Kezemben egy virág, előttem a természet

A hét második felében megdöglött az internetem. A modem-vagy mi az- fogta magát kikapcsolt, aztán utána már nem sikerült életet lehelni belé. Hívtam a szolgáltatót és ígértek embert mielőbb. De addig is internet nélkül kellett élnem a napokat. És így leírva, úgy tűnik, hogy én az a fajta vagyok, akinek ez egyáltalán nem megy. De végül is nem volt nehéz. Tré dolog, hogy a mai emberek ennyire függenek a technikától. Sokszor rutin nekem is, hogy kávézás közben, vagy üres perceimben rápillantok a kedvenc oldalakra, vagy a fékbukkra. Hát most ez nem történt meg, illetve volt még némi adatforgalmam, azt elhasználtam, utána néma csend.
De azért lekötöttem magamat, egészen emberi elfoglaltságokat találtam ki, pl. szemöldök szedés-de utálom-, köröm lakkozása, takarítás, olvasgatás, vagy csak úgy meredni a semmibe. Háttérzajként mentek a zenecsatornák, vagy a rádiók, hát erről nem írok kommentárt, elég borzasztó volt, nagyon nem nekem valóak a mai zenék (néhány kivétellel).

J.-ék szomszédja meghalt, nem is volt öreg, de sajnos beteg volt régóta, eléggé megrázta őket az eset. Érhető módon.

H.-val is dumáltam telefonon, neki meg a kutyája távozott az örök vadászmezőkre. Szóval ő is maga alatt volt.
Beszéltünk a csalódásokról, mondtam neki, hogy mennyi emberről derült ki, hogy egy rohadék, és szóba került A. (mindketten jó ideje ismerjük). Kérdezte H., hogy csalódtam e benne és hát nem cáfoltam meg. Aztán érdeklődött, hogy nem tartjuk a kapcsolatot, mire mondtam, hogy nem igazán, és ez nem az én hibám, A.-nak megvan az új baráti köre (arról, hogy mióta csalja a pasiját nem szóltam egy szót sem, nem rám tartozik) és abba már én valahogy nem férek bele, illetve a széleken meghúzódhatok, ha akarok (akarok????nem is tudom). De amúgy már vérciki vagyok, mert nem nézek ki olyan dekoratívan, mint ő.
Meséltem H.-nak, hogy A. mindig ígérgeti, hogy ha szabadságon lesz, majd találkozunk, de ez a nap sosem akar eljönni. Erre mondta H., hogy ő nem rég futott össze vele és éppen most is szabadságon van. Még aznap megláttam hogy felposztolta a közösségi oldalra, amint egy másik csajjal meg annak a gyerekeivel múlatja az időt valahol vidéken.

Aztán megegyeztünk abban H.-val, hogy én és ő, legalább tudunk olykor találkozni, mert mindketten akarunk. Valamint,  hogy mindketten ugyanolyan elcseszettek vagyunk. De legalább nem változtunk.

A. változott és nem előnyére. És most lehet arra gondolni, hogy jah biztos irigy vagyok és mondjuk, jah, igen, irigy vagyok, hogy ő este 10-kor is megeheti az egy tábla csokit, mégis 45 kiló marad és tök mindegy, mit vesz fel, mert még egy Tescos szatyor is jól áll rajta, meg a haja is mindig tökéletes, igen ezek miatt talán kicsit irigy vagyok, de amúgy akarna a franc a nap 24 órájában két fickónak hazudni és folyton bujkálni, meg  parázni a lebukástól, meg az állandó fodrász, szoli, műköröm, kész szopás, már bocs...
Amúgy szerintem A. most besértődött, mivel a múltkor megírtam neki, hogy ő és én is tarthatnánk közös csajos napot, nem csak az új haverokkal kellene a rock kocsmában lógni.
Ja, és ha már rock...bírom, hogy ha valaki, akinek rocker a pasija, máris extra nagy rockernek gondolja magát :S
Hát szerintem attól, hogy volt 2 db koncerten meg 1 fesztiválon, ahol kapott egy autogramot és mert néha bandás pólókat aggat magára, még közel sem rocker. Mert én tudom, hogy középsuliban nyálbandákat szeretett, sőt még tavaly is, de hagyjuk.
Nekem apám, anyám rockot hallgatott egész életében, magyar, külföldi, régi, vagy újabb, de rock volt. Egy csomó koncerten voltak és a faterom tud gitározni is és kiskoromban meg elcipeltek mindenféle koncertre ,plusz a pasim, sőt majdnem az összes expasim is rocker. Én köszönettel tartozom ezeknek az embereknek, hogy  általuk megismerhettem a rock zenét.
Csináltam én is sok baromságot, voltam én is gyökér, nem tagadom, de úgy érzem, maradtam nagyjából aki voltam és nem vettem 180 fokos fordulatot, igyekeztem nem elfordulni az emberektől, akiket a barátaimnak hittem.
Az már más tészta, hogy sok emberről kiderült, ezt egyáltalán nem érdemelte meg (célozok itt Sz.-re pl.).
Steve Irwin jól megmondta: "A krokodilok egyszerűek. Megpróbálnak megölni téged. Az emberek bonyolultabbak. Ők van, hogy előtte megpróbálják elhitetni veled, hogy a barátaid."
És voltunk strandon, aminek még mindig a hatása alatt vagyok!!!Tisza tó, kánikula, természet, langyos víz, gyümölcsös sör, homokos (wehheh...nem úgy) part, sok-sok zöld. Imádtam!!!!!!Nagyon fel tud tölteni, ha kiszakadok ebből a nyomorék városból!
Leégett a vállam! És még most sem vettem le a kezemről a karszalagot :D
De akkor is...tudnék így élni............
Következő bejegyzés már tényleg a sztori lesz, eskü *-*