Egyik ismerősöm ismerőse (de én is ismerem, tehát az én ismerősöm is, értitek na) nagy nagy zűrbe került. Ugyanis kiderült róla hogy kisbabát vár. Mindez nem lenne olyan nagy gond, ha ez a bizonyos ismerős nem lenne még nagyon bőven kiskorú (értsd. még személyi igazolványa sincs!!!).
De az.
És várandós.
Megmásíthatatlanul.
Eléggé előre haladott állapotban van, cirka 2-3 hónap múlva jön a baba. Nincs mit tenni !Anya lesz, ha akar, ha nem.
És mindezt végig titkolta(??????), vagy úgy tett mintha ez az egész nem lenne igaz, csak egy rossz álom lenne, amiből van felébredés, vagy tudomást sem vett róla nem tudom. De a napokban derült ki az egész. Képzelem a családtagokat, az apukát, az anyukát, a testvéreket.
Az a durva a dologban, hogy a szűkebb környezete sem vette észre hogy valami nem klaffol, vagy ha gyanítottak valamit, elhessegették a gyanút.
Sőt én sem, pedig láttam párszor a csajt és fel sem tűnt. Augusztusban még tök vékony volt. Aztán október táján már kicsit ducibbnak hatott, de gondoltam a jólét, vagy mittudomén. Aztán most ünnepek környékén találkoztam vele és akkor már 8-10 kiló plusz simán volt rajta. Mégsem fordult meg a fejemben hogy esetleg az az oka hogy babája lesz.
És ez az ismerősöm most magát okolja, amiért nem tett valamit.
Nézem ahogy a csaj fb-n posztolgat mindenféle faszságokat, hülye dalszövegeket stb. Szerintem fel sem fogja hogy mi történik körülötte.
Hogy az élete, a gyerekkora, úgy ahogy van, most megy a kukába.
Hogy felelős lesz valakiért. A saját gyerekéért, amikor még ő is gyerek.
Hogy a barátok kámforrá lesznek és magára marad, mert melyik tizenéves akar büfiztetésről, pelus cseréről beszélgetni, mikor berúgni és bulizni is lehet.
Hogy ezután pokoli nehéz idők jönnek...
Nézem, ahogy a csaj írogat mintha mi sem történne, mintha ez is csak egy átlag nap lenne a többiből. És arra gondolok, elég szörnyű lehetett neki végig titokban tartania az egészet, tudván hogy egyszer úgyis kiderül, a gyerek apja ráadásul már a fasorban sincs. Borzasztó lehetett ilyen nyomással élni, úgy hogy közben lett volna kitől segítséget kérni, mégsem tette.
Nem értem.
Nézem, ahogy a csaj írogat és sajnálom.
Sajnálom a meg születendő kicsit. Ő aztán végképp nem tehet semmiről.
Egy film (vagy könyv nem tudom) címe jut az eszembe.
Mi lesz veled kisember?!
Nem ide tartozik, de van új bejegyzés a másik blogomba is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése