Nem lett sokkal jobb

Kivéve, hogy egy kicsivel tovább alhattam. Nem sokkal többet, mert úgy volt hogy csütörtökön elkisérem anyámat a dokihoz. Végül hívott, hogy nem kell jönnöm, mert apám kocsival elviszi. De hát akkor már fel voltam öltözve és amúgy is azt terveztem, hogy szétnézek pár turiba cipő ügyben. Így bebuszoztam a belvárosba, de kár volt, nem vettem semmit, le volt minden fosztva. Egyik helyen láttam ugyan egy bordó Vans cipőt, ami mindig is tetszett (egykori barátnőmnek E.-nek volt ilyen és eléggé irigyeltem érte), de ahhoz képest hogy használt volt, meglehetősen sok pénzbe került, így fájó szívvel, de ott hagytam. Mikor hazaértem, anyám hívott, hogy annyira rossz lett a vérvétel eredménye (3-as vas-nekem tizenévesen 4-es volt és azt is alacsonynak találta anno a haematológus-meg alacsony nátrium és más értékek, plusz überfos vizelet), hogy az orvos kiakadt és azonnali ismétlést kért, meglengetve egy hétfői kórházi befekvés lehetőségét. Ezt meg anyám sehogyan sem akarta, főleg hogy ez a vérvétel akkor készült, mikor pont szarakodott a veséje, de azóta már beszedett egy doboz antibiotikumot és már jól is van. De hát persze ez nem kívánságműsor, ha be kell feküdni, akkor nincs mese. Az újbóli eredményre várni kellett egy napot, így addig ezen ment a szorongás. Amúgy a vesém kicsit nekem is fáj, mivel pénteken megáztam és a cipőmben is óceáni mennyiségű víz lett. Hazaérve rögtön forró zuhannyal kezdtem, de biztos nem használt teljes mértékben, mert néha hasogat vesetájékon, meg sokat járok pisilni. Eszem a tőzegáfonyát és 2 zoknit húztam itthonra is, de az esős napokon való szarrá ázást nem tudom kivédeni, főként ha a helyre kell menni. Ezért kellett volna egy másik cipő. Egy lehetőleg nem beázós fajta. Ja, tesómnak meg van valami gumó a mellében, régen ciszta volt, az eltűnt, aztán most megint van valami, ami kemény és gyorsan nő. Márciusra van időpontja vizsgálatra, az orvos szerint műtéti eltávolítás is szóba jöhet. Csupa jó hír, ugye? Remélem azért szegény hugi megússza azt, hogy szétvagdossák. Pasim pénteken nem melózott, mert előző este a kis barátokkal a fővárosban múlatta az idejét a Fradi meccsen és volt vagy hajnali 1 óra, mire hazakeveredett (hallottam, hogy a házunk előtt beszélget a haverjaival). Következményeként délután négyig aludt, addig halkan jartam-keltem a lakásban, csak a babfőzeléket csináltam meg és teregettem, a porszivózást a felébredése utánra hagytam. A csütörtök estét amúgy jól elütöttem, zenét hallgattam, majd néztem a Vera a megszállott nyomozót, a Tűzben edzettet, meg a neten olvasgattam lehangoló sztorikat pl. Heart és Bever családi gyilkosságok, meg a Molly Miller és a Raylene Helsley ügy. Jót nem tett a hangulatomnak persze. Péntek délutánra kész lett anyám újbóli vérvétel eredménye, ami jóval korrektebb eredményeket hozott, így az orvos azt írta a papírjára, hogy nem igényel kórházi felvételt. Mindenki örült ennek, hiszen ki szeret kórházban feküdni? Oké, van persze olyan is, pl. apám egyik húga, aki minden ürüggyel beviteli magát mentőkocsival, de ő özvegy és a gyerekei is messze élnek, szerintem csak figyelemre vágyik és arra hogy törődjenek vele. Most meg már szombat, főzni kell majd, de nincs ötletem és motivációs sem. A napokban válogattam egy bazi nagy szatyor cuccot H.-nak. Szóval szerintem azért hasznosan töltöttem a szabadnapokat. Csak a kedvem béna. Nem rossz, de nem is jó. Olyan általánosan nyomott.