De azért szomorú is vagyok. Egy újabb évforduló érkezett el és már hat éve, hogy rokonunk nincs itt. Mindig, mindig hiányzik. És a többiek is :(
A szerda nem volt annyira klassz.
Végülis mindannyian utaztunk, de húgom már az út elején bekapcsolta a dráma és kötekedés gombot, amiből főként anyámnak jutott, de én is kaptam azért belőle. Senki se kérdezze miért, egyszerűen mert létezem. Ez mindig így volt. Húgom nagyban játszik a féltékenység terén, egyke akart lenni valszeg, mert ő minden családtagjából 100%-ot akar és nem tud nagyon osztozni.
A dózis olyan sok volt, hogy a végén meg is untam és szóltam neki, hogy álljon már üresbe kicsit. Na ettől megsértődött és utána nem is tárgyalt velem. Így jártam.
Apám magához képest meglehetősen higgadt volt, ami nem jellemző rá.
A hangulat tehát így nyomasztó volt, húgom folytonos szemrehányó puffogásával a háttérben.
A vita még a temetőben is folytatódott, mert tesóm egyszerűen nem tudott leállni. Akkor már apám is mondta, hogy függessze fel, mert elég ordas parasztság a temetőben kárálni, mint egy csirke.
A mécsesek és koszorúk elhelyezése után még elugrottunk a faluban lakó rokonokhoz. Megvolt a szokásos pofavizit. Meg kiderült, hogy fater egyik bátyja is mindjárt jön Pest megyéből, így meg kellett várni, de jó sokára jött, pár szót ha beszéltünk vele. Én körülbelül tinikorom óta, szóval vagy 15-20 éve nem láttam. De nem sokat változott.
Aztán még a parton is voltunk, ahogy minden évben, de a szép őszi színek most elég halványak voltak sajnos. Eza táj ennél sokkal színesebb szokott lenni. Most ilyen fáradt volt.
A hazaút ugyanúgy telt mint az oda vezető, bár hugi kevesebbet vitázott, lehet elfáradt.
Hát én is. Mikor hazaertem, csak ültem magam elé bámulva. Kimerítő ez az a acsarkodás és fröcsögés. És azt hiszem, tesóm megint nem szól hozzám egy darabig.
Aznap éjjel azt álmodtam, hogy pasim tök kedves velem és azt mondja imád és hogy gyönyörű vagyok. Höhöhö....
Mikor felébredtem, csak az idióta szánalom szexmánias exem újabb faszsága fogadott, amit éjjel küldött. Miszerint nekem depresszióm van, amit ő szívesen kikezelne pár rendes ágytornával. És hogy nem bánom meg, mert ő tudja mi kell nekem (az hogy békén hagyjon pl.).
Ettől hányingert éreztem. Fújjjj. Gyorsan le is némitottam a tőle jövő messenger üzeneteket. Ez már nem is szimplán szánalmas. Egyenesen undorító.
Tegnap pakolgattam és találtam pár ezer éves cuccot, amiket régen hordtam. Fel is próbáltam egy régi miniruhamat és bakker még mindig jó rám. Csináltam fotót hogy megmutassam pasimnak, aki azt mondta erre: wow, csinos vagy. Ez már majdnem olyan mint az álomban (örvendetes ikonok).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése