Totál elkenődve, avagy holnaptól vége a jó világnak

Jó volt ez a pár plusz nap, de ugyanakkor nehezebb is lesz holnaptól vissza térni a hétköznapi dolgokhoz.  És kedvem sincs egyáltalán hozzá. De ugye ez nem választható program. 

El is felejtettem leírni, hogy a leállás alatt elküldtem 2 helyre az önéletrajzomat, de csak kíváncsisagból, bár szerintem vissza se jeleznek, mert nem felelek meg a feltételeknek. Egyikhez B kategóriás jogsi is kellene, mert külterületen van. Meg stabil nyelvtudás, szóval esélytelen, meg nem is váltanèk most. Asszem. 

Olyan gyorsan elillant ez a két hét, anyám betegsége miatt persze nem volt felhőtlen, de a végére csak jó lett, mert rendbe jöttek a dolgok. Legalább tudtam pihenni és sokáig filmezni(Szupercella, Sípoló macskakő, Egy nő fogságban ezeket néztem mostanság, na meg Favágók, Raktarvadászok, Aranyásók epizódokat és természetfilmeket), kapucsínózni, álmodozni, létezni abban a szabad világban, ahol szívem szerint ennél sokkal több időt is szívesen töltenék. 

Ma már tök szomorúan keltem fel 8 óra után. Holnap 5-kor szól újra az a tetvedék ébresztő, jön a rohadvány reggeli buszozás és a délutáni 15-20 perceket késő busz fogvacogassal körítve a megállóban. És állítólag érkezik az igazi hideg. Mert miért is akkor jött volna, mikor nem kellett menni sehova? Ugye... 

De ma még ma van, bár csak fél szívvel tudok bármihez is lelkes képet vágni. A karácsonyfát sem szedtem le, majd jövő héten valamikor.

Paprikás krumplit főztem és egészen ehető lett. Már amúgy unom a főzést és ötleteim sincsenek, miket csináljak.

A szekrény ajtaja reggel leszakadt, mikor a holnapra való ruhákat akartam kipakolni. Megkértem pasimat csavarozza már vissza az akkus csavarozójával. Eltökölt itt vele egy ideig, először türelmes volt, a végére viszont válogatott káromkodások közepette dolgozgatott. Mondjuk végül siker koronázta tetteit. De a dugulós fürdőszobai csap miatt már mégsem mertem szólni. Úgy tűnik a lyukban idén is elszaródik minden. 

Meg sem lep.

Holnaptól pedig véget vetek a nassolásnak!!!

Botrány, miket össze nem zabáltam az ünnepek és a leállás alatt. Rá sem merek állni a mérlegre.

Szóval ezt abba kell hagyni, nincs mese. Majd répát rágok helyette, jó lesz az, de a mai tepertős pogácsát amit apám hozott még meg eszem. 

Meg a Duolingózást is újra szeretném kezdeni. Nagyon nagyon elhanyagoltam és hónapok óta elő se vettem. Pedig nem ártana. A végén azt is elfelejtem, amit eddig tudok.

A gyk-s fickó sajna nem szívódott fel, néha írkál, de minek...Legutóbb azt kifogásolta, hogy nem vagyok bőbeszédű és megadta újfent a számát, hogy ha beszélni jobban szeretek, akkor akármikor hívhatom.

Höhö...de nem fogom.

Azért küldött pár jó zenét. Szerintem a zene az egyetlen közös érdeklődési körünk. Ő klasszikus rock vonalon mozog főként. Egy részét ismertem amiket küldött, ezeket faterom hallgatja. 

Pölö ezt itt alább. 

Menő.

Nosztalgia 4ever.

Mindenkinek kitartást az új héthez!