Unalmas, de nyugalmas

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek! 🐇🐇🐇

Nekem fáj a torkom reggel óta.  

De amúgy elvagyok, egyhangú a hosszú hétvége, sütöttem sült húst és pasimnak annyira ízlett, hogy megette az összeset. Örülök, mert mondta, hogy nagyon finom lett, de most agyalhatok, mi legyen a vacsora. Lehet megcsinálom a sonkát. Vagy nem tudom.

Elviekben holnap mennénk valamerre, mert meccs elmarad, vagyis nem marad el, csak pasim nem megy. És ha az idő is kegyes lesz hozzánk, nem ülünk itt a négy fal között. 

Ez a terv. Meglátjuk. Én szívesen utaznék mindegy hova, ránk is férne, hogy elhúzzunk a városból. 

Csütörtökön reggel J. írt, hogy menjek már el délután a hugával kiváltani a szemüvegét, mert ő dolgozik és az anyja is és hogy fél óra az egész. Szóval 3-kor találkoztunk E.-vel es elruccantunk az optikába. Véleményeznem kellett E. szemüvegét, ami szerintem szuper jól állt neki. De hát ő az a csaj, akinek minden szemcsi jól áll. Olyan sugárzó a megjelenése meg hát abszolút menő, trendi haj, klassz ruhák, igényes smink, köröm. 

A szemüveg kiváltása után még bementünk a drogériaba,  mert szét akart nézni. 

Ha valamivel ki lehet engem üldözni a világból, akkor az a nézelődés. Attól mindig kitör a frász, meg alapból mit nézelődjek, úgysincs soha elég pénzem. Ráadásul sokan is voltak. E. végül hajbalzsamot, szájfényt és testápolót vett. 

Majd cserébe, hogy vele lógtam, meg akart hívni kávézni. Hiába mondtam, hogy ugyan nem kell, ragaszkodott hozzá és elkalauzolt a kedvenc helyére. Én meg sosem jártam ebben a helyes, belvárosi kis kávézóban, de nagyon tetszett (külön dicséret a jó zene miatt-Mumford and sons, Biffy Clyro), a forró csoki isteni volt. Egyedül az zavart, hogy a mellettünk lévő asztalnál a nő, meg a fickó folyton bámultak felénk, de hát erre ilyenek az emberek:S 

Mondjuk nem éreztem magam oda illőnek, nem készültem kávézgatásra, így csak a szokásos farmerem volt rajtam, egy átlag pulcsi, így a kabátom se vettem le, lehet amúgy azért néztek ennyire hogy ez hülye, itt ül kabátban.

Ezekután együtt ballagtunk a buszmegig, aztán elváltunk, mert ellentétes iranyba ment a buszunk. 

Az enyém késett persze és tömeg volt rajta, alig vártam hogy leszálljak. Szóval jó volt a csütörtök délután. Amúgy is bírom E.-t és jó volt kicsit beszélgetni vele.

A szomszéd viszont tegnap full bunkó volt. Apám hozott néhány mignont és gondoltam viszek át párat a szomszédnak, mert szereti. Felhivtam, hogy ki tud e jönni a lakás elé, mert hoztam sütit, erre lekezelő hangnemben ilyet szól: ne adj semmit, nincs rá szükségünk. Napok óta nem vagy elérhető és ami cuccokat adtam nektek, azt is másnak adtátok.

Oké, tényleg várt itt múltkor egy szatyor kacat, amit valaki előző nap rakott ki a szemetesbe és bocs már hogy azt nem kérjük. Pasim kidobta, a szomszédnak meg azt mondtuk hogy itt már nem fér el semmi, ne is adjon többet, ezt is egy ismerősnek adtuk. Ez nem is tetszett neki, de ha ide adta, az már a miénk úgyhogy azt teszünk vele, amit akarunk. És nem tartunk igényt továbbra sem a másik által kidobott holmikra. 

Szóval a szomszéd így reagált. Pfff...mondtam is neki, hogy oké akkor nem kell a süti megesszükmi, nem erőszak nyilván. Aztán hirtelen a szomszéd átváltott mézes-mázosra és nagy kegyesen elfogadta a sütiket. Minő megtiszteltetés...

Ezt leszámitva unalom lengedez a lyuk falai között. Beáztattam pár fehér cuccot szódabikarbónás vízbe, azt kéne még megcsinálni, meg ugye mosogatás és vacsora készítés.

Később meg ha ráérek olvasgatok, szereztem pár könnyebb olvasmányt, pl. Holly Webb cicás, kutyás történetei, vagy Berg Judit Lengemesék, ami simán leköt és amiből animációs film is készült.

Ja, az ősökhöz meg lehet beugranak apám gazdag rokonai, akikhez mi is benézünk ha megyünk gyertyát gyújtani november elsején. Reggel írtak, hogy a hosszú hétvégén a közelben járnak és egyik nap meglatogatjak anyámékat. De pontosat nem írtak, pedig fater holnap pecázni menne, hétfőn meg csak nem állítanak oda. Bár náluk nem tudni.

Ilyen-olyan hólyagok

Nah, úgy látom, máshol is szorgosan garázdálkodnak a megmondós névtelenek :S Úgyhogy pár sort most én is írok erről.
Ez a blog nekem egy menedék féleség, ahova feljövök, dühöngök, vagy agyalok egy sort, megosztom a hülyeségeimet, vagy a velem történteket és olykor kapok kommenteket kedves emberkéktől. Sosem tapasztaltam rosszindulatot, kéretlen okoskodást, vagy olyasfajta kitöréseket, amiket egy pár általam olvasott blogon a névtelenkék írnak. Szerencsére.
Nemrég viszont én is kaptam egy hm...érdekes kommentet, ami bár nem volt igazán sértő stílusban megírva, de kicsit hogy is fogalmazzak, nekem fölényes kategória volt. Jó, még mindig semmi ahhoz képest, amilyen IMNET-es tiniéveimben az egyik ff-hez kapott k.anyázós véleményezés volt, de akkor is fura érzéseim lettek.
Nekem ide mindig jól esik belépni és azt szeretném, ha ez így is maradna. Nincs energiám a számonkérésekre és a gúnyos stílusokra.
Ez a blog unalmas és csak egy egyszerű csaj gondolatait, hétköznapjait írja le. Ez az én blogom. Semmi extra. De nem troll játszótér és nem egy Kaland-játék-kockázat kötet (ha szingli akarsz lenni, akkor lapozz a 43 oldalra, ha nem dobod a pasidat, mert "szenvedni szeretsz te is mint xy" folytasd a 219 lapnál...) és nem is kötelező olvasmány, így aki csak arról akarna érdeklődni, hogy "miért nem szakítok a pasimmal, mikor olyan bunkó" az olvassa az előző bejegyzést, ne kelljen már százezerszer leírni. Thanx. Az ilyen témájú kommentelés alól pedig ünnepélyesen felmentek mindenkit :P Ja, és ezentúl ha rosszat írok a pasimról előre jelzem, hogy az arra érzékenyeket ne érje váratlanul :D
Küszöbön húsvét (be is szereztem pár csokinyulat, de még ott van a sonka, torma, kölni társaik), erre miért is ne most kezdene el vacakolni a fogam?! Helyesebben az ínyem, valami megszúrta, vagy megvágta nem tudom, de egy hólyag szerűség lett rajta, ami fáj is, meg kicsit kívülről mintha bedagadt volna az arcom (vagy csak én látom). Így gyorsan beszereztem egy gyógynövényes szájvizet a meglévő mellé és most felváltva azt használom a reggeli és az esti fogmosás után. Remélem hatni fog, semmi kedvem a fogorvoshoz menni emiatt.
A körzetishez (aki ugye anno elcseszte az egyik fogamat úgy hogy gyökérkezelés után is fáj hidegre-melegre, csak úgy, de több fogorvos meg rtg sem talált semmit) amúgy is 2-3 hónapot kellene várni, az ambulancián, meg ha olyat fogok ki aki hentes, akkor még inkább fokozódik a már így is tetemes nagyságú dentofóbiám. Blöeh, ha most a fogorvosra gondolok máris hányingerem támadt...Pedig terveztem még nyáron hogy elmegyek kontrollra, hívtam is őket, de nem vették fel, aztán meg jól elfelejtettem. Hát előbb-utóbb csak pótolni kell ezt a látogatást, nem csinálhatom ezt örökké és minél tovább húzom-halasztom, annál rosszabb lesz. Eszembe is jutott R., akinek úgy bedagadt nem egyszer az arca (szeme, orra, szája), mintha megverték volna és Cataflam Dolo-n élt, mégsem ment dokihoz, vagyis egyszer, de miután a kapott antibiotikumtól lement a duzzanat, már nem folytatta a kezelést. Ő persze negatív példa, nem szabad utánozni. J. hívott, meg H. is, hogy mizu, Lara meggyógyult és úgy néz ki, H. sem haragszik. Egy nőci meg bejelölt fb-n, aztán berakott egy vallási csoportba, ahol még hajnali 2-kor is megy az ige. És itt a jó idő, a reggeli csípős hidegeket leszámítva, szépen süt a nap, nyílnak a virágok,

énekelnek a madarak. A pasim pénteken dolgozik, vasárnap meccsre megy, hétfőn ugye locsolkodni, tehát a szombat maradna a kirándulásra (ha csak pont nem akkor ütnek be a piros napok). Nekem 100% kedvem és lelkesedésem van, hogy a szerencse mellém áll e, hát majd kiderül.
Addigra nagyon bízom benne, hogy a hólyag is a múlté lesz.

Ott ahol szenvedni jó...

Hát, szerintem sehol sem jó szenvedni. 

Egy névtelenem érdeklődött, miért vagyok még a pasimmal, mert bunkó és hasonlók. 

Mindig azért nem az, tud ő kedves is lenni. 

A válasz, nyilván szeretem, azért vagyok vele. Ő a leghosszabb kapcsolatom, sok mindenen átmentünk együtt. 

Oké, megcsalt, ez tény. Erre nincs is bocsánat és nem is felejtettem el neki.

De az élet megy tovább és próbálom kihozni az egészből a legjobbat. 

A nagy lelépés és új életet kezdés csak az amcsi filmekben olyan sima liba. 

Nincs is hozzá kedvem. 

Rühelltem szingli lenni, életem legnyomasztóbb és legmagányosabb hetei, hónapjai voltak azok, mikor Narkomán elcuccolt és pasim még nem volt a képben. Szeretek kapcsolatban lenni, meg ha nem is mindig felhőtlen. Semmi sem az. És nincs tökéletes full rózsaszín párkapcsolat, vannak problémák, nézetkülönbsegek, amiket meg kell oldani, kezelni kell, ahogy lehet. 

Ennyi idősen én már nem hiszek a hercegben fehér lovon. Az a herceg totál eltévedt a lovával együtt és nem jön sosem, ha létezett egyáltalán. 

Ami van, azt kell becsülni és kész. 

A rossz napok elmúlnak és jön helyette jó. 

Az élet csupa fent és lent, by Facebook XD Közhely szótár kimaxolva.

Persze ez csak az én véleményem, más máshogy véli és másképp cselekszik, pl. tovább áll. 

Én maradok, mert így szeretném. 

És végre hétvége, erre már reggel korán felkeltem. De legalább majd időben neki állhatok főzni. Hurrá...

Azt álmodtam, hogy faterom valami nagyon nagy lakóparkot építtetett és azt mondta milliomosok leszünk. Aztán felébredtem és ahh...csak álom volt. Nem akarnék milliomos lenni amúgy, csak stabilitásra vágyok. De az is  elérhetetlen jelenleg.

Viszont a húsvéti leállás már közeleg. Csütörtök délben lehet elhúzni a hely-ről és majd csak kedden kell ismét menni. Várom már, kirándulni nagyon nagyon szeretnék. És ezt elő is terjesztem pasimnak. De az úticélt most ő választja ki, okulva a múltkori balul elsült kiruccanásunkból. Mondjuk én el voltam, nekem már minden jó, ami nem itt a lyukban és a városban történik. 

Jó hétvégét mindenkinek!

Bizonytalanságok, lélegzet, más egyebek, de semmi fontos

Amióta a Tűzben edzett-et nézem olyan új szavakkal gyarapodott a szótáram, mint markolattüske, pengetükör, delamináció :P
És Jesse Hu zseniális késeket készít huszonévesen.
Egy másik fószer meg azt mondta a késére, hogy olyan szexi, mint a felesége.
Romantikus ikonok...
Ajh, nekem is jól esne pár kedves szó hahaha azt várhatom. De pasim ritkán mond szépeket, vagy ha mond is, széttrollkodja rögtön, illetve kétségeket ébreszt bennem.
Pl. mondja, hogy szeret, mire én nevetve mondom -viccesen és ezt ő is tudja-és mi lesz  rajongókkal? Erre ő, ha vannak is rajongók, nem érdekelnek. Kérdezem: miért, hát vannak?! Erre ő, de nem érdekelnek...Bízzunk benne, hogy ő is viccel, de nála ugye nem lehet tudni.
És naná, hogy rögtön beugrik az a menyétképű exe, akivel megcsalt, vagy a másik hányinger, az az egykor vörös, most épp szőke ribi, aki régebben hívogatta.
Az biztos hogy a kocsmák körül potyaleső cafkák sajnos sűrűn kóricálnak, teszik magukat és vihognak, amíg a faszik fizetik az italukat. Ha már potyalesés, Tini mamira megint lecsapott a gyámügy, mivel 5 hétig (!) nem volt képes bevinni a lányát oviba. Vagy délig aludt, vagy az előző napi tivornyája miatt másnapos volt. De persze pecázni meg csavarogni simán elmegy. Erre nincs is mit reagálni, magának keresi a bajt. 
Amúgy még csak szerda van, a hét lassú és a szépen induló tavaszias idő is hidegre fordult, reggel -2 fok volt. Várom a jövő hetet, akkor jön a húsvéti hétvége, amit klassz lenne nem a lakás falain belül rohadva eltölteni. A mostani hosszú hétvége meg nem is volt hosszú, sőt tök rövid volt, és nem írtam a fanfictionomat, meg a torna sem jött össze, de mégis hasznos volt, mert befestettem a hajamat. Csillog, selymes, de elég sötét lett, szóval köze sincs a dobozon látott árnyalathoz, de bízom benne, hogy pár mosás és kifakul. Várnom kellett volna, míg lesz olyan hajfesték, amivel előtte festettem, mert az nekem nagyon tetszett, de most már mindegy. A lenőtt hajamnál ez is jobb, mert amúgy tényleg nem rossz szín, csak nekem túl sötét. Régen emoid és rocker korszakomban, amikor ezt ezerrel sugároztam kívülre is, csak feketét hordtam és el sem tudtam képzelni, hogy más színű legyen a hajam, mint kékesfekete, vagy hollófekete (néha egy-egy bordó csík bejátszott), de most már inkább az ibolya, meg a vöröses árnyalatokat preferálom. Hát változnak az idők. Ez legyen a legkevesebb. Vasárnap pasim névnapozni ment (most van neki és egy sor havernak) és azt mondta, hogy menjek át a kocsmába én is, mert egyik haverja ott van, meg a csaja és a lány cukrász és hozott sütit és mondta pasimnak, hogy hívjon el engem is. A süti csábító volt, de nem voltam szociális hangulatban, így nem mentem, különben is este volt. A névnapi parti amúgy állítólag káoszban fulladt, mert majdnem verekedés tört ki a szóban forgó páros és egy másik duó között *-* na hát ilyen szupi  programot nem kár kihagyni szerintem. Hétfőn az utcán belefutottam K.-ba, a hely-ről. A buszára várt szegény és még 50 perc volt neki hátra. Jó sokat beszélgettünk, meg röhögtünk. K. jó fej csaj és szívem szerint elhívtam volna ide a lyukba, egy kávéra, vagy kólára, a fagyoskodás helyett, de persze nem tettem. K.-nak tuti gyönyörű háza van és durván égne a pofám, ha meglátná ezt az odút. Sajnos én ide soha senkit sem engedhetek be. És ez valahol szomorú. Ami viszont nem az, a tény, hogy a szomszéd úgy tűnik, leszállt rólam, biztos megsértődött, hogy apám csak 3 napig tudta foglalkoztatni a fiát. Nincs ajtó püfölés, kilincs rángatás, erőszakos nyomulás, felkérdezés...mintha ismét kapnék levegőt. Nem tuti, hogy így marad örökre, de most jó. Már csak a banknak kellene békén hagynia, de nyilván nem teszik és egészen kicsi tartozások miatt is a végtelenségig üldöznek. Ma beszéltem épp egy ügyintézővel, aki megértőbb volt valamivel, mint  múltkori nő, de persze a dolog lényege mindig ugyanaz, fizessek vagy zűr lesz. Pasim azt mondta, hogy esetleg próbáljak meg mellékesbe otthon végezhető munka után nézni. Jót nevettem. Nem tudom, hol él. Olyan, mint otthon végezhető meló nincs, már ami nem lehúzós kamu, vagy MLM, amiből szart se keres az ember. Ha lenne, persze bevállalnám, de eddigi tapasztalataim alapján ezt kell írnom, nem létező kategória. 

Ez a klip megviselt ×_×

Sötét emlékek, hosszú hétvége, közelgő tavasz

A héten volt Sírós srác exem szülinapja és hát írtam neki hogy boldog születésnapot, vissza írt hogy köszi. Ennyi interaktálás köztünk bőven elég is. Annyit tudok róla, hogy egy szép, nagy házban él, jó rég óta van egy Melinda nevű csaja, tök sportos lett, fut, hegyet mászik és vega. Egyszer a pasim majdnem dolgozott is nekik, de hálaégnek nem lett belőle semmi.

Nem gyakran jut eszembe Sírós srác, és ez így oké. Rég volt már, de mégiscsak ő volt az első komolyabb pasim. Aki amúgy kedves, aranyos fiú volt (bár kicsit én központú, egyke kölyök, akit a gazdag de rémesen szigorú és konzervatív szülők neveltek, plusz ugye velük élt a milliomos nagyi is, amolyan matriarchaként és aki előtt titkolni kellett, hogy a kisunoka becsajozott, tudjátok amikor az ablakon másztam ki), amíg el nem kezdte erőltetni a szexet. 

Hát ugye az ember lánya jó barátnő akar lenni és enged neki. De az ember lánya, ha 15 és háromnegyed éves, először lát ruhátlan pasit (aki történetesen nem BJA, vagy más szuper plátói szerelem) és nincs erre az egészre felkészülve, az elég traumatikus. Sok más baklövés mellett, ha visszarepülhetnék az időben, ezt is máshogy csinálnám. Mert mindenki többet érdemel egy sötét, poros, bútor nélküli nyaralóban (ahol se viz, se áram), leteritett pulcsikon átélt első alkalomnál, és "ez szuper volt, de öltözz fel gyorsan, nehogy véres legyen valami, anyámék kinyirnak" kommentárnál.

Ajh, színtiszta PTSD. 

Szerepet is játszott a szakításban. Meg amúgy nem is szerettem igazán Sírós srácot és közbe jött Aputest, aki akkor még vékony volt, jó szövege volt és hasonlított Matt Damon-ra. És egy  igazi rohadék volt, de ez másik sztori. És ma már meséltem eleget :D

A héten találkoztam kétszer is J. hugával, első nap cuki volt és azt mondta szó szerint, hogy kurva jó a hajad Vivi(whattt?) és nem ironikusan. A másik nap rossz kedve volt és köszönni is alig akart. 

H. hívott, de nem hallottam, aztán meg már este nem volt kedvem visszahívás meg telefonon csevegni, pasim szerint H. úgyis biztos szivességet akar kérni, azért keres. 

Tesómnak további vizsgálatokra kell mennie a mellében lévő csomó miatt, valami core biopsziára jegyezték elő :S

A gyk-s csaj, akivel az AIS miatt kezdtünk el beszélgetni, meg fel akar hívni és elkérte a számomat. Én alapból nem vagyok annyira oda a telefon beszélgetésekért, főleg úgy hogy nem is ismerem személyesen az illetőt, de majd megadom a telefonszámomat neki.

K. meg jön a pasijával húsvétkor 10 napra Magyarországra, azt mondta, hogy klassz lenne találkozni, de nem tudja sikerül e, a pasija mit tervez, mennek ide-oda rokonlátogatóba és wellnessbe Hajdúszoboszlóra. Én örülnék neki, ha összefutnánk, mert meg akarom köszönni neki a karácsonyi nem kevés segítséget.

Kaptam fateromtól Hugo Boss testápolót és imádom az illatát!

A hét szerencsére egy nappal rövidebb. Nem is bánom. Bár pasim dolgozni van ma is. 

Ja, ha már munka, a szomszéd gyereke 3 napot melózott apámnál, aztán inkább befejezték ezt a nagy közösködést. Szegény gyerek csinálná, de full rottyon van, asztmás és fullad, fáj a dereka, térde, nem ez az ő terepe. Persze a szomszéd nem erre számított és mondta is csalódottan, hogy ők hosszú távon terveztek, de hiába a szándék, ha nem bírja fizikailag. Én tuti más munkakör után néznék, vagy valami tanfolyamra mennék a helyében és nem erőltetném az épitőipart.

Tehát március 15., pihenés, napfény, tavasz, főzök majd (borsóleves, hagymás máj krumplival), délután elviekben (remélem a gyakorlatban is) hajat festek. Sajnos nem volt az a festék, amit legutóbbi két alkalommal kentem a hajamra, így Garnier Color Sensation sötét ametiszt-et vettem. Majd kiderül milyen lesz. 

Szeretnék még zenét hallgatni és kicsit irni is. Meg egy kör torna sem ártana. Botrány, hogy tegnap is mi mindent össze nem ettem anyáméknál délután.

Big city life

Felkeltem 7 előtt, hogy írok, mert később főzni, mosni és takarítani kellene, de mostanáig csak zenét hallgattam (*_*) ehhhh.....

Végre hétvége! Elég tetű lassú volt a hét. Nem is voltam túl motivált, szarságokat álmodtam, vagy órákig fetrengtem az ágyban (jó, ehhez hozzá tartozik, hogy hajnali 3-kor mikor mentem pisilni, egy rohadt nagy fekete pók (!!!!) volt a fürdőkádban de én sikitás helyett csak lefagytam, utána már nem is aludtam vissza. 

Egyik munkatársamnak meghalt az anyukája minden előzmény nélkül és még 50 éves sem volt, a felnőtt gyerekein kívül két unokát és egy általános sulis kisgyereket is hátrahagyott.

A Tini hiéna anyjának is rossz eredménnyel zárult egy vizsgálat és műteni fogják, meg szövettan stb. Sajnálom azt a nőt ismeretlenül is, biztosan voltak panaszai, de nem volt ideje magára, két állásban dolgozott, ellátta a háztartást és gondozta Tini mami gyerekét, míg az csavargott és iszogatott, nem törődve senkivel. Remélem hamar meg fog gyógyulni. 

Ja amúgy pont tegnap futottam bele a Tini mameszba, le van rongyolódva rendesen (a pia áldásos hatása), kinéz vagy 35-40-nek, foga se sok van már, és lefogyott úgy 20 kilót biztos. Van valami baja neki is, az tuti, mert küldözgették a májgondozóba, de nem nagyon indult meg.

Ami viszont jó, hogy már úgy 90%-ban lekopott az ősökről, év eleje óta nem volt náluk, csak néha telefonál és anyám elmondása szerint apám kiábrándult belőle és a fickójából, már nem tartja őket olyan nagyra. Hát ideje volt. Végre rájöhetnek, hogy van élet ezeken az embereken kivül is.

Apám idén már nem abba a ledurrant kempingbe akar menni nyaralni, hanem másfelé. Szóba került külföld is, anyum lelkes, végre láthatná a tengert, nagy vágya ez. És ami klassz, hogy persze ketten mennének,  nem lógna a potyaleső Tini mami és a barátja a nyakukon. Nagyon drukkolok, hogy így legyen. 

Ja, anyum pisa tenyésztési eredménye negativ lett, ezért most másfelé, a vérnyomás terén vizsgálódnak. Kap is rá valami gyógyszert.

Én meg a dilidokimnal zártam a hetet tegnap délután. Jól elcsevegtünk a kávékról.

Láttam a Szavak és érzések című filmet és elég nyomasztó, de ugyanakkor érdekes is.

A szomszéd egyik fia faternál fog pár hetet melózni. Sajnos. Ez szerintem nem jó ötlet, mert ha valami gixer lesz és a gyerek nem válik be, számíthatok a szomszéd bosszújára, így is feszegeti nálam a határokat a folytonos vegzálással és újabban felkérdezésekkel, pl. hogy miért nem látja az ablakunkon azt a függönyt, amit adott és majd ő bejön és felrakja, ha mi már nem. 

Hát ide biztos nem jön be, menjen a francba már tényleg.

Végtelenül sok ez már, ezért bele se megyek részletesen, mert fölösleges és unjátok ti is tuti, már én is unom és full belefáradtam. Már nem is tudom körbe írni, mit érzek, attól hogy ennyire bele akár mászni az életünkbe.

H. is eltűnt. Tutira vérig sértődött, mert nem adtam neki pénzt. Írtam a messengerre, hogy mi újság, meggyógyult e már Lara, de meg se nyitotta. Szóval igazatok van, át kellene gondolni ezt a barátságot, vagy mit :S

A. írt de csak extra röviden és ultra tárgyilagosan. Hol vannak már a hosszú levelezéseink? Nem is tudtam mire vélni. De majd a hétvégén válaszolni fogok szerintem.

Meg írni is jó lenne, vissza kerülni a kreatív útra és a sztorikba. Most már tényleg. Hiányzik és akarok mással is foglalkozni, nem csak ezzel a sok hülyeséggel itt körülöttem. Valamelyik nap a buszon pont egy olyan zene ment, amit felhasználtam a nem publikus 2015 óta íródott sztorikámhoz és eszembe is jutott, hogy azt is be kell fejezni. 

A bankban meg Fall out boy szólt (yesss giga nosztalgikus ikonok!), szóval még örültem is, hogy várni kellett.

A nőnapot meg totál és tökre elfelejtettem, csak akkor esett le, mikor pasim hozta a csokit és a tusfürdőt. Persze örültem. Remélem minden nőről megemlékezett a családja. És nyilván nem csak egy nap van a nő nap, hanem az év összes napján figyelni kell(ene) és kedvesnek lenni, de hát ez nem úgy működik.

Oké nem okoskodok itt tovább.

Házimunka járat indul.

Jó hétvégét mindenkinek.

Mehetünk vissza a balettbe ugrálni

By Macskafogó.

Kint szürkés pusztulványos idő van, eseget az eső is. J. mist írt, hogy ma bálba mennek a pasijaval, tesómék meg bowlingozni. A bál, meg a flancolás nem izgat, de bowlingozni elmennék simán.

Nahhh, kanyarodjunk vissza ide, szóval szombat, a tűzhelyen fő a kaja, 10 perc és kész. Pasim puffog, mert az eső miatt nem tudott ma dolgozni és mert amúgy is, az emberek seggek és mindenki szinte ingyen akar minőségi munkát. 

Anyámat a héten vizelet tenyésztéses vizsgálatra küldték, mert még mindig rossz az eredménye úgy 3,5-4 doboz gyógyszer után. Jövő héten lesz eredmény. 

Mérnie kell a vérnyomását is, ezért vett új vérnyomásmérőt, mert ami eddig volt nekik otthon, hónapok óta error-t ír ki annak ellenére, hogy új elem van benne.

Én a héten elvoltam. Örülök, mert a február a elvonult mind a 29 napjával és úton a tavasz. Remélem napsütéssel, virágokkal, pozitív érzésekkel. És minél kevesebb rovarral.

Persze olykor lelankadok azért, meg felüt, hogy el akarok költözni azonnal. De tisztában vagyok vele, hogy ez jelenleg csak hiú ábránd. Bár pasim szerint ez a sötét, ronda üreg 18 milliót is érhet. 

Hahaha dehogy is. Vagy ha igen, akkor nekünk sokat kellene még rááldozni. 

Valahol azért érzek olyat is, hogy ennyi év szopóág, lemondás és anyagi csőd után egyszer megkapjuk a jutalmunkat. Ez így lenne igazságos.

Minap meg trash videókat néztem és szomorúan állapítottam meg, hogy az alkesz, rivós csöves is hamarabb ül repcsire, hogy németbe utazzon, mint én, aki még a Balatont sem látta. 

Vagy itt van R., aki szerintem nem dolgozik, mégis ezerrel él, egyre több tetkó és piercing van rajta, plázákban szórja a zsét, mindenféle fancy kávézókban ücsörög heti többször T.-vel és azzal a csajjal, akitől anno az exe tiltotta, mert a nő drogozott.

Talán igaza van azoknak, akik azt vélik és hiszik, hogy élni kell, menni, nem törődni a következményekkel, kalandozni, nem leragadni, nem agyalni, mit hoz a másnap. Hát kitudja, hogy lenne a jobb. De ez a langyos fostenger, amiben dagonyázunk és ahonnan egy centit nem mozdulunk, nagyon deprimáló.

Bekukkantottam a gyk-ra, mióta az AIS miatt műtött csajjal e-mailen folytattuk a kommunikációt, be sem léptem ide. A fura fazon, aki a gyk-n nyomult és érthetetlen faszságokat írkált, meg bicskanyitogató stílusban magyarázott, hogy miért nem fogadom meg a tanácsait, amiért nincs ügyfélkapum és nem is akarok, eltűnt, mert nem írtam vissza neki. Szerintem nem volt normális szegényke, csak sajnáltatta magát, hogy nincs senkije (nem is csodálom btw), meg faggatózott, hogy hol lakom, azt akarta, hogy találkozzunk, hívjam fel, nem értette, hogy van kapcsolatom és kezdett creepy lenni az erőszakosságával. Az utolsó hozzám írt üzenetében azt fejtegette, hogy ő annyira nagy számtech guru, seperc alatt kideritheti, hol lakom. Uhh...ez sok volt. Nekem nincs szükségem egy pszichopatára, úgyhogy nem írtam többet és úgy tűnik, felszívódott. 

Viszont írt egy másik diló, Tomi2002 névvel és debil kérdéseket rakott fel, hogy milyen melltartót hordok, meg hogy milyen tangáim vannak (chhhh, nem is divat már a tanga és rohadt egészségtelen is). De gyorsan leépitettem és egy ideig megint hanyagolom a gyakorit, mert pusztító alakok lézengenek ott.

H. felhívott szerdán, hogy nincs pénze és hogy Lara is beteg, suliba sem jár és hogy adjak már kölcsön, meg vásároljak már be nekik ezt-azt. Sajnos bármennyire akartam, nem tudtam neki pénzt adni, mert nekem is az a pár ezresem volt, amit anyám adott és ezzel igyekeztem kitartani a hétre. H. hallhatóan megsértődött és "erről akkor ennyit..." mondattal lerakta a telefont. 

Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni rajta, amikor volt pénzem mindig adtam, ugyanakkor ilyenkor jut eszembe pasim mondata, hogy hagyjam a francba H.-t, mert csak potenciális pénz automatát lát bennem, vagy bébiszittert, mikor mit. A lényeg, hogy pasim szerint H. kihasznál és nála a barátság abban merül ki, hogy ő kér, én meg adok. Nem akarom hogy pasimnak legyen igaza, de az is bánt, hogy H. folyton besértődik. 

Anyám szerint egyedül csak K.-nak tartozom a karácsonyi nem kis pénzösszeg miatt, de H.-nak nem, úgyhogy ne rágjam magam, hiszen sokszor segítettem már neki és amúgy is H. pasija dolgozik, két kocsijuk is van, takarítót tartanak, majd minden hétvégén felmennek Pestre vásárolni, csavarogni és H. alapból nem csóró, sok-sok arany ékszert örökölt, ha bajban van, adja be zálogba. Nem beszélve, a vagyont érő, üresen szétrohadó házáról, amit minden évben vendégháznak akar megcsinálni, de sosem lesz belőle semmi, pedig a lehetőség adott számára. 

Igen, anyám jól látja. Meg azt is, hogy H. majd megbékül. Nem bántottam semmivel sem meg. Csak én vekengek itt a hülye lelkiismeretemmel.