Nyár van, szenvedek a szobában

A hét elején volt egy kicseszett nagy vihar erre, ami kibaszta az áramot az egész házban. Isteni volt...kb. 9 óra a sötétben...Jobb híján mécsesekkel világítottunk, ravatalozó hangulat, a hűtő meg kiolvadt kicsit, reggel majdnem dobtam egy hátast, mikor kiléptem. És akkor a páratlan érzelmek, mikor kinézek az ablakon és látom, hogy a házban lakó csávó, meg a csaja, nagy csomagokkal megrakodva indul a rockfesztiválra...
Ah...cseppet sem lesz érvagdosós hangulatom :O
Írom ezt abban a szellemben, hogy ki sem hevertem a múlt heti dolgokat. De a francba is! Ez az agonizálás minden évben előjön, ha beindul a rockfeszt. Főleg az utolsó két nap a jó, de tökmindegy, mert úgysem leszek ott. Pasim dolgozik. Meg amúgy is...Itthon leszek és pont. Majd nekiállok befejezni a sztorim új részét, hogy tudjam publikálni hamarosan, legalább ennyi haszna lesz az  itthon töltött időnek :S
Véleményem tehát, szóval, illetve képpel: