Pasim panaszkodott, hogy a keze tönkre van és tiszta száraz, hozzátette, hogy ha most végigsimítana a harisnyás lábamon, hát vehetnék új harisnyát. Erre rögtön visszakérdeztem, hogy mostanság mikor voltunk olyan kontextusban, hogy ő csak úgy végigsimítson a lábamon? És én mikor hordtam utoljára harisnyát?,
Naugye XD
És itt a Still breathing új része.
Warning: +18, slash, porn with feelings, romance stb.
STRANGELAND:+18
- Billie, én...- dadogta Mike, de nem jött ki értelmes mondat a száján.
- Vagy nem akarod? - kérdezte Billie és csalódottan elcsuklott a hangja. Az előbb látott öröm okozta jelek halványodni kezdtek, ettől a felismeréstől Mike gyorsan elrántotta kezét Billie nadrágjától.
- Ez nagy döntés, talán egy kis idő kellene mindkettőnknek...- nyelt egyet feszülten.
Ostobának és szánnivalónak gondolta magát, de Billie megnyugtatóan rámosolygott.
- Nekem nem kell idő, Mike, egy perc sem kell, mert szerelmes vagyok beléd! Tudom, hogy ittas vagyok, de kérlek akkor is higgy nekem! Te vagy az összes gondolatom, minden szívverésem és egyáltalán, az indokom az életre. Nincs szó, ami pontosan leírja, mit érzek irántad. Nincs olyan, amit meg ne tennék érted. Nagyon régóta szeretném, hogy megtörténjen.
The evidence is everywhere
No more criesI start to run, now I'm scared
Strange beings all around
Come everyone to this place I've found
Strange beings all around
Come everyone to this place I've found
I'm feeling psyched to be walking
I wonder why
All my joys could be open
I wonder why
All my joys could be open
- Billie, én...- dadogta Mike, de nem jött ki értelmes mondat a száján.
- Vagy nem akarod? - kérdezte Billie és csalódottan elcsuklott a hangja. Az előbb látott öröm okozta jelek halványodni kezdtek, ettől a felismeréstől Mike gyorsan elrántotta kezét Billie nadrágjától.
- Ez nagy döntés, talán egy kis idő kellene mindkettőnknek...- nyelt egyet feszülten.
Ostobának és szánnivalónak gondolta magát, de Billie megnyugtatóan rámosolygott.
- Nekem nem kell idő, Mike, egy perc sem kell, mert szerelmes vagyok beléd! Tudom, hogy ittas vagyok, de kérlek akkor is higgy nekem! Te vagy az összes gondolatom, minden szívverésem és egyáltalán, az indokom az életre. Nincs szó, ami pontosan leírja, mit érzek irántad. Nincs olyan, amit meg ne tennék érted. Nagyon régóta szeretném, hogy megtörténjen.
Mike érezte a sóvárgó reszketéseket átvonulni a fiún, tisztában volt a kijelentés erejével és hogy Billie Joe nagyon is jól tudja mivel jár ez, mégis neki adná magát, de lelke egy részében feltámadt a nyugtalan félelem a fájdalom miatt, amit okozna Billie-nek. A tapasztalatlanság pattogó szikrái bekúsztak a bőre alá. A lelke másik része, a szíve és teste teljes egésze viszont Billie-re vágyott és a beteljesülésre.
- Hiszen én is ezt szeretném...- ismerte el és arra gondolt, mekkora erőt adna ez az élmény neki a keserves reno-i napok elviseléséhez, bizonyosan csordultig eltelne boldogsággal, a fiú által, a szerelem hevében szárnyakat kapna, amivel repülhetne egészen addig, míg újra együtt nem lehet majd Billie-vel. De ettől még bizonytalan volt, tisztában volt azzal, hogy sem az idő, sem hely nem megfelelő erre, nem beszélve arról, hogy milyen keveset tudott az ilyesfajta örömszerzésről. De Mike így is akarta, mindennél jobban és a szerelem, a sürgető vágy felülírt benne mindent. Érintései viszatértek Billie kibontott nadrágjához, a még mindig kemény izgatottságához, ajkai pedig ismét Billie szájára tapadtak, gyengéd, de határozott csókokra és Mike a késztetéseire bízta magát, mást rutintalansága révén nem tehetett. Figyelte Billie reakcióit, a felgyorsuló zihálásait a percekig tartó csókjuk közben, az apró izzadtságcseppeket a homlokán, a heves vibrálások gyakori átrohanását rajta, míg a karjai között tartotta. A ruháik vehemensen tűntek el az útból, Billie véletlenül leszakította Mike ingjének egyik gombját.
- Sajnálom...- suttogta.
- Ugyan...- Mike megrázta a fejét és szégyellősen összenevettek. De a hangulat nehezen feloldhatónak látszott. Meztelenek voltak, Mike úgy érezte kívül-belül egyaránt. És ott feszült köztük a zavartság, amit nem volt egyszerű leküzdeni. Mindkettejük keze eléggé remegett, a mozulataikat a járatlanság és a vágyódás kettőssége, kontrasztja színezte át. Billie, Mike felé kerekedve szeretetteljes csókokat adott a férfi arcára, nyakára, mellkasára és hasára, majd áttért az érzékeny, kemény férfiasságára. A mozdulatsor ritmusos volt, Billie ajka, nyelve meleg és nedves, Mike gerincén a hideg szaladgált, a csípője rögtön ösztönszerűen mozdulni kezdett. Olyan régen érezte már ezt a mindenét felforraló, eltöltő gyönyört, hogy csak nyögdécselni tudott tehetetlenül, míg ujjait Billie hajtincseibe süllyesztette, aki készségesen lett egyre gyorsabb, mintha kiolvasná Mike gondolataiból hogy ezt akarja. Az öröm hullámokban hömpölygött végig Mike-on és tette ködössé az elméjét, hangossá a nyögéseit. Ez túlon-túl jó volt, hideg izzadtság lepte be mindenét és sodorta az extázis megsemmisítő irányába, amit érezni akart, de korai volt, még annyi mindent szeretett volna érezni és tapasztalni. Lihegve arrébb húzódott és Billie azonnal értette a cselekdetei miértjét, összeborzolt hajjal, lázasan csillogó szemmel, nyáltól ragyogó arccal, levegő után kapkodva, izgatottan feküdt végig a kanapén.
- Nagyon szeretlek Mike. - mondta odaadással.
- Én is szeretlek. - Mike számára Billie gyönyörű volt. Elszorult a torka és csak bámulta pár másodpercig Billie Joe arcát, amin most félelem és izgalom volt jelen egyszerre. Nézte fiú szemét, aminek csillanása még mindig bénító hatással volt rá, a legcsodásabb, legszeretnivalóbb zöld árnyalat volt az egész világon, nézte a testét, mint egy nyitott könyvet, a bőrét, amit érdekes tetoválások díszítettek és amit imádott megérinteni. Persze tekintete a hímtagja felé is elkalandozott, látván mennyire kemény, Mike zavarba jött. Hirtelen annyi momentum zúdult rá és keringett az agyában, hihetetlen volt, hogy az egykor az osztályteremben feltűnő fiú, aki félszegen, javítási lehetőséget kérve kereste fel őt, most itt van vele ruhátlanul, hozzá hasonlóan mámorban úszva és szerelmesen. És szeretkezni fognak...
Ez a sors, a végzet...Mike nem volt képes meghatározni..jpg)
- Hiszen én is ezt szeretném...- ismerte el és arra gondolt, mekkora erőt adna ez az élmény neki a keserves reno-i napok elviseléséhez, bizonyosan csordultig eltelne boldogsággal, a fiú által, a szerelem hevében szárnyakat kapna, amivel repülhetne egészen addig, míg újra együtt nem lehet majd Billie-vel. De ettől még bizonytalan volt, tisztában volt azzal, hogy sem az idő, sem hely nem megfelelő erre, nem beszélve arról, hogy milyen keveset tudott az ilyesfajta örömszerzésről. De Mike így is akarta, mindennél jobban és a szerelem, a sürgető vágy felülírt benne mindent. Érintései viszatértek Billie kibontott nadrágjához, a még mindig kemény izgatottságához, ajkai pedig ismét Billie szájára tapadtak, gyengéd, de határozott csókokra és Mike a késztetéseire bízta magát, mást rutintalansága révén nem tehetett. Figyelte Billie reakcióit, a felgyorsuló zihálásait a percekig tartó csókjuk közben, az apró izzadtságcseppeket a homlokán, a heves vibrálások gyakori átrohanását rajta, míg a karjai között tartotta. A ruháik vehemensen tűntek el az útból, Billie véletlenül leszakította Mike ingjének egyik gombját.
- Sajnálom...- suttogta.
- Ugyan...- Mike megrázta a fejét és szégyellősen összenevettek. De a hangulat nehezen feloldhatónak látszott. Meztelenek voltak, Mike úgy érezte kívül-belül egyaránt. És ott feszült köztük a zavartság, amit nem volt egyszerű leküzdeni. Mindkettejük keze eléggé remegett, a mozulataikat a járatlanság és a vágyódás kettőssége, kontrasztja színezte át. Billie, Mike felé kerekedve szeretetteljes csókokat adott a férfi arcára, nyakára, mellkasára és hasára, majd áttért az érzékeny, kemény férfiasságára. A mozdulatsor ritmusos volt, Billie ajka, nyelve meleg és nedves, Mike gerincén a hideg szaladgált, a csípője rögtön ösztönszerűen mozdulni kezdett. Olyan régen érezte már ezt a mindenét felforraló, eltöltő gyönyört, hogy csak nyögdécselni tudott tehetetlenül, míg ujjait Billie hajtincseibe süllyesztette, aki készségesen lett egyre gyorsabb, mintha kiolvasná Mike gondolataiból hogy ezt akarja. Az öröm hullámokban hömpölygött végig Mike-on és tette ködössé az elméjét, hangossá a nyögéseit. Ez túlon-túl jó volt, hideg izzadtság lepte be mindenét és sodorta az extázis megsemmisítő irányába, amit érezni akart, de korai volt, még annyi mindent szeretett volna érezni és tapasztalni. Lihegve arrébb húzódott és Billie azonnal értette a cselekdetei miértjét, összeborzolt hajjal, lázasan csillogó szemmel, nyáltól ragyogó arccal, levegő után kapkodva, izgatottan feküdt végig a kanapén.
- Nagyon szeretlek Mike. - mondta odaadással.
- Én is szeretlek. - Mike számára Billie gyönyörű volt. Elszorult a torka és csak bámulta pár másodpercig Billie Joe arcát, amin most félelem és izgalom volt jelen egyszerre. Nézte fiú szemét, aminek csillanása még mindig bénító hatással volt rá, a legcsodásabb, legszeretnivalóbb zöld árnyalat volt az egész világon, nézte a testét, mint egy nyitott könyvet, a bőrét, amit érdekes tetoválások díszítettek és amit imádott megérinteni. Persze tekintete a hímtagja felé is elkalandozott, látván mennyire kemény, Mike zavarba jött. Hirtelen annyi momentum zúdult rá és keringett az agyában, hihetetlen volt, hogy az egykor az osztályteremben feltűnő fiú, aki félszegen, javítási lehetőséget kérve kereste fel őt, most itt van vele ruhátlanul, hozzá hasonlóan mámorban úszva és szerelmesen. És szeretkezni fognak...
Ez a sors, a végzet...Mike nem volt képes meghatározni.
.jpg)
Újra és újra megcsókolta Billie-t, majd a mellkasán és hasán át haladt kényeztető, aprólékos simogatásaival, csókjaival. Ujjai átsimítottak a sötét szőrön, ahogy eljutott a fiú férfiasságáig. A gyomra ugrott egyet a megállapítástól, hogy mennyire kemény és pulzáló, átlátszó cseppek szivárogtak belőle. Billie rekedten felnyögött, teste összerezdült, ahogy Mike megfogta és lassan a fiú csípőjével szinkronban mozgatni kezdte rajta a kezét. Tettei azonnali hatást hoztak magukkal és még több kéjt, ami beboritotta őket. Mike számára őrjítő volt ismét látni és érezni, hogy az összes érintése egyre jobban magával viszi Billie-t. A fiú verejtékben úszott, hevesen reszketve dobálta magát alatta, ágyéka Mike kezéhez szorult és minden kis mozdulattól hangosan zihált. Sóhajai, nyögései izgatóan obszcénnak tűntek Mike-nak, aki egészen belefeledkezett ebbe és felkavarodottsága elhomályosította a tudatát. Nem bírt betelni Billie Joe-val, hallani és érezni akarta őt minél jobban és eljutni vele a legvégsőkig.
Nem tudta, mi és hogyan fog történni, nem állított össze tervet, nem volt előre megírt forgatókönyve, hogy mit és meddig csinál majd. Mike olyan volt mint egy folyóba esett bot, vitte az ár. Minden olyan sebesen és hektikusan alakult. A keze, majd a szája Billie ágyékánál, remegések a tenyere alatt, sós íz a nyelvén, hangok, amik elszédítették, a csupasz bőrük egymáson, aztán Mike ujjai ott, ahol még sosem, az ebből eredő rutintalanság, zavartság és Billie, ahogy jól hallhatóan beszívja a levegőt, elnyomva fájdalmát, míg ajka Mike kiszáradt ajkaira tapadt. Mike nem érzékelte az időt, a cselekedetei is mély homályba vesztek. De tartott a további fájdalmak okozásától, ezért fürdőszobában talált testápoló krémből jóval többet kent magára, csúszós, virágillatba burkolva mindent. Szemlesütve szabadkozott és pánikot érzett. Valójában itt fogalmazódott meg benne először, milyen reális ez az egész, távol az erről alkotott fantáziáitól. Ugyanakkor messze jobb is annál, mert mikor ujjait felváltotta a férfiassága, elképedt nyögések szöktek ki az ajkáról, légszomja lett és moccanni sem nagyon mert. Agyában az zakatolt, hogy Billie meg ő abban a pillanatban eggyé váltak! A kapcsolatuk a felnőttek iskolájának osztálytermétől, a formális tanár-diák kapcsolattól fura és ambivalens úton, a kezdeti tiltakozás és tagadás ellenére eljutott erre a szintre is. Felfogni alig tudta, de nem is bírt gondolkodni, teljesen maga alá gyűrte a kéj. Mintha menny és a föld peremén állt volna. Ilyen leirhatatlanul jó és lángoló még sosem volt semmi sem számára. De idegen terepen bolyongott és jól el is tévedt. Heves, ösztönei legmélyéről érkező mozdulataival fájdalmat okozott Billie-nek, aki ezt igyekezett titkolni, de ledermedt, izzadtan nyirkos porcikáiból és elfojtott lélegzetéből Mike kiolvasta ezt.
Megrémült.
Megrémült.
- Bocsáss meg! -és egyik keze szelíden simogatni kezdte Billie férfiasságát, hátha így alább hagynak a fájdalmas érzések. Mike csak találgatott, mikor megfelelő az időzítés és mire kellene figyelnie.
A szeretettel átitatott érzékiség mutatta neki az irányt. Billie hálásan pillantott rá és szorosan ölelte, Mike pedig megmozdult újra és újra, ütemesen, de finoman. És az élvezet percek alatt felépülve indult el benne. Nem tudta késleltetni, annyira erős és elsöprő volt. Mike még sohasem érzett ilyen mindenét körbeölelő emésztő forróságot, ami tűzként cikázott át a gerincén. Nézte Billie kínlódástól elsápadt arcát és még csókolta őt, simogatása sem maradt abba, de menthetetlenül ellepte és letaglózta a gyorsan érkező csúcspont. Hangosan, szinte kiáltásszerűen ejtette ki Billie Joe nevét, ami visszhangzott a falak közt, mintha örökre beléjük ivódna. Aztán ráhanyatlott Billie-re és csak a száguldó szívverés, a vére dübörgése az ereiben, a vad remegés, a lepedőn csordogáló testapolóval keveredett nedvesség cseppjei maradtak. És a gondolatokkal átszőtt csend, amit Mike tört meg végül.
- Neharagudj a fájdalomért. - a hangja karcos és kimerült volt, tekintete bánkódva kereste a fiúét.
Billie viszonozta a pillantást.
- Megérte...- és ölelésébe vonta Mike-ot.
- Kárpótolni foglak és legközelebb neked is jó lesz. - ígérte Mike, de Billie csak határozottan megcsóválta a fejét.
- Nekem most is jó volt! Nagyon! Erre vágytam. - és mosollyal az arcán ölelte tovább Mike-ot. A légzése, izzadt testének finom rezgése azoban nehezen rendeződött, ahogy Mike sem könnyen talált vissza a normális kerékvágáshoz.
Valamivel később a zuhany alatt állva még mindig azt gondolta, hogy élete legeslegszebb élményének nem most kellett volna megtörténnie. Nem itt, hiszen ez a Missy-vel egykoron volt közös otthonuk. És nem így, mert Billie nem volt józan, bár mikor Mike a szeretkezésük után ránézett, nyoma sem volt már rajta alkoholos befolyásoltságnak. Persze amit Billie-től kapott felejthetetlenül varázslatos és álomszép volt. Mégis belémart valami szomorúság és nem teljesen értette miért.
Valamivel később a zuhany alatt állva még mindig azt gondolta, hogy élete legeslegszebb élményének nem most kellett volna megtörténnie. Nem itt, hiszen ez a Missy-vel egykoron volt közös otthonuk. És nem így, mert Billie nem volt józan, bár mikor Mike a szeretkezésük után ránézett, nyoma sem volt már rajta alkoholos befolyásoltságnak. Persze amit Billie-től kapott felejthetetlenül varázslatos és álomszép volt. Mégis belémart valami szomorúság és nem teljesen értette miért.
Mikor Mike visszatért a nappaliba, látta hogy Billie Joe elaludt a kanapén. A férfi egy kis ideig nézte a szívmelengető látványt, Billie nyugodtnak látszott, ruhátlan mellkasa egyenletesen fel-alá mozgott. Mike hozott egy takarót, amit ráteritett. A levegőben alkohol édeskés illata úszott a verítékkel és a testápoló aromájával, emlékeztetve Mike-ot a nemrég történtekre. Még nem tért magához, friss és rémisztően életszerű volt amit csináltak. Amit ő csinált Billie-vel, akit szétszakított a fájdalom, csak hogy Mike érezhesse a gyönyört . Önzőnek és idegennek érezte saját magát. Résnyire ablakot nyitott és halkan konyha irányában indult, ekkor azonban telefoncsörgés szelte át a szoba némaságát. Mike-nak egy pillanatra Missy jutott az eszébe, de aztán ezt elhessegette és a készülékhez lépett, hogy fogadja a hívást.
- Hallo. Mike Pritchard. - szólalt meg kissé hivatalosan.
- Na végre, már vagy tízszer telefonáltam, de senki sem vette fel. - hallotta meg Darla elégedetlen hangját és a meglepődéstől majdnem kiejtette kezéből a kagylót.
- Anya?!
- Én vagyok igen. Hol a fenében vagytok ti állandóan? - méltatlankodott a nő.
- Egy időre Renoba kellett mennünk, mert Missy apja lebetegedett. - válaszolta még mindig sokkosan Mike.
- Oh, sajnálattal hallom, de remélem már jobban van.- mondta erre Darla.
- Na végre, már vagy tízszer telefonáltam, de senki sem vette fel. - hallotta meg Darla elégedetlen hangját és a meglepődéstől majdnem kiejtette kezéből a kagylót.
- Anya?!
- Én vagyok igen. Hol a fenében vagytok ti állandóan? - méltatlankodott a nő.
- Egy időre Renoba kellett mennünk, mert Missy apja lebetegedett. - válaszolta még mindig sokkosan Mike.
- Oh, sajnálattal hallom, de remélem már jobban van.- mondta erre Darla.
- Igen, valamivel. De megtudhatnám, miért hívtál? - tért a tárgyra Mike és le merte volna fogadni, hogy anyja mindjárt pénzt fog tőle kérni.
- Nincs oka, csak hallani akartam az elsőszülött gyermekem hangját. - közölte Darla, de Mike nem vette be ezt, hiszen a nő sosem bukkant fel indok nélkül.
- Mennyi pénz kell? - érdeklődött fásultan.
- Semennyi. Csak törődni szeretnék veled. - mondta a nő lényegretörően.
Mike azt hitte, anyja viccel és szórakozásból dobálózik iyen szavakkal.
- Nincs oka, csak hallani akartam az elsőszülött gyermekem hangját. - közölte Darla, de Mike nem vette be ezt, hiszen a nő sosem bukkant fel indok nélkül.
- Mennyi pénz kell? - érdeklődött fásultan.
- Semennyi. Csak törődni szeretnék veled. - mondta a nő lényegretörően.
Mike azt hitte, anyja viccel és szórakozásból dobálózik iyen szavakkal.
- Kissé késő már .- háborgott.
- A figyelmed kell. - egészítette még ki Darla és Mike nem hitt fülének. Eddigi évei alatt ezt egyszer sem hallotta anyjától. A meghatottság és a hitetlenkedés könnyeket csalt a szemébe.
- A figyelmem? - kérdezett vissza megbicsakló hangon.
- A figyelmem? - kérdezett vissza megbicsakló hangon.
- Csak hogy tudjam, vagy nekem! Arra van szükségem, hogy meghallgass.- kérte Darla.
Mike egész életében erre szomjazott, az anya érzelmeire, amiből eddig nem sok jutott neki.
- Itt vagyok és hallgatlak!- vágta rá gondolkodás nélkül.
Egy hosszú sóhajtást vélt hallani a túloldalon.
- Köszönöm. Most nagyon összejöttek a dolgok. Egy válóper kellős közepén állok, a még jelenlegi férjecském az a szemét, ki akar készíteni. A két közös gyerekünk meg szóba sem áll velem. Egyedül vagyok Mikey és sok gondolat megjelenik, ha az ember magányos. Sosem mondtam neked még el, pedig kellett volna, mennyire bánom az elrontott lépéseimet, hogy elszöktem a kórházból mikor világra jöttél, hogy a nevelésed helyett a drognak és a züllésnek éltem és csak akkor mentem feléd és a nagyszüleid felé, ha anyagi segítség kellett. Hogy téged is lehúztalak pénzzel, amikor csak lehetett. Hogy nem érdeklődtem és hogy nem voltam jelen. Soha, semmikor. És ezért milliószor sem lehet bocsánatot kérni. Pocsék egy anya vagyok. A nagymama és nagypapa viszont remek munkát végzett, hihetetlen jó ember lettél, Mikey!
Mike összes értetlensége, hiábavaló szeretetvágya, szívből jövő haragja anyja felé egy csapásra megfakult. A múlt megbánását és igazi beismerést kapott Darlától. Nem patetikus mentségeket mint eddig. Elkésett vallomás volt, de legalább ide ért és megdobogtatta Mike szívét.
- Azért annyira nem vagyok jó. - hárította könnyek között anyja dícséretét.
- Az vagy, ha mondom. - szólt közbe Darla határozottan.
- Akkor is ez a véleményed, ha azt állítom, el fogok válni Missy-től? Megvárjuk míg az apja erőre kap, aztán Missy Reno-ban marad és beadjuk a válókeresetet. Nem az ő hibája, beleszerettem valaki másba.- hadarta el Mike és tekintete a nappaliban alvó Billie-re siklott.
Mike egész életében erre szomjazott, az anya érzelmeire, amiből eddig nem sok jutott neki.
- Itt vagyok és hallgatlak!- vágta rá gondolkodás nélkül.
Egy hosszú sóhajtást vélt hallani a túloldalon.
- Köszönöm. Most nagyon összejöttek a dolgok. Egy válóper kellős közepén állok, a még jelenlegi férjecském az a szemét, ki akar készíteni. A két közös gyerekünk meg szóba sem áll velem. Egyedül vagyok Mikey és sok gondolat megjelenik, ha az ember magányos. Sosem mondtam neked még el, pedig kellett volna, mennyire bánom az elrontott lépéseimet, hogy elszöktem a kórházból mikor világra jöttél, hogy a nevelésed helyett a drognak és a züllésnek éltem és csak akkor mentem feléd és a nagyszüleid felé, ha anyagi segítség kellett. Hogy téged is lehúztalak pénzzel, amikor csak lehetett. Hogy nem érdeklődtem és hogy nem voltam jelen. Soha, semmikor. És ezért milliószor sem lehet bocsánatot kérni. Pocsék egy anya vagyok. A nagymama és nagypapa viszont remek munkát végzett, hihetetlen jó ember lettél, Mikey!
Mike összes értetlensége, hiábavaló szeretetvágya, szívből jövő haragja anyja felé egy csapásra megfakult. A múlt megbánását és igazi beismerést kapott Darlától. Nem patetikus mentségeket mint eddig. Elkésett vallomás volt, de legalább ide ért és megdobogtatta Mike szívét.
- Azért annyira nem vagyok jó. - hárította könnyek között anyja dícséretét.
- Az vagy, ha mondom. - szólt közbe Darla határozottan.
- Akkor is ez a véleményed, ha azt állítom, el fogok válni Missy-től? Megvárjuk míg az apja erőre kap, aztán Missy Reno-ban marad és beadjuk a válókeresetet. Nem az ő hibája, beleszerettem valaki másba.- hadarta el Mike és tekintete a nappaliban alvó Billie-re siklott.
Darla megdöbbent.
- Csakugyan? Nekem úgy rémlett,jól kijöttök Missy-vel. Persze fiatal vagy és ha egy másik nővel jobban el tudod képzelni az életed...
- Csakugyan? Nekem úgy rémlett,jól kijöttök Missy-vel. Persze fiatal vagy és ha egy másik nővel jobban el tudod képzelni az életed...
- Nem nő...- lélegzett mélyet Mike és belevörösödött kimondott szavaiba. Sosem volt még ennyire intim párbeszéde az anyjával és nem tudhatta, hogy fog Darla reagálni, de a kínosságot borítékolta.
- Nos...nahát ez..nem is sejtettem, hogy te...- hümmögött Darla és kattant az öngyújtó a vonal másik felén.
- Én sem sejtettem! És most sem tudom, mi a helyzet igazán. De szeretem őt mindennél jobban! Ez biztos.- ismerte el Mike.
- Ez a fontos, fiam. Az erős érzelmek. Minden más lényegtelen. Válaszd azt, aki boldoggá tesz! - javasolta Darla és Mike maximálisan egyet tudott ezzel érteni. Anyja most az egyszer nagyszerű tanácsot adott.
- Nos...nahát ez..nem is sejtettem, hogy te...- hümmögött Darla és kattant az öngyújtó a vonal másik felén.
- Én sem sejtettem! És most sem tudom, mi a helyzet igazán. De szeretem őt mindennél jobban! Ez biztos.- ismerte el Mike.
- Ez a fontos, fiam. Az erős érzelmek. Minden más lényegtelen. Válaszd azt, aki boldoggá tesz! - javasolta Darla és Mike maximálisan egyet tudott ezzel érteni. Anyja most az egyszer nagyszerű tanácsot adott.
- Hívj máskor is, ha nincs kivel beszélgetned. - ajánlotta fel Mike. Ha az anyja szorosabb kapcsolatot akar, rajta nem fog múlni.
Leszállt az éjszaka, mikor Mike és Billie Joe elhagyták Mike régi albérletét. Mike nem akarta, hogy az este véget érjen, pedig egy meglehetősen hosszú autóút várt még rá vissza Reno-ba, amihez nem sok kedve volt. Mike leparkolt egy kis sikátorban, nem messze fiú családjának házától és csak ültek egymás mellett Billie-vel a kocsiban.
Mike-nak nehezen jöttek a szavak, még mindig hökkent zsibbadtságot és hasogató izgatottságot érzett egyszerre, ha az elmúlt órákra gondolt. A fejében bizarrul csengett a tény, szeretkezett Billie-vel.
- Megbántad? - pillantott rá Billie némi hallgatás után és piros árny szaladt végig az arcán.
- Dehogyis! - hördült fel Mike és ő is elpirult.
- Megbántad? - pillantott rá Billie némi hallgatás után és piros árny szaladt végig az arcán.
- Dehogyis! - hördült fel Mike és ő is elpirult.
- Akkor jó, mert az elejétől a végéig gyönyörű volt.- mondta ábrándosan Billie.
Mike nem egészen vélte így.
- Túl rövid ideig bírtam, de hát iszonyú jó volt. Ügyetlen voltam és felkavarodott, és szenvedést okoztam neked.- lehelte gondterhelten.
Billie tenyere végighúzódott az alkarján, majd maga felé fordította Mike arcát. A férfi határtalan, lágy szeretetet és békés örömöt látott tükröződni szemeiben.
- Ne kételkedj magadban! Eljöttél, mikor a legrosszabb volt minden és valóra váltottad a legszebb álmomat. Még sosem volt bennem akkora lázas izgalom, mint azokban a pillanatokban.
- Ne kételkedj magadban! Eljöttél, mikor a legrosszabb volt minden és valóra váltottad a legszebb álmomat. Még sosem volt bennem akkora lázas izgalom, mint azokban a pillanatokban.
Mike köszönetteljesen megcsókolta Billie ajkait.
- Bárcsak itt maradhatnék!- tűnődött.
- Bárcsak itt maradhatnék!- tűnődött.
- Bárcsak...- ismételte el Billie kis szomorúsággal.
- De hamarosan végleg visszajövök hozzád. Csak tarts ki és kérlek ne hanyagold az iskolát! - Mike nyelve mélyen elmerült Billie szájában hamar szenvedélyessé téve a csókot. Billie visszacsókolt. Forró volt az ajka és epekedő a sóhajtása.
- Rendben, igyekezni fogok. És várok rád. Majd életben tartanak dalok, amik rólad szólnak és az emlékeink...- suttogta bele a csókba.
- Nekem is azok segítenek...- helyeselt Mike és közelebb húzta magához a fiút, a szájuk végig érintkezett és most már a testük is. Mike-ban újra fellobbant a mámoros láz a közelségtől, Billie megragadta egyik tenyerét és a nadrágjához vezette, ahol érezhető volt a megcáfolhatatlan keménység.
- Délután nagyon nagyon élveztem ami történt. Annyira kívántalak! A szívem majd széthasadt, úgy vert. Csoda, hogy nem vetted észre. És boldog voltam, a szenvedély terjedt a véremben az összes mozdulatnál, akkor is mikor fájt! Mert szeretlek és veled lehettem és semmi sem nagyobb boldogság nekem, mint veled lenni...- árulta el és Mike szájába nyögött.
- Billie...- Mike érezte a lüktetést a keze alatt és ettől az ő himtagja is kezdett merevvé válni.
- Látod, mit teszel velem, Mike? - Billie csípője előre mozdult, mikor a férfi végighúzta ujjait az ágyékánál. Mike csukott szemekkel bólogatott, és míg Billie Joe nadrágját bontotta ki, elsüllyedt a csók okozta fülledtségben. Már nem foglalkoztatta az indulás, a gyönyörszerzés volt a lényeg. A beígért kárpótlás. Bille öröme a visszatérés adott szavának súlya és a külvárosi fények alatt.
folytatása következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése