Jobbról tré, balról tré. Mert ez ilyen.

Na, csak el kellett kiabálni, hogy a Tini hiéna lekopott, máris vissza mászott az ősök nyakára. 

Mondjuk apám a hunyó, mert ráírt messengeren, hogy miért szivódott fel (nem tök mindegy?) és igazán beugorhatna a közeljövőben. 

Ezt a Tini mamci komolyan is vette, mert már másnap ott volt és rögtön kívánságot intézett mártirkodva apám felé, miszerint elromlott a bojler náluk és jaj nem tudnak órákig meleg vízbe pancsizni (állítólag az anyja meg annak a fickója is 1-2 óráig áztatja magát a forró vízbe, látszik hogy nem egy szar 15 fokos fürdőszobájuk van,  mint nekünk), meg itt a gyerek is.

Csak hogy nekik nincs pénzük erre stb. 

Szemérmes pislogás, fancsali, világvége ábrázat. Tini mami Oscar díjasan alakít.

Ezt meg is akartam írni hét elején, de nem volt rá időm. Jobb is, mert azóta még több csuda dolog történt :S

Kedd este felraktam fészre egy bejegyzést. Erre Szexmániás rögvest rám is repült, hogy mi bajom van. Írtam neki hogy semmi (hagyjon már nem vele akarok lelkizni). Erre írta, hogy reméli oké velem minden. Írtam hogy ja. Ő is írta, hogy náluk is rendben minden. Kérdeztem a kisbabáról, hogy vele mi újság, mert tök cuki. 

Erre azt írta, hogy semmi értelmeset nem csinál.

Wtf? Mit vár egy 10 hós csecsemőtől amúgy? Hogy vadvízi evezzen? Vagy pókerezni menjen?

Írtam neki, hogy hát még picike és majd jönnek a "kalandok" ha elkezd járni stb. Erre azt válaszolta, igen akkor már jobb lesz, de nehezebb is, mert nevelni kell és ők a nőjevel a katonás szigorban hisznek, szóval biztos lesz ilyen-olyan büntetés, ha rossz lesz a gyerek. Meg pár pofonba senki se hal bele. 

Ledöbbenve olvastam, de hát semmi közöm az ő döntéseikhez. Ez hülye,gondoltam persze, de sose volt százas, és mivel aludni akartam, jobbnak láttam elköszönni. 

De Szexmanias még nem így vélte,mert témát váltott és megosztotta velem csodás meglátását arról, hogy szerinte én depressziós vagyok és hogy erről a pasim tehet, aki undorítóan él, engem is lehúz. Mert nem igaz, hogy ennyi év alatt nem volt pénzünk saját házra és hogy a pasim egy szar ember.

Legszívesebben elküldtem volna a Szexmaniast a picsaba. Ezt a kört már amúgy is lefutottam vele nem is egyszer. Nem fogja fel, hogy nem egyforma alapokkal indultunk? Miért ilyen értetlen? A felesége is tehetős családból való. Ő meg egyke gyerek, vállalkozó apuci, anyuci a segge alá tolta a pénzt, plusz a nagyit magukhoz vették és egy ideig gondozták, majd otthonba adták, csak hogy Szexmanias a nejével eladhasa a mama házat és az árából megvehesse azt nagy kecót, amiben laknak. 

Na ilyen nekünk nincs, nincsenek gazdag rokonok akik adnak milliókat és kénytelenek vagyunk egy kemény hitellel sújtott, borzasztó, hideg, sötét, penészes ingatlanban szenvedni, mert az albérletet még úgysem bírnánk.

Arról meg vitatkozhatnánk még ki a szar ember, hiszen ő már a terhes feleségét is meg akarta csalni és azóta is ha felüt neki, tolja itt a faszságokat, hogy így szexeljek vele meg úgy, most meg azt írja hogy milyen módszerekkel neveli majd meg a picike gyerekét. 

Idióta.

Röviden reflektáltam neki, hogy nem is ismeri pasimat és nem járunk azonos cipőben, nekik van családi háttér pénzügyileg, nekünk nincs, valamint semmi köze sincs az életemhez és este fél 10-kor ezt nem fogom megvitatni, főként nem vele. Aztán szépen lekorlátoztam az üzeneteit. Hamarabb kellett volna. Mit ugat bele?Örüljön, hogy neki több jutott, de nekem ez az okoskodás nem kell tőle. 

Akkor azt hittem, ő lesz a héten az egyetlen hülye, de hamarosan kiderült hogy nem.

Csütörtökön már tiszta ideg voltam a nődoki miatt, erre anyám hív délelőtt a hely-en, hogy most kereste telefonon egy nő a banktól, aki nem volt hajlandó elárulni mit akar és szóhoz se hagyta jutni és kéri hogy hívjam vissza azonnal. Anyám megkért, ha úgyis beszélek vele, töröltessem már számát mert állandóan csörgetik. 

Amúgy már ezt megtettük párszor, módosítottuk az elerhetőséget, de nem jártunk sikerrel, mert nem fogták az adást és továbbra is hivogatták anyámat.

Nem volt pont jó, hely és idő, de visszahívtam a spinkót.

Kár volt.

Kifogtam egy akkora arrogáns barmot, hogy csak na. Már a bemutatkozásnál belém állt, hogy nem érti a nevem. Milyen Vivien? Ezt lenéző hangsúllyal többször is kérdezte, pedig egyáltalán nem bonyolult a vezetéknevem, életem során jó ha háromszor elirták, vagy nem értették.

Ezekután is iszonyat lekezelő volt, folyton közbevágott, meg ilyet szólt: ne emelje fel a hangját, hölgyem. 

Mondtam neki hogy, de akkor ő sem. Ugyanis ő kaffogott hangosabban, mint kellene, holott csak végig akartam mondani a kicseszett mondatot. De nem hagyta. Csak azt hajtogatta, hogy felmondják a hitelem, felmondják a hitelem, mint egy papagáj. Valamint hogy valótlant állítok, soha nem kértünk telefonszámmódositast. 

Rájöttem, hogy ezzel a nővel semmire se megyek, mert nem segítőkész, ellenben baromi unszimpatikus és csak az időmet pazarlom vele és magamat idegelem. Így mondtam hogy, ha lesz majd fizetek ígérem, még magyarázott és fenyegetett hogy de felmondják a hitelemet, de ezt már hallottam eleget és szépen elköszönve bontottam a hívást.

Aztán bőgtem egy sort a hely mosdójában. Nem kívánok senkinek rosszat, de az ilyenek szarjanak sünt,  kerüljenek hasonló tré helyzetbe, mint én. És akkor majd megtapasztalják milyen klassz az empátia teljes hiánya.

Na, ilyen állapotban caplattam délután az orvoshoz, felkészülve hogy órákat kell majd ott várni, de csak egy nő volt előttem. 

A doki ma nagyon aranyos volt. De sajnos elkeserített, hogy a mióma miatt a műtétet valószínűleg nem úszom meg, bár nem nőtt legutóbbi uh óta, de akkor is sztori vége operáció lesz. 

Hát azért ne ugorjunk ebbe fejest, alszom rá még jó sokat. Meg sajnos az orvosom nyugdíjba vonul, így még inkább bizonytalan vagyok ez ügyben. 

Levette a citologiát, ha minden okés (és miért ne lenne) májusig nem kell menni.

Így is van még mit csinálni. Jövő péntekre egy húzós hivatalos ügy, aznap a hely-re se megyek. És még decemberre is van intéznivaló. Nem beszélve arról, hogy lassan itt a karácsony és ajándékokat kellene venni. De én még nagyon nem tartok itt. 

Pénteken délután beugrottam az ősökhöz, apám nem volt túl kommunikatív. De sütöttek főztek és sok ész nem kellett hogy rájöjjek, a rühes Tini mamit eszi este majd oda a fene. Ráadásul lett neki bojler is, lehet órákat segget áztatni a forró vízben yehooow.

Tehát minden kezdődik elölről. Apám hagyja magát és önként veszi fel a letarhálható szerepet. Ezzel nem nagyon lehet mit tenni.

Ettem náluk szendvicset, de lehet nem kellett volna, nem is voltam éhes és azóta is émelygek. A reggeli kapucsinómra is úgy néztem, mint piromán a vizes szalmára. 

Pasimnak meg a foga fáj. 

Az se jobb. Sőt...

És basszus, nem hívtam fel K.-t, aki tuti most már haragszik, tegnap este kirakott valami barátságról és csalódásról szóló szösszenetet. Sajnálom. De ez a hét durva volt.

H.-val a kisboltnál futottam össze és dumáltunk kicsit, de mindketten siettünk.

Ma meg már itt a hétvége és főzni kéne. Ötletem sincs mit és már a kaja gondolatától is rosszul vagyok. Azt hiszem, ma diéta lesz. 

Jó 7végét mindenkinek :*