A csütörtök szar nap volt, egyik kisfőni lecseszett. Ja és beígértek valami prémiumot, amiből aztán nem lett semmi, csak pár ajándékcsomag, de az se mindenkinek. Nekem sem.
A hely2-ről meg olyan pletykák érkeztek, hogy nem voltak elragadtatva a felhozataltól. Vagyis attól a kb.5 vállalkozó szellemű delikvenstől, aki adott helyen, időben megjelent. Hát oké, én beleadtam mindent, de ha nem, akkor nem. Úgyse nagyon akarnék odamenni.
A péntek is tré volt, megint eltűntek dolgok és most még I.-re se gyanakodhatunk, mert a héten betegszabin volt. De akkor ki a bánat szórakozik? Miért jó ez neki? Erre persze nem volt válasz, a cuccok nem lettek meg és az eső is nekiállt esni a hazaúton.
A ház előtt messziről virított az a három szatyor szemét, amit megint odapakolt az ablakunkhoz az a nyomoronc balfék, aki ezzel poénkodik hetek óta. Már fel sem idegesített. Gépiesen a kukákhoz vonszoltam a szatyrokat. Egy fickó ráérősen cigizgetve végig is mozizta, remélem jól szórakozott, máskor hozzon popcorn-t is. Tiszta retek és víz lett az egyetlen jó kabátom.
Még mindig van hátra egy hét karácsonyig és a leállásig. Ráadásul szerdáig még szopóágon is lesz mindenki a hely-en. Nesze nekünk kari feeling. A csütörtök már nem lesz olyan vészes, a péntek meg csak fél nap, de néha azt érzem, sose jön el.
Az ajándékok még hiányosak, de jövőhéten belehúzok. Nincs más választásom. Pedig kész inkvizíció ez nekem. Nincs türelmem hozzá, az emberek meg agyhalottak és totál kiakasztóak. Minden elismerésem a kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozóknak.
Tegnap a szomszéd is àtcsörgött, de merül az elem a csengőnkben és néha alig hallani. Erre teljes erőből ütni kezdte az ajtót, szívbajt hozva rám.
Azzal a fantasztikus ötlettel állt elő, hogy vágjunk már rendet a bicikli tárolóban. Ehhh, szombat kora délután...mondtam neki, hogy épp ebédet készítek, most kezdtem bele, meg nekem a tárolóhoz kulcsom sincs, meg sok közöm se, szóval rakjuk át máskorra, ha lehet. Nem volt túl lelkes a szomszéd, biztos megsértődött, amit sajnálok. Bírom, meg minden, és okes értem, ő egy pörgős egyéniség, aki unatkozik. Na, de én meg pont nem.
Ja meg mondta, hogy az egyik nő M. néni a másodikról, magán kardiológusnàl volt és hogy ez mekkora pénzkidobás, meg flancolás. Nem értettem vele egyet, én is jártam idén magán szívdokinál, mert félév a várólista az államiban és gondolom, M. néni se akart szívrohamot kapni addig. Mellesleg, kinek mi a pénzkidobás. Nekem az a sok cigi, amit a szomszéd elszív. Meg amit pasim...Jövőre állítólag brutálisan felviszik a dohány árát, nem mintha most olcsó lenne.
Ha már pasim, még mindig idegbajos. Bár néha vannak jobb percei, de ritkán.
Ma pl. az egész délelőttöt végigcsavarogta, 8-tól 12-ig, hazajött és kötekedett kicsit, majd ledőlt sziesztázni. Pfff...remek és konstruktív időtöltés. Délutánig fel se kel, utána kajál majd úgyis hívja valamelyik kis barátja és a csavargás folytatódik. Beszélni kellene vele, tudom. Már ha lehetne, és nem kiabálna, meg bunkózna rögtön. Olykor arra gondolok, van valami másik nője.
Rá is lestem arra a cafatra,akivel kavart a hátam mögött, fb szerint még mindig egyedülálló, de október óta semmit se posztolt. Persze ezer más nő lehet a képben, ribik mindenhol teremnek, viszont nem akarok ilyesmiken rugózni, nincs még a paranoiáimra is energiám.
Szeretnék változtatni ezen az egészen, mert ez így nem jó egyikünknek sem , de jelenleg betemet az ajándék mizéria és nem nagyon látok túl a csóróságunk emelte falon sem.
A bank annyiszor hívott, meg üzent, végül felvettem nekik és kedélyesen elcsevegtem a hölggyel, aki a jó égnek sem nem értette meg, hogy nem tudok annyit és akkorra fizetni, mit kéne. És nem, nincs rokon vagy barát, aki kölcsön ad, ünnepek előtt főként nem. Nekem erre nincsenek embereim.
Apám is azon lovagol, hogy átalakítás nem lett kész, de ez engem már hidegen hagy. Pénz nélkül mihez kezdjek, hogy csináljam? Pasim se motivált finoman szólva. Majd befejezzük, ha lesz miből. Ezen a penészes, letargikus, sötét lyukon nem sokat dob, hogy egy fél szoba újszerű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése