2020. január 1., szerda

Punnyadás all night...3.2.1....2020

Egy mondatban ez jellemezhetné a tegnapomat. Dögunalmas volt. Jó, nem számítottam amúgy sem egy eszméletlen nagy bulira, lévén hogy nem mentünk sehova, de akkor is...
Sütöttem oldalast, pasim kívánságára, ami jól sikerült, és ez nagy szó, mivel a sütő nem működik és amúgy sem férek el abban a patkánylyuk méretű konyhámban. De megoldottam és pasim megdícsérte.
Na ennyit pasim pozitivitásáról. Szilveszter este már 11 körül kilőtte magát, -két napja szilveszterezik, érthető- én meg ID-t néztem, szaloncukrot legeltem a műfenyőnkről és bele-bele aludtam a műsorba.
Ez elég béna, tudom...
Aztán éjfélkor, a baszott nagy sortűzszerű petárdázás ébresztett. Pasimat nem, ő reggelig aludt :/ Hívtam hugomékat, buliztak, hívtam J.-éket, szintúgy. Még anyámék is partit tartottak (őket ma el sem tudtam érni, súlyos este lehetett). 
Mindegy. Ma legalább nem voltam másnapos.
De túl jókedvű sem.
Pedig hát úgy tartja a mondás, hogy amilyen az első napod, olyan lesz az egész éved. És mivel nem akartam ezt, igyekeztem jókedvet magamra erőltetni. És ez hellyel-közzel sikerült is. Igaz, mikor kiléptem a lépcsőházba, az egyik ott lakó nő, undorral a szemében végigmért, majd köszönés helyett elhúzott. Akkor kicsit lelombozódtam, és újra éreztem annak a nyomasztó súlyát, hogy még ezt az évet is ezekkel a barmokkal kell kezdeni (de remélem ez tényleg az utolsó év itt veletek, gyíkok).
Később a szembeszomszéd állított meg, miközben vígan a szemetet sepregette a mi lakásunk elé és az sem zavarta, hogy én ezt látom. Szóval azt kérdezte, hogy láttam e a karácsonyi dekort a folyosón, mert eltűnt az összes, valszeg ellopták. És hogy ez mennyire felháborító stb., stb. Hát én meg mondtam, hogy nem láttam egyáltalán, fel sem tűnt, hogy lett volna karácsonyi díszítés a házban és hogy ne csodálkozzon a lopásokon, mert akik a szemetet és ételmaradékot lebasszák a földre és hagyják ott rohadni, ahelyett hogy a tárolóba rakják, meg más leveleit felbontják, azok ilyesmikre is képesek.

Mondjuk azok is elvetemültek, akik rendszeresen a mi ajtónk elé sepregetik az összes retket, de csitt...
Nincs még egy ilyen fos lakóközösség szerintem országszerte. Büntetés itt élni. De ez már lerágott csont tudom. Ugorjunk.
Illetve, más nincs...január egy van még nagyon.
Akartam felrakni új fejezetet, de nem volt időm átnézni, most meg lenne, de kicsit hányingerem van a pezsgő/virsli kombinációtól(lassan abba is hagyhatom az ünnepek alatti folyamatos zabálást).
De nincs elfelejtve (nem mintha bárkit is érdekelne).
Addig is: BUÉK!
Csupa széppel-jóval, örömökkel és kedves helyekkel és még kedvesebb emberekkel!
HÚSZHÚSZ legyen a mi évünk!!!!!!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése