Akartam írni, de ellepett a fos és ez némileg elvette a kedvem mindentől.
A bank átadta a hitelemet a behajtási csopinak. Gondoltam, hogy gáz van, mert hívott a bankos nőci, de nem hallottam és csak másnap hívtam vissza. Ő meg azzal a remek hírrel örvendeztetett meg, hogy mivel el vagyok maradva úgy másfél havi hitellel és kevés befizetés érkezik a bank felé, a behajtási csoportnak kell tovább foglalkozni az üggyel, kivéve ha most azonnal nem fizetem ki egybe a hátralékomat. Ami lehetetlen volt, mert annyi pénz nem volt otthon. Így az ügy el is dőlt. Nem voltam feldobva. Nagyon nem. Szaros 50 ezerért basztatnak, míg ismerek olyat aki vígan éldegél közben meg több tíz milliót nem fizet vissza...
Idegemben bőgtem egy sort, hogy egy rakás zsét ölök ebbe a sötét, undormány patkánylyukba, mindent háttérbe szorítok, mindenről lemondok, fizetek ahogy tudok, erre mégis befuccsol a hitel. Bár elhúzhatnék innen a francba és mindörökre elfelejthetném ezt a rémálmot. Mert gyűlölöm és mert akar a fene itt élni és szopni, mert csak a baj van a kotorékkal. De ez lehetetlen most. Az albérlethez sok pénz kellene, nekem meg csak adósságom van.
Viszont gyorsan dűlőre kell jutnom a behajtásiakkal, mert a család is meglincselne, ha vinné a bank ezt a csodás családi ereklyét.
Azóta már hívott egy automata hangú nő a behajtási csordától és egyenlőre abban egyeztünk meg, hogy a héten fizetek, amennyit csak tudok. De hiszen eddig is ezt csináltam. Sajna ez a spinkó nem olyan megértő, mint az elődje. Akármit mondtam, az volt a reakció, hogy ő érti, de...
Fizetni kell.
Nyilván.
De adhatnának kicsivel több időt.
Sok gyökér bank csak fenyegetőzik mindig.
Jaj, miért jöttem ide vissza 2017-ben?! Mikor sejthettem volna hogy ez lesz. Hitelspirál és örök rabság az egérlyukban.
Ha már egérlyuk, egér is van itt azt hiszem. Valamelyik nap elszaladt egy fekete valami, be a szekrény mögé. Hogy hogyan sikerült bejutnia az rejtély, szerintem mikor pasim az erkélyen dohányzott és nyitva hagyta az ajtót, akkor surranhatott be. Most kitudja, hol van...lehet már ki is ment, de lehet hogy bevackolt az egyik szekrénybe és itt kíván új életet kezdeni. De remélem hogy nem. Talán kellene egy élő csapdát eszkábálni, aztán ha megvan az egérke, kiengedni valahol.
Na de hogy ne csak hitelekről és rágcsálókról regéljek, a szülinapom elég jól sikerült. Sokan köszöntöttek facebookon. Anyám mondta is, hogy azért mert én nem szeretem az embereket ők még szeretnek engem. Cöhhh...szerintem csak olvasták a facebook üzenetet, hogy szülinapom van.
Többek között írt J., A., K., Á., H., R.(!!!), Sírós srác exem és persze Szexmániás exem is ezzel a szöveggel: boldog születésnapot és hogy van az én kiscsillagom?
Uuuugh...még jó, hogy pasim nem látta meg. Dobtam rá egy köszi-t, majd gyorsan ki is töröltem az üzenetet. Szexmániás sose változik. De a gyereke ettől függetlenül már tök nagy és irtó cuki.
Pasim se felejtett ám el és pont aznap köszöntött mikor tartom, ami nála nagy szó, mert volt, hogy az exe szülinapján köszöntött fel. Adott édességet és virágot. Örültem.
Hétvégén az ősök is feljöttek, csináltam nekik pörköltet (nem nagyon ettek, de csomagolás nekik), ők meg hoztak tortát és bonbonokat, meg virágot. Beszélgettünk, elvoltunk, a hangulat is jó volt.
Csak az iszonyatos anyagiak aggasztanak. Félek, hogy maguk alá temetnek. Vagy hogy nem fogunk tudni együtt működni a behajtási csoporttal, mert nem tudok annyit perkálni, mint amennyit ők akarnak.
Idióta egy helyzet. Bízom abban, hogy lesz megoldás. Valahogy ki kell vakarni magunkat ebből a szituból. Csak már belefáradtam és unom.
A hely-en megújitották a fényképes belépő kártyákat. Annyit írok, hogy yayayay...a fotóm megint siralmas, úgy nézek ki, mint egy ledurrant crack cocain függő prosti...
Jellemző...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése