Mindenféle sebességi rekordot megdöntve, itt az új rész. Szerény véleményem szerint szar lett, de emlékezetből írtam. Vagyis igyekeztem, ha már úgy durván 4-5 órányi munkám távozott az éterbe, hála a saját hülyeségemnek, meg a gépemének :S
Köszönjük a tapsot, virágot az öltözőbe thx.
Helyesírási hibákért bocsánat.
ONE OF MY LIES:
When I was younger
I thought the world circled around me
But in time I realized I was wrong
My immortal thoughts turned into just dreams of a dead future
It was a tragic case of my reality
Mike hanyagul parkolt le a kocsibejáróhoz, majdnem kidöntve az ott lévő lámpaoszlopot. Maga sem emlékezett, miként ért haza, az agya teljesen kikapcsolt, valószínűleg rutinból vezette a járművet, mert minden volt a fejében, csak a közlekedési szabályok nem. Bezárta a autót, majd kezeit zsebre dugva, gyors léptekkel vágott át a házhoz vezető gyepen, kerülgetve a felesége által oda helyezett borzasztó giccses kerti díszeket. A ház sötétbe burkolózva várta, mikor benyitott, nem is gyújtott villanyt az előszobában, egyenesen a konyhába ment, ott világosságot csinált és táskáját az egyik székre dobta. Nem sokat vacakolt, kinyitotta a konyhai szekrényt és kiemelt onnan egy üveg, már kibontott vörösbort. Poharat húzott maga elé és töltött a borból, majd felöntötte kólával. A szájához emelte és egy szuszra lehúzta az italt, majd gyorsan pótolta egy újabb adaggal, de ezúttal az üdítőt kihagyta. Mikor az alkohol kesernyés íze és kellemesen melegítő hatása felébredt Mike gyomrában, a férfi szinte megkönnyebbülten dőlt a konyhapultnak és bámult ki az esti sötétségbe. A szíve még mindig nyugtalanul és iszonyatos sebességgel vert, a feje lüktetett az idegességtől és rázta a hideg. Próbálta visszaidézni a perceket a kocsiban. Mi történt? Hogy tehette meg ezt? Hol vesztette el az irányítást? Mi a fene ütött bele, mikor a fiú ajkaihoz hajolt és megcsókolta? Hová tűnt akkor, az eddig saját maga számára ismert, higgadt Michael Pritchard? Elveszett Billie Joe szemeinek zöldjében? Válaszokat nem kapott, csak valami, maga előtt is tagadott borzongás futott végig a gerincén, betöltve az egész testét. Mike ismét az üveg felé nyúlt és magában azt gondolta, valahol keresnie kellene egy szál cigarettát, biztos találna, ha kitartó lenne, nem lehet, hogy Missy kedvéért mindent a szemétbe dobott.
- Hát te meg mit csinálsz? – hallott ekkor egy hangot a háta mögött és a rémülettől kis híján elejtette a borosüveget. Neje állt nem messze tőle és számonkérően vizslatta.
- Nem tudtam, hogy itthon vagy, mikor benyitottam, csendes és sötét volt a ház. – mentegetőzött gyorsan Mike és érezte a vörösséget felkúszni az arcába.
- Azt látom…És ezért rögtön innod kell? – érdeklődött Missy.
- Csak nehéz napom volt, pár korty nem árt meg. – mondta erre a Mike.
- Lehet, de nem is használ a szívednek. – vágott vissza Missy.
Mike-nak jól esett a törődése, és nem is akarta feszíteni a húrt, így méltatlankodó arckifejezés kíséretében arrébb tolta a poharat és elrakta az üveget a szekrénybe.
- Én is nemrégen érkeztem haza és azt hittem, már itthon leszel. Meglehetősen későn jöttél. Máskor értesíts telefonon, ha elmaradsz. – közölte Missy, majd eltűnt a szobában és Mike hallotta a ruhásszekrény ajtajának nyikordulását, amint a nő elpakolja elegáns kosztümjét.
A torka összeszorult és agyába ismét bevillant a nemrég tapasztalt élmény. Billie és ő…A szomorúság, a körülöttük lévő sejtelmes csend, a félhomály. Billie ajka az övéhez olyan közel. A sóhajtások, a forró levegő Billie minden egyes lélegzetvételénél. Mike félénk érintései Billie vállán és haján. És aztán a csók, amit nem tudott magának sem mivel magyarázni. Vajon mit hisz róla most Billie? A történtek után Mike olyan sokkosnak érezte magát és úgy égette a szégyen, hogy egy szó nélkül fuvarozta haza a fiút és egy halk köszönés után ott hagyta a házuk előtt. Mi járhat most Billie fejében, hogyan tudja értelmezni tanára hektikus viselkedését? Mikor még maga Mike sem tudta a dolgokat a helyére rakni a fejében és a szívében.
- Egy iskolában mindig van valami, rengeteg papírmunka, a diákok kérdései, a kollégák véleménye és néhány szülő is felbukkan olykor. – magyarázta nagy sokára. Addigra neje is előjött, immár kényelmes, otthoni viseletében.
- Készítsek vacsorát? – kérdezte.
A férfinak egy falat sem ment volna le a torkán, a gyomra háborgott, a torka össze volt szűkülve, így gyorsan megrázta a fejét.
- Nem vagyok éhes és van még némi adminisztrációm is. – jelentette ki, majd a dolgozószobája irányába indult. Missy értetlenül és gyanakodva méregette.
- Drágám, minden rendben?
Mike felsóhajtott.
- Hát persze édesem, minden a legnagyobb rendben.
És ez csak egy volt, a hazugságai közül.
A következő egy hét úgy telt el, hogy Mike azt érezte, hogy nem a saját életét éli, hanem egy idegenét. Hogy mennyire más volt minden, amíg be nem lépett Billie Joe után abba a füstös, lepukkant kocsmába. A kérdések egyre csak kínozták, pedig naponta többször is átgondolt a dolgot, mégsem jutott előbbre. Távol állt tőle az efféle viselkedés, neki a felesége volt szinte az egyetlen egész életében. Missyt csókolta meg először és a nő vette el a szüzességét. Mike abszolút monogámnak tartotta magát és régimódinak. Ennek ellentmondva pedig megcsókolta egy diákját, aki ráadásul azonos nemű vele. Ez gondolatban végigjátszva is félelmetes volt. Válaszok nem adattak meg neki, viszont dolgoznia kellett továbbra is, pedig minden reggel rosszul érezte magát, gyenge volt és feszült. Fájt a feje, a torka, reggelenként csak ült az ágya szélén és azon gondolkodott, hogy beteget jelent. De aztán csak összeszedte magát és elindult a munkahelyére. Fura mód, Billie a köztük esett csók óta mindennap megjelent az óráin. Nem késett, hozta a tankönyveit és megírta a dolgozatokat, amik egyértelműen a javulás jeleit mutatták, nem voltak persze tökéletesek, messze álltak attól, de Mike könnyű szívvel rá tudta kanyarítani az elégségest, ami Billie Joe esetében mindenképpen jó volt. Mégsem tudott felhőtlenül örülni tanítványa sikereinek, nyomasztotta annak az ambivalens estének az emléke, szürke árnyékként vetülve Mike minden érzésére, pillanatára. És nem volt menekvés ezek elől az emlékképek elől. Az óráin, ahol eddig az összeszedett és jól felkészült tanár látszatát keltette, sem tudott megfelelően összpontosítani. Ahogy tekintete összeakadt a hátsó padban ülő fiú élénkzöld szemeivel, a zavar máris viharos sebességgel mutatkozott meg rajta. A szavai elakadtak, elvörösödött, és előfordult, hogy levert az asztaláról pár írószert. Ilyenkor mindig nagyon nehezen talált vissza a helyes útra és tudta megfelelően folytatni a tanítást. Látta, hogy Billie is várt valamire, csalódottság és frusztráció jelent meg az arcán, mikor Mike szánt-szándékkal nem nézett irányába, aztán habozva, de ő is a tankönyvei és füzete felé fordult. A tanórák ezekkel a félig-meddig összekapaszkodó pillantásokkal, majd gyors elfordulásokkal teltek és egyáltalán nem voltak kellemesek Mike számára. A férfi most is ilyesféle gondolatokkal ült a tanári asztalnál és pásztázta a nyugalmas osztálytermet, kezeiben egy magazint tartva. De az olvasás csak álca volt, hogy ne keresse Billie Joe tekintetét. Ez rövid időkre sikerült is, ám mindig azon kapta magát, hogy ismét a fiút nézi. Szemei alaposan végigjárnak a száján, a szemein, a nyakán, a haján-ami pár napja ismét fekete színű volt - és Mike nem tudta megítélni, melyik áll neki jobban. Aztán magában felháborodott, hogy ilyesmiken agyal. Mike, magáról is megfeledkezve nézte, ahogy Billie írogat a papírra, arcán összpontosítással és érezte egyre növekvő szívverését, a kényelmetlen mellkasi szorítást, gyomorfájdalmat és a hátán megjelenő izzadtságot. Billie észlelte a férfi titkolni igyekezett pillantását és őszinte, alig észrevehető mosoly jelent meg a szájánál. Mosoly, amitől Mike szédülni kezdett és a vére az arcába szökött. Hatalmas sóhajjal nézett újra a magazin betűire, szinte eltakarva maga elől a padsorokat. De hiába, mert akkor is Billie arcát látta, már szinte kínzóan. Izzadt kezei között az újságot lapozta és heves zaklatottsággal számolta magában visszafelé a perceket az óra végéig. A csengő végül megszólalt, Mike elmondta a házi feladatot, aztán a tanulók összepakoltak és zajosan kivonultak. A tanár az asztalánál ülve figyelte, ahogy Billie Joe, utolsóként elindul a terem ajtajához. A fiú vissza-visszanézett rá, a szemei értetlenséget sugároztak, és zavart, amit Mike is érzett, ezért gyorsan a padlót kezdte bámulni. Hallott néhány lépést, majd Billie megtorpant a küszöbön és hirtelen visszafordulva, ott termett az asztala előtt. Mike, nem hitte el, hogy ez történik, úgy érezte, a szíve a torkán fog kiugrani. Az agyában ott dübörgött az utasítás, legyen nyugodt és tárgyilagos, de annyira felkészületlenül érte az egész, hogy mikor felpattant, az asztalon lévő összes papírlapot lesodorta a földre.
- A francba! – káromkodott halkan és lehajolt, hogy összeszedje a lapokat. Billie azonnal odaugrott és segített neki. Mike végig kerülte a pillantását, de így is ideges volt, vibrálások futottak át rajta és világos színű ingén terebélyes foltot hagyott az verejték.
- Köszönöm. – biccentett, ahogy az utolsó lap is felkerült az asztalra és arra számított, hogy Billie ezek után mégiscsak elmegy, de nem ez történt, így neki mondania kellett valamit.
- Miben segíthetek? – kérdezte előzékenyen és a hangja nevetségesen megcsuklott. Billie azonban nem mozdult és nem mondott semmit, csak állt és Mike-ot bámulta. Ezért a tanár szólalt meg ismét.
- Akartam már mondani, hogy egészen jó úton haladsz. Itt a legutóbbi dolgozatod.- vette elő a fiókból Billie tesztjét és lerakta az asztalra. Billie azonban csak futó pillantást vetett rá.
- Nem is örülsz? Én javulást látok és hogy végre időt szánsz a tanulásra. Csak így tovább! – mondta Mike kedélyességet és egyfajta távolságtartást magára varázsolva. Billie viszont nyilvánvalóan nem erre számított, ezért továbbra is szótlan maradt. A feszültség belepte az osztálytermet és Mike kezdte nagyon kényelmetlenül érezni magát, gyorsan elpakolta az asztalán lévő tollakat és jegyzeteket.
- Ha nincs más, akkor ideje menni. – dadogta és a terem ablakaihoz lépett, hogy becsukja azokat. Érezte a fiú tekintetét a hátában.
- Miért kerül? – kérdezte ekkor hirtelen Billie.
Mike meghökkenve nézett hátra.
- Mi? Dehogyis! Nem kerüllek! Miért gondolod ezt?! – rázta a fejét megütközve és tetőtől-talpig leizzadva.
Billie keserűen elmosolyodott.
- Itt mentem el egész héten az asztal előtt és a tanár úr még csak rám sem nézett. Nekem pedig egy hétbe telt, míg összeszedtem a bátorságom, hogy ezt megkérdezzem. Valami rosszat csináltam? – kérdezte és elkeseredett fények jelentek meg a szemeiben.
- Te nem tettél semmi rosszat, én hibáztam, méghozzá elég nagyot. És legyen elég ennyi! – fakadt ki Mike, aztán magához vette a tankönyveit és Billie előtt elhúzva, sebes léptekkel elhagyta az osztálytermet. Billie döbbenten ment utána és figyelte, ahogy a feldúlt férfi kinyitja a szertár ajtaját.
- Nem értem. A tanár úr egyáltalán nem hibázott! – jelentette ki és rózsaszín pír lepte el az arcát.
- Hagyjuk ezt, Billie Joe. – sóhajtotta fáradtan Mike, aztán belépett a sötét kis helyiségbe, és felrakta a könyveket az egyik porlepte polcra. Billie gondolkodás nélkül követte a szertárba.
- Tanár úr…
- Ide nem jöhetsz be, ez a tanulóknak tiltott terület! – szólt rá Mike, ahogy megfordult, de a fiú figyelmen kívül hagyta a felszólítást. Mike hallotta, hogy a szertár ajtaja csukódik mögötte és látta, hogy Billie összerezzen a hangtól, de nem mozdul, és nem megy ki, hanem áll ott, válaszokra várva. Mindent beborított a csaknem teljes sötétség, csak a lélegzetük hallatszott, és Mike tompán látta Billie körvonalait. Szabadulni szeretett volna a képtelen helyzetből, és erre lehetősége is lett volna, egyszerűen félretolva az útjából Billie-t, de mégsem tette meg ezt a mozdulatsort. Ott ragadt a kicsi és dohos szertárban, számára nem volt kiút. Ahogy saját zűrzavaros gondolatai ketrecéből sem. Olyan közel volt Billie Joe-hoz, érezte a teste melegét, és ha nagyon az arcára koncentrált, látta a szája felett gyöngyöző izzadtság cseppeket is. A testük már szinte összeért, ami egyszerre vonzotta és megfélemlítette Mike-ot. Lázas izgatottság kerítette hatalmába és akárhogy szerette volna, mégsem tudott máshova nézni, csak Billie-re.
- Tudom, hogy zűr-zavart okoztam. Gondolkodnom kellett volna, józanul mérlegelni. Ilyet egy tanár nem csinálhat! Súlyos hibákat vétettem, mikor utánad mentem a kocsmába, mikor a kocsimba ültettelek és mikor kiautóztam veled a parkba. És akkor csináltam a legnagyobb hibát, mikor megcsókoltalak. – hadarta elgyengülve.
- Én azt a csókot akartam Mr. Pritchard! Nagyon is! – vágott a szavába Billie elszántan. Mike csak a fejét csóválta, miközben ellenállhatatlanul vonzotta őt Billie arca. Beugrott neki, hogy az autóban is ennyire kicsi volt a tér közöttük. A súlyos emlékek megint nagy erővel rohanták meg.
- Istenem! Ez ellenkezik az összes felállított szabállyal! Én egy tanár vagyok, te pedig egy diák! Különben is feleségem van! Az, hogy itt vagy velem órák után, ilyen közelségben, abszolút helytelen. És hogy így nézel rám és én visszanézek rád, attól kiugrik a szívem a helyéről. Ne nehezítsük meg a körülményeket, hagyd el a szertárat! – a férfi hiába kívánta magában, hogy Billie ne legyen ott és felejtsék el a történteket, a szavai csak ostoba szavak maradtak, és elszálltak a penészes falak irányába. Kérése inkább hatott erőtlen próbálkozásnak, nem volt bennük erélyes hangsúly.
- Mr. Pritchard, az az este volt a legjobb dolog az életemben. – hajolt közelebb bátortalanul Billie. A vallomása feltüzelte a tanárt belülről.
- Ez őrültség! Kérlek, ne csináld ezt,bárki benyithat. Meg kell értened, hogy ez mennyire nem helyes.- suttogta tehetetlenül. Billie nem szólt, Mike abban sem volt biztos, hogy felfogta, amit hallott.
- A fenébe, meg kell értened. - Mike tiltakozása viszont csak a fejében volt olyan hangos, valójában riadt suttogás volt és mindent elködösített az érthetetlen vágyakozása, amitől nem tudott távol kerülni. Csak nézett a csillogó, felkavaróan zöld szemekbe, nézte a szintén zavart arcot, és nem tudott ellenkezni, sőt egy mozdulattal ő is megtörte a köztük lévő már-már alig észrevehető távolságot. A szíve őrülten vert, a vér vadul száguldott a testében, az izzadtság nagy cseppekben gördült végig a homlokán. Különös érzelmek száguldottak át rajta, a másodpercek lelassultak, ahogy a cselekedetek is olyan furák lettek, az egyértelmű pillantások egymás felé a félhomályban, kimondatlan kérdések és megválaszolatlan feleletek. A teljes bizonytalanság, de Mike ajka ismét finoman tapadt Billie szájára. A férfiban rögtön felizzott a szenvedély, ahogy a nyelvét becsúsztatta a másik szájába és ekkor érezte Billie ölelését körbe a testénél. Egy félhangos, egyszerre tiltakozó és elfogadó sóhajjal ő is a karjaiba zárta a másikat. A szemei lecsukódtak, ahogy a nyelvük találkozott. Érezte Billie Joe egyre szaporább levegővételeit. Annyira szorosan ölelte a fiút, hogy tisztán kivehető volt mellkasának emelkedése és a szívének dobbanása. Mike újra felsóhajtott. Elmerült a kétségekben, ugyanakkor elmerült a csókban is és nem zavarta a poros, szűk kis helyiség, ahol voltak. Abban a pár szenvedélyes percben Mike úgy érezte a legjobb helyen van. A legjobb emberrel.
folyt.köv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése