell). Viszont találtam egy másik tuti művet Disneygirl8-tól. Szintén Columbine, szintén dráma, de nyugi ebben nincs homoerotikus tartalom.
De egyáltalán nem rossz. Igaz, vannak kisebb eltérések a valóságtól, pl. Rachel Scott-ot itt a könyvtárban gyilkolták meg, igazából meg az iskola udvaron vagy hol lőtték le.
A végkifejlet is érdekes, mivel itt Eric lövi fejbe Dylant, a hivatalos verzió meg ugye az hogy mindketten öngyilkosak lettek (igaz, én is olvastam olyat hogy Dylan öngyilkossága valójában nagyon nem volt az, de ezt sajnos már nem tudhatjuk meg). Ettől eltekintve tetszik, a fejezetek rövidek és fordítani sem olyan nagyon nehéz.De azért bocs, ha néha magyartalan XP
Amikor időm, kedvem lesz mindig hozom az új részt (összesen 9 van).
Na itt is az első:
Chapter 1. Álmatlanság
Nem tudtam aludni...megint. A holnapon gondolkodtam. Komolyan meg fogom tenni ? Megnéztem az időt, 12:34 volt. Ez már az a nap. A gyomrom fájt. Felkeltem, hogy kimenjek a mosdóba, és ahogy elhaladtam szüleim hálószobájánál, megálltam az ajtó előtt. Kicsit nyitva volt, így benéztem és láttam a szüleimet mélyen aludni. A szemem könnyezni kezdett, mikor anyám hirtelen felébredt.
- Dylan ? - kérdezte és felült az ágyban.
- Igen ? - kérdeztem vissza és a hangom rekedt volt.
- Jól vagy ?
- Igen. - feleltem - Jól.
- Biztos ? - kérdezte bizonytalanul.
- Igen anya, jó éjszakát. - véget akartam vetni a beszélgetésnek.
- Jó éjt, szeretlek. - mondta és vissza feküdt.
- Én is szeretlek. - motyogtam, majd elindultam.
Ahogy ismét beléptem a szobámba, körülnéztem.
Ki lett belőlem ? Nem ismertem magamra. Feltörni egy autót ? Számítógépeket lopni ? Ez nem én vagyok...Nem tudom mi történt...Csak bele ugrottam, nem törődve semmivel. Semmi sem érdekelt és nem is fog érdekelni soha többé.
Mit csináljak holnap ? Nem tudom vissza csinálni. Meg fog ölni, szó szerint. Meg akarok fizetni mindenkinek, de nem így, nem úgy hogy elveszem az életüket. Mit fognak a szüleim gondolni ? Hogy hagyom itt őket az emlékeikkel, úgy hogy bűncselekményt követtem el és életeket téptem szét ? Én nem igazán akarok bántani senkit, csak fegyvert akarok nyomni azoknak az arcába, akik nevettek, gúnyolódtak és kötekedtek, hogy megbánják hogy valaha azokat a dolgokat csinálták meg velem és azokat a dolgokat mondták rám és hogy éveken át kínoztak engem.
Annyira tele voltam haraggal és csak azt szeretném megmutatni nekik, hogy ők azok akik tévedtek és nem én. Ők azok akik baszogattak engem.
Lecsuktam a szemem és végigjátszottam egy napomat. Emlékszem, sétáltam a folyosón, amikor átkozott sportolók jöttek nekem hátulról és neki löktek a szekrényeknek.
- Buzi ! - ezt kiabálta egyikük és a barátai csak nevettek.
Igyekeztem nem figyelni rájuk, amikor az egyikük vissza nézett rám. Hallottam a hangos nevetést, ahogy végig visszhangzott a folyosón.
Az a gyerek feldühített engem.
- Baszd meg. - mondtam halkan.
Miért hiszik, hogy sokkal jobbak nálunk ?!
Oldalra fordultam és kinyitottam a szememet. 12:56.
Ismét becsuktam a szememet és a hátamra fordultam. És elkezdtem sodródni a sötét alvásba.
folytatása következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése