Lelki béka

Tegnap láttam a Következő három nap című filmet és tök jó volt (nem is tudtam hogy Brian Dennehy sajnos már meghalt). És nagyon nagy dolog ahogyan pasi mindent bevállal, hogy a nőt kiszöktesse a börtönből. 

Ah, ilyen nagy szerelem nincs is.

Egyik ismerősöm meg kiposztolt egy olyat a fészre, "azzal legyél, aki úgy néz rád, mint egy csodára" vagy valami ilyesmi. 

Hehehe jah, jó is lenne...de én már kezdem elengedni ezt a szerelem dolgot. Nekem nincs true love és amikre régen hittem, hogy olyasmi (pl. Narkomán féle úgymond önfeláldozások, hogy km-ket gyalogolt csak hogy velem találkozzon), na az sem az volt.

Ettől persze másnak lehet ilyen valódi nagy nagy érzelem. Sőt legyen is. 

De pasim undorító módon kötekedett tegnap is. Pedig egy árva szót nem szóltam. Melózott és hazajött enni de egy órával a megbeszélt időpont előtt és az ebéd nem volt kész és kaffogott. De azonkívül is utálatos volt és gőzöm sincs miért. Nem tettem semmi rosszat. Olyan jó lenne tudni kivel kedves, mert valakivel biztos az, de velem abszolút nem.

Alig társalogtunk tegnap, mert munka után este 7 körül elhúzott barátkázni és este 11 után jött haza. Hívtam 10 körül, de képzeljétek ki volt kapcsolva a telefonja. Mikor haza ért, megkérdeztem miért kapcsolta ki a mobilt és azt mondta, egy ismerőse kapcsolta ki. 

Most ez mi? Kinek engedi, hogy piszkálja a telefonját? És főleg miért? Azt állította véletlenül. Ahha perszeeeee...Ezzel etesse az ük nagyimat.

A telefonszámlánk is indokolatlanul magas, több mint 30 ezer Ft és én nem beszéltem senkivel sem annyit hogy egy kisebb vagyon legyen. Be akarok menni a szolgáltatóhoz kikérni a részletes számlát. 

Meg lemondom a virusirtot és a biztosítást, bár kötve hiszem, hogy ettől van az egekbe a mobilszámla.

Annyira nincs indittatásom nyomozgatni és esetlegesen pofára esni, mert itt áll előttem ez a nagyobb műtét és arra kéne mentálisan és fizikálisan is készülni. Nincs erőm a balhékhoz sem. Támogatásra lenne szükségem lelki oldalról, de szerintem ezt pasim nem fogja, nem tudja megadni. 

Szegény lelki békám csak ül egy alagútban és elrobog mellette a vonat. Egy kis fény villan és újra sötét lesz.

A házidoki rendelőjéből is küldték pénteken a legutóbbi vérvétel eredményt e-mailben. 

A vas még mindig 4.6 csak. A hemoglobin már 105, de asszem 120 az alsó szint. Pedig szedem a vaskészitmenyt naponta.

A katasztrófavédőkkel is sikerült tárgyalni. Apám valami ismerőse van ott és azt mondta felmegy a ház tetejére és a spéci kameráját leereszti a kéménybe hogy megkeresse a kémény kivezető lófaszt. Mert hogy annak lennie kell akkor is. Oke, én már nem vitatkozom. Ott van, akkor keresse meg. Aztán ha meglett, kijelöli a helyét itt a lyukban, ahová majd drága pasim behelyezi a kemény kivezető ajtót és akkor talán ez a rémálom is befejeződik. 90 nap van rá. Már hívtam a közös képviselőt akit sose láttam, mert ugye a régi közös képviselő a házban lakó 90+ öregúr, Corleone már visszavonult és most valami csaj vette át a házat, de nem is itt lakik. Kérdeztem kell e ehhez engedély, jegyzőkönyv, bármi hülyeség. De azt mondta semmi. Még csak a feljárat sincs zárva. 

Cool. Mehet a móka. 

Délután hajat szeretnék festeni. Botrány már ez a fakó, lenőtt szín.