A nyár árnyékosabb oldala

Árnyék *-* Hát az most nem nagyon van, tombol a kánikula.

Hétvégén tök letört voltam a rockfesztivál miatt, tesómék adták az ívet, küldték a fotókat, forgatták a kést a szívemben. Szerintem élvezték is, vagy nem tudom. de teljesen megkecsmeredtem.
És hát mi történik, ha el vagyok keseredve? Ki lehet találni, de leírom. Jött pasim és rávettem, hogy menjünk igyunk egyet (kettőt-hármat-négyet). A szavakat tettek követték, és elég keményen nyomattuk a külvárosban a pasim egyik törzshelyén. Aztán még pasim bátyja is feltűnt, még életemben nem beszéltem vele 10 mondatnál többet, de most bepótoltuk. Csóri, ott lakási feltételekkel ápol (etet, itat, pelenkáz stb.) egy 94 éves nénit, plusz rendben tartja a kertet, házat, szóval nincs könnyű helyzetben.
Mentek a kedvenc zenék, röpködtek a poénok, fogytak a piák és egészen elfeledkeztem a dolgok szomorúbb állásáról. Pár dologra nem emlékszem, de remélem nem égettem le sem magamat, sem a pasimat. Mondjuk, nem rémlik semmi kompromittáló viselkedés, de sose lehet tudni :P
Amúgy nem bírom magamat, mikor iszom, de ez is én vagyok, még ha kínos is.
Büntetésképpen meg másnap a túlélésért küzdöttem. Nem értem, hogy lehet az, hogy pár pohár italtól is olyan másnapos vagyok, mint aki kiivott egy egész bárpultot?! Aznap már nem nagyon ettem, ami nem is baj, hiszen eléggé kikerekedtem a nyári hetek alatt.
Igen, ha megkérdezné valaki, hogy mit kaptam a nyártól, egyértelműen azt felelném hogy PLUSZ KILÓKAT.
De nem bánom azt a szombat estét, legalább vidámat lezárást adott annak a rockfesztiválnak, amin szokás szerint nem voltam ott.
A következő bejegyzés szerintem a sztori új része lesz, kitartás!!!!!

Vetítés mint a moziban

Ez a hét is neurotikusra sikeredett. Nehezen tettem túl magam ezen a rockfesztes-ingyenbelépős mizérián. Kerestem az okot, hogy én miért nem lettem megkérdezve, legalább 1% esélyt adva ezzel (nyilván nem tudtam volna elmenni, nem lett volna kivel, hiszen pasimat a munkahelyéről el nem engedik, más meg nem jöhet szóba, Sz. már nem játszik, A. meg, bár most bulizik orrba-szájba, azt az új baráti körével teszi),  jól esett volna a gesztus legalább. De hát így jött össze.
A legszomorúbb az egészben, hogy megy a hazudozás sztereóban, hogy nem is úgy volt, nem apámtól kapták a jegyeket, pedig hát a pasim látta és neki miért lenne érdeke ilyen ügyben kamuzni, mikor neki ebből semmi haszna nem származik?! Meg amúgy is, mire a hazugság? Azt kellett volna mondani, hogy igen, nekik adom a jegyet, mert szerintem ők megérdemlik és ennyi. Vagy bármi, de gázos ez a sunyítás, ez az "adok jegyet,de el ne mondd, hogy honnan van..." meg "kamuzzunk egyformát" mozgalom.

Szóval a rockfesztivál elrajtolt és hugomék szorgosan küldték is tegnap este fb-n, a bulis képeket nekem. Tök rendesek, hogy ily módon törődnek velem :S
De legalább az eső esett, egy kis elégtétel. Mondjuk ez őket nem zavarta persze.
Ja, ha már faszbukk, minden feszkó generálója, rájöttem hogy az exem tiltott engem. Eddig azt hittem hogy törölte az adatlapját, de múltkor egy másik adatlappal rákerestem és simán kiadta. Mondjuk, sok aktivitás nincs az adatlapon, húsvét óta nem járt fent, meg azelőtt is idióta zenéket és meztelen nős képeket rakott csak ki, de érdekes, hogy vajon miért tiltott? Semmi rosszat nem  tettem. Nem zaklattam és nem írtam neki egy bántó sort sem, ő irkált rám, néha már idegesítően nagyképűen és tolakodóan.
Aztán megtaláltam a legfrissebb adatlapját, ami májusi keletkezésű, de semmi sincs rajta-véletlenül be is jelöltem-fene az érintőképernyős telefont-de aztán gyorsan visszaléptem.
És ha már posztolás, kiraktam tegnap valamit, mire apám felzúdult, hogy miket írogatok ki és hogy ne égessem. WTF? Nem nagyon értettem, mikor a posztból egy szó sem utalt rá. Milyen jó,hogy a cenzúra világában élünk és megmondjuk, ki, mit rakjon ki.
A pasim tegnap berúgott, nem lepődtem meg. A melóhelyén is zűrök vannak, lehet kirúgják.
Igen. Szépen állunk most.

Vánszorgó idő

Na jó, mikor hogy. Lehet, hogy csak én vagyok lelassulva, nem tudom. Még mindig a Still breathing-et írom, meg írok egy másik sztorit is, majd meglátjuk, mi lesz vele. Perpill. olvashatónak találom, de lehet hogy holnap már nem így vélekedem.

A. írt egy emailt és olyan fura volt az egész hangvétele. Egy csomó ideig szabin volt, azt mondta, majd hív és összefutunk,de felém sem szagolt. Az egész levele olyan mintha már nem tudna mit írni nekem, inkább élménybeszámolónak hatott az egész. Leírta, hogy hova járnak az új baráti körével, meg a titkos fickójával. Meg hogy voltak azon a koncerten, ahová én is mentem volna, de nem volt kivel. Hamar írtam neki választ és lehet nem is sikeredett kedvesre, végül is azt írtam csak, hogy ő meg én is megihatnánk egyszer valamit, valahol, valamikor. Persze csak ha bele tud passzítani két baráti társasággal és a szeretőjével töltött kellemes este közé.
Rossz, ha egy barát így elkezd távolodni. Nem ő az első, Sz.-el kezdődött, de A.-ról nem gondoltam volna, hogy valaha ennyire a perifériára szorulok nála.
H.-val legalább találkoztam, Lara annyira cuki, bebújt a szekrénybe, mondtam is H.-nak, nyugodtan maradhat :D
A héten rockfeszt, tehát nyekergés. Mondjuk eddig egész jól elvoltam, eszembe sem jutott, mert más nyomorokkal voltam elfoglalva. De most pasimtól megtudtam,hogy apám valahonnan szerzett két jegyet, amit állítólag oda akar adni a hugomnak.
*-* *-* *-*
Nehéz ám szavakba önteni, milyen gondolatok vannak bennem...

Kínos, avagy tényleg mindig kell a technika?

Tudom, régen jelentkeztem már. Ennek a fő oka az, hogy a gépem annyira lassú, komolyan megfőzök egy kávét mire betölt. Egyszóval nincs lelkierőm ezt kivárni. Iszonyat, de tényleg.
Ja, meg én is le vagyok lassulva, július eleje óta nem bírom megírni azt a rohadt emailt a külföldi csajnak-aki úgy volt hogy meglátogat, aztán ugye mégsem-és a Still breathing is lassan készül.
A hétvégi medencés kerti party jó volt. A pasim a medencében kötött ki, ruhástól :/
Volt sok vendég, finom kaják, az idő is kegyes volt hozzánk. Az egyetlen, ami zavart, hogy állandóan mindenki fotózott a telefonjával, sőt egy srác állandóan kamerázott is. És ami rosszabb, fel is pakolta szépen a videokat a fakebukkra. Nem valami jó azzal szembesülni, hogy engedélyed nélkül fent vagy a világhálón. Oké, semmi kompromittáló nem volt, bár mondjuk elég idétlenül viselkedtünk, a pasim nem volt már szomjas, azt hiszem, ezt mindent elmond. Magyarán, erre nem volt szükség. Az első napokban rohadtul idegesített, hogy ilyet raktak fel, eszembe jutott, hogy Sz. a Napiszar oldalra került néhány fura kinézetű haverjával-remélem ez a veszély engem   nem fenyeget, mondjuk tényleg csak egy sima mezei spicces-partizós video lett, de a mai világban már mindenki mindenből megalázást csinál.
Régen azért még jobb volt. Hiszen, mielőtt még a technika ennyire fejlett lett volna, mindez sokkal szolidabban ment. Készültek cinkes képek akkor is, de ezeket legfeljebb a szűk rokonság látta. Mióta van a közösségi oldal és mindenkinek kamerás mobil, azóta ez a helyzet eléggé durva lett és bárki bármilyen szituban felkerülhet a világhálóra.
Szerintem ez azért már sok és szükségtelen is minden másodpercet rögzíteni. Mindenesetre megtanultam, hogy ha legközelebb J.-éknél leszek ilyen összejövetelen, semmiképpen se adjak okot hogy felvegyenek. 

Most

Úgy írnék valami ütőset!Vannak is ötleteim, de lehetőségem sincs a kivitelezésre. Örülök, ha a kedvenc blogjaim olvasásához végre odajutok és hogy ha a Still breathing itt lesz a hónapban (rajta vagyok az ügyön). 

Itt a nyár és sikerült megint felfázni. Nem kicsit, néha olyan, mintha kést szúrnának a hasamban. Holnap veszek rá valamit, mert így elég keservesek a napok.
Ráadásul hétvégén kerti és medencés party J.-éknél. Azt hiszem, a medencét én kihagyom, alapból ez volt a tervem. Nem akarok szemkárosodást okozni senkinek, azzal, hogy fürdőruhában mutatkozom.
J.-ék egy csomó mindenkit meghívtak, mondjuk a nagyját nem ismerem, de majd elvegyülök. Pasim is jön és borítékolhatóan be fog pálinkázni.
Ja, csináltam ilyen személyiségtesztet és kijött, hogy INFJ-T vagyok, ami állítólag nagyon ritka. Jaj, hát igen, ritka nagy állat vagyok :D eddig is tudtam.
A matricás srác meg előkerült. Hát nem hiányoltam amúgy, de néha felüt neki és ír. Most is így tett. Dicsekedett, meg nagyzolt, hogy milyen cool neki a fővárosban, meg van nője meg ilyenek. Mondjuk, távcsővel kerestem, hogy ez engem hol érdekel, de nem jöttem rá. Eddig még el is ment a dolog, igazából ott rántott fel, mikor elkezdte tolni, a megmondóember szerepét kéretlenül. Hogy szerinte nekem mit kellene tennem, hogy jobb legyen. Hova költözzek, pasim hol dolgozzon ilyenek. És ha valamit utálok, akkor ez pont az a szitu. Hogy is van a mondás? Aki nem tud adni kalácsot, ne osszon  tanácsot. De a matricás pont ezt tette. Elő is hozva a Spongya Bob óta felismert durva oldalamat. Le is írtam neki, hogy a remekül felvázolt kis tervének mik a buktatói és ha majd ő az én cipőmben jár, akkor okoskodjon. Na jó, ezt azért nem ennyire nyíltan, de levehette, hogy mit akartam. Mert vissza is vett, elnézést kért (azért...) és írta hogy segíteni akart. De könyörgöm, úgy segítsen, hogy ne segítsen. És kész. Köszöntem.

Semmiségek és tervek

Tegnap néztem a Hűtlen c. filmet. Eléggé durva volt számomra és érthetetlen módon +12-es karikával jelölték, pedig hát szerintem volt benne adult content bővest. A lényeg, hogy az unatkozó háziasszony, akinek úgy nagyjából, látszatra mindene megvan, hűséges férj, aranyos kisgyerek (a Malcolmos Dewey amúgy), gyönyörű ház, stabil anyagiak, összefut egy sármos idegennel a sohoban és szexen alapuló titkos viszonyba kezd vele. Richard Gere volt az egyik főszereplő. Nem csíptem a palit, de jól alakította a megcsalt férjet. Nem lövöm le az egész filmet, akit érdekel, nézze meg, engem felkavart és A. jutott eszembe. Ő is ilyen lelkiismeretlenül csalja a pasiját-aki meg még hasonlít is Richard Gere-re-és tök jól érzi magát, semmi lelki ismeret furdalás, meg egyebek. Persze jó is valakinek a titkának lenni és úgy élni, hogy van egy ember, aki valahol mindig vár rám és tök jól, kötetlenül elszórakozgatunk. Tudom, milyen, mert én sem voltam szent sosem, és nekem is voltak ilyen-olyan kalandjaim-jó, ennyire durva talán mégsem-de most egyáltalán nem volnék vevő az ilyesmikre. És nem a pasim miatt! Ő most is olyan, de olyan bunkó velem, hogy nincs rá szó, meg egész hétvégén részeg volt, szóval nem miatta. De valahogy ezek szerint nem unom még eléggé a banánt-hehe képletesen is-hogy ilyesfajta tévutakra lépjek.

Meg még láttam két érdekes trailert, lehet megnézem mindkettő filmet.
Egyik a Kékről álmodom, a másik meg a könyvben is kiadott Nem vagyok sorozatgyilkos. Ígéretesnek tűnnek. Mást nagyon nem tudok írni, tök átlag minden. Jövőhéten kerti party majd J.-éknél és láttam Sz.-t is az utcán, jó messze tőlem, nem vett észre-lehet nem is akart. És mondjuk, tényleg durván felugrott rá vagy 15 kiló :O De rajtam is van pár kg felesleg, szóval no vau.

És lehet-de ez még nagyon távlati-nyár végén 2-3 napra elmegyünk végre nyaralni!!!Eddig olyan 80%, de még nem írok róla semmit, nehogy ne jöjjön össze és koppanjak.

És majd jön a Still breathing, hamarosan!!!
Élvezzétek a nyarat tovább :) 

Mocsok egy nap ez is, avagy a banki alkalmazottak gyöngye színrelép

Reggel csörög a telefonom, ismeretlen mobilszám, amit fel sem akartam venni, nem szokásom, de aztán csak felvettem.

Nagyon nem kellett volna.
A bank hívott, a régi pasi elment máshova melózni, átadta az ügyet egy másiknak, aki rögtön úgy gondolta, hogy na akkor fel is hív.
Neki sem kellett volna túráztatnia magát. Főleg, mert ilyen ordenáré, paraszt, bunkót én még telefonban nem nagyon hallottam. Empátia nulla, de az ilyen helyeken nem is szokás. Akkor is meglepett, hogy ügyfél-szolgálatokon ilyeneket is alkalmaznak. Nem vagyok trében, egy ideje fizetem rendesen a hátralékot, de ezeknek nem elég. Ez a drága jó ember, arra volt kíváncsi, hogy miért nem fizetek többet? Anyád picsájáért, jó disztingváljunk.
Mert hogy ez így nem lesz jó, meg majd jön a fotózás, meg majd jön a még nagyobb gond stb. És érdeklődött, hogy a rokonom, aki itt lakott miért nem segít anyagilag?!
Na, itt jött el a meltdown *-*
Mondtam neki, hogy azért talán mert fél éve nincs az élők között és higgye el, én örülnék a legjobban, ha még itt lenne.
Ilyenkor minden normális, anno gyerekszobával rendelkező egyén, minimum egy részvétet vagy sajnálomot nyekegne. Ez meg rögtön belekötött ehelyett, és ő miért nem találkozott a halotti anyakönyvi kivonattal?!
Jó, tényleg elfelejtettem elvinni amúgy...De pótolni fogom a héten. Nem tragédia. Az viszont eléggé siralmas, hogy ilyen kis huszonéves seggarcok úgy beszélnek számukra ismeretlenekkel, mintha a seggükből rántották volna elő. Nem vagyok én egy hú de nagy ember és nem vagyok nagyságos asszony, madame, de akkor is, ne legyen már türhő pls.
Aztán még a pasimat is felhozta, hogy miért nem volt ott az elődjével történt találkozón, miért nem tud megjelenni stb., ezt is elmondtam neki, bár semmi köze hozzá. És úgy raktam le a telefont, hogy én ezzel a gyökérrel, soha, de soha a büdös életben nem akarok újra beszélni!!!
Persze, ez nem így működik. 
Rövidesen majd helyre rázom magam, kicsit széthulltam tudom, rinya megy ezerrel. De íródik a Still breathing új fejezete, szóval kitartás! 

Széttrollkodva

Vegyes érzéseim vannak a koncertről. Egyrészt van az üresség, ami minden ilyen program után bennem van, hiszen nincs már nagyon mit várni és ez tré. Másrészt, jó volt, de lehetett volna jobb is. Nem vagyok csalódott, vagyis az vagyok, de igazából nem tudom pontosan miért.

A pasim trollkodta amúgy szét, mert hogy nemes egyszerűséggel berúgott és kész. Olyankor meg már nem lehet vele bírni, kínosan viselkedik. Én nem azért menjek, hogy minél hamarabb lerészegedjek, ha már fizettem a koncertért, akkor a dalokat akartam hallgatni és nem molyosan kóvályogni, na meg nem hiányzott a másnapi macskajaj sem.
A zenék jók voltak, meg persze az ember ilyenkor elfeledkezik a sok faszságról, ami körülveszi, csak a pasim ütötte ki túl korán magát, aztán csak ült maga elé lesve az italával. Ez nem esett valami jól. Én vele akartam hallgatni azokat a dalokat, mint más körülöttünk lévő párok. Na hát ez finoman szólva sem jött össze. És másnap még ő volt rám besértődve, fogalmam sincs miért :S Nem is érdekel már.
Aztán apám is kb. ugyanilyen gáz módon viselkedett velem. Nem tudom én, ha feljön, miért nincs egy kedves szava az emberhez? Olyan, mintha box zsáknak használna, amit egyre nehezebb tolerálni. Nem tettem semmi rosszat, de folyton cseszeget és nem ért engem.
Miért nem csinálok meg a lakásban ezt és azt? Műanyag ablak, meg szúnyoghálós kisajtó, meg étkező meg más egyebek. Miért?
AZÉRT MERT NEM ÉRDEKEL EZ A LAKÁS, EL FOGOK INNEN KÖLTÖZNI NEMSOKÁRA AZÉRT!!!!!!!!
Minek öljek bele még több pénzt, ha nem itt képzelem el a továbbiakat?! Meg aztán tele vagyunk adóssággal, nem fér bele még pár százezer ilyesmikre.
Beszéltem H.-val, sajnos Lara beteg lett nagyon és kórházban voltak pár napot, de már jobban vannak szerencsére.