Világok

Wow, a Micimackóból meg  horrorfilmet csináltak...Nem semmi...

Szerdán jöttek a gázórát cserélni és ahogy ezt borítékolni lehetett, a konvektorokat nem tudtuk visszakapcsolni. A pasim nem is nagyon próbálkozott, mert rohant dolgozni, én meg délután, mikor hazaérkeztem kínlódtam egy sort, aztán bőgtem egyet, hogy gigantikus lúzer vagyok, a konvektorok meg őskövületek és ott egye meg a fene az egészet. Pasim mondta, hogy majd a tesója munka után beugrik és megnézi mit tehet, de féltem, hogy nem fogja tudni ő sem visszakapcsolni, és decemberben azért már ne egy konvektor (mert annyit csak beröfentettünk) fűtse az egész kócerájt, ami amúgy is 19 fokos max, akárhány konvektor üzemel itt. Szóval inkább hívtuk a szerelőt, aki átnézte legutóbb az összes fűtőtestet. Fél órán belül kijött, tíz perc alatt beindította a masinákat és még pénzt sem akart elfogadni. De azért kapott. Aranyba kellene foglalni az emberke nevét! Apám meg pasim persze mondogatták, hogy miért nem vártam meg a pasim bátyját, de mi van ha mégsem jön el, mert nem ér rá, vagy eljön de nem jár sikerrel? Nekem ennyi megért, hogy ne fagyoskodjunk tovább. Legalábbis ne a 15 fokra kihűlt lakásban, mert hogy itt totál szét lehet fagyni továbbra is, az fix. 
A hely-en még semmi sem utal arra, hogy vége, szerintem-és mások szerint is-majd január elején, közepén robbantják a bombát.
Nézegettem álláshirdetéseket, találtam is egyet, ami tetszik. Havi 800 ezer a fizu (annyit el se tudnék költeni hihi) és csak a hétfő meg a péntek lenne jelenléti meló, a kedd-szerda-csütörtök home office (tudnám értékelni az ilyet,heti szinten visszasírom az otthoni munkás heteket). Hmmmm...yeee...nagy kár hogy ehhez egyetemet kellett volna végeznem. 
Láttam egy szerintem olyan undorítóan megfogalmazott hirdetést is, hogy majd lehidaltam. Egy kajáldába kerestek alkalmazottat. Ilyet írtak hogy "itt a vendég szent, tehát mindig igaza van, te pedig mindig mosolygósan pattansz minden kérését teljesíteni, ha nem ilyen beállítottsággal rendelkezel, nem illesz közénk" 

Ez milyen szöveg már?! 
Pfff...és a fizetés sem valami wow faktor. 
E. rámírt messengeren hogy mizu van és hogy rég hallott rólam. Igen, úgy volt, hogy telefonon majd beszélünk, de aztán szépen elfelejtődött. Jó sokat írt. Két állásban dolgozik, a hipermarketben üzletvezető, a benzinkúton is szépen megy a karrierje, mert ott is ajánlottak neki egy vezetői állást, de még nem tudja hogy dönt majd. Amúgy viszont nincs ideje semmire sem, fáradt és magányos, az exe szédítette, hogy majd visszamegy hozzá, de végülis lekopott és lett új nője. Szegény E. tök egyedül karácsonyozik a macskáival. 
Én hívnám, hogy jöjjön hozzánk, de annyira szereti a fővárost és annyira el akarja felejteni, hogy valaha élt errefelé is, hogy úgysem jönne. Meg aztán ő nagyon igényes, a képeiről az jön le, hogy iszonyat ad magára, meg persze egy drága és fancy albérletben él. Én szégyellném egy ilyen ledurrant, lehangoló környezetbe beengedni, mert ő tuti nem ilyesmihez van szokva. 
Ha már karácsony, még mindig 0 kedv és indíttatás az ajándékbeszerzésre, pénz se sok van, de azért egész múlt héten puhítottam pasimat, hogy menjünk már le a karácsonyi vásárba egy forralt bort inni. Hátha akkor hangulatba jövök. Igent mondott, de szombaton már nem volt ilyen lelkes, leginkább a haverokkal lógott volna, úgy kellett rábeszélnem, hogy csináljunk már valamit közösen. Nagy nehezen leértünk a vásárba, ahol jó nagy tömeg volt, kisgyerekes családok, karácsonyi dekoráció ezerrel, fények, ünnepi zene, meg kutyák idétlen ruhákban.
Pasim ismerőse ott dolgozott az egyik forralt boros standnál, így ott vettünk egy-egy italt. Aztán később még a forró karamellát is kipróbáltuk. Egész jó volt, bár pasim keserűnek találta. A vásárról annyit hogy az árak az egekben, egy vagyon el lehet(ne) költeni. A koncertet nem vártuk meg, egyrészt úgy 2 vagy 3 éve volt az a nem túl kellemes karácsonyi vásáros emlékem, mikor azon a rock koncerten a pasim vígan táncikált egy másik nővel a szemem láttára (és azóta is azt mondja, én voltam a hisztis), másrészt idén semmi olyan előadó nem fog fellépni, aki érdekelne minket, harmadrészt kezdtünk fázni. De azért jó volt kicsit egy másik, ünnepibb világban lenni, kizárni a rossz dolgokat és forralt bort iszogatni, nézelődni, nevetgélni, dumálni gondtalanul. Ez olyan rövidéletű, apró kis dolog, aztán gyorsan vissza is köszönnek a szürke hétköznapok. 
Hazafelé ott mentünk el annál a kajáldánál, amit a hirdetésben olvastam, hogy a vevő szent és pattogni kell nekik mosolyogva, már egy órája bezárt, de egy szomorú arcú lány még ott törölgette a pultot :S 

Vasárnap Zselykére vigyáztam, mert J.-ék a karácsonyi ajándékokat akarták megvenni és addig rám bízták a kislányt. Itt volt vagy 5-6 órán keresztül (J. és a pasija megszállott shoppingolók, vagy ezer üzletet végignéztek), aranyos volt, de így a végére elkezdte unni magát.
Egyik beszólása:- én szeretek nálatok lenni, csak a ti házatok annyira csúnya...

Nos, gyerekszáj ellen nincs orvosság, vagy hogy mondták a Mrs. Doubtfire c. filmben XD
Amúgy tök igaza volt. Ez egy csúnya ház. Ne is szépítsünk.

A hétvége villámsebesen elillant, ma már ismét hétfő, még mindig több mint két hét a leállásig, én pedig egyre nagyobb és mélyről jövőbb sóhajjal nyomom le reggel ötkor a telefonom ébresztőjét (ezen még rontott ma az is, hogy az eső is esett elég szépen).