Rövid, avagy 10 nap van karácsonyig...ajajj

Jó étvágyat mindenkinek! Én a tarhonyás hús után még eszek egy kis kocsonyát, pedig nem is szeretem annyira. De hát hangolódni kell az ünnepekre, ha már mindjárt itt vannak.
Hiányoltam a havat, hét elejére le is esett, de nem valami sok, az is már csak nyomokban van meg.
Hétfőn a hely-en volt egy röpke kis agytágítás, de semmi extra, alig voltak, meg úgy igazából nem tudtunk meg sok újat a jövőre vonatkozóan.
Kedden összekapartam magam egy kis délutáni ajándékbeszerző túrára. Elballagtam az egyik bevásárlóközpontba, hátha találok pár bitang jó akciót és letudom az ajándékvásárlás nagy részét. Hát nem jött annyira össze, vettem néhány dolgot, de a nagyja még hátravan. Bénáztam az automata pénztárnál is egy sort és közben az jutott eszembe, mennyire fölösleges volt elmásznom ide, mert nem vagyok sokkal beljebb.
Ja, láttam Tinimami anyját, aki a bevásárlóközpontban melózik, egy az egyben úgy néz ki, mint  mélyen tisztelt lánya (hozzáteszem, hogy a csaj már másfél hete nem dekkolt az ősöknél, persze ez nem jelent semmit hosszútávon) *-*
Hazafelé meg anyám egyik régi kolléganőjével jöttem úgy 3-4 megállót, végig politizálta az utat :D
A mai délutánomat meg a hely2-n töltöttem, a kérdezz-felelek sztoriban. Még mindig menekülési kényszerem van, ha megállok a hely2 meghatározhatatlan árnyalatú, ledurrant, rózsaszín épülete előtt, plusz  rozsdás ezer éves kerítés, meg a szépen lefagyott beton előtte, de a portás legalább normális volt. Itt sem volt tömeg, vagy öten lézengtünk a kapu előtt. Aztán a portás jött és beengedett minket, majd két emeletet lépcsőztünk és végül megálltunk a folyosó végén lévő, lepedővel letakart kanapé előtt. És vártunk kicsit. Közben egyik csaj megunta és lelépett, de utána jött az igazgató és egyesével kellett bemenni egy terembe, ahol két hapsi (egyik jegyzetelt folyton) és egy nő ült az asztal egyik oldalán, a másikon meg én. Tisztára, mint valami vizsga. Kérdezgettek, hogy mik a terveim és hogy el tudom  e hosszabb távon képzelni a hely2-t, meg hogy mit változtatnék, ha tehetném és mi a tetsző és nem tetsző benne. Igazából semmi rosszat nem tudtam előadni, mert csak nyomasztónak találom, ronda az épület színe, hasonlít egy börtönhöz szerintem, meg egy csomót kell gyalogolni, hogy felérjünk a dombra, ahol van, de ezek nem igazi negatívumok és persze nem is említettem. Az interjú vagy 10 percig tartott és kedvesen megköszönték a részvételemet. Nekem is jó érzés volt végülis, pedig hezitáltam, hogy menjek e, de jól tettem, hogy ott voltam. Hogy aztán ebből mi lesz, a jövő zenéje, de már idén nem is akarok ezzel törődni. Majd lesz valahogy.
Inkább nyakig elmerülök a szaloncukor kínálat felfedezésében, a további ajándékok vásárlásában (pedig a hideg ráz tőle) meg a karácsonyi menü kiagyalásában. Na, meg pasim jobb kedvre derítésben, tegnap is ideges volt és lehangolt, de lövésem sincs, mit tegyek vele.
Kéne egy nagyobb takarítás is.
És olyan jó lenne írni valamit...
Mondjuk, forralt borozás mellett.
Közben zenét hallgatni.
Stílusosan christmas metalt :P