Én a szívemet adtam neked, hogy kitörölhesd a seggedet

Asszem Stephen King (jó lenne kiolvasni a Halálsoron és az Az c. könyveket).

A vasárnapi kirándulás jó lett volna, ha pasim nem úgy kel fel, hogy szerinte ez egy szar nap lesz. Az úticél nem tetszett neki, pedig előtte volt a lehetőség, bedobhatott volna ő is egy tippet, de egyszerűbb volt az én ötletemet fikázni. Egész vonatúton puffogott. Mikor leszálltunk, persze neki nem volt szimpi az az út, ahol eredetileg elindultunk, így egy másikon mentünk és természetesen sikeresen eltévedtünk.

Csak kóvalyogtunk a déli hőségben a lepusztult külvárosban és sehol egy lélek. Mikor végre találkoztunk emberekkel, azok is turisták voltak és ők is elkavarodtak. És egy darabig jöttek utánunk, pedig mi mondtuk nekik, hogy halvány lila segéd fogalmunk sincs, merre hány méter. 

Valahogy visszavergődtünk az állomásra, de pasimnak nem volt már kedve sétálni. Bevágta a durcát és kb. elhordott mindennek, hogy én mennyire elcsesztem a napját és inkább maradt volna otthon aludni. 

Az állomás mellett találtunk egy kajáldat és oda beugrottunk enni. Pasim persze ott is picsáskodni kezdett és behisztizett, mert mentes vizet vettem szénsavas helyett. A pultos nő megsajnalt és kicserélte, pedig már kifizettük. Gáz volt.

Házi hamburgert ettünk, buci-2 húspogi-salata-mustár-ketchup-uborka-nekem ízlett. Utoljára sulis koromban ettem ilyen nagy hamburgert. Pasimnak persze ez se jött be. Ja és két kortyot ha ivott az ásványvízből, viszont cipelhettem az üveget magammal, úgyhogy ezt nem is kommentálom.

Még volt egy óra a vonat indulásig, amit a váróba töltöttünk, mert pasim nem akart semerre se menni. Helyette gyerekesen duzzogott. Én jégkrémeztem és magamban fogadásokat kötöttem, hogy a csarnokba betévedt ide-oda szálldosó galamb melyik ott várakozó fejére fog pottyantani.

A visszaút eseménytelen volt, leszamitva hogy pasim végig magyarázott ilyeneket, hogy "ez vagy te", 

"ennyit tudsz", "köszönöm a nagyszerű programokat" stb.

Legközelebb akkor ő keres úticélt, hátha neki jobban megy. Én csak egy klassz napot akartam vele kettesben és szerintem még így is jobb csavarogni és eltévedni, mint a lyukban unatkozva aszalódni. Régen az ilyeneken nevetett, de úgy látszik öregszik és kopik a humorérzéke. Én jól el voltam azért. Annyira kevés akcióban részesülök, hogy nekem már ez is tetszik.

Pasimban meg újfent csalódtam, de már mindegy és meg se lep.

Kedden kitakaritottuk az erkélyt. Pasim talált két faszit, akik némi pénzért elvitték a még itt maradt cuccokat, igaz egy részével fura módon csak a szomszéd háztömbig jutottak, így azt pasim visszacígelte az erkélyre, míg kaffogni nem kezdenek a környékbeliek. Szerencsére ez már olyan kevés, hogy a kukanapon a szeméttel kidobjuk. 

A héten rock fesztivál, hugomék mától mentek egy pár baratjukkal és írta, hogy holnap csatlakozhatok hozzájuk, de tuti nem fogok. 

Nekem hitelt kell(ene) fizetni és rezsit és ezek nem fesztivál barát dolgok, hanem a szomorú valóság talaján tartó tények. Amúgy is rohadt sok a beugró, tavaly is az volt, de most meg aztán brutálisan és kedvem sincs már ehhez. Valamiért totál elmúlt belőlem ennek a rockfesztnek a szeretete. 

Múlt héten bejelöltem egy másod unokatesómat fészen és most látom, hogy letiltott! Csak a kamu fb profilommal tudok rakeresni, a rendessel ki se adja az adatlapjat. Pedig nem állt szándékomban zaklatni, csak pár éve a régi adatlapjaval rám írt és beszélgettünk, ezért jelöltem most be.

Mondjuk, elég fura, introvertalt a csaj, sose láttam mosolyogni, de mivel az anyja, mikor ő 5-6 éves volt, lelépett egy pasas miatt és őt meg a két tesójàt az apja nevelte, ezt meg is tudom érteni. 

Érdekes mert húgom és apám meg az ismerőse. Hát, én meg nem leszek az. Ez van.

Apám tegnap felugrott, már a nyaralás lázában ég. Anyám ma jött fel, hozott rántott sajtot (best kaja ever) és átbeszéltük még egyszer a rám maradt tennivalókat. Holnap reggel mennek rokonlátogatóba, szombaton meg a kempingbe és vasárnap a hiéna kutyus is megy hozzájuk a becses párjával együtt. És kezdődik a bográcsozás, peca, szabadstrand az Isten háta mögött. 

Kicsit idegesít, hogy a Tini maminak sikerül nyaralni, mikor nem nagyon érdemli meg. Ha ismernétek  drága Adélkánkat, ti is ezt gondolnátok.

A jó az egészben, hogy nekem se lesz hely és remélem az ihlet újra megtalál. Persze most is írok, de csak az ezer éves, füzetben lévő emo sztorikámat gépelem, ha időm van. Viszont jó lenne ha tudnam folytatni a függőben lévő történeteket is, ha már a nyár a városban tart végig, legalább a fantáziám kapjon szárnyra.