Szabad kedd

Mondjuk, sok értelme nincs így a hét elején, de már mindegy. Ráadásul rohadt gyorsan is telik :S
Reggel hívott Rocker R., hogy találkozzun, de írtam neki, hogy ma nem megyek, meg H. is csörgetett, de neki nem vettem fel, a múltkori után kicsit nem is tudom, fura érzéseim vannak vele kapcsolatban, meg amit pasim is mondott, hogy meg nem kérdezné, mi van velem, csak akkor keres, ha tarhálni akar és folyton lehúz pénzzel, holott 5x annyi pénze van neki plusz a rokonától örökölt ingatlan. Nem akarom elveszteni H. "barátságát", régen nagyon nem ilyen volt, sőt ő adott mindig mindent mindenkinek, emlékszem a suliban is A. meg én ácsingóztunk a menő pillangós irattartójára, erre másnap hozott nekünk egyet-egyet. De nem csak erről van szó, a sulis időben és utána is még egy darabig, sokszor találkoztunk dumálni, csavarogni, egymáshoz jártunk, aztán lett egy pasija és évekre eltűnt, nem keresett, nem jött, a telefonszáma is megváltozott, kámforrá vált a csaj. És igaz azóta már túl van pár kapcsolaton, de valahogy egyre érdekesebb utakra téved.
A mai napra amúgy beterveztem ruhaselejtezést és nagyobb takarítást, de már reggel arra jutottam, hogy elnapolom. Inkább leugrottam anyámhoz egy kávéra, aztán itthon megírtam a húsvéti képeslapokat, míg el nem felejtem (küldök egyet J.-nek, Á.-nak-hátha neki leesik, hogy már hónapok óta nem beszéltünk és hugomnak is, mert neki meg pont húsvétkor lesz a szülinapja), hajat mostam és most azt tervezem, mit főzzek. Semmi ötletem, tegnap este bundáskenyeret csináltam, meg pasim névnapi csokiját eszegettem, persze pasimmal közösen. 
Pedig zabálás helyett inkább máshogy kellene aktivizálnom magam, de a reggeli gyalogláson kívül másra nem tudom magam rávenni. Reggel láttam egy kocogó nőt, milyen jó, akinek ennyi energiája van. 
Éjszaka azt álmodtam, hogy megműtenek és előtte egy műtősnő ül az ágyam szélén és mesél valamiről, de nem tudom, miről. Később saját lábamon ballagtam át a műtőbe, de az orvosom helyett egy általános iskolai osztálytársam Ákoska (aki kb. másodikig járt velem egy osztályba és nem tudom, most hogy jött fel) lépett hozzám, hogy ő fog operálni, mire kiakadtam, hogy hol az orvosom *-*
Ha belegondolok, nagyjából két éve a rossz nőgyógy. eredmény miatti kálváriámnak, talán ezért ez az álom és erről ugrott be, hogy áprilisban mennem kell kontroll UH-ra és majd citológiára. 
Aztán Sz.-ről is álmodtam valamit, de már arról semmi emlékem nincs. Később megnéztem Sz. fb adatlapját, régen mennyit irkáltunk egymásnak most meg már kb. egy idegen :S Olykor még bevillan, hogy volt egy furcsa, olykor hirtelen felcsattanó stílusa, de akkor is, mennyit, de mennyit nevettünk és milyen sokat voltunk együtt. És tök rossz, hogy azok az idők már nem jönnek vissza.
Nem csak Sz. miatt hiányzik a múlt, hanem a gondtalanság miatt is. Most mintha tízszer nehezebb lenne minden és ilyen heti 1-2 alkalmas esti iszgatásokra nem is telne, hála a csóró létnek. Pedig klassz lenne végre valamit a saját örömünk miatt tenni (jó, pasim volt Fradi meccsen nemrég), vásárolni valami szépet, vagy programon részt venni, nem csak kajára, csekkekre és hiteltörlesztésre kiadni a pénzt (illetve nem kiadni, mert egy havi elmardásban vagyok a hitellel, a bank itt vegzál állandóan). De egyelőre esélytelen.  Csak így meg olyan lélekromboló.