Egy klassz vidéki kirándulás után vissza jönni ebbe a lehangoló, unalmas és szürke városba...
Néha úgy el tudnám képzelni az élet a városon kívül. Sajnos most túl sok dolog köt még ide, de remélem egyszer lesz olyan is, hogy kiülök a saját teraszomra egy műanyag székkel és nézem a kertből elterülő kilátást, az erdőket, a hegyeket.
A hegyek szerelmese vagyok...
Még pár hét és itt a rockfesztivál és én még mindig kapaszkodom a kb. 5%-os esélyembe, hogy ott leszek, de ez önámítás. Néha azt gondolom, annyira menni akarok, máskor meg félek, hogy mennyire tudnék szembe nézni az emlékekkel, és azokkal az emberekkel akik valaha sokat jelentettek nekem. Mindegy, úgysem jutok el,viszont néha muszáj álmodozni, hogy túl éljük az unalmas hétköznapokat.
Majd lesz a héten a másik blogban is új.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése