I walk alone, I walk alone

My shadow's the only one that walks beside me
My shallow heart's the only thing that's beating

Szombaton elromlott a laptopom (végtelen szomorú, zokogó ikonok) és ezt meg mára sem sikerült feldolgozni. 

Nem tudom, mi a franc lett vele, az utóbbi időben elég lassú volt, de szombatra csak a fekete képernyő jött be, meg egy hibaüzenet. Próbáltam megoldani youtube-s videók alapján, de nekem ez kínai. Rontani meg nem akartam tovább a helyzeten. 

Szóval most megint nincs laptopom az a szitu. És nem tudom megjavíttassam e, vagy vegyek másikat, amúgy egyik opcióra sincs keret. 

Tehát helló ismét idegesítő telefonon pötyögés!

A másik ami elkeserít (feldühít) az a pasim hosszú hétvégi ígéretek teljesitésében harmatgyenge és utálatos viselkedése. Azt mondta kiselejtezzük a ruháit, hogy több hely legyen a szekrényben, vasárnap meg elmegyünk sétálni. 

Szombaton megfőztem előre, hogy akkor másnap ne ezzel kelljen kínlódni, de felesleges volt strapálni magam, mert pasim egész délelőtt az egyik haverjával lógott aztán délre hazaesett és közölte, hogy nincs kedve semmihez, megkajál és lefekszik, mert este egy másik barátjával akadt programja. Mondtam neki, hogy ez nem fair, sétát beszéltünk meg, szép az idő, mozduljunk ki, de nem hatotta meg, azt mondta menjek el egyedül sétálni, nagy kislány vagyok már...aztán ebédelt és elhúzott aludni. 

Pffff...egy darabig magamban mérgelődtem, majd átöltöztem és csakugyan elmentem sétálni, igaz így magamban nem volt egy nagy élmény. De legalább kiszellőztettem a fejem egy kicsit. Igaz, a csalódottság nem múlt el mikor hazajöttem akkor sem. Pasimat tényleg nem érdekli nagyon semmi, a focin, a barátain és a csavargáson kívül. Ja, tegyük még ide az evést is, de szigorúan csak úgy, ha ki van szolgálva és ha tele a hasa csak tesped a tv előtt elalvásig, hogy aztán ha felkelt újra kezdhesse. 

Régen legalább még kipakolni, mosogatni segített, manapság a tálcát nem képes a mosogatóig elvinni. Nem is kommentálom.

A vasárnap tehát így telt, este pasim a megint elment a haverokkal, én meg tv-t néztem, hátha akad valami jó. Bele is aludtam a Cápa IV és a És hamarosan sötétség c. filmekbe, pedig ezutóbbi érdekelt volna (Johnny Depp exe játszik benne), de én olyan lúzer vagyok, hogy amint vizszintesbe kerülök elalszok. Mikor felébredtem, persze már vége volt a filmnek. De akkor meg már nem voltam álmos, így olvastam kicsit azt a klassz fanfictiont, amit tegnap találtam, elég angst de romantikus is, csak sajnos ritkán frissül. 

Aztán fészeztem kicsit, de csak azt láttam, mennyi ismerősöm van kint a hétvégi koncertes városi programokon. Többek között R. is felrakott pár a téren részegen kornyikálós videót és most láttam, hogy egy bazi nagy új tetkója is van (irigy ikonok), állítólag eladta a házat és itt a városban lakik albérletben és amint látszik, neki nem fos hiteleket kell folyton törleszteni, hanem van lehetősége szórakozni és számára is élvezetes dolgokat csinálni. 

Én is már mióta akarnék egy új tetoválást és sose jutok oda, hogy össze is jöjjön, tudom jól hogy nagyon meg fogom bánni hogy nem klassz dolgokra költöttem, hanem a nyomorék hitelekre és erre az felgyújtanivaló ürgejáratra. 

Ma meg még csak fél 12 lesz és már unom a napot, a program a szokásos, főzés és mosogatás körök, majd vasalás holnapra, este hajmosás. Jaj de jó ugye?

Láttam egyik sulis tanárom most érkezett meg Mauritiusra és csodás képeket posztolt. Mondtam is pasimnak, hogy milyen cool lehet nekik, erre felcsattant hogy én mindig csak mások élete után vágyakozom (jah, de nem véletlenül). Visszakérdeztem, hogy de ő nem akarna sosem ilyen tájakra eljutni? Neki tényleg megfelel ez a ledurrant Borsod megyei masszív nihil, ez a béna porfészek és ez az ótvar lakás? A válasz igen volt. Nekem meg nem volt több kérdésem. 

Talán velem van a baj, mert túl álmodozó vagyok és messze, magasra száll a hülye képzeletem realitás érzék nélkül. Mondjuk egy percig nem hittem komolyan, hogy valaha elutazhatok Mauritiusra, a Kanári szigetekre, vagy épp Mexikóba, hiszen már egy egyszerű séta sem sikerül. De jó néha ábrándozni. És nekem kell is, mert amúgy nem tudom hogy mennének a lélekgyilkos mindennapok.

Most már nagyjából lenyugodtam, ez egy tré hétvége volt szögezzük le, de legalább egy nappal kevesebbet kell menni. Holnap úgyis kedd, megint hely, csütörtök lehet nődoki, attól függ lesz e már (úgy nincs kedvem bárcsak szabin lenne még) és a többi szokásos dolog.

A laptopom viszont eléggé idegesít. Írni akartam a ff-ket, azt meg telefonon, vagy a piszok lassú tableten nehézkes lesz...

Jajj ezt a dalt és a klipet hogy imádtam, nosztalgia ezerrel, visszahozza eltemetett, de nagyon is létező egykori emo énemet és az akkori hangulatot, de régen volt!

Az énekes srác elég szexi, a filmet meg ezer éve megnézném, ha nem lennék ilyen félős, meg ha lenne kivel.