Értekezés szükségről és barátságokról, avagy festékcseppek, majális

Te jóságos ég, átnézve a statisztikákat, nem akarom tudni, hogy a spermsnow oldal üzemeltetője, vajon milyen céllal látogatott ide :D Durva...Örülök, hogy legalább a perverzeket megmozgatják a soraim, mást nagy valószínűséggel úgysem...
És mi még mindig sodródunk a költözés, másik lakás kipofozása, átadása, rendezkedés, pénztelenség tengelyen. Semmi érdemleges. Tegnap felraktam pár képet (egy helyen le is vertem a falat, ügyes...), így valamivel hangulatosabb lett a lakás. De amúgy még mindig nagyon nagyon szokni kell. Sokszér még a régi berögződések vannak bennem, rossz helyre nyúlok (nem úgy), rossz irányba megyek, ilyesmi. Múltkor a kapu kódot is a másik lakásét ütöttem be és csodálkoztam, hogy miért nem nyílik az ajtó.
Jártam a héten többször is a másik lakásban, elég szomorú látvány, hogy ahol évekig éltünk, most üresség van (és rendetlenség). De majd elmúlnak a rossz érzések, muszáj menni tovább és nem elveszni a múltban, csak így tudunk haladni.
A hétvégén ki kellene festeni, úgy volt, hogy jön festő haver, pakoló haver, persze a végén egyik sem jön. Legszívesebben javasoltam volna pasimnak, hogy gondolja át a barátságról alkotott véleményét,de nem idegelem ezzel. Meg aztán én is beszoptam párszor a barátságokkal.
Sz. azóta sem írt, úgyhogy az a dolog, hogy esetleg újra felvehetjük a kapcsolatot, illúzió marad, nagyon világos, hogy ő ezt nem akarja, én vagyok a hülye, hogy erőltetném. Nincs értelme, be kellene már látnom.
És itt a hosszú hétvége, nálunk viszont semmi majális, semmi körhinta, semmi sör és virsli. Helyette festés, takarítás és idegeskedés, hogy elkészüljön...
Oh fuck.