Unalmas, de nyugalmas

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek! 🐇🐇🐇

Nekem fáj a torkom reggel óta.  

De amúgy elvagyok, egyhangú a hosszú hétvége, sütöttem sült húst és pasimnak annyira ízlett, hogy megette az összeset. Örülök, mert mondta, hogy nagyon finom lett, de most agyalhatok, mi legyen a vacsora. Lehet megcsinálom a sonkát. Vagy nem tudom.

Elviekben holnap mennénk valamerre, mert meccs elmarad, vagyis nem marad el, csak pasim nem megy. És ha az idő is kegyes lesz hozzánk, nem ülünk itt a négy fal között. 

Ez a terv. Meglátjuk. Én szívesen utaznék mindegy hova, ránk is férne, hogy elhúzzunk a városból. 

Csütörtökön reggel J. írt, hogy menjek már el délután a hugával kiváltani a szemüvegét, mert ő dolgozik és az anyja is és hogy fél óra az egész. Szóval 3-kor találkoztunk E.-vel es elruccantunk az optikába. Véleményeznem kellett E. szemüvegét, ami szerintem szuper jól állt neki. De hát ő az a csaj, akinek minden szemcsi jól áll. Olyan sugárzó a megjelenése meg hát abszolút menő, trendi haj, klassz ruhák, igényes smink, köröm. 

A szemüveg kiváltása után még bementünk a drogériaba,  mert szét akart nézni. 

Ha valamivel ki lehet engem üldözni a világból, akkor az a nézelődés. Attól mindig kitör a frász, meg alapból mit nézelődjek, úgysincs soha elég pénzem. Ráadásul sokan is voltak. E. végül hajbalzsamot, szájfényt és testápolót vett. 

Majd cserébe, hogy vele lógtam, meg akart hívni kávézni. Hiába mondtam, hogy ugyan nem kell, ragaszkodott hozzá és elkalauzolt a kedvenc helyére. Én meg sosem jártam ebben a helyes, belvárosi kis kávézóban, de nagyon tetszett (külön dicséret a jó zene miatt-Mumford and sons, Biffy Clyro), a forró csoki isteni volt. Egyedül az zavart, hogy a mellettünk lévő asztalnál a nő, meg a fickó folyton bámultak felénk, de hát erre ilyenek az emberek:S 

Mondjuk nem éreztem magam oda illőnek, nem készültem kávézgatásra, így csak a szokásos farmerem volt rajtam, egy átlag pulcsi, így a kabátom se vettem le, lehet amúgy azért néztek ennyire hogy ez hülye, itt ül kabátban.

Ezekután együtt ballagtunk a buszmegig, aztán elváltunk, mert ellentétes iranyba ment a buszunk. 

Az enyém késett persze és tömeg volt rajta, alig vártam hogy leszálljak. Szóval jó volt a csütörtök délután. Amúgy is bírom E.-t és jó volt kicsit beszélgetni vele.

A szomszéd viszont tegnap full bunkó volt. Apám hozott néhány mignont és gondoltam viszek át párat a szomszédnak, mert szereti. Felhivtam, hogy ki tud e jönni a lakás elé, mert hoztam sütit, erre lekezelő hangnemben ilyet szól: ne adj semmit, nincs rá szükségünk. Napok óta nem vagy elérhető és ami cuccokat adtam nektek, azt is másnak adtátok.

Oké, tényleg várt itt múltkor egy szatyor kacat, amit valaki előző nap rakott ki a szemetesbe és bocs már hogy azt nem kérjük. Pasim kidobta, a szomszédnak meg azt mondtuk hogy itt már nem fér el semmi, ne is adjon többet, ezt is egy ismerősnek adtuk. Ez nem is tetszett neki, de ha ide adta, az már a miénk úgyhogy azt teszünk vele, amit akarunk. És nem tartunk igényt továbbra sem a másik által kidobott holmikra. 

Szóval a szomszéd így reagált. Pfff...mondtam is neki, hogy oké akkor nem kell a süti megesszükmi, nem erőszak nyilván. Aztán hirtelen a szomszéd átváltott mézes-mázosra és nagy kegyesen elfogadta a sütiket. Minő megtiszteltetés...

Ezt leszámitva unalom lengedez a lyuk falai között. Beáztattam pár fehér cuccot szódabikarbónás vízbe, azt kéne még megcsinálni, meg ugye mosogatás és vacsora készítés.

Később meg ha ráérek olvasgatok, szereztem pár könnyebb olvasmányt, pl. Holly Webb cicás, kutyás történetei, vagy Berg Judit Lengemesék, ami simán leköt és amiből animációs film is készült.

Ja, az ősökhöz meg lehet beugranak apám gazdag rokonai, akikhez mi is benézünk ha megyünk gyertyát gyújtani november elsején. Reggel írtak, hogy a hosszú hétvégén a közelben járnak és egyik nap meglatogatjak anyámékat. De pontosat nem írtak, pedig fater holnap pecázni menne, hétfőn meg csak nem állítanak oda. Bár náluk nem tudni.