________ ez nem csak egy vonal, ez a hangulatom

Nehéz rávenni magam bármire is, valahogy nem megy.
Pedig jó pár tervem volt:
- nagyobb ruha mennyiség kiselejtezése, hogy végre kicsit több helyem legyen
- az őszi cuccok kimosása előre
- fanfictionjaim írása, befejezése
- szobadekorálás pár új kép felrakásával
- másik függöny feltevése
- a régi táskám kicserélése egy másikra stb.
- válasz írása A.-nak és a gyk-s csajnak, mondjuk ő találkozni akarna most azért nem sietek írni neki (antiszoc ikonok)
De igazából csak 3 polcnyi ruhát válogattam át, két kör őszit mostam, egy fél fejezetet írtam a Still breathing-be és kb. ennyi. Nem túl sok, de tök enervált vagyok, ha leülök a fotelbe akkor ott is maradok és valami értelmetlenséggel elütöm az időt. Ami viszont rohan és mire észbe kapok, már este van, akkor meg még úgysem megy semmi.
Sajnálom hogy újból vége a nyárnak (jövőhéten hétfőn már fejtágítással kezdünk a hely-en óóóje). Olyan gyorsan elhúzott és naná hogy egy kiránduláson kívül semmi jó nem történt. És nem is fog már, mert pasim még vasárnap is dolgozik. Viszont még nem állok készen az őszre és szívem szerint visszalapoznék még párat a naptárban. Ti is így vagytok ezzel?
A múlt heti fater szülinapi parti egynek elment. Bár apám uccsó percben kitalálta, hogy a telken legyen. Ahova busszal kellett kimászni ami tele volt persze, plusz ezerötszáz fok, mellé még pár km gyaloglás prérin. Yehowww.
Apám elhívta a Tini mamit, aki hálaégnek nem jött el, de kurvára nem is hiányzott onnan, viszont a másik kis vendég  az az ütődött nő az eljött :S örvendeztem is ahogy belibbent a telek közepébe fehér alapon piros virágos ruciban mezténláb (volt szandálkája de azt le is kapta, mert táncolni akart). És rögvest riszálni is kezdett a rádióból szóló zenére, ami jelen esetben a Voyage, voyage volt a Desireless-től (kösssz google). Úgy ropta, ahogy egy félig elgázolt kutya fetrengene az út mentén, de ez még semmi, felkapott két konyharuhát és egy doboz delikátot. A hatás frenetikus volt. Én speciel a döbbenettől majdnem letüdőztem a nullás sörömet. Sajnos a retinánba égett a kép és ezentúl ha ezt a dalt hallom tuti ez fog eszembe jutni.
Tudom, ne kritizáljak. Én sem tudok táncolni. De én nem is akarok XD asszem.
A dancing with the stars-on kívül átlag volt minden. A kaja az jó volt, a gyümölcstorta nekem túl savanyú, a sajtos pogi finom.
Hugom egyszer beszólt, mikor anyám megkérdezte, hogy ő, vagy a pasija hazadobnak e minket, mivel az utolsó helyközi járat már elment. De az volt a válasza, hogy nem mert drága a benzin. Mondta ezt úgy, hogy ezen a héten végig nyaralnak. Amúgy meg kifizettem volna, de hát tőle kb. ennyit vártam.
Végül apám közbenjárására a táncoslábú vitt minket haza, repesztett ezerrel, míg pasim kifejtette neki meg nekem, hogy ő tulajdonképpen tudna arrafele élni. Mire mondtam neki hogy jogsi nélkül ez nem lenne jó buli, mert télen  tök sötétben nem olyan vidám km-ket caplatni oda vissza. Meg amúgy is csak nagyzolni akart, túl kényelmes ő az ilyen ultra külvárosi léthez.

Emotional rollercoaster

Valaki meg fogja nézni az új Holló filmet? Én, mint az első 1994-es Brandon Lee (R.I.P.) főszereplésével bemutatott Holló hatalmas rajongója (és a filmzenéjé is) nem tudnám megnézni. A második részt láttam, de az is akkora csalódás volt, hogy a többit már passzoltam. Szerintem Holló film csak egy van és az az első.

A gyógyszeremtől, amit a nődoki felírt, ver a víz éjjel-nappal, sokszor nagyon fáj a hasam és kissé depis vagyok, máskor meg feldobott (hétvégén már lakasátrendezésen agyaltam-tudom bolond vagyok).

Remélem ha ősszel vissza megyek a dokihoz leállít erről a cuccról.

Augusztus 20.-án, jobb híján pasimmal lenéztünk a térre, láttam. Rocker R.-t. De unalom volt, meg akkora a tömeg (főleg orkok szép számmal, meg sok ukrán akik azt se tudták mit ünneplünk), hogy mondtam pasimnak menjünk egy kicsivel kevesebb emberrel megszórt helyre, mert kezdtem szarul érezni magam ettől a brutális, egymásra torlódott tömegtől. De ez nem jött össze, mert pont kezdődött a tűzijáték és egy tapodtat se lehetett mozdulni. Ott ragadtunk. Egy előttünk álló öregasszony be is találta pasimat, hogy azonnal oltsa el a cigit mert még kiégeti a ruháját. De pasim nyilván nem dobott el egy egész szál cigarettát (ilyen dohányárak mellett cöhh, hova gondolsz csajszi?), a nő még sipakolt kicsit, de utána elkushadt. Viszont soha többet nem akarok ilyen sok embert magam köré. Uh, szörnyű volt.

Szerdától már ment minden a szokásos mederben. Lassan vége a nyárnak ami persze megint egyhangú volt és az én egészségügyi sztorimról szólt nagyrészt, meg alig írtam, de akkor is hiányozni fog. Mert jön az ősz, intéznem kell a műtétet és készülni is rá. Ehhez meg sok kedvem nincs.

A háziorvosból is frankón elegem van, körülményes és sokszor gáz az ügyintézés. Plusz múltkor szükségem lett volna tőle egy papírra amit 2 mp kinyomtatni, de nem tette meg. A réges régi orvos ezt tuti megtette volna és nem faszságokra hivatkozva elhajt. 

Ha nem nyomasztana a műtét árnyéka és lenne türelmem, kideríteni melyik orvosi körzetbe tartozunk eredetileg, akkor valahogy átkérném oda magunkat. De most ez így marad egyenlőre, még ha nem is vagyok elégedett .

Hugomat szeptember 3.-án műtik. Jó neki, hogy mindjárt túl lesz az egészen. Hamarabb is mehetett volna, de jövő héten nyaralnak. És J.-ék is vakációznak, méghozzá többek között azzal a (TERP)Eszter ribivel, akiről már írtam, hogy anno középsuliban hogy tette az agyát és velem is egy tirpák, undok faszparaszt volt. 

J. azt mondta kedves nő és bírja. A húga E. pedig egyenesen imádja. 

Ez szíven ütött. 

Meg az is, hogy láttam milyen apartmanban lesznek. Úszómedence, jakuzzi egyebek...

Hétvégén meg fater szülinapja és még nem találtam ki mit vegyek neki. 

Lehet fogadásokat kötni anyám és tesóm hányszor vesznek össze, pasim mennyire csapja ki magát stb. Téteket kérem most megtenni!

Ráadásul apám meghivja azt a hülye nőt is, akiről már írtam sokszor, hogy egy szarkavaró gazdag gyökér, aki rá akart apámra mászni és ha részeg volt, anyámat vegzálta, meg engem is fb-n. 

Tehát ezt nem nagyon tudom értelmezni, hogy az a nő amúgy minek oda. Durván nem normális és ezt százszor be is bizonyította. Azonkívül anyám és én is rühellem és huginak se nagy kedvence.

Már csak Teen mom hiányzik vagyis nem hiányzik, de a végén még ő is ott terem felrakva az I.-re a pontot. Az lenne csak szép baleset.

Nincs most ehhez energiám.  Legszívesebben feküdnék csak egész hétvégén. 

Bocs, ez a bejegyzés lehangoló lett tudom. 

Hülye hormongyógyszer.

Sok ember rohadék

Ja, azt el is felejtettem leírni legutóbbi alkalommal, hogy felhívtam a nőgyógyászatot hogy készen van e már a hpv vizsgálat eredménye, de az a szemét csivava fejű asszisztens még azt se volt hajlandó elárulni.

Idézem:- Csak nem gondolja, hogy bemondásra ki adok információt?! Kérjen időpontot, aztán jöjjön el az eredményért, ahogy mások is teszik.

Pedig mindösszesen annyit szerettem volna megtudni, hogy egyáltalán elkészült e. Egy igen vagy nem választ vártam. De akkor baszódj meg. Gondoltam erre én és befutottam a kormányablakhoz frissíteni a régi ügyfélkapumat, mert már nem emlékeztem a jelszavamra. Eddig is el akartam ezt intézni, mert az EESZT jó találmány, de nem jutottam el odáig, most viszont a csivava nőci flegmázása felcseszett. Könyörög neki a franc. Istenkomplexusos kretén. Tuti a suliban zaklatták, le volt nyomva és most mások alázásával kompenzálva érzi magát. 

A hpv amúgy full negatív!!! Örültem nagyon neki, főleg úgy hogy az orvos azt károgta, készüljek fel, hogy tuti pozitív lesz valamelyik hpv típusra.

A hosszú hétvége amúgy eddig egyhangú. Pasim még ma is melózik kb. délig. Utána azt beszéltük, levágom a haját. Szóval ma se lesz sok izgalmas program. Talán holnap elugrunk valahova. A tűzijátékot leszavazta, mondván, hogy ő nem kerülgeti a tömeget. De remélem azért valahova elmegyünk. 

Az ősök szombaton kerti partiztak fater telkén. Volt pörkölt, sütik, piák és vagy húsz vendég. 

Köztük a kunyera fekete öves nagymestere Tini mami alias foghíjas Hiénakutty. Addig sírt a szüleimnek hogy jaj hát nyaralni se volt velük, így elhívták a bulira ezt a potyaleső gyökérkefét.

Ott volt még egy másik nő is, akinek pasim pár ève apám közbenjárására csinált valami munkát, amiért nem kért pénzt, erre hálából az asszonyság most jól kibeszélt minket a hátunk mögött apámnak és anyámnak. Pffff...de az ingyen meló az tetszett mi?

A szomszéd is beszólt, mikor tegnap sajnálatos módon belefutottam a lépcsőházban, én a boltba igyekeztem, ő meg szokás szerint kukabùvárkodott és mikor elmentem mellette (köszöntem persze) azt motyogta, hogy éntőlem aztán ő felfordulhat...

Majdnem vissza szóltam neki, hogy azért el kellene gondolkodni, ez miért alakult így, de inkább nem mondtam semmit. Ez az egész nekem nem ér meg egy szót se már. 

Ma meg tök fölöslegesen másztam el a postára csekket fizetni, ugyanis zárva volt. Pedig úgy rémlett, hogy fél napot nyitva van ma is, de benéztem. A város totál kihalt volt, pár csöves flangált csak, meg láttam egy faszit hullarészegen harcolni a bicójával meg egy zacskó krumplival (*O*).

Hazajöttem és még mindig csak 8 óra volt, így hirtelen elhatározással kiselejteztem két polc ruhát, aztán hajat mostam. Most már csak főzni kellene.

És e pillanatban jöttem rá, hogy nincs itthon kávé...

Jajj nemár...

Az élet egy tányér leves, èn pedig egy villa vagyok

Jaj, megint itt a 2317548 fokos meleg. Megint vagy 30 fok van az ólban sajna.

És már augusztus közepe. Villamsebesen hasít a nyár és mire feleszmélek, már vége is lesz.

Pasim közölte, hogy szeptemberben Vácra megy melózni úgy 2 hétre. Ottalvós bulika lesz. Nem örültem persze. Nyomasztó lesz itt a rathole-ban egyedül aludni. De ilyen az épitőpar. Addig kell menni, amíg van munka, mert télen alig akad. 

Még jó, hogy szeptember végéig nem intézem a műtétet. Így pasim is letudja ezt a váci megbízást és ha nehezen gyógyulnék-de nem tervezek nagyon szenvedni-talán kicsit pasim is segít. Bár túl nagy dolgokat nem gondolok bele ebbe, pölö nem fog főzni vagy ilyenek. 

Ah, nem akarok a műtétre gondolni és írni se róla. Húgom intézi a sajátját, Szerintem őt pár héten belül negműtik, de az egy napos műtét. Legalább ő már elfelejti, amikor én még ezen pörgök.

A héten volt H. lányának Larának a szülinapja. Hívtam párszor H.-t, hogy köszöntsem a kislányt, de egyfolytában ki volt kapcsolva a mobilja. Pedig édességet is vettem az ünnepeltnek, amit oda akartam adni neki, de nem úgy hogy váratlanul rájuk török. Messengeren is írtam, elolvasta, de válasz sehol. Szerintem valamiért haragszik, mert július eleje óta nem beszéltünk. 

Pasim szerint majd ősszel újra előkerül, ha szivesség kell. 

Amúgy azt is mondta mèg, hogy pár hete ott ment el H.-ék házánál reggel munkába menet olyan 7 körül és szegény Lara egymagában játszott az udvaron. Fura, hogy H. így kámforrá vált. Mondjuk sajnos a többi barátnő sem hallat magáról többet. Egyedül K. és J., akikkel messengeren írogatunk. 

K. Egy hetet romantikázott a pasijával Párizsban, J.-ék meg holnap valami élményfürdőbe mennek.

Pasim meg hét elején sikerrel haza vágta magát a kocsiban 40 fokban aszalódott szendviccsel, amit a kis haverokkal ettek a Fradi meccsre menet. Utána egy napig itthon volt mert dübörgött a róka móka és a hasmars. De már jól van és remélem megtanulta, hogy nyári hőségben nem eszünk az autóban órákig erjesztett szenyót.

Amúgy persze sajnáltam. 

Ha beteg, viszont akkor nem gyökérkedik.

Ma meg már örülök, mert péntek és hétfőn se kell menni és szerdáig no hely! Így ennek örömére, borsólevest, paprikás krumplit és grízes tésztát fogok csinálni-master chef ikonok XD.

Sétáltam még egyet haza felé menet. Szelfizgettem, találtam klassz helyeket háttérnek, de felidegesített, mert mindig jött valami járókelő. 

Egy nő úgy bámult rám, mintha 8 fejem lenne. Pedig csak egy jó képet akartam, ami az én esetemben extra bonyolult azzal a rémes fejszerkezetemmel. 

Mindenkinek szuper pihentető hosszú hétvégét kívánok!

Lelki béka

Tegnap láttam a Következő három nap című filmet és tök jó volt (nem is tudtam hogy Brian Dennehy sajnos már meghalt). És nagyon nagy dolog ahogyan pasi mindent bevállal, hogy a nőt kiszöktesse a börtönből. 

Ah, ilyen nagy szerelem nincs is.

Egyik ismerősöm meg kiposztolt egy olyat a fészre, "azzal legyél, aki úgy néz rád, mint egy csodára" vagy valami ilyesmi. 

Hehehe jah, jó is lenne...de én már kezdem elengedni ezt a szerelem dolgot. Nekem nincs true love és amikre régen hittem, hogy olyasmi (pl. Narkomán féle úgymond önfeláldozások, hogy km-ket gyalogolt csak hogy velem találkozzon), na az sem az volt.

Ettől persze másnak lehet ilyen valódi nagy nagy érzelem. Sőt legyen is. 

De pasim undorító módon kötekedett tegnap is. Pedig egy árva szót nem szóltam. Melózott és hazajött enni de egy órával a megbeszélt időpont előtt és az ebéd nem volt kész és kaffogott. De azonkívül is utálatos volt és gőzöm sincs miért. Nem tettem semmi rosszat. Olyan jó lenne tudni kivel kedves, mert valakivel biztos az, de velem abszolút nem.

Alig társalogtunk tegnap, mert munka után este 7 körül elhúzott barátkázni és este 11 után jött haza. Hívtam 10 körül, de képzeljétek ki volt kapcsolva a telefonja. Mikor haza ért, megkérdeztem miért kapcsolta ki a mobilt és azt mondta, egy ismerőse kapcsolta ki. 

Most ez mi? Kinek engedi, hogy piszkálja a telefonját? És főleg miért? Azt állította véletlenül. Ahha perszeeeee...Ezzel etesse az ük nagyimat.

A telefonszámlánk is indokolatlanul magas, több mint 30 ezer Ft és én nem beszéltem senkivel sem annyit hogy egy kisebb vagyon legyen. Be akarok menni a szolgáltatóhoz kikérni a részletes számlát. 

Meg lemondom a virusirtot és a biztosítást, bár kötve hiszem, hogy ettől van az egekbe a mobilszámla.

Annyira nincs indittatásom nyomozgatni és esetlegesen pofára esni, mert itt áll előttem ez a nagyobb műtét és arra kéne mentálisan és fizikálisan is készülni. Nincs erőm a balhékhoz sem. Támogatásra lenne szükségem lelki oldalról, de szerintem ezt pasim nem fogja, nem tudja megadni. 

Szegény lelki békám csak ül egy alagútban és elrobog mellette a vonat. Egy kis fény villan és újra sötét lesz.

A házidoki rendelőjéből is küldték pénteken a legutóbbi vérvétel eredményt e-mailben. 

A vas még mindig 4.6 csak. A hemoglobin már 105, de asszem 120 az alsó szint. Pedig szedem a vaskészitmenyt naponta.

A katasztrófavédőkkel is sikerült tárgyalni. Apám valami ismerőse van ott és azt mondta felmegy a ház tetejére és a spéci kameráját leereszti a kéménybe hogy megkeresse a kémény kivezető lófaszt. Mert hogy annak lennie kell akkor is. Oke, én már nem vitatkozom. Ott van, akkor keresse meg. Aztán ha meglett, kijelöli a helyét itt a lyukban, ahová majd drága pasim behelyezi a kemény kivezető ajtót és akkor talán ez a rémálom is befejeződik. 90 nap van rá. Már hívtam a közös képviselőt akit sose láttam, mert ugye a régi közös képviselő a házban lakó 90+ öregúr, Corleone már visszavonult és most valami csaj vette át a házat, de nem is itt lakik. Kérdeztem kell e ehhez engedély, jegyzőkönyv, bármi hülyeség. De azt mondta semmi. Még csak a feljárat sincs zárva. 

Cool. Mehet a móka. 

Délután hajat szeretnék festeni. Botrány már ez a fakó, lenőtt szín.

Tapasztalatok, megalkuvás, és az út, aminek végén senki sem járt jól

A szombat, vasárnap is gyorsan eltelt, igaz az ősök akkor már neki álltak vitázni valamin és erről engem is tájékoztattak. Mérges is lettem, hogy a vakációzás helyett egymást marják. De aztán lenyugodtak és mentek strandolni.

A hét utolsó napjaira Lexy is bezizzent és széttépett egy kerti diszpárnát, az asztalon megkezdte a terítőt és szeretetcsomagot hagyott a szobában kutyakaki képében, mindezt folytonos ugatas mellett. Biztos már hiányolta a gazdáit.

Vasárnap korábban keltem, kitakarítottam, összepakoltam, aztán még ültem kicsit a teraszon mielőtt visszaindultam volna ide az üregbe. Semmi kedvem nem volt vissza jönni ide. De hát ez a dolgok rendje. Azért jó kis hét volt ez na.

Az ősök kora délután értek vissza,  ide is beugrottak és hoztak egy csomó édesseget. Kedvencem az epres oreo, nyamiii.

Hétfőn csekket fizettem, vásároltam (végre újra találtam intenzív ibolya hajfestéket), itthon tettem-vettem.  Meg idegeskedtem. Tehát készültem a másnapi nődokis utazásra és vizitre.

Kedden tesóm 10-kor jött értem és még náluk is lógtunk kicsit. Van 5 macskájuk, abból 4 kicsi. És mind különböző színű, szóval macskáztam kicsit. Annyira cukik voltak.

*************************************

Eközben a messengeren:

Fickó: - Sya tecell. Ismi?

Én: - Köszönöm, de nem. Van barátom.

Fickó: - Értem. Akkor esetleg hívás itt mesengeren? Beszélni akkarok veled.

Én: - Ismerjük egymást személyesen?

Fickó: - Nem. Nah akor hívás?

Én: - Inkább nem köszi.

Fickó: - Inkább de. Öt perc múlva hívlak. Fontosat akkarok mondani neked.

Én: - Tényleg kihagyom. Nem szeretnék ismerkedni. És amúgy sincs időm, mert megyek az orvoshoz.

Fickó: - Minek mész orvoshoz? Mi bajod van?

Én: katt a TILTÁS-ra XD

*************************************

Tesómnál ettünk rántott húst, majd útnak indultunk. Testvérem mondta, hogy lehet ő is beugrik a nőgyógyászhoz, mert egy hete fáj a hasa és össze-vissza vérzik. 

Őt percel az időpont előtt érkeztünk. Tesóm kérdezte egy percre bemehet e (ebből lett 30 perc és jó nagy csúszás, a végén már tele volt a váró és biztos utáltak engem is mert én is sokáig voltam bent). Mikor hugi bement, az asszisztens nénike (tuti 70+-os volt) adatfelvétel céljából felkérdezett engem, hogy miért jöttem. Elregéltem és erre ő kiakadt az alacsony hemoglobinom miatt, szerinte nekem vénás vasat kellett volna kapnom 

(*-*). 

Aztán azt is mondta, hogy valszeg a doki is a nagyműtétet fogja javasolni. Ettől kicsit elkettyentem, mert legbelül már napok óta éreztem hogy szerintem is ez lesz. De azért adtam némi esélyt egy kedvezőbb válaszra is.

Amúgy az orvos rendes és tényleg nagyon alapos volt. Megvizsgált, volt uh, felvette a kórtörténetet, meg átnézte a leleteket is, de a véleménye neki is az volt, hogy a régebbi AIS, a mióma mérete (kicsit nőtt sajnos, 8,4 cm) és a folyton kiújuló polipok miatt (ja az is 16 mm-ről 24 mm-re nagyobbodott) a legoptimálisabb, ha nagyműtét fog történni. Radikális, de nincs más mód a mióma és polip eltűntetésére.

Nem voltam feldobva, de így már muszáj voltam elfogadni ezt. 

Ez a doki amúgy tényleg időt szánt mindenre, nem csak 5 perc alatt lerázott. De sajna ő is azt mondta, amit nem akartam hallani. 

Ja, írt fel gyógyszert, még több vasat a vérszegénység miatt és egy hormon cuccot, amitől lerövidül a vérzés és így a szervezet tud vassal telítődni. Őszintén, ennek a hormonos bogyónak annyira nem örvendek. Nem akarok körszakállt és 20 kiló túlsúlyt. De remélem hogy az nem is lesz, meg más mellékhatás sem. Emiatt félek azért. Viszont a doki szerint ilyen alacsony hemoglobin mellett nem műtenek meg. Így be kell szedni a hormont, ha tetszik, ha nem. 2 havi adagot kaptam és kontrollra is vissza kell jönnöm. De nem csak nekem, csóri huginak is lett polipja (szolidaritásból), így őt is műtik egynapos műtét keretében. Már a héten ő el is kezdte intézni. Én most parkoló pályán vagyok, szeptember végéig itt úgysincs új műtétre felvétel, és a gyógyszereknek is hatni kell. Még az se biztos, hogy itt fekszek kés alá. Nagyon nagyon nem akarom. Egyelőre nézegetem az opciókat. Szomorú, hogy nem úszom meg és idő kell, hogy ne ezen rágódjak. Ezt tényleg kihagytam volna. De ilyen az én formám. Mindegy, egyelőre még fontolgatom, mi merre, hány méter.

Viszont megtanultam a leckét, zsebbe kell nyúlni, ha normális, emberi bánásmódot akar az ember lánya. Erre nem szabad sajnálni a pénzt.

Vélemény az olimpiáról? Idén van minden, mint a búcsúban, botrányos megnyitó, retkes víz, férfinők...

És szeretnék most egy motivációs tetkót, jól esne a lelkemnek most. De komolyan. Van is ötletem. 

Dogdays pt.2. avagy hiénaságok, meg időutazás

Hello augusztus, kérlek nyár ne siess úgy!

Tényleg durván rohan az idő! Pedig úgy megállítanám, mert szuper jól érzem magam itt!

Már valamivel többet alszom és Lexyvel is összeszoktunk. Lett egy napi rutin is, a belvárosba járok vásárolni reggelente, egyik nap a patakparton a hídnál kávéztam és napfürdőztem nézve a kacsákat. 

Felfedeztem egy klassz kifőzdét, tegnap milánóit hoztam, ma meg sült csirkét és pörköltet tarhonyával. Így főzni is alig kell (max. hétvégén). Helyette zenét hallgatok, meg most relaxációs videók is mennek (esőcseppek, vízesés, tengerpart, erdő hangjai), gyümölcsös sört iszok a teraszon és fotózom a kerti virágokat. Most itt csak béke és nyugalom van. Belül is.

Szóval elvagyok, jól vagyok, de előre fáj a szívem, hogy vasárnap vissza kell cuccolni abba a gusztustalan hányadékba, az undorító szomszédok közé broaffff...nem akarok ott lenni, bárcsak maradhatnék...

Persze pasim már várja hogy visszamenjünk, ő valami bizarr okból szeret ott lenni, helyesebben a kocsma közelségét szereti csak, mert itt 20 percnyire van kb. egy kocsma. Meg hát ugye a kis baratkàk.

A hiéna annyit hisztizett apámnak, hogy belementem tegnap, jöjjön fel és sétáljon egy kört a kutyával ha ennyire hiányolja. 10-re ígérte, negyed 1-re ért ide és utána 3-ig a dögmelegben aszalódott valahol Lexyvel. Most már remélem békén hagy és lenyugszik, hogy képes vagyok vigyázni a kutyára nélküle is.

A fotónézegetés után, a régi iromanyaimat olvasgattam 1000-el száguldó nosztalgia közepette. Találtam többek között egy rövidke Sonny/Emily szösszenetet, ami meglepett, mert abszolút nem is emlékeztem, hogy tovább írtam volna, amolyan alternatív befejezése lehet a Note to self-nek és végig szerintem nincs is meg, de majd elolvasom és kitudja, lehet felrakom. 

És mit találtam még?

Az iskolai súlyosság gyűjteményemet. Igen, ez volt a füzet elejére írva. És mondásokat, beszólásokat írtam bele. 

Párat itt meg is osztok. Csak hogy lássátok, volt baj a toronyban rendesen. 

- Óvd a fákat, egyél harkályt!

- Ha felveszem a fejhallgatót, miért nem a fejem hallom?! 

- Vigyázz a tetőn dolgozhatsz!

Nehogy már...

* a szúnyog legyen véradó 

* síp fújja a bírót

* kémény szálljon a gólyára

* a sátor verje fel a Mókus örsöt

* az írógép verje a titkárnőt

- Lefejellek, mint vak bálna a tankhajót.

- Kevés, mint börtönben a vészkijárat.

- Megcsaplak, mint bányalovat a sújtó lég.

- Sokat akar a szarka, de menstruál a szarkalány.

- Felrúglak, mint Nagy Imre a Varsói szerződést.

- Kevés vagy, mint Pilóta kekszben a katapult.

- Szétszórlak, mint kismajom a zizit.

- Kevés, mint téli szalámiban a hóesés.

- Kevés, mint a Hoffer családban a harmónia.

Emoid idézetek:

- A boldogság sebesség nélküli álomvilág.

- A gyász nem mindig fekete, de a bánat mindig sötét.

- Te vagy az én sebem, te vagy ki fáj nekem.

- Azért iszom, hogy mások érdekesebbek legyenek.

- Utálsz? Szakíts egy sorszámot és állj be a sorba.

- Tévedni emberi dolog, másra kenni mèg emberibb.

- A szerelem először óhaj, majd sóhaj, végül ó jaj.

- A szerelem szívet támad, de agyat roncsol.

- A szó elszáll, az írás meg olvashatatlan.