A sulis bántalmazás újabb áldozatai ők mind.
Az emberek sosem tanulnak.
R.I.P.
És néztem a Natalia Grace ügyet is és oké hogy a kiscsajjal sem stimmel valami, de a nevelőszülei is durván nem százasok az tutifix.
A No doubt is újra összeáll idén. Cool banda volt, a kezdetekkor legalábbis tuti jó zenét toltak (Tragic Kingdom era). De most láttam, hogy Gwen Stefani szétplasztikáztatta már magát, pedig szép csaj volt.
Nah, újra itt. Az év harmadik hetét kezdtük és az év harmadik hétfője a blue monday, vagyis a legszomorúbb nap az évben. De asszem, nekem az egész hét az eddig.
Nem nagyon sikerült magamba erőt verni általános letargia van rajtam és csak vánszorgok, meg ténfergek, mint egy agyonvert muslica.
A kedd is szívás volt, migrén+menstruáció kombóval, a szerda is inkább szarda az extrém hideggel, csütörtökre meg már esett az az okádék eső is. Szóval még meg is áztam vagy kétszer. És a fejem megint fáj folyamatosan. Jó már, hogy holnap péntek.
Hétvégén a szombat unalmas volt, pasim végre megcsinálta az eldugult csapot. Este J. hívott, hogy tudnék e vigyázni Zselykére másnap délután 4 körül pár órára. Mondtam hogy naná.
Másnap egykor csörgött is a kaputelefon és csodálkozva vettem fel, mert ugye 4 órát mondott J. előző nap. De nem ők voltak, hanem- és most kapaszkodjatok meg-az az elmeroggyant nő, aki apámra hajtott és zaklatta fb-n anyámat, meg engem is. Le is van tiltva mindenhonnan, szegény totál elmebeteg
(egy kis szösszenet arról mennyire flúgos pl. a seggfejek és jó helyek bejegyzésnél). Azt kérte menjek már ki, mert beszélni akar velem. Gőzöm nem volt mit akarhat, nem is érdekelt, mert én már nem nagyon akartam látni a múltkori balhéja óta és beszélgetni főleg nem akaródzott vele, de egye kutya kimentem.
Ez a kis szerencse csomag nagyot alakított és azt akarta, hogy hívjak már neki egy taxit hogy haza juthasson, mivel elindult egy nagy rakás cuccal a Németben elő gyerekéhez, de az állomáson tudta meg, hogy a német sztrájk miatt nem indulnak vonatok. Mobil meg ugye nem volt nála, mert hát minden értelmes ember úgy utazik külföldre, hogy nem visz magával telefont. Evidens pffff.
Most erre mit lehet mondani?! Természetesen hívtam neki taxit és meg is vártam vele. És mily meglepő, elhangzott tőle a köszönöm varázs szó. De ettől még nem a kedvencem a nő és tudom, hogy én se neki, csak én voltam aki útba esett és segíteni tudott ezáltal, azért jött erre.
Később jöttek J. és Zselyke is és kicsit vigyáztam rá, cuki volt.
Vasárnap este még pasim is elhúzott valami haverjához és míg vártam, hogy jöjjön, mert kulcsot naná hogy nem vitt, a Comedy Central csatornán néztem a Beavis and Butthead-et és király, hogy már szinkronos és megint tizenévesnek éreztem magam (mikor húgommal néztük keső este az mtv-n) és valószínűleg agyban annyi is lehetek, mert jókat röhögtem.
Ja és találtam a youtube-n egy tök jó 10 perces tornát és becsszó el is kezdem hamarosan, mint ahogy a nassolásról is leállok.
Aztán jött ez a nyomi hét és a dilidoki irodáját is fel kellett hívni, mert sehol sem találtam a füzetet és nem tudtam az időpontot, mikorra kell menni. Kiderült hogy mára és a füzetke is meglett, miután már nem kerestem, jellemző...
Semmi kedvem nem volt amúgy most a pszichiáterhez menni, de nem volt már pofám lemondani sem, így délután a csodás esőben fullra beázott cipőben, de mentem. És amúgy jó volt, elmeséltem neki anyám kórházi kálváriáját és azt mondta ez kemény lehetett. Az volt tényleg.
Bírom a dokit amúgy, kötetlenül el tudunk csevegni és nem érzem egy orvosi vizsgálaton magam.
Majd márciusban kell ismét menni. A doki azt mondta, reméli hogy addig jobb dolgok esnek már csak meg velem.
Hát azt én is remélem.
Jöjjenek a jobb dolgok.
És meleg...mert idefagyok (a kotorék is botrányosan hideg persze).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése