Még a hideg ellenére is. Azt mondják az okosok, hogy szibériai hidegek jönnek. Az itt a rathole-ban szuper lesz, már érzem amúgy a fürdőszoba hőmérsékletén a közelgő telet.
Tegnap rám köszönt egy csaj, akivel tizenévesen diákmelón voltam. Hát ő semmit se változott, tök jól nézett ki most is. Bezzeg én tiszta rottyon vagyok.
És de klassz lenne ez a blogos novemberi kihívás, de sajnos tuti nem tudnék naponta posztolni. Nem is nagyon lenne miről. 30 db folyamatos nyavalygó bejegyzés egy huzamban mindenkinek sok lenne.
Viszont teljes gőzzel írom a Still breathing új részét és ha idén nem is, de jövő év elején be lesz fejezve, mert kb. 3 fejezet van hátra.
Amúgy meg sűrű lesz a november és a december. Pedig inkább már hátra dőlnék és legfeljebb a karácsonyra készülnék, de ez nem ilyen könnyű.
Jövő héten dilidoki, meg nőgyógyászati uh. Utána való héten kontroll citológia és még pasim szülinapja is itt lesz a hónap végén. Decemberben is vár egy-két hivatalos ügy. Nem írom, hogy hurrá, mert nagyon nem. De most mit csináljak?!
Ma még megbeszélés is volt a hely-en, jöttek külsősök is.
Az egyik kisfőnök kért meg, hogy vegyek már rajta részt, mert senki sem akar. Amit meg tudok érteni, ilyesmit szívás péntek kora délutánra rakni, mikor mindenki fél szívvel már az épületen kívül van.
Azért voltak ott jó páran, B.-vel dumáltunk is kicsit. Eredetileg 20-30 percet mondtak, de egyesek űber lelkesen mindenhez hozzá szólva húzták az időt ezerrel. Pl. Nagymami indokolatlanul a madármegfigyeléseiről sztorizott, ami aranyos, de könyörgöm, ne péntek délután már! Meg semmi köze sem volt a témához btw.
Meg ott volt a Hiperaktív lány is, aki szerepelni akart egyfolytában (asszem Tami, vagy Kitti, nevekben segg vagyok, meg őt évente 2x látom kb.), meg egy másik nő is csak beszélt, beszélt vég nélkül...Már az egyik külsős is kínosan érezte magát.
Így jó egy órát tartott az egész.
Szó volt arról, hogy tényleg megszűnik a hely, vagyis inkább más cégekbe olvad 2024 végén, 2025 elején. Na de hiszem, ha látom. Túl sokszor kiáltottak már farkast ezügyben.
Amúgy pont minap agyaltam, hogy bárcsak megvilágosodnék és rám találna az álom meló. Ami szép és nem kínlódás. Nem lélek gyilkos, mint pl. a kereskedelem, vagy a vendéglátás. Amiben sok jót lehet adni, kapni, új oldaláról megismerni a világot és az embereket, pölö konduktor vagy gyógytornász, ilyenek. Ja, igen ehhez tanulnom kellett volna anno.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése