Obligát ektoparaziták és más állatok

Újabb baromság eh...Már kifolyik a szemem :P Valaki esetleg, aki tartja a szőrös januárt??? XD Én passzolom, de ismerek olyat, aki egész évben szőrös januározik...
A Sóher Norbi ügyhöz meg csak annyit, hogy a házasságot nem a nők cseszik el azzal, hogy szülés után meghíznak és nem fogynak le. A házasságot a megcsalások, a  hazugságok és az egymás iránti tiszteletlenség cseszi el. Meg az a szemlélet egyes férfiaknak, hogy a csontsovány, elől deszka, hátul léc, anorexiás harminckilós nők a nők. A pasim engem is cukkolt sokszor, hogy dagi vagyok (a súlyom 48 és 50 kiló között van évek óta, de voltam ám 72 kiló is). A megjegyzései persze bántottak, de most már nem reagálok rá olyan drasztikusan. Ha szeret, elfogad így, hiszen senki sem tökéletes. Senki.
Az ember szerethetőségét nem testzsír-százalékokban és kilókban kellene mérni.
Az a pletyka terjed a "hely"-en, hogy valaki tetves (és nem is először). Mondjuk, nem használok ott közös fésűt senkivel, de fogalmam sincs az milyen, mert én még sosem voltam tetves. Hát remélem most is megúszom (egyszer, egy ismerősöm a nyakamba ugrott, rá két napra derült ki, hogy tetvei vannak, akkor kimaradtam a buliból, remélem most is így lesz). Más sem hiányozna.
A hét stílusosan tetűlassan telik, tegnap már azt hittem, hogy csütörtök van, örvendeztem is a buszon kora reggel, aztán keserűen ébredtem rá, hogy basszameg csak szerda van.

H. nagynénje kórházba került, nagyon válságos az állapota állítólag kómában van és kevés esélyt adnak a teljes gyógyulására. H.-nak nagyjából ő az egyetlen rokona, szóval sajnálom nagyon. Főleg, hogy H. még mélyebbre süllyed így a depresszióba, így is küzd vele rendesen, gyógyszerekkel, de inkább anélkül. Szóval nagyon nehezek neki a hétköznapok. Sajnos nem tudok neki segíteni, pedig várná és számítana rám-írta a múltkor is, hogy vigyem el Larát oviba,- de nem tudom megoldani. Csak remélem, hogy a nagynénje végül mégiscsak felgyógyul.
A hét amúgy ilyen-olyan tennivalókkal telt el, előre örültem, hogy pénteken,nem megyek, kicsit könnyebb lesz (írhatok, pihenhetek), erre bejött egy halaszthatatlan hivatalos elintéznivaló, amivel a nap fele kb. el is telik. És ha ez még nem lenne elég, kiderült, hogy az áthelyezés-leépítés fejtágítást is mikor máskorra raknák, mint péntek? Délután öt!!!Bakker...
Mikor mondtam R.-nek, hogy lehet kihagyom, teljesen megdöbbent és kikerekedett szemekkel nézett rám, azon meg egyenesen megrökönyödött, mikor hozzátettem, hogy ez az egész valahogy nem érdekel kellően. Mire kérdezte felháborodottan, hogy nem érdekelhet? Hát így...Most mit mondjak? Ha már el van döntve a vezetőség részéről a negatív változtatás, én tuti nem fogok asztalt borogatni, balhézni és nem generálok lincshangulatot. Arra ott van a hajdobálgatós és a nagy spanja a nevesincs nő (nevezzük Lady Lavórnak, múltkor láttam egy rózsaszín műanyag lavórral pilinkélni az utcán)meg a többiek.
Szóval egyelőre úgy néz ki, nem megyek, de néha elbizonytalanodom, hogy a távolmaradással, tovább mélyíteném a gödröt, azok között, akikkel köszönőviszonyban sem vagyok.  Mert, mi van hogy ha mégsem lesz leépítés, vagy ők pont itt maradnak (vagy én) és majd kollektíven utálnak, hogy még a gyűlésre sem mentem el....Hm, nem tudom, péntekig még átgondolom. Jó lett volna egy nap nélkülük.
A pasim is bunkó volt tegnap este és részegen kötekedett. Ő is most áll munkahelyváltoztatás előtt, én fűzögetem, hogy térjen meg, illetve át másfelé és ne a főnökének termelje ki az új terepjáró árát. Kár így elpazarolni a tehetségét, mert a munkájában tényleg jó.
Ja, hétvégén láttam az Őrült szenvedély c. filmet, amiben Beyonce egész jól alakított és a végén jól helybenhagyta a férjére ráakaszkodó gátlástalan ribit-de nem spoilerezek. Klassz film volt.
Egész nap az a hülye Dance monkey járt a fejembe (hála annak, hogy a csapból is az folyik ugye), de szerencsére Leo megalkotta a metál verzióját.

Yeeee....