Passzivitás, rosszhír, béna hétvége, rossz érzések, na meg a creepy srácok támadása

Pénteken elég jól sikerült a hivatalos ügyeket végigzongorázni, a nővel és később a pasival egész jól elcsevegtünk. Elégedetten értem tehát haza délután. Leültem kávézni, merengtem és néztem az órát. Az fordult meg a fejemben, hogy még rajtam van az utcai ruhám, még nem lenne késő elmenni az öt órai okoskodásra. Átfutott az agyamon, hogy jól befújom magamat azzal a parfümmel, amit Á. adott nekem karácsonyra (amellett hogy baromi jó illata van, még önbizalmat is ad) és én is részt veszek a gyűlésen, ne érje szó a ház elejét és ne kísérjenek megvető tekintetek jövő héten. De aztán mégis lebeszéltem magamat és otthon maradtam. Később akartam írni R.-nek, hogy milyen volt, de erről is letettem. Nem érdekel, úgyis megtudom előbb-utóbb. A hely fb oldalán, amire ránéztem, az kiderült a résztvevők megjegyzéseiből, hogy negyed 8-ig tartott az egész. Így nem is bánom, hogy nem mentem.
Péntek este H. is hívott, sajnos a nagynénje meghalt előző nap :( Nagyon sajnáltam ezért H.-t, de ő ezúttal is megmutatta, hogy belevaló, erős csaj, mert tök összeszedett volt és a tesójával-akivel most békültek ki évek óta tartó viszálykodásukból-már mindent elintéztek szinte ami ezzel kapcsolatos. A temetés február elején lesz, valószínűleg elmegyek, igaz a nénit nem ismertem, de H.-nak tartozom ennyivel.Átállt a szervezetem a korai kelésre és szombaton hét órakor, vasárnap meg már fél hétkor a plafont bámultam.
A hétvége amúgy unalmas és béna volt. Picit irkáltam a Frerardot és pár sort a Still breathing-be. De egyiket sem nevezném átütő haladásnak.
Apámmal megint nem értjük egymást. Hozott szombat délután péksütit, aztán este felhívott és elkezdett megint a lakásról beszélni, hogy lassan akkor pasimmal elkezdhetjük a műanyag nyílászárót beszereltetni és az étkezőt elrendezni stb.stb. Mire mondtam neki, hogy én itt már semmit sem akarnék csinálni, egyrészt, mert amit nyáron csináltunk, annak a nagy része is megy tönkre, pl. penész ismét, vagy a díszlécek a vizes falnál válnak fel stb., másrészt, mert tavasszal, ha lemegy a műtétem, szeretném eladni a lakást. Ez nem eshetőség, ez a cél. És engem senki sem fog meggyőzni az ellenkezőjéről. Belefáradtam a fagyoskodásba, a házban lakók bunkóságába, az egész környékbe. Lépni szeretnék.
Persze ez nem tetszett apámnak, hallottam a hangján a telefonban. Csak azt nem értem, miért van kiakadva, már egy csomószor mondtam neki, hogy elhúzok innen, mert nem érzem itt jól magamat és ott akarok élni, ahol én akarok. Olyan, mintha nem hallaná, amit mondok. Bezzeg tinimaminak és a fickójának, rögtön szerzett albérletet, csak mert a csaj elsírta apámnak, hogy olyan szar élete van, a nagyanyja neveli a gyerekét, az anyja meg főz helyette és milyen tré már melegre és főtt kajára hazaérni egy-egy egész napos piázós csavargásból...:/ Érdekes, hogy a tinimaminak valahogy szupergyorsban lett albérlet, az őseimtől két utcányira, mikor meg nekem kellett volna, mert a mi albérletünket eladták és ki kellett költözni, hiába kértem apámat, hogy érdeklődjön az ismerősei között, nem igazán történt semmi :( Ettől tök szomorú lettem, már a ténytől, hogy a tinimami és a pasija mindjárt becuccolnak abba az albérletbe, ahová, ha van némi mázlim és ha apám is kicsit aktívabban körbekérdez, akár én is költözhettem volna. Ezen elkattogtam egy darabig. De nem lett jobb, csak haragot éreztem a tinimami iránt. Ő miért jobb, mint én???Mert többet iszik????Mert többet csavarog????Mert baromi keveset van a gyerekével????Mert amúgy végigitta a terhességét????
Persze választ nem tudtam erre adni, de nagyon jól csinál valamit a csaj, mert apám a tenyerén hordozza-vagyis az autójában (pl. bevásárolni). Meg mindig anyáméknál lógnak a barátjával és apám ugye ott segít neki, ahol tud....
És tegnap óta lett két fura fb-s írogatóm. Mondjuk, én vagyok a hülye, hogy visszaigazoltam őket. Az egyikkel egy csomó közös ismerősünk volt, meg a közelben lakott, gondoltam, attól hogy nekem nem ismerős, ő még ismerhet engem. Na, a gyerek nem is tétlenkedett, az első körben az összes fotómat öt perc alatt egyenként lájkolta, és azóta meg messengeren hívogat, úgy óránként egyszer legalább, de nem fogadtam a hívását. Ijesztő...

A másikat véletlenül igazoltam vissza-érintőképernyő átka-na az meg azóta is külföldi nyelven vekeng a messengeren.
Ajh és holnap hétfő megint Egy csomó emberhez nincs kedvem...:S :(