2018. július 3., kedd

Mocsok egy nap ez is, avagy a banki alkalmazottak gyöngye színrelép

Reggel csörög a telefonom, ismeretlen mobilszám, amit fel sem akartam venni, nem szokásom, de aztán csak felvettem.
Nagyon nem kellett volna.
A bank hívott, a régi pasi elment máshova melózni, átadta az ügyet egy másiknak, aki rögtön úgy gondolta, hogy na akkor fel is hív.
Neki sem kellett volna túráztatnia magát. Főleg, mert ilyen ordenáré, paraszt, bunkót én még telefonban nem nagyon hallottam. Empátia nulla, de az ilyen helyeken nem is szokás. Akkor is meglepett, hogy ügyfél-szolgálatokon ilyeneket is alkalmaznak. Nem vagyok trében, egy ideje fizetem rendesen a hátralékot, de ezeknek nem elég. Ez a drága jó ember, arra volt kíváncsi, hogy miért nem fizetek többet? Anyád picsájáért, jó disztingváljunk.
Mert hogy ez így nem lesz jó, meg majd jön a fotózás, meg majd jön a még nagyobb gond stb. És érdeklődött, hogy a rokonom, aki itt lakott miért nem segít anyagilag?!
Na, itt jött el a meltdown *-*
Mondtam neki, hogy azért talán mert fél éve nincs az élők között és higgye el, én örülnék a legjobban, ha még itt lenne.
Ilyenkor minden normális, anno gyerekszobával rendelkező egyén, minimum egy részvétet vagy sajnálomot nyekegne. Ez meg rögtön belekötött ehelyett, és ő miért nem találkozott a halotti anyakönyvi kivonattal?!
Jó, tényleg elfelejtettem elvinni amúgy...De pótolni fogom a héten. Nem tragédia. Az viszont eléggé siralmas, hogy ilyen kis huszonéves seggarcok úgy beszélnek számukra ismeretlenekkel, mintha a seggükből rántották volna elő. Nem vagyok én egy hú de nagy ember és nem vagyok nagyságos asszony, madame, de akkor is, ne legyen már türhő pls.
Aztán még a pasimat is felhozta, hogy miért nem volt ott az elődjével történt találkozón, miért nem tud megjelenni stb., ezt is elmondtam neki, bár semmi köze hozzá. És úgy raktam le a telefont, hogy én ezzel a gyökérrel, soha, de soha a büdös életben nem akarok újra beszélni!!!
Persze, ez nem így működik. 

Rövidesen majd helyre rázom magam, kicsit széthulltam tudom, rinya megy ezerrel. De íródik a Still breathing új fejezete, szóval kitartás! 

2 megjegyzés:

  1. Nyugi! Üdv a klubban! Úgy látszik az elmúlt napok, ezen tipusú emberkék kirajzásának ideje volt :D
    Én is gyűjtöttem ilyen téren élettapasztalatot... és hoztam is döntéseket ezek figyelembevételével.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a kommentet, én is tervezem már, hogy végre beiktatok egy olvasós délutánt és ellátogatok hozzád :) :)
      Én megértem, hogy ez a munkája, meg azt is, hogy nem kell ajnározni, mert nem fizettem, de úgy gondolom, hogy bárki kerülhet a "rossz oldalra", semmi sem állandó. Elég egy kis dolog, ami miatt az ő lába alól is kicsúszik a biztosnak vélt talaj és akkor szerintem ő sem örülne, ha ilyen fölényes és kioktató hangnemben beszélnének vele.

      Törlés