Szociális nyomorékság

Ezt egy irtó unalmas fanfictionban olvastam és ha másért nem, ezért már megérte belekezdeni. És remekül jellemez ez a kifejezés engem. Úgy volt hogy beugrok a turiba, meg veszek porzsákot a porszívóhoz, mert lassan nem tudok porszívózni, de végül nem mentem, csak a postára csekket befizetni. Nem hiányzott a buszozás, meg a hőség ellenére is mindig nagy tömeg. Na ennyire vagyok most szociálisan nyomorék, meg nyári uborkaszezon is van, vagy hogy mondják. 

A héten itthon sem váltottam meg a világot, éppen hogy a szükséges dolgokat elvégeztem. Többre nem tellett, pusztító meleg volt itt a lyukban és alapjában sem volt kedvem pakolgatni. Pedig bőven lett volna mit csinálni. Ebben a bánat lakásban mindig van. De mivel ki nem állhatom és abszolút nem érzem magaménak, nem is tudok rá szeretettel tekinteni és csak annyit csinálok, amennyit muszáj. Bezzeg a szomszéd a lakásáért él és képes hajnalban kelni takarítani. Hát én ilyet egész biztosan nem tennék. Felkelek korán egy utazásért, jó programért, de hogy takarítsak? Kizárt.

Ha már programok...a fb feldobta pár régi J.-s kerti partink fotóját és el is szomorodtam. Egyre ritkábban vannak ilyen összejövetelek, meg az emberek is megváltoztak. Ott van pl. N., aki régen olyan cuki volt, jókat beszélgettünk, nevettünk, mindig nevetve mondta hogy Vivi, feltétlenül innod kell velem! Ehhez képest Zselyke ovis ballagási buliján egy köszönésen kívül hozzám sem szólt. A pasija dettó...

Olyan jó lenne pedig valami nyári lazitós összeröffenés, most van hozzá kedvem, az idő is jó. Bár lenne kertem, csinálnék egy partit. De így csak irtó szánalmasan, magamban partizok a 29 fokos lakásban és csokit meg savanyú cukrot nassolok. 

R. is már egy hete a Balcsin van az új fickójával és kimaxolják a vakációt, strand, étterem, hajókázás és mindezt sok képpel prezentálja.

Nekem meg fáj a szívem, hogy idén se megyünk a nyaralóba, annyira nagy szükség lenne egy kis kikapcsolódásra távolabb innen, az ottani békés reggelekre, a teraszon kávézásra, a hintaagyban való üldögélésre, a sétára, de hát pénz az nincs rá. Így is a bankos nőci hetente hív és ott a többi elmaradásom. Felejtős tehát ez ezer százalék. Talán jövőre. 

De remélem mások azért nem a 4 fal között aszalódnak. 

A. eltűnt mint a kámfor, valószínűleg az új pasijaval van és remélem nagyon boldog. 

Á.-ról április óta nem hallottam. 

H. hívott messengeren a héten, de nem volt bekapcsolva a messenger és mikor én hívtam, ő nem vette fel. 

K. írt hónap elején, de csak pár sort. 

Nekünk ma még meg plafon festés van. Tegnap pasim leglettelte és elvileg már csak egy réteg festék hiányzik ahhoz, hogy egy ideig ne legyen penészes ez a romhalmaz. Azt nem írom, hogy örökre, mert az kizárt, tuti szívunk meg emiatt. Mindegy, most nincs kedvem ezen lamentálni.