Zajlik az élet, jó és rossz értelemben is.
Ha egy szavas érzésekben kellene leírni, akkor kb. így festene.
Értetlenség, düh: mikor egy élet nélküli, senki nő (aki apámra hajtana, de a büdös életben nem fogja elérni, anyám nyomába sem érhet), aki benyalizta magát húgomnál, de mivel nálam nem sikerült, telenyomja a facebookomat egy este (tök részegen nyilván) gúnyos és kéretlen kommentekkel. Nem is értem, hogy jön ehhez?! Nem a haverom, inkább csak alig-alig ismerősöm, de már az sem, mert letiltottam a picsába.
Szomorúság, tehetetlenség: amikor hallom, hogy a rokonod ismét rosszabbul van és a nővérek sem biztatnak sok jóval.
Beletörődés, harag: mikor a pasim talaj részegen jön haza vasárnap éjszaka hajnalban, és reggel 6-kor mennie kell dolgozni.
Fásultság, feladás: amikor a jó életben nem bírom elmagyarázni H.-nak, hogy nem tudok a gyerekére vigyázni, egyszerűen nem megy. De nem fogja fel és csak azért is hívogat reggel fél 8-tól, este háromnegyed 12-ig *-*
Kiakadás: amikor látom, hogy jövő héten már szeptember és egy rakás elintézni valóm lesz, amivel gőzöm sincs, hogy küzdök meg.
Elfogadás: mikor a tesóm megint fúj rám valamiért, csak azt nem tudom miért, de már megszoktam. És azt is, hogy J. kb. ugyanilyen mellőzős lett mostanság. Apámról nem is beszélve, rajta sem tudok kiigazodni.
Idegesség: amikor tartoznak nekem pénzzel, de nem adják meg, mert hogy nem tudják, de luxus cikkekre futja :S
Kedvetlenség: mikor tudom, hogy akármit is teszek, a hétvégi családi banzájra mennem kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése