Vasárnap meg egyik szomszéd hajnali fél 6-kor és 7-kor telefonált, valami munkaügyben. Vasárnap!!!Pfff...nem vagyok az a mormota típus, van hogy kidob az ágy magából meglehetősen korán, de álljunk már meg, azért vasárnap fél 6-kor baszki :S
Ajánlanám neki a Valeriánát, vagy más erre való cuccot. Szar dolog az insomnia, tudom én :D
Szombaton fagyiztunk és már fáj a torkom...Gondoltam...
Na, de ennyit rólam és az engem körülvevő idiotizmusról. Annyit legalább ért ez a hétvége, hogy befejeztem a sztori negyedik fejezetét. Tehát most jöjjön a Bike-om új része. Angst, meg fluff veszély.
Ja és hihetetlen, hogy már augusztus van. Ez a nyár is úgy ment el eddig, hogy nem sok érdemleges történt...
I DON’T WANT TO KNOW IF YOU’RE LONELY
I'm curious to know exactly how you are
I keep my distance but that distance is too far
it reassures me just to know that you're okay
but i don't want you to go on needing me this way
and I, don't wanna know if you are lonely
don't wanna know if you are less than lonely
don't wanna know if you are lonely
don't wanna know, don't want to know
- Kussolj már Billie, nem tudsz te semmit! Az anyád nem csak nekem volt meg, hanem kb. mindenkinek a kocsmában! – hallott egy erősen spicces, de annál magabiztosabb kiáltást és rövidesen meglátta a hanghoz tartozó negyvenes, lezüllött pasit, aki egy még félig tele pohár itallal a kezében, vehemensen magyarázott. És ekkor megpillantotta Billiet is. Ami legelőször is megdöbbentette, az a fiú hidrogén szőke haja volt. Mike fejébe fájdalom hasított, ahogy többször is végig nézett rajta, teljesen újnak hatott így, szokatlannak és…hirtelen nem is tudta megfogalmazni, milyennek. Összeszorult a torka, ajka kiszáradt.
- Ezt vond vissza! – kiáltotta Billie fenyegetően, de a másik csak gúnyosan röhögött.
- Egy ócska kurva, idióta gyereke vagy…- nyomatékosította a szavait és bele ivott volna az italába, de Billie váratlanul neki ugrott és a földre teperte. A lendülettől majdnem feldöntve az asztalt. Por kavargott, szállt a levegőben, üvegpoharak hullottak a földre. A közelben lévők rögtön érdeklődve szemlélték az eseményt.
- Bunyó! – üvöltötte valaki. Mike, aki eddig csak állt ott, mint akit a padlóhoz szegeztek, tétova szemlélőjeként az esetnek, most úgy érezte, közbe kell lépnie. Bár nem volt híve az erőszaknak, sem annak, hogy más dolgába avatkozzon, ám tudta, nem hagyhatja csak úgy annyiban. Billie a tanítványa, aki most bajban van, vagy abba keveri magát, ha ő nem tesz valamit. Félretúrva az ott lábatlankodókat, egyenesen a földön dulakodó pároshoz ment és megragadva Billie pulóverét, határozott mozdulattal húzta el a másik férfitól. Aki nem fukarkodott az ütésekből, kihasználva jelentős erőfölényét.
- Engedjen el ! – próbált szabadulni a fiú és Mike ekkor fordította szembe magával. Billie arcára ámulat költözött, amint meglátta tanárát.
- Tanár úr… Hogy kerül ide ? – kérdezte levegő után kapkodva.
- Állítsd le magad ! – szólt Mike erélyesen Billie-re, aki nem igazán tudta összerakni a fejében a dolgokat, de engedelmeskedett a tanárának.
- De hát mit keres itt ? – kérdezte ismét értetlenül.
- Elmondom, amint kicsit megnyugodtál…
- Maga meg ki a franc ? – vágott közbe mérgesen a még mindig földön heverő részeg pasas, aztán feltápászkodott a földről. Az eddig bámészkodók odébb álltak és a bár eldugott sarkát újból csak az italos üvegek koccanása töltötte be
Mike nem válaszolt a férfi kérdésére, némán bámult Billie kipirult arcába, míg kezei még mindig a ruháját szorították. Nézte a fiút, akinek a homlokán gyöngyözött az izzadtság, a szemeiben pedig a düh fényes szikrái izzottak.
- Beszélni szeretnék veled. – nyögte ki végül egy hosszú perc múltán és szorítása gyengéden hullott le Billie vállairól.
Billie biccentett.
- Oké. Nem iszik valamit ? – és a zsebében kezdett kutatni, pénz után. Mike azonban lefogta a kezét.
- Autóval vagyok. Menjünk ki. – csóválta a fejét, majd a kijárathoz indult. Érezte a hátában Billie még mindig csodálkozó pillantását, de csak ment előre és nagyot sóhajtott, amint az esti friss levegő megérintette. Úgy érezte, ha még egy percet abban a füstös sarokban kell töltenie, rosszul lesz. Nekidőlt az autójának és szemeit egy kicsit lecsukta. Billie is kiért rövidesen, megállt a tanártól nem messze és pulóvere ujjával törölgette a száját.
- Megsérültél ? – érdeklődött halkan Mike, ahogy látta a ruhán elkenődött vért.
- Nem vészes. – válaszolta Billie, véres tócsákat köpködve a repedezett aszfaltra.
- Látom…Mondd, ez nálad mindennapos ? – kérdezte Mike, figyelve a fiú alkoholtól kissé billegő mozdulatait.
- Mármint a verekedés? Nem…- tiltakozott.
- Én az ivásra gondoltam…- szólt közbe Mike.
- Józanul is ezt csináltam volna. Nem hagyhatom, hogy rosszat mondjanak anyára. Rá, aki olyan sokat dolgozik és aki most nincs jól. Nem hagyhatom, hogy ők, akik semmit sem tudnak róla, ilyeneket állítsanak. Nem tudják mit beszélnek és nem tudják mit érzek, mikor ezeket a mondják…- mondta Billie, még mindig heves indulattal a hangjában.
- Igazad van, de az erőszak nem megoldás. - Mike kinyitotta az autót és beült, majd megvárta, míg a fiú helyet foglal mellette.
- Ha teljesen részegek, nem lehet velük beszélni. – suttogta dacosan.
- Ők nem a barátaid, csak gúnyolnak téged, miért vagy velük ? Itt sem kellene lenned ! Hétköznap este, alkoholos befolyásoltság alatt ilyen alakokkal lógsz! Szerinted ez így helyénvaló ? – jegyezte meg félhangosan Mike, aztán elindította a járművet. Billie percekig szó nélkül figyelte, ahogy elhagyják a bár környékét, el a sok egyforma, rossz kinézetű utcát és a főútról lefordulva, a hatalmas fenyőkkel borított park felé tartanak.
- Anya árulta el, hol vagyok ? – kérdezte váratlanul.
- Igen. Jártam nálatok és tőle tudom. De hogy őszinte legyek, édesanyád jelenleg elég mérges rád. - ingatta a tanár a fejét.
A szavai nem igazán lepték meg Billie Joe-t. Elkomorodott, de úgy látszott, tud anyja negatív véleményéről.
- Anya folyton dühös. Akármit csinálok, nem csinálom elég jól. És én nem tudok ellene tenni. – jelentette ki akadozó nyelvvel.
- Ha iskolába járnál, vagy ha munka után egyenesen haza mennél kocsmázás helyett, lehet hogy máshogy vélekedne rólad. – Mike nem akart okoskodónak tűnni, közhelyeket puffogtatni, de maga sem tudta, hogyan kezelje a kialakult szituációt. Zavart volt, ahogy ott ült mellette Billie, kicsit részegen és elég lehangoltan. Néhány céltalan kör után, megállította az autót és kérdőn nézett a fiúra, aki kis hallgatást követően megszólalt.
- Anya egy vesztesnek tart, azt mondja előbb-utóbb úgyis a börtönben végzem, vagy rosszabb helyen.– és keserű mosoly jelent meg az arcán.
- Azóta lett minden ilyen rossz, hogy édesapád meghalt ? – érdeklődött együttérzően Mike, mire Billie csak megrázta a fejét.
- Dehogy…Azóta, hogy megszülettem…- és gondterhelt, reszkető sóhaj hagyta el ajkait.
I'm curious to know exactly how you are
I keep my distance but that distance is too far
it reassures me just to know that you're okay
but i don't want you to go on needing me this way
and I, don't wanna know if you are lonely
don't wanna know if you are less than lonely
don't wanna know if you are lonely
don't wanna know, don't want to know
- Kussolj már Billie, nem tudsz te semmit! Az anyád nem csak nekem volt meg, hanem kb. mindenkinek a kocsmában! – hallott egy erősen spicces, de annál magabiztosabb kiáltást és rövidesen meglátta a hanghoz tartozó negyvenes, lezüllött pasit, aki egy még félig tele pohár itallal a kezében, vehemensen magyarázott. És ekkor megpillantotta Billiet is. Ami legelőször is megdöbbentette, az a fiú hidrogén szőke haja volt. Mike fejébe fájdalom hasított, ahogy többször is végig nézett rajta, teljesen újnak hatott így, szokatlannak és…hirtelen nem is tudta megfogalmazni, milyennek. Összeszorult a torka, ajka kiszáradt.
- Ezt vond vissza! – kiáltotta Billie fenyegetően, de a másik csak gúnyosan röhögött.
- Egy ócska kurva, idióta gyereke vagy…- nyomatékosította a szavait és bele ivott volna az italába, de Billie váratlanul neki ugrott és a földre teperte. A lendülettől majdnem feldöntve az asztalt. Por kavargott, szállt a levegőben, üvegpoharak hullottak a földre. A közelben lévők rögtön érdeklődve szemlélték az eseményt.
- Bunyó! – üvöltötte valaki. Mike, aki eddig csak állt ott, mint akit a padlóhoz szegeztek, tétova szemlélőjeként az esetnek, most úgy érezte, közbe kell lépnie. Bár nem volt híve az erőszaknak, sem annak, hogy más dolgába avatkozzon, ám tudta, nem hagyhatja csak úgy annyiban. Billie a tanítványa, aki most bajban van, vagy abba keveri magát, ha ő nem tesz valamit. Félretúrva az ott lábatlankodókat, egyenesen a földön dulakodó pároshoz ment és megragadva Billie pulóverét, határozott mozdulattal húzta el a másik férfitól. Aki nem fukarkodott az ütésekből, kihasználva jelentős erőfölényét.
- Engedjen el ! – próbált szabadulni a fiú és Mike ekkor fordította szembe magával. Billie arcára ámulat költözött, amint meglátta tanárát.
- Tanár úr… Hogy kerül ide ? – kérdezte levegő után kapkodva.
- Állítsd le magad ! – szólt Mike erélyesen Billie-re, aki nem igazán tudta összerakni a fejében a dolgokat, de engedelmeskedett a tanárának.
- De hát mit keres itt ? – kérdezte ismét értetlenül.
- Elmondom, amint kicsit megnyugodtál…
- Maga meg ki a franc ? – vágott közbe mérgesen a még mindig földön heverő részeg pasas, aztán feltápászkodott a földről. Az eddig bámészkodók odébb álltak és a bár eldugott sarkát újból csak az italos üvegek koccanása töltötte be
Mike nem válaszolt a férfi kérdésére, némán bámult Billie kipirult arcába, míg kezei még mindig a ruháját szorították. Nézte a fiút, akinek a homlokán gyöngyözött az izzadtság, a szemeiben pedig a düh fényes szikrái izzottak.
- Beszélni szeretnék veled. – nyögte ki végül egy hosszú perc múltán és szorítása gyengéden hullott le Billie vállairól.
Billie biccentett.
- Oké. Nem iszik valamit ? – és a zsebében kezdett kutatni, pénz után. Mike azonban lefogta a kezét.
- Autóval vagyok. Menjünk ki. – csóválta a fejét, majd a kijárathoz indult. Érezte a hátában Billie még mindig csodálkozó pillantását, de csak ment előre és nagyot sóhajtott, amint az esti friss levegő megérintette. Úgy érezte, ha még egy percet abban a füstös sarokban kell töltenie, rosszul lesz. Nekidőlt az autójának és szemeit egy kicsit lecsukta. Billie is kiért rövidesen, megállt a tanártól nem messze és pulóvere ujjával törölgette a száját.
- Megsérültél ? – érdeklődött halkan Mike, ahogy látta a ruhán elkenődött vért.
- Nem vészes. – válaszolta Billie, véres tócsákat köpködve a repedezett aszfaltra.
- Látom…Mondd, ez nálad mindennapos ? – kérdezte Mike, figyelve a fiú alkoholtól kissé billegő mozdulatait.
- Mármint a verekedés? Nem…- tiltakozott.
- Én az ivásra gondoltam…- szólt közbe Mike.
- Józanul is ezt csináltam volna. Nem hagyhatom, hogy rosszat mondjanak anyára. Rá, aki olyan sokat dolgozik és aki most nincs jól. Nem hagyhatom, hogy ők, akik semmit sem tudnak róla, ilyeneket állítsanak. Nem tudják mit beszélnek és nem tudják mit érzek, mikor ezeket a mondják…- mondta Billie, még mindig heves indulattal a hangjában.
- Igazad van, de az erőszak nem megoldás. - Mike kinyitotta az autót és beült, majd megvárta, míg a fiú helyet foglal mellette.
- Ha teljesen részegek, nem lehet velük beszélni. – suttogta dacosan.
- Ők nem a barátaid, csak gúnyolnak téged, miért vagy velük ? Itt sem kellene lenned ! Hétköznap este, alkoholos befolyásoltság alatt ilyen alakokkal lógsz! Szerinted ez így helyénvaló ? – jegyezte meg félhangosan Mike, aztán elindította a járművet. Billie percekig szó nélkül figyelte, ahogy elhagyják a bár környékét, el a sok egyforma, rossz kinézetű utcát és a főútról lefordulva, a hatalmas fenyőkkel borított park felé tartanak.
- Anya árulta el, hol vagyok ? – kérdezte váratlanul.
- Igen. Jártam nálatok és tőle tudom. De hogy őszinte legyek, édesanyád jelenleg elég mérges rád. - ingatta a tanár a fejét.
A szavai nem igazán lepték meg Billie Joe-t. Elkomorodott, de úgy látszott, tud anyja negatív véleményéről.
- Anya folyton dühös. Akármit csinálok, nem csinálom elég jól. És én nem tudok ellene tenni. – jelentette ki akadozó nyelvvel.
- Ha iskolába járnál, vagy ha munka után egyenesen haza mennél kocsmázás helyett, lehet hogy máshogy vélekedne rólad. – Mike nem akart okoskodónak tűnni, közhelyeket puffogtatni, de maga sem tudta, hogyan kezelje a kialakult szituációt. Zavart volt, ahogy ott ült mellette Billie, kicsit részegen és elég lehangoltan. Néhány céltalan kör után, megállította az autót és kérdőn nézett a fiúra, aki kis hallgatást követően megszólalt.
- Anya egy vesztesnek tart, azt mondja előbb-utóbb úgyis a börtönben végzem, vagy rosszabb helyen.– és keserű mosoly jelent meg az arcán.
- Azóta lett minden ilyen rossz, hogy édesapád meghalt ? – érdeklődött együttérzően Mike, mire Billie csak megrázta a fejét.
- Dehogy…Azóta, hogy megszülettem…- és gondterhelt, reszkető sóhaj hagyta el ajkait.
- Ne mondj ilyet ! – szólalt meg gyorsan, a szeme sarkából figyelve a másikat. Szeretett volna valami okosat, vigasztalót mondani, de csak a tények maradtak. Azok pedig nem voltak valami szívderítőek.
- Tudom, hogy már nem írhatom meg a tesztet. Tanár úr, esküszöm, én be akartam menni az iskolába, ott akartam lenni az óráin. Én mindig is szerettem volna, ha a szüleim büszkék rám. De anya már egyáltalán nem hisz bennem…Ahogy senki más sem…Elrontottam. - magyarázta halkan Billie.
- Én alapból nem szeretek senkit sem megbuktatni. Téged sem áll szándékomban, de ehhez tenned is kellene. – sóhajtott fel Mike elgyengülve a fiú szomorúságától. Billie csak nézett maga elé fájdalmasan. Az este szürkületében szinte rikított szőke haja.
- Maga hisz bennem, tanár úr ? – kérdezte hirtelen.
Mike megütközött a kérdésen, de szelíden elmosolyodott.
- Igen. – vágta rá és ez az azonnali felelet meghökkentette Billiet. Zöld szemei csodálkozóan nyíltak tágra és kifutott a vér az arcából.
- Köszönöm szépen. – suttogta hitetlenkedve.
- Hiszem, hogy tudsz változtatni az életeden. – egészítette még ki a tanár.
- Változtatni…jó lenne…- ismételte meg szavait Billie ábrándozva. Mike azon gondolkodott, vajon milyen vágyai lehetnek, amiket nem tudott megvalósítani az élete miatt. Úgy érezte, több van a fiúban, mint azt feltételezik. De a tanári kar az iskolában eléggé konzervatív. Ránéznek, látják a külső képet, plusz belepillantanak a naplóba és a rossz jegyek, igazolatlan hiányzások miatt le is vonják a következtetést. Ő nem volt ilyen, az első perctől fogva érzett, látott valamit Billie Joe-ban. Valami nem mindennapit. Olyat, amit eddig még egyetlen tanítványában sem fedezett fel. Érdekesnek találta. És ez kissé félelmetes és teljesen helytelen volt számára. Ahogy az is, hogy most itt ültek kettesben. Tanórák után neki egyáltalán nem kellett volna foglalkoznia a diákjaival. Billie-vel mégis kivételt tett.
- De meg kell ígérned, hogy ezentúl amikor tudsz, be jársz a tanításra. Csak így segíthetek. – tette hozzá rögtön.
Billie Joe hálásan bólogatott.
- Túl jó hozzám…- nézett a férfire csillogó szemekkel. Mike elkapta a ragyogó pillantást és bár nem akart, elmerült benne. A szíve heves zakatolásba kezdett, ahogy Billie felkavaró, de egyben nagyon is megnyugtató szemének zöldje körbevette. Egyre sötétebb volt körülötte, mégis tisztán látta, Billie milyen valójában. Elesett, szomorú és gyenge. Teljesen magára van hagyva. Mike jól érezte ezt, hiszen ő is ugyanilyen volt. Mióta a nagyszülei meghaltak, nem találta a helyét. Missyvel kapcsolatban is voltak kételyei, hiszen benne is csalódnia kellett. Tanácsot pedig nem remélhetett senkitől, barátai nem nagyon voltak, az a néhány, aki pedig fiatalkorából megmaradt, évente jó ha egyszer felkereste. A bérelt háza és a munkahelye között ingázott és senki sem figyelt fel a keserűségére, hogy lassan összeroppantja az élete súlya. Mindenki egy jó kollégának tartotta, aki már kora reggel a tanáriban serénykedik és csak kávészünetekre áll meg. Ő volt az, akinek bármilyen pluszmunkát át lehetett passzolni, mert szívesen vállalta. De cserébe senki sem kérdezte meg, hogy érzi magát és aligha tudták, igazából milyen ember, mi bántja, mitől lenne boldogabb.
Mike össze rezzent, mikor arra eszmélt, hogy Billie felé mozdul és szemeit nem veszi le róla. A szája félig nyitva volt, talán mondani szeretett volna valamit, de csak esetlen, suta mosoly játszott, kicsit meggyötört arcán. Mike sem szólalt meg, a gondolatai feltolultak benne, a vére az arcába szökött és kicsit közelebb hajolt a fiúhoz. Úgy érezte akkor, mintha mindig is ismerte volna, mintha mindig is ebben az autóban ült volna vele, itt a parkban. Mintha az előző huszonakárhány év Billie Joe Armstrong nélkül soha nem is létezett volna.
- Maga az egyetlen, aki megért engem, Mr. Pritchard. – suttogta Billie Joe és Mike még sohasem hallotta, hogy így szólította volna, de kilelte a hideg, ahogy kimondta a nevét. Tisztelettel, hálásan és még valahogy…különösen. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy a férfi érezte a fiú forró lélegzetét a nyakánál. És mintha izgatott levegővételén túl, Billie szívének hangját is hallotta volna.
- Billie Joe… - sóhajtott fel erőtlenül és nem tudott semmi másra sem figyelni, csak nézte Billie arcát és kifürkészhetetlen érzelmek kavarogtak benne. Nem emlékezett, mennyi idő telt el és mi is történt pontosan. A szívverése a fülében dübörgött és érezte ujjai alatt a fiú ruháját, testének kanyarulatait, ahogy a hátán és vállán végig simít. Majd simogatása megállapodik Billie élénk szőke hajtincseinél. Érezte ajkát a fiúéra tapadni, és olyan öröm, szenvedély töltötte el, amiben már nagyon régen nem volt része. Mintha fuldoklott volna a sötét, mély óceánban és ez a csók jelentette volna számára az életető levegőt. A lelki ismerete rögtön fel is támadt és szinte megrettent ettől a súlyos felismeréstől, tettének durva realitásától. Billie döbbenetes módon rögtön viszonozta a csókot, az ő szemei csukva voltak, teljesen átadva magát a helyzetnek. Amikor Billie nyelve a szájához ért, aztán összeolvadt Mike nyelvével, a férfi el akart hajolni, a szemei kinyíltak, tiltakozóan felnyögött, de képtelen volt megtenni. Billie testének élénk vibrálása, a remegés és zihálás, amit épp, hogy egymáshoz érő mellkasuk, váltott ki a fiúból. A cigaretta, alkohol és a vér fémes íze Billie cserepes ajkáról. Mike úgy gondolta, az egész csak egy valószínűtlen pillanat, ambivalens momentumok sorozata. De mégis kivételes volt…Mike teste áthevült, de hideg izzadtság gyöngyözött a homlokán, ahogy végül megtörte a csókot és elhúzódott Billie tűzforró, szédítő közelségéből. A szíve eszeveszetten kalapált, a torka kiszáradt és úgy bámult Billie-re az este adta csekély és tompa fényekben, mintha sosem látta volna. Csak kapkodták a levegőt és egyikük sem szólalt meg, sóhajtásaik betöltötték az autót. Mike szemei hirtelen felesége képére vándoroltak és mintha egy mázsa kő súlya szakadt volna hirtelen rá. Te jó ég, mit művel?! Hiszen házasságban él, mindig hűséges volt és sohasem érdekelték a vele azonos neműek. Mi történik vele ?! Mi a jó élet van vele, már hetek óta ?!
- Tanár úr…- Billie Joe hangja reszketett a nehéz némaságban, de Mike már nem akart ránézni. Émelygett és szédült. És pokolian zavarban volt. Gyorsan a kormány felé fordult.
- Uram…én…- szólalt meg újra a fiú, de Mike belefojtotta a szót.
- Már régen otthon kellene lenned Billie. És nekem is…Haza viszlek. – motyogta és beindította a jármű motorját.
folyt. köv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése