Kedves Nap! Megkérlek, hogy ezt a 40 fokban való élve elégetést most már fejezd be. Legyen jó idő, de ez enyhe túlzás nem gondolod?! Viszont legalább 2 nap home office-t kaptunk tegnapra és mára yehoww. Mondjuk, itt a kotorékban is 30 fokok lengedeztek és a napi 2-3 zuhany sem segített. Holnapra egy kicsivel kevesebbet lesz pokoli a hőmérséklet "csak" 33 fok lesz plusz viharok. Ah, bolond időjárás. Reggel még h.o. előtt elugrottam a bankba fizetni és vásároltam pár dolgot (naptej, golyós dezodor, mosogatószer), délután meg hívni akartam az optikát mert egyre szarabb a látásom és ingyenes a szemvizsgálat, ha új szemüveget csináltatunk és szoktak lenni akciók. Drága így is, de hátha valami megfizethetőbbe belefutok, nincs sok igényem csak ne úgy nézzek ki benne mint abba ami most van és amit emiatt nem is viselek csak néha itthon (vak koldus ikonok). De nem lett a dologból semmi mert szabadság miatt 2 hétig zárva az optika, így kénytelen leszek várni. Más nem nagyon volt, ebben a melegben szerintem mindenki a túlélésre játszik. Írtam A.-nak meg K.-nak végre messengeren, beszéltem pár szót J.-vel is (Zselyke szülinapja volt őt köszöntöttem). Ja hugom vasárnap este hozott 2 nagy zsák ruhát. Vannak benne jók, de azért tikkelt a szemem, mert megint kezdhetem a ruhaválogatást amit nagyon utálok, már csak azért is, mert előtte az itteni szekrényekben kell helyet csinálni, de hétfőn egyik zsákot kiválogattam és tényleg durván szelektáltam, hogy ha majd lesz affinitásom a szekrényekben helyet felszabadítani csak azt pakoljam bele, amit tényleg minimum 2x felveszek egy évben (lehet szigorúbbnak kellene lennem és évi öt alkalomra bővíteni a kört?). Ma is akartam válogatni a rongyokat, de mire hazaértem a városból kezdődött a home office és utána már nem volt kedvem, meg addigra a kotorék kényelmetlenül meleggé változott és a fejem is fájni kezdett.
Ma csak mostam, teregettem és chilis babot csináltam, szóval ilyen könnyített tempóban mentek a dolgok, tekintve hogy ezerrel berobbant a kánikula és az ól elviselhetetlen hőmérsékletűre melegedett fel. Klímánk nincs, ha meg ablakot nyitunk még este is csak a meleg és egy-két szúnyog jön be. Még most is dögmeleg van, már kétszer zuhanyoztam, de kb. mászhatnék is vissza a kádba mert izzadok mint az a bizonyos fürdősKÁ XD A hely-en meglebegtették hogy pár napig, míg ez a hőség tart, esetleg átállunk home office-ra, de nem lett belőle semmi, nos így jártunk és ugyancsak leszavazták a délig tartó munkarendet is. Pedig ám jövő héten tényleg eléggé belekapcsol majd a nap és állítólag negyven fok lesz. És lenne még hivatalos ügyem, amivel nyáron már nem is akartam foglalkozni és amíg ilyen meleg lesz nem is fogok. A vasárnapi kaja egész jól sikerült, azt kell írjam. Pedig felkészültem a legrosszabbra, de fater most visszafogta magát és evett a fasírtból is. Az ősök hoztak jégkrémet (már elfogyott), oreot, meggyes pitét szóval kalóriákból nem volt hiány. És több mint egy órát itt voltak, ami haladás ahhoz képest hogy olykor meg kb. 20 perc és mennek is. Szóval örültem. Több ilyen is lehetne. Jó, tudom, nincs szép lakásom, kertem meg főleg nincs és főzni sem tudok mesterien, de a szüleimet bármikor szívesen látom. A héten amúgy sok minden nem történt, láttam J. hugát autót vezetni, de nem vett észre, én azt sem tudtam hogy már van jogsija. Hát igen, keveset beszélünk J.-vel mostanság, inkább messengeren értekezünk írásban. A.-nak (vajon ő meg Á. találkoztak e már, mivel tervezték), meg K.-nak is írnom kellene, lehet holnap rá is veszem magam erre. Ez a meleg nem tesz jót a netes szociális életemnek sem és tudom a blogot is hanyagolom, bocsánat (ennek ellenre majdnem 6600 a havi kattintások száma köszönöm szépen :*).
Azt álmodtam, hogy a hugom esküvőjén voltam valami fancy étteremben és találtam egy pénzzel teli pénztárcát, de tulaj iratai is benne voltak és azon lamentáltam, hogy mi legyen, visszaadjam e neki vagy sem. Még a névre is emlékszem, Marcell Györgyike Réka. Szóval kedves Györgyikém, nálam vannak a cuccaid LOL. Hét elején anyám mondta, hogy hívjam már meg őket egy ebédre, vagy vacsorára, mert faternak jól esne. Az a nagy helyzet, hogy nem nagyon szeretek ilyen főzéses izéket csinálni, mert: - Apámnak sosem ízlik amit csinálok - Mindig rosszkedvű és végig a mobilját nyomkodja - Beszól hogy kupi van, vagy nincs tökig kitárva az összes ablak és ajtó (a kereszthuzattól migrént kapok ráadásul a kotorék földszinti és utcafronti ergo a sok barom belát) - Sosem maradnak túl sokáig (szemben azzal hogy hugiék vidéki kulipintyójában délelőttől néha éjszakáig is ott voltak) De egye fene gondoltam és szóltam pasimnak hogy mi a helyzet és ha lehet, legyen már itthon. De szombaton dolgoznia kell, így lett vasárnap. Csinálok sütit, meg fasírtot rizzsel vagy krumplival, az a terv. Bár erősen agyaltam rajta még tegnap hogy lemondom, mert fater felidegelt. Szólt hogy egyik haverja eladja az anyja egy ideje üres lakását és szétosztja a bútorokat és hogy hoz egy komódot nekünk. Én meg persze megörültem, mert régóta szeretnék (egy van a kisszobában ilyen régebbi fajta, de praktikus). Mondta, hogy majd hív, ha ideér és pasim vigye be. Persze a megadott időre nem jött, pasim nem egy türelmes ember, hallgathattam itt a méltatlankodását, remek volt. Egy órás késéssel a beígért időpont helyett jött és mi kimentünk pasimmal és rögtön láttuk, hogy ez nem kimondottan egy komód. Ez egy monstrum basszameg, de apám szerint nem nehéz csak annak tűnik és simán be tudja vinni pasim egymaga, vagy legfeljebb én is segítek. Ő ugye nem fog mert fáj a lába. Hozzáteszem túl nehéz dolgokat a 2024-es műtétem óta én sem emelgetek szívesen, de nem akartam vitázni. Kiszenvedtük a batárt a kocsiból de beljebb vinni a jó égnek nem sikerült. Meg sem bírtuk mozdítani. Apám megjegyzései nem sokat segítettek, mint ahogy az sem hogy a bútorszörny egyik fiókja is kiesett és a betonra hullt. Egy hájfejű is pöcs ott röhögött a szomszéd ház erkélyéről, egy hátizsákos vén phasssz meg leállt itt vicceskedni hogy engedjük el nyugodtan nem fog nagyot esni (kac kac nem kussolnál be?). Pasim mondta hogy ez nem fog menni, hívja a tesóját és együtt majd beviszik. Fater magyarázott még egy sort, majd elhajtott mert neki dolga volt (lett egy régi-új szerzeménye, egy barátja kétgyerekes volt felesége,akinek most dolgozott és azóta olykor dumálgatnak és megígérte a nőnek hogy elmegy megnézni a kisebbik lánya Mercédesz-vahhh-ballgási fellépési táncát vagy franc tudja milyét- hozzáteszem a nőt Erikának hívják-pont múltkor álmodtam hogy pasim egy Erika nevű nőre cserélt WTF). Aztán jött pasim tesója és behozták ezt az izét, én meg idegből bőgtem egy sort mert beleéltem magam egy helyes valódi komódba (komód:széles, alacsony, végig fiókos szekrény, ez itt nem annyira kicsi-nagyon nem-fiókja is csak kettő van. Először azt sem tudtuk hova fog beférni, de beszuszakoltuk végülis. Közben kiderült hogy nem elég hogy alapból rohadt nehéz, még tele volt pakolva cuccokkal. Gondolom a néni tárgyai lehettek, ilyenek hogy 1993-ban lejárt gyógyszerek, receptek, 2001-es újságok, ezer éves fényképek-ezeket majd visszajuttatjuk faterral a haverjához-, zsilettpengék, nem fogó tollak stb., találtunk három csavarhúzót az jó, de többi mehetett a kukába. Azóta megbékéltem a bútorral, lemostam, raktam rá terítőt és díszeket a tetejére, így nem rossz annyira. Valójában talán nem is annyira ez az ezer tonnás bútor borított ki hanem faterom felháborodása és magyarázása, meg az pár díszfasz aki itt mozizott, míg szenvedtünk. Mindegy, elmúlt. Láttam a Popee the performer c. meséből pár részt (ha annak lehet nevezni, szerintem nem gyerekeknek való) és hú de beteg :S
Le akartam írni, mit álmodtam, de nem elfelejtettem?! Mindegy biztos valami hülyeség volt amúgy is. A hétvégém unalommal és persze a szokásos főzés (borsópörkölt tarhonya) és zabálás körökkel telt. Apám hozott kakaós csigát és jégkrémet, ami nálam a Nutellával és tejszínhabbal és tejkrémmel (tudjátok az amit a kávéba raknak) egyenértékű szentségtörés, szóval én ezeket nem is vásárolok egy ideje, mert rekordidő alatt megeszem és csak tovább növelem a bálnaseggemet. Tökmindegy mert idén nem szándékozom strandra menni tehát úgysem fogja senki sem látni a zsíromat. Zavarni zavar (hogy gyorsan híztam ennyit), de hát az édességeknek nem tudok nemet mondani viszont nálam a futás pölö nem játszik, úszni nem tudok szóval marad a gyaloglás de az nem elég intenziv ugye. A héten láttam a Fémkeresők c. filmet és tetszett a hangulata-kicsit talán az Alul semmit idézte-és láttam még egy magyar alkotást 76-ból, a Ha megjön József-asszem ez volt a címe és frankón lehozott az életkedvről. A. írt hogy hét elején sikeresen lediplomázott és hogy Á.-val újra felvették a kapcsolatot és nyáron akarnak majd találkozni. Én Á.-val baromi rég beszéltem és azt sem tudom mi van vele. És nyilván jó lenne hármasban (A., Á., meg én) találkozni, de erről nem volt szó, én meg senkire nem akarok rátapadni. A. kérdezte hogy van a tervünk pasimmal nyárra nyaralás ügyileg, de hát hogy lenne? Ez az év idáig nem valami cool anyagilag nem jönnek pasimnak sem a jobb munkák, szóval felejtős. De idén év végén már vége lesz a hitelnek és ennek egy részem örül, a másik részem viszont szól, hogy hahó mit örülsz hülyegyerek, attól te még mindig a kotorék fogja maradsz. És hát igen...ez így van. Megtakarítás (LOL a szót sem értem) híján a továbblépés erősen kétséges. Na de ne is menjünk ebbe bele, főleg vasárnap este nem.
Szerintem azt még nem is írtam, hogy húgomat meg elő akarták léptetni a melóhelyén főnökhelyettesnek. De nemet mondott a felkérésre, mert egyrészt akkor ott kellene hagynia azt az irodát, ahol most van és ő ott szeret lenni, másrészt ez nagyon nagy felelősség és több óra plusz munka ami lehet hogy magánéleti zűröket okozna, harmadrészt állítólag valami tősgyökeres falubeli a pereputtyát akarná odarakni passzív-agresszíven és bár mindenki hugit akarta kisfőnöknek, a másik nő fog majd oda menni. Tesóm szerint a faluban előny és előjog (???) ha valakinek már ezer éve is ott éltek az ősei nem csak úgy betelepült és ezzel nem lehet vitatkozni. Okké, ha ő mondja. Engem ilyen előléptetés meg hasonlók nem fenyegetnek, mert én utálom a hely-et továbbra is XD. Múltkor hugi valami vidéki háromnapos konferencián volt és felhívott engem este és egy csomót beszéltünk, meg röhögtünk, ami nem jellemző a kapcsolatunkra. Bár most éppen nem vagyunk rosszban, de beszélgetésekhez ritkán keressük egymás társaságát. Kicsit olyan volt mint régen, mint amikor gyerekkorunkban egyszerre voltunk betegek és egész nap elmarháskodtunk együtt (zenehallgatás, filmezés stb.). Abban egyeztünk meg hogy másnap is hívom, de akkor már hiába telefonáltam, nem vette fel és azóta is csak messengeren írt pár sort. És szerintem romlott a szemem mert már közelre összefolynak a betűk, távolra amúgy is vaksi vagyok (-3,5 az egyik szememre, de mivel a másik csak -0,5 az valahogy kiegyenlíti annyira hogy szemüveg nélkül legyek, de itthon sokszor felveszem mert érzem hogy fárad a szemem és fáj a fejem). És most olvasom hogy lehet átszállás nélkül lehet eljutni a Balatonra, na nekem nem egészen de hozzám legközelebb Miskolcon fel lehet szállni és a vonat így egyenesen elrepít a magyar tengerhez. Jó hogy elrepít az túlzás mert kb. 5 óra oda 5 óra vissza de értitek...talán jó lenne már ennyi idősen látni a Balatont (nem ér nevetni). Hát na nem a környéken lakom ugye... Egyszer valaki azt mondta hogy aki még nem volt a Balatonnál az annyit is ér, de szerintem inkább kapja be, mert nem mindenkinek van autója és a Balcsi amúgy is nagyon drága. Szóval nem rossz a kezdeményezés, de nem hiszem hogy pasimat rábeszélhetem egy vidám kis 10 órás vonatozásra, ő már különben is többször járt ott gyerekként táborokban és dolgozott is arra, de ezutóbbi nem számít. De azért jó eljátszani a gondolattal. Valamelyik nap amúgy is olyan nyári hangulatom volt reggel, franc tudja miért. Aztán ez nyilván elmúlt, de akkor örültem. Semmi tervem a nyárra, de úgy akarom hogy a hivatalos ügyeket kipörgetem, hogy legalább ezzel ne szenvedjek. A többire nem írok semmit, több napos kiruccanás nem hiszem hogy lesz, de én már az egy naposaknak is örülök. Csak el innen a tébolydából. Tényleg az, csöves, elmebeteg, drogos, tarhálós kolóniákkal, tegnap reggel is egy faszi magában nevetett, majd vitatkozott hangosan a buszmegben: hallgass már el a fejemben! felkiáltásokkal, és ez nem vicces, mert az ilyen emberke bármikor megvadulhat. Persze mindenki a földet bámulta aki ott állt. Hát igen, sorsod-Borsod.
Még mindig nyomi a hangulatom, de legalább a felfázásos nyavalyám valamivel jobb. Igyekszem sok folyadékot inni és szedem a tőzegáfonyát is. Különben meg...Rájöttem-nem most-hogy én nem nagyon szeretek a hely-en lenni. Helyesebben fogalmazva kezdem utálni. Gáz a klikkesedés, én igazából egyik brancsban sem vagyok (én szólóban nyomom eheh), van pár szimpatikus ember, velük beszélgetek néha, de nem nyaldosom senki valagát és nem járok össze innen senkivel sem (ha akarnám, se tehetném, ide a kotorékba senkit nem engedhetek be). Valamelyik nap rendesen az általános sulis (szomorú és sötét) éveimben éreztem magam. Jöttem kifelé délután és a hely kapujánál ott osztozkodtak az egyik bandából delikvensek, hogy ki kinek a kocsijával megy haza. - Na hozzám is befér még valaki!- kiáltotta az egyik nő (nemrég jött a hely-re, amúgy sem szimpi és még köszönőviszonyban sem vagyunk) én épp ott mentem el mellette, rám nézett és legyintett- ja nem te...dünnyögéssel. Biztos hirtelen összekevert valakivel. Pfff... Na és a lopások megint. Egy időben ugye tűntek el dolgok-erről írtam korábban-sokan I.-re gyanakodtak, aztán mikor ő elment innen, egy darabig nem is volt semmi ilyesmi. De most pár hete megint kezdődött és olyan helyekről válnak kámforrá cuccok, ahol nincs kamera, tehát nincs bizonyíték. Nekem most a héten három ezer ft-om lett semmivé, másnak a parfümje, vagy apróbb holmik. Nem tudom ki szórakozik, vagy kit izgat ez fel. De remélem elkapják. Dühítő hogy valaki ebben éli ki magát. Tegnap meg másztam haza a boltól és egy csávó vigyorogva elém pattant hogy hello, de jól nézel ki! Gondolom pénzt akart kérni de én csak képen röhögtem a kijelentése miatt (mármint hogy én jól nézek ki)-ami azért nem bölcs dolog, lévén hogy kihalt volt a környék és a fickón látszott hogy ilyen drogos-csöves félszerzet és ők veszélyesek. De sajna egy ideje tökre elszaporodtak erre. Reggel is volt szerencsém hallani hogy egy nő bemindenezve üvölt. Jó itt élni :S Apámnak meg fáj a lába megint, de nem megy orvoshoz.
