Faszerdő, koboldnő, meg rosszkedv

Ahogy telnek a nyár utolsó hetei, úgy terít be engem is a rossz hangulat. Alapállapotban működöm, csak a legszüksegesebb dolgokra fókuszálva.

A csóróságunk ismét ijesztő mértéket öltött, a bankos nő hívogat a kb. másfél havi hitel elmaradás miatt, meg ott van a szintén jelentős közös költség tartozás is. És akkor a csekkekből képződött halomról itt a szekrényen ne is beszéljünk. 

És ezen nem sokat segít, hogy anyám napi 3x felhiv és sopánkodik, hogy jaj mi lesz velünk, el vagyunk adósodva stb. Ezt elmondja újra, meg újra, meg újra, mintha én hülye lennék és nem tudnám, érezném ennek a súlyát. Tegnap már összevesztem vele, mert attól, hogy feszt ezt fújja semmi sem fog megoldódni. 

Ebből jelenleg nincs kiút, tömködni kell a lyukakat, ahogy lehet és közben csak nézni, ahogy mások élnek, programokat csinálnak, utaznak (H.-ék mától 20.-ig Hévízen vannak, aztán 28.-tól egy hét Horvátország), míg mi itt ragadtunk és pancsikolunk ebbe a foshalomban. 

Még évek, mire kipörög a hitel, amit mivel mi lakunk itt, helyesebben szenvedünk, nekünk kellene fizetni. Egyetlen esély az lenne, ha elhúznánk innen, de a városban lévő száz pluszos albik meg 2 havi kauciok mellett ez abszolút esélytelen. Nincs is egy ft megtakarítasunk sem. Miből költöznénk akkor?

Csak így ez tényleg egy örökös lemondás és csöveskedés egy olyan lakásért, ahol utálok amúgy lakni.

Egyik okos szerint Pestre kéne mennünk lakni, ott biztos jobb lenne a több lehetőség miatt, de ha itt nincs pénzünk, ott főleg nem lenne, mert az ottani albérletárak finoman szólva is brutálisak. Mi a garancia, hogy találunk ott jó állást? Ez abszolút lutri.

Meg persze pasim se menne innen sehova. Jó, annyira én sem, vagyis innen elköltöznék, de Pest nem úticél. 

Szóval maradunk és folytatjuk. Mi mást tehetünk.

A szomszédot tegnap elvitte megint a mentő. Vagyis a saját lábán szállt be a kocsiba. Remélem semmi komoly. 

Apám meg tegnap délután hívott, hogy itt áll a kocsijával a ház előtt hozott pogácsát, ugorjak már ki. Kimentem és legnagyobb döbbenetemre az a csótány arcú, koboldfejű nő ült mellette, aki évek óta zaklatja a beteges "szerelmével", de apám lepattintotta, ezért kiírta minden lehetséges fórumra a kitalált történetet, hogy apám elrontotta a házánál a munkálatokat és beázott a kecója és senki se dolgoztasson vele stb, apám ezek után már tiltotta fészről, de akkor még anyámat kezdte basztatni konkrétan pl. azt írta, hogy elszedi tőle apámat és egy halom trágárságot is, így anyám is tiltotta. Aztán jöttem én...mert én is kaptam a faszságaiból, tehát én is tiltottam.

És ő volt az is, aki tavaly ide jött és cirkuszolt a lépcsőházban, hogy mi nem fizettük ki a könyvelői szolgáltatásait, holott előtte azt mondta apámnak és pasimnak is, hogy 5 perc melóért nem kér pénzt. Aztán idejött és nekem ugatott alpári stílusban üvöltve és követelte a pénzét. 

Tré volt újra látni, mondjuk legalabb jó szarul nézett ki, tavaly óta vagy 10 évet öregedett (igen, a pia mert vedel rendesen) és most egy lila-piros selyembluzban zabált egy doboz lecsót olyan undoritóan, hogy ha szerettem volna is a lecsót, egy életre elmegy tőle a kedvem. Persze nem köszöntem és ő se nekem, én már ezt a nőt levegőnek nézem és jó lenne, ha apám se adna alá a lovat, mert pszichiátriai eset és bajt hozhat rá. Nem tudom miért jó neki, ha ezt a nőt is magára szabadítja megint, örülne hogy anno lekopott. 

Nem elég a hiéna? Apámnak hárem kell?

Tegnap még az is volt, hogy hívott egy nőci valami biztosítás miatt és mindenképp ide akart jönni dumálgatni a pénzügyi dolgokról. Azt mondta, egy volt kolléganőm ajánlott neki engem. Megkérdeztem konkrétan kicsoda és egy réges-régi, rövid ideig tartó melòhelyről egy nő, aki helyett túlóráztam sokat, mert folyton elhúzott hamarabb, mert rosszul érezte magát, vagy a fickójával dramazott stb. 

Fasza, hogy azóta nem beszéltünk, de azért ilyesmire beajánl, thx.

Mondtam a nőnek, hogy a lakáson való találkozás egész biztos nem lehetséges, de ez nem tántoritotta el, mert kérte hogy szánjak rá egy órát és fussunk össze egy kávézóban péntek délután. Tök kedves volt és szépen kért, hogy csak hallgassam végig kötelezettség nélkül, én hülye, meg belementem, holott nem érdekel a biztosítási cucca és pénzem sincs rá, de nem volt pofám seggfejnek lenni és elhajtani. Most persze magamat szivatom ezzel, mert pénteken azért lenne jobb dolgom is, ráadásul egy tök drága helyet talált. Pedig javasoltam a parkban való eszmecserét is, de végül csak maradt ez a kávézó elképzelés.

Hurrá...

Annyira béna vagyok ah...