Árnyék *-* Hát az most nem nagyon van, tombol a kánikula.
Hétvégén tök letört voltam a rockfesztivál miatt, tesómék adták az ívet, küldték a fotókat, forgatták a kést a szívemben. Szerintem élvezték is, vagy nem tudom. de teljesen megkecsmeredtem.És hát mi történik, ha el vagyok keseredve? Ki lehet találni, de leírom. Jött pasim és rávettem, hogy menjünk igyunk egyet (kettőt-hármat-négyet). A szavakat tettek követték, és elég keményen nyomattuk a külvárosban a pasim egyik törzshelyén. Aztán még pasim bátyja is feltűnt, még életemben nem beszéltem vele 10 mondatnál többet, de most bepótoltuk. Csóri, ott lakási feltételekkel ápol (etet, itat, pelenkáz stb.) egy 94 éves nénit, plusz rendben tartja a kertet, házat, szóval nincs könnyű helyzetben.
Mentek a kedvenc zenék, röpködtek a poénok, fogytak a piák és egészen elfeledkeztem a dolgok szomorúbb állásáról. Pár dologra nem emlékszem, de remélem nem égettem le sem magamat, sem a pasimat. Mondjuk, nem rémlik semmi kompromittáló viselkedés, de sose lehet tudni :P
Amúgy nem bírom magamat, mikor iszom, de ez is én vagyok, még ha kínos is.
Büntetésképpen meg másnap a túlélésért küzdöttem. Nem értem, hogy lehet az, hogy pár pohár italtól is olyan másnapos vagyok, mint aki kiivott egy egész bárpultot?! Aznap már nem nagyon ettem, ami nem is baj, hiszen eléggé kikerekedtem a nyári hetek alatt.
Igen, ha megkérdezné valaki, hogy mit kaptam a nyártól, egyértelműen azt felelném hogy PLUSZ KILÓKAT.
De nem bánom azt a szombat estét, legalább vidámat lezárást adott annak a rockfesztiválnak, amin szokás szerint nem voltam ott.
A következő bejegyzés szerintem a sztori új része lesz, kitartás!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése