HAJ jaj

Elolvastam pár jóval régebbi bejegyzésemet, és még elég vidám hangulatúak voltak. Hol romlottam el??? Hagyjuk.
Hétfőn ronggyá áztam, csodás egy hétkezdet volt. A cipőm azóta sem száradt ki.
Ma reggel meg a buszon a sofőr emelt hangon rám szólt, hogy nem látja a bérletemet, mutassam normálisan.
Én mutattam cseszdmeg  nyisd ki a szemed *-* 

Mit kell üvölteni rögtön? Persze a hátsó ajtón bérlet nélkül csoportosan felugráló őslakosokra nem szólnak, akkor farkukat behúzva vezetnek némán.
Amúgy is elegem van a tömegközlekedésből, tegnap délután is tömve volt busz és naná, hogy az ajtónál tanyáznak egyesek és még rondán néznek, mikor le szeretnék mászni. 

Rá kellene szoknom a hazafelé gyalogláshoz, mert már a nem létező tököm is tele van a buszokkal és mindennel a tömegközlekedés témájával kapcsolatban.

Ez a város nem hogy előre haladna, visszafele megy. Persze a belváros az csili-vili (na jó az sem annyira), de a külvárosok, szomorúan  konstatálom, telis-tele vannak szeméttel. Szóval olyan semmilyen az egész...
És mi még a semmilyen? Na...
Ültem a buszon tegnap reggel és az üvegben a képmásomra pillantva, megállapítottam, hogy a hajamra az ordenáré jelző a legmegfelelőbb. Vagy talán még az sem. És hogy ha létezne olyan, hogy haj rendőrség, biztos elvinne és kiszabna rám vagy 25 évet :D
Ezen a sörényen nem segít már semmi. Szóval el kellene dönteni, hogy vagdosom tovább, vagy elmegyek vele fodrászhoz (bár szerintem ő is rosszul lenne ha meglátná). 

Anyám is most vált fodrászt, mert akihez eddig ment babázik, a helyettese meg állítólag sosem olyan frizurát vág anyámnak, amilyet szeretne. És anyám most kinézett egy mesterfodrászt egy kis szalonban.
Hát nekem a kis fodrász szalonról van egy régi és lehangoló sztorim. Még tizenéves voltam 13-14 kb., mikor a szomszéd utca egyik garázsában nyílt egy fodrász-kozmetikus stúdió. Ott mentem el napi szinten és tetszettek a képek a kirakatban a szuper hajakról, így rávettem anyámat, hogy elmehessek ide.  A nő kedves volt, meg minden és gyorsan találtunk nekem tetsző hajstílust, amit hipp-hopp meg is csinált. Csak éppen jóval drágábban, mint ahogy számítottam rá, így a zsebpénz, ami nálam volt, nem lett elég. Mondtam a nőnek, hogy itt lakom 3 percre, hazarohanok még pénzért, mert elszámoltam magam.
Na akkor már nem volt olyan kedves a nő, mert azt mondta hogy ez nem így megy, nyilván azt hitte, le akarok lépni. Azt megengedte, hogy telefonáljak, így felhívtam anyámat, hogy hozzon még pénzt. Nemsokára jött is anyám, meg apám is és idegesek voltak és vitáztak a nővel, részletes számlát kértek tőle, hogy mégis mi kerül ennyibe (kiderült, hogy a minőségi hajsampon, balzsam stb. nyomta meg az árat), jó kellemetlen szitu volt. Otthon még engem is letoltak, én meg onnantól kezdve nagyon kerültem a szalon környékét mert mindig elfogott az a rossz érzés, a nő lenéző arckifejezése, meg az őseim, ahogy odajönnek és mérgesek, szó szót követ, az ott lévő öregasszonyok meg kajánul moziznak a búra alatt. Még most is rossz visszagondolni erre, pedig már rohadt régen volt.
Váh, lehet ez is közre játszik, hogy nem szívesen járok fodrászhoz, persze az eset után is mentem fodrászatokba, és kifogtam minden féle fodrászt, de az esetek többségében nem volt egyik élmény sem olyan maradandó, hogy lehorgonyozzak egy fodrász mellett.
Azt hiszem, egyszer csinálta meg a hajamat úgy egy nő, hogy azt mondtam, ez most tényleg klassz.
De mikor másodszorra mentem hozzá, már nem sikerült olyan jól.
És azóta a hajam egyre csak botrányosabb lesz :( Főleg, mióta én szórakozgatok vele. 
Mindegy, meglátom anyámnak majd milyen fejet varázsol az új fodrász és lehet, én is elmegyek egyszer oda. Már ha lesz rá elég pénzem persze.
De ez még odébb van, anyám is elnapolta a fodrászkodást, mert lebetegedett és szegény az ágyat nyomja pár napja. Voltam náluk tegnap, már azért valamivel jobban van.
A kiskutyák is kikerülnek a képből lassan, Millie-ért már vasárnap jött egy nő, aki a gyerekének vitte Ausztriába (nemzetközi lett a kutya), Margót meg majd pénteken viszik az új gazdik. A haszonleső Tiniribi most is bevetette magát, ugyanis nemrégen eltűnt az egyik kutyája és kijelentette, hogy na jó, akkor ő majd Margót magához veszi, szerencsére akkor már gazdajelöltes volt a kutya és apám mondta is, hogy ez nem fog összejönni. Tinimami persze mártír képpel busongott, ahogy szokott, de így járt. Margó kutyusnak sokkal jobb lesz így. Ha én kutya lennék nagyon elszomorítana, ha Tinimami lenne a gazdám :P Hihetetlen, mennyire pofátlan ez a nő, minden ami ingyen lenne máris felkelti az érdeklődését.
Ja a kutyákról jut eszembe, hogy mikor hirdettük őket, Á. lájkolta a képeket róluk fb-n erre ráírtam, hogy mizu régen beszéltünk, de nem kellett volna, mert csak unott, tőmondatos válaszokat adott, aztán lelépett, hogy nem ér rá. Pedig én még húsvéti képeslapot is írtam neki :S 
Ha már húsvét, jövő hét csütörtökön 12-kor indul a húsvéti szünetke a hely-en!!!És csak április 11-én kell újra menni!!! Nagyon várom már, mert kirándulást tervezek, bár ebbe pasimat még nem avattam be. 

Több úticél tervem van. 
A lényeg el innen :D 

STILL BREATHING (Mike/Billie Joe) pt. 24.

Tavasz van!!!Nyíló virágok, kellemes jó idő, érzelmek a levegőben.
Pasim panaszkodott, hogy a keze tönkre van és tiszta száraz, hozzátette, hogy ha most végigsimítana a harisnyás lábamon, hát vehetnék új harisnyát. Erre rögtön  visszakérdeztem, hogy mostanság mikor voltunk olyan kontextusban, hogy ő csak úgy végigsimítson a lábamon? És én mikor hordtam utoljára harisnyát?,
Naugye XD
És itt a Still breathing új része. 
Warning: +18, slash, porn with feelings, romance stb.

STRANGELAND:+18 

The evidence is everywhere

I start to run, now I'm scared
Strange beings all around
Come everyone to this place I've found

I'm feeling psyched to be walking
I wonder why
All my joys could be open

No more cries
- Billie, én...- dadogta Mike, de nem jött ki értelmes mondat a száján. 
- Vagy nem akarod? - kérdezte Billie és csalódottan elcsuklott a hangja. Az előbb látott öröm okozta jelek halványodni kezdtek, ettől a felismeréstől Mike gyorsan elrántotta kezét Billie nadrágjától. 
- Ez nagy döntés, talán egy kis idő kellene mindkettőnknek...- nyelt egyet feszülten.
Ostobának és szánnivalónak gondolta magát, de Billie megnyugtatóan rámosolygott.
- Nekem nem kell idő, Mike, egy perc sem kell, mert szerelmes vagyok beléd! Tudom, hogy ittas vagyok, de kérlek akkor is higgy nekem! Te vagy az összes gondolatom, minden szívverésem és egyáltalán, az indokom az életre. Nincs szó, ami pontosan leírja, mit érzek irántad. Nincs olyan, amit meg ne tennék érted. Nagyon régóta szeretném, hogy megtörténjen. 

Mike érezte a sóvárgó reszketéseket átvonulni a fiún, tisztában volt a kijelentés erejével és hogy Billie Joe nagyon is jól tudja mivel jár ez, mégis neki adná magát, de lelke egy részében feltámadt a nyugtalan félelem a fájdalom miatt, amit okozna Billie-nek. A tapasztalatlanság pattogó szikrái bekúsztak a bőre alá. A lelke másik része, a szíve és teste teljes egésze viszont Billie-re vágyott és a beteljesülésre. 
- Hiszen én is ezt szeretném...- ismerte el és arra gondolt, mekkora erőt adna ez az élmény neki a keserves reno-i napok elviseléséhez, bizonyosan csordultig eltelne boldogsággal, a fiú által, a szerelem hevében szárnyakat kapna, amivel repülhetne egészen addig, míg újra együtt nem lehet majd Billie-vel. De ettől még bizonytalan volt, tisztában volt azzal, hogy sem az idő, sem hely nem megfelelő erre, nem beszélve arról, hogy milyen keveset tudott az ilyesfajta örömszerzésről. De Mike így is akarta, mindennél jobban és a szerelem, a sürgető vágy felülírt benne mindent. Érintései viszatértek Billie kibontott nadrágjához, a még mindig kemény izgatottságához, ajkai pedig ismét Billie szájára tapadtak, gyengéd, de határozott csókokra és Mike a késztetéseire bízta magát, mást rutintalansága révén nem tehetett. Figyelte Billie reakcióit, a felgyorsuló zihálásait a percekig tartó csókjuk közben, az apró izzadtságcseppeket a homlokán, a heves vibrálások gyakori átrohanását rajta, míg a karjai között tartotta. A ruháik vehemensen tűntek el az útból, Billie véletlenül leszakította Mike ingjének egyik gombját.
- Sajnálom...- suttogta.
- Ugyan...- Mike megrázta a fejét és szégyellősen összenevettek. De a hangulat nehezen feloldhatónak látszott. Meztelenek voltak, Mike úgy érezte kívül-belül egyaránt. És ott feszült köztük a zavartság, amit nem volt egyszerű leküzdeni. Mindkettejük keze eléggé remegett, a mozulataikat a járatlanság és a vágyódás kettőssége, kontrasztja színezte át. Billie, Mike felé kerekedve szeretetteljes csókokat adott a férfi arcára, nyakára, mellkasára és hasára, majd áttért az érzékeny, kemény férfiasságára. A mozdulatsor ritmusos volt, Billie ajka, nyelve meleg és nedves, Mike gerincén a hideg szaladgált, a csípője rögtön ösztönszerűen mozdulni kezdett. Olyan régen érezte már ezt a mindenét felforraló, eltöltő gyönyört, hogy csak nyögdécselni tudott tehetetlenül, míg ujjait Billie hajtincseibe süllyesztette, aki készségesen lett egyre gyorsabb, mintha kiolvasná Mike gondolataiból hogy ezt akarja. Az öröm hullámokban hömpölygött végig Mike-on és tette ködössé az elméjét, hangossá a nyögéseit. Ez túlon-túl jó volt, hideg izzadtság lepte be mindenét és sodorta az extázis megsemmisítő irányába, amit érezni akart, de korai volt, még annyi mindent szeretett volna érezni és tapasztalni. Lihegve arrébb húzódott és Billie azonnal értette a cselekdetei miértjét, összeborzolt hajjal, lázasan csillogó szemmel, nyáltól ragyogó arccal, levegő után kapkodva, izgatottan feküdt végig a kanapén.
- Nagyon szeretlek Mike. - mondta odaadással.
- Én is szeretlek. - Mike számára Billie gyönyörű volt. Elszorult a torka és csak bámulta pár másodpercig Billie Joe arcát, amin most félelem és izgalom volt jelen egyszerre. Nézte fiú szemét, aminek csillanása még mindig bénító hatással volt rá, a legcsodásabb, legszeretnivalóbb zöld árnyalat volt az egész világon, nézte a testét, mint egy nyitott könyvet, a bőrét, amit érdekes tetoválások díszítettek és amit imádott megérinteni. Persze tekintete a hímtagja felé is elkalandozott, látván mennyire kemény, Mike zavarba jött. Hirtelen annyi momentum zúdult rá és keringett az agyában, hihetetlen volt, hogy az egykor az osztályteremben feltűnő fiú, aki félszegen, javítási lehetőséget kérve kereste fel őt, most itt van vele ruhátlanul, hozzá hasonlóan mámorban úszva és szerelmesen. És szeretkezni fognak...
Ez a sors, a végzet...Mike nem volt képes meghatározni. 

Újra és újra megcsókolta Billie-t, majd a mellkasán és hasán át haladt kényeztető, aprólékos simogatásaival, csókjaival. Ujjai átsimítottak a sötét szőrön, ahogy eljutott a fiú férfiasságáig. A gyomra ugrott egyet a megállapítástól, hogy mennyire kemény és pulzáló, átlátszó cseppek szivárogtak belőle. Billie rekedten felnyögött, teste összerezdült, ahogy Mike megfogta és lassan a fiú csípőjével szinkronban mozgatni kezdte rajta a kezét. Tettei azonnali hatást hoztak magukkal és még több kéjt, ami beboritotta őket. Mike számára őrjítő volt ismét látni és érezni, hogy az összes érintése egyre jobban magával viszi Billie-t. A fiú verejtékben úszott, hevesen reszketve dobálta magát alatta, ágyéka Mike kezéhez szorult és minden kis mozdulattól hangosan zihált. Sóhajai, nyögései izgatóan obszcénnak tűntek Mike-nak, aki egészen belefeledkezett ebbe és felkavarodottsága elhomályosította a tudatát. Nem bírt betelni Billie Joe-val, hallani és érezni akarta őt minél jobban és eljutni vele a legvégsőkig. 

Nem tudta, mi és hogyan fog történni, nem állított össze tervet, nem volt előre megírt forgatókönyve, hogy mit és meddig csinál majd. Mike olyan volt mint egy folyóba esett bot, vitte az ár. Minden olyan sebesen és hektikusan alakult. A keze, majd a szája Billie ágyékánál, remegések a tenyere alatt, sós íz a nyelvén, hangok, amik elszédítették, a csupasz bőrük egymáson, aztán Mike ujjai ott, ahol még sosem, az ebből eredő rutintalanság, zavartság és Billie, ahogy jól hallhatóan beszívja a levegőt, elnyomva fájdalmát, míg ajka Mike kiszáradt ajkaira tapadt. Mike nem érzékelte az időt, a cselekedetei is mély homályba vesztek. De tartott a további fájdalmak okozásától, ezért fürdőszobában talált testápoló krémből jóval többet kent magára, csúszós, virágillatba burkolva mindent. Szemlesütve szabadkozott és pánikot érzett. Valójában itt fogalmazódott meg benne először, milyen reális ez az egész, távol az erről alkotott fantáziáitól. Ugyanakkor messze jobb is annál, mert mikor ujjait felváltotta a férfiassága, elképedt nyögések szöktek ki az ajkáról, légszomja lett és moccanni sem nagyon mert. Agyában az zakatolt, hogy Billie meg ő abban a pillanatban eggyé váltak! A kapcsolatuk a felnőttek iskolájának osztálytermétől, a formális tanár-diák kapcsolattól fura és ambivalens úton, a kezdeti tiltakozás és tagadás ellenére eljutott erre a szintre is.  Felfogni alig tudta, de nem is bírt gondolkodni, teljesen maga alá gyűrte a kéj. Mintha  menny és a föld peremén állt volna. Ilyen leirhatatlanul jó és lángoló még sosem volt semmi sem számára. De idegen terepen bolyongott és jól el is tévedt. Heves, ösztönei legmélyéről érkező mozdulataival fájdalmat okozott Billie-nek, aki ezt igyekezett titkolni, de ledermedt, izzadtan nyirkos porcikáiból és elfojtott lélegzetéből Mike kiolvasta ezt.
Megrémült.

- Bocsáss meg! -és egyik keze szelíden simogatni kezdte Billie férfiasságát, hátha így alább hagynak a fájdalmas érzések. Mike csak találgatott, mikor megfelelő az időzítés és mire kellene figyelnie. 

A szeretettel átitatott érzékiség mutatta neki az irányt. Billie hálásan pillantott rá és szorosan ölelte, Mike pedig megmozdult újra és újra, ütemesen, de finoman. És az élvezet percek alatt felépülve indult el benne. Nem tudta késleltetni, annyira erős és elsöprő volt. Mike még sohasem érzett ilyen mindenét körbeölelő emésztő forróságot, ami tűzként cikázott át a gerincén. Nézte Billie kínlódástól elsápadt arcát és még csókolta őt, simogatása sem maradt abba, de menthetetlenül ellepte és letaglózta a gyorsan érkező csúcspont.  Hangosan, szinte kiáltásszerűen ejtette ki Billie Joe nevét, ami visszhangzott a falak közt, mintha örökre beléjük ivódna. Aztán ráhanyatlott Billie-re és csak a száguldó szívverés, a vére dübörgése az ereiben, a vad remegés, a lepedőn csordogáló testapolóval keveredett nedvesség cseppjei maradtak. És a gondolatokkal átszőtt csend, amit Mike tört meg végül. 

- Neharagudj a fájdalomért. - a hangja karcos és kimerült volt, tekintete bánkódva kereste a fiúét.

Billie viszonozta a pillantást. 

- Megérte...- és ölelésébe vonta Mike-ot.

- Kárpótolni foglak és legközelebb neked is jó lesz. - ígérte Mike, de Billie csak határozottan megcsóválta a fejét.

- Nekem most is jó volt! Nagyon! Erre vágytam. - és mosollyal az arcán ölelte tovább Mike-ot. A légzése, izzadt testének finom rezgése azoban nehezen rendeződött, ahogy Mike sem könnyen talált vissza a normális kerékvágáshoz.
Valamivel később a zuhany alatt állva még mindig azt gondolta, hogy élete legeslegszebb élményének nem most kellett volna megtörténnie. Nem itt, hiszen ez a Missy-vel egykoron volt közös otthonuk. És nem így, mert Billie nem volt józan, bár mikor Mike a szeretkezésük után ránézett, nyoma sem volt már rajta alkoholos befolyásoltságnak. Persze amit Billie-től kapott felejthetetlenül varázslatos és álomszép volt. Mégis belémart valami szomorúság és nem teljesen értette miért.

Mikor Mike visszatért a nappaliba, látta hogy Billie Joe elaludt a kanapén. A férfi egy kis ideig nézte a szívmelengető látványt, Billie nyugodtnak látszott, ruhátlan mellkasa egyenletesen fel-alá mozgott. Mike hozott egy takarót, amit ráteritett. A levegőben alkohol édeskés illata úszott a verítékkel és a testápoló aromájával, emlékeztetve Mike-ot a nemrég történtekre. Még nem tért magához, friss és rémisztően életszerű volt amit csináltak. Amit ő csinált Billie-vel, akit szétszakított a fájdalom, csak hogy Mike érezhesse a gyönyört . Önzőnek és idegennek érezte saját magát. Résnyire ablakot nyitott és halkan konyha irányában indult, ekkor azonban telefoncsörgés szelte át a szoba némaságát. Mike-nak egy pillanatra Missy jutott az eszébe, de aztán ezt elhessegette és a készülékhez lépett, hogy fogadja a hívást. 

- Hallo. Mike Pritchard. - szólalt meg kissé hivatalosan.
- Na végre, már vagy tízszer telefonáltam, de senki sem vette fel. - hallotta meg Darla elégedetlen hangját és a meglepődéstől majdnem kiejtette kezéből a kagylót.
- Anya?!
- Én vagyok igen. Hol a fenében vagytok ti állandóan? - méltatlankodott a nő. 
- Egy időre Renoba kellett mennünk, mert Missy apja lebetegedett. - válaszolta még mindig sokkosan Mike.
- Oh, sajnálattal hallom, de remélem már jobban van.- mondta erre Darla.

- Igen, valamivel. De megtudhatnám, miért hívtál? - tért a tárgyra Mike és le merte volna fogadni, hogy anyja mindjárt pénzt fog tőle kérni.
- Nincs oka, csak hallani akartam az elsőszülött gyermekem hangját. - közölte Darla, de Mike nem vette be ezt, hiszen a nő sosem bukkant fel indok nélkül.
- Mennyi pénz kell? - érdeklődött fásultan.
- Semennyi. Csak törődni szeretnék veled. - mondta a nő lényegretörően.
Mike azt hitte, anyja viccel és szórakozásból dobálózik iyen szavakkal.

- Kissé késő már .- háborgott.

- A figyelmed kell. - egészítette még ki Darla és Mike nem hitt  fülének. Eddigi évei alatt ezt egyszer sem hallotta anyjától. A meghatottság és a hitetlenkedés könnyeket csalt a szemébe.
- A figyelmem? - kérdezett vissza megbicsakló hangon.

- Csak hogy tudjam, vagy nekem! Arra van szükségem, hogy meghallgass.- kérte Darla.
Mike egész életében erre szomjazott, az anya érzelmeire, amiből eddig nem sok jutott neki.
- Itt vagyok és hallgatlak!- vágta rá gondolkodás nélkül.
Egy hosszú sóhajtást vélt hallani a túloldalon.
- Köszönöm. Most nagyon összejöttek a dolgok. Egy válóper kellős közepén állok, a még jelenlegi férjecském az a szemét, ki akar készíteni. A két közös gyerekünk meg szóba sem áll velem. Egyedül vagyok Mikey és sok gondolat megjelenik, ha az ember magányos. Sosem mondtam neked még el, pedig kellett volna, mennyire bánom az elrontott lépéseimet, hogy elszöktem a kórházból mikor világra jöttél, hogy a nevelésed helyett a drognak és a züllésnek éltem és csak akkor mentem feléd és a nagyszüleid felé, ha anyagi segítség kellett. Hogy téged is lehúztalak pénzzel, amikor csak lehetett. Hogy nem érdeklődtem és hogy nem voltam jelen. Soha, semmikor. És ezért milliószor sem lehet bocsánatot kérni. Pocsék egy anya vagyok. A nagymama és nagypapa viszont remek munkát végzett, hihetetlen jó ember lettél, Mikey! 
Mike összes értetlensége, hiábavaló szeretetvágya, szívből jövő haragja anyja felé egy csapásra megfakult. A múlt megbánását és igazi beismerést kapott Darlától. Nem patetikus mentségeket mint eddig. Elkésett vallomás volt, de legalább ide ért és megdobogtatta Mike szívét.
- Azért annyira nem vagyok jó. - hárította könnyek között anyja dícséretét.
- Az vagy, ha mondom. - szólt közbe Darla határozottan.
- Akkor is ez a véleményed, ha azt állítom, el fogok válni Missy-től? Megvárjuk míg az apja erőre kap, aztán Missy Reno-ban marad és beadjuk a válókeresetet. Nem az ő hibája, beleszerettem valaki másba.- hadarta el Mike és tekintete a nappaliban alvó Billie-re siklott.

Darla megdöbbent.
- Csakugyan? Nekem úgy rémlett,jól kijöttök Missy-vel. Persze fiatal vagy és ha egy másik nővel jobban el tudod képzelni az életed...

- Nem nő...- lélegzett mélyet Mike és belevörösödött kimondott szavaiba. Sosem volt még ennyire intim párbeszéde az anyjával és nem tudhatta, hogy fog Darla reagálni, de a kínosságot borítékolta.
- Nos...nahát ez..nem is sejtettem, hogy te...- hümmögött Darla és kattant az öngyújtó a vonal másik felén.
- Én sem sejtettem! És most sem tudom, mi a helyzet igazán. De szeretem őt mindennél jobban! Ez biztos.- ismerte el Mike.
- Ez a fontos, fiam. Az erős érzelmek. Minden más lényegtelen. Válaszd azt, aki boldoggá tesz! - javasolta Darla és Mike maximálisan egyet tudott ezzel érteni. Anyja most az egyszer nagyszerű tanácsot adott.

- Hívj máskor is, ha nincs kivel beszélgetned. - ajánlotta fel Mike. Ha az anyja szorosabb kapcsolatot akar, rajta nem fog múlni.

Leszállt az éjszaka, mikor Mike és Billie Joe elhagyták Mike régi albérletét. Mike nem akarta, hogy az este véget érjen, pedig egy meglehetősen hosszú autóút várt még rá vissza Reno-ba, amihez nem sok kedve volt. Mike leparkolt egy kis sikátorban, nem messze fiú családjának házától és csak ültek egymás mellett Billie-vel a kocsiban. 

Mike-nak nehezen jöttek a szavak, még mindig hökkent zsibbadtságot és hasogató izgatottságot érzett egyszerre, ha az elmúlt órákra gondolt. A fejében bizarrul csengett a tény, szeretkezett Billie-vel. 
- Megbántad? - pillantott rá Billie némi hallgatás után és piros árny szaladt végig az arcán.
- Dehogyis! - hördült fel Mike és ő is elpirult.

- Akkor jó, mert az elejétől a végéig gyönyörű volt.- mondta ábrándosan Billie.

Mike nem egészen vélte így. 

- Túl rövid ideig bírtam, de hát iszonyú jó volt. Ügyetlen voltam és felkavarodott, és szenvedést okoztam neked.- lehelte gondterhelten.

Billie tenyere végighúzódott az alkarján, majd maga felé fordította Mike arcát. A férfi határtalan, lágy szeretetet és békés örömöt látott tükröződni szemeiben.
- Ne kételkedj magadban! Eljöttél, mikor a legrosszabb volt minden és valóra váltottad a legszebb álmomat. Még sosem volt bennem akkora lázas izgalom, mint azokban a pillanatokban. 

Mike köszönetteljesen megcsókolta Billie ajkait. 
- Bárcsak itt maradhatnék!- tűnődött.

- Bárcsak...- ismételte el Billie kis szomorúsággal.

- De hamarosan végleg visszajövök hozzád. Csak tarts ki és kérlek ne hanyagold az iskolát! - Mike nyelve mélyen elmerült Billie szájában hamar szenvedélyessé téve a csókot. Billie visszacsókolt. Forró volt az ajka és epekedő a sóhajtása. 

- Rendben, igyekezni fogok. És várok rád. Majd életben tartanak dalok, amik rólad szólnak és az emlékeink...- suttogta bele a csókba.

- Nekem is azok segítenek...- helyeselt Mike és közelebb húzta magához a fiút, a szájuk végig érintkezett és most már a testük is. Mike-ban újra fellobbant a mámoros láz a közelségtől, Billie megragadta egyik tenyerét és a nadrágjához vezette, ahol érezhető volt a megcáfolhatatlan keménység. 

- Délután nagyon nagyon élveztem ami történt. Annyira kívántalak! A szívem  majd széthasadt, úgy vert. Csoda, hogy nem vetted észre. És boldog voltam, a szenvedély terjedt a véremben az összes mozdulatnál, akkor is mikor fájt! Mert szeretlek és veled lehettem és semmi sem nagyobb boldogság nekem, mint veled lenni...- árulta el és Mike szájába nyögött.

- Billie...- Mike érezte a lüktetést a keze alatt és ettől az ő himtagja is kezdett merevvé válni.

- Látod, mit teszel velem, Mike? - Billie csípője előre mozdult, mikor a férfi végighúzta ujjait az ágyékánál. Mike csukott szemekkel bólogatott, és míg Billie Joe nadrágját bontotta ki, elsüllyedt a csók okozta fülledtségben. Már nem foglalkoztatta az indulás, a gyönyörszerzés volt a lényeg. A beígért kárpótlás. Bille öröme a visszatérés adott szavának súlya és a külvárosi fények alatt.

folytatása következik...

Szabad kedd

Mondjuk, sok értelme nincs így a hét elején, de már mindegy. Ráadásul rohadt gyorsan is telik :S
Reggel hívott Rocker R., hogy találkozzun, de írtam neki, hogy ma nem megyek, meg H. is csörgetett, de neki nem vettem fel, a múltkori után kicsit nem is tudom, fura érzéseim vannak vele kapcsolatban, meg amit pasim is mondott, hogy meg nem kérdezné, mi van velem, csak akkor keres, ha tarhálni akar és folyton lehúz pénzzel, holott 5x annyi pénze van neki plusz a rokonától örökölt ingatlan. Nem akarom elveszteni H. "barátságát", régen nagyon nem ilyen volt, sőt ő adott mindig mindent mindenkinek, emlékszem a suliban is A. meg én ácsingóztunk a menő pillangós irattartójára, erre másnap hozott nekünk egyet-egyet. De nem csak erről van szó, a sulis időben és utána is még egy darabig, sokszor találkoztunk dumálni, csavarogni, egymáshoz jártunk, aztán lett egy pasija és évekre eltűnt, nem keresett, nem jött, a telefonszáma is megváltozott, kámforrá vált a csaj. És igaz azóta már túl van pár kapcsolaton, de valahogy egyre érdekesebb utakra téved.
A mai napra amúgy beterveztem ruhaselejtezést és nagyobb takarítást, de már reggel arra jutottam, hogy elnapolom. Inkább leugrottam anyámhoz egy kávéra, aztán itthon megírtam a húsvéti képeslapokat, míg el nem felejtem (küldök egyet J.-nek, Á.-nak-hátha neki leesik, hogy már hónapok óta nem beszéltünk és hugomnak is, mert neki meg pont húsvétkor lesz a szülinapja), hajat mostam és most azt tervezem, mit főzzek. Semmi ötletem, tegnap este bundáskenyeret csináltam, meg pasim névnapi csokiját eszegettem, persze pasimmal közösen. 
Pedig zabálás helyett inkább máshogy kellene aktivizálnom magam, de a reggeli gyalogláson kívül másra nem tudom magam rávenni. Reggel láttam egy kocogó nőt, milyen jó, akinek ennyi energiája van. 
Éjszaka azt álmodtam, hogy megműtenek és előtte egy műtősnő ül az ágyam szélén és mesél valamiről, de nem tudom, miről. Később saját lábamon ballagtam át a műtőbe, de az orvosom helyett egy általános iskolai osztálytársam Ákoska (aki kb. másodikig járt velem egy osztályba és nem tudom, most hogy jött fel) lépett hozzám, hogy ő fog operálni, mire kiakadtam, hogy hol az orvosom *-*
Ha belegondolok, nagyjából két éve a rossz nőgyógy. eredmény miatti kálváriámnak, talán ezért ez az álom és erről ugrott be, hogy áprilisban mennem kell kontroll UH-ra és majd citológiára. 
Aztán Sz.-ről is álmodtam valamit, de már arról semmi emlékem nincs. Később megnéztem Sz. fb adatlapját, régen mennyit irkáltunk egymásnak most meg már kb. egy idegen :S Olykor még bevillan, hogy volt egy furcsa, olykor hirtelen felcsattanó stílusa, de akkor is, mennyit, de mennyit nevettünk és milyen sokat voltunk együtt. És tök rossz, hogy azok az idők már nem jönnek vissza.
Nem csak Sz. miatt hiányzik a múlt, hanem a gondtalanság miatt is. Most mintha tízszer nehezebb lenne minden és ilyen heti 1-2 alkalmas esti iszgatásokra nem is telne, hála a csóró létnek. Pedig klassz lenne végre valamit a saját örömünk miatt tenni (jó, pasim volt Fradi meccsen nemrég), vásárolni valami szépet, vagy programon részt venni, nem csak kajára, csekkekre és hiteltörlesztésre kiadni a pénzt (illetve nem kiadni, mert egy havi elmardásban vagyok a hitellel, a bank itt vegzál állandóan). De egyelőre esélytelen.  Csak így meg olyan lélekromboló. 

Besütött a nap a szobába

Ezért fél 7 után már ébren is voltam. Meg amúgy sem voltam már álmos, mert tegnap este viszonylag korán lefeküdtem. 

Jó, most már kicsit kókadozok, meg a fejem is fáj, csak kellett volna még egy kis alvás.

A nap egyedül telik. Csináltam chili con carne-t és tök jó nem is erős. Meg akarok tejbegrizt is összedobni, jól esne valami édes. Pasim ma is dolgozik, sőt holnap is, jövőhèten mindenképp be akarja fejezni  már ezt a munkát. 

Délelőtt láttam a magyar mozi tv-n a Moziklipet, mindig megnézem, ha adják a tv-ben. Imádom a régi magyar klipek hangulatát.

A héten semmi extra nem volt, csak pár érthetetlen momentum. Pl. hétfőn hívott a szomszéd és számonkérően lecseszett, hogy elhanyagoltam és feléje se nézek stb., mondtam neki hogy épp most értem haza, amúgy sem tudtam értelmezni ezt a stílust, nyilván ha nem érek rá akkor nem tudok menni, van ez így. Igyekszem benézni hozzá, de nem mindig jön össze. Utána lenyugodott, mert közölte hogy nincs harag, sőt van egy kis meglepetése a számomra. 

Hát ja...meglepetés az volt. A kezembe nyomta az én nemrég kidobott pár cipőm egyikét, hogy ezt ajándékba adná nekem

és ez az ő egyik kedvenc cipője volt. Nem, sajnos ez az én egyik rosszabb állapotú cipőm volt, amit kihajitottam a múltkori cipősszekrény selejtezésnél. Persze megköszöntem meg minden, de ez nagyon durva tényleg. Pasim vállalta, hogy kidobja mert úgyis indult a boltba, és azt is megjegyezte, hogy valami baj van a toronyban a szomszédnál, hogy kukázik és a "terméssel" minket ajandékoz meg. Hát én nem tudom, de legközelebb tuti nem az itteni kukatárolóba rakom a leselejtezett cuccaimat, mert így mindig visszakerül hozzám.

Kedden pedig H. ejtett gondolkodóba. Jöttem haza a postáról, ahol a még februári csekkeket fizettem ki, mikor belefutottam. El volt kenődve és azt mondta, jó hogy lát, mert csak én segíthetek rajta. Aztán előjött a témával, hogy adjak neki kétezret. Persze nem árulta el, minek. Nem volt nálam annyi, de az összes nálam lévő aprómat oda adtam, volt vagy 600 Ft., a semminél az is több gondoltam, de H. nem volt elégedett és kérdezte hogy biztos nincs nálam még. Elég nehezen fogadta el, hogy nincs, jelenleg ennyit adatok, mert még a márciusi számlákat egyáltalán nem rendeztem, nem beszélve a tetves hiteleimről. 

Pasim szerint H. kihasznál és csak akkor jutok eszébe, ha pénz kell neki. És hogy ne adjak, ne dőljek be mert egy csomó ékszert örökölt, továbbá 40 milliós ingatlanon ül, ami kihasználatlanul ott áll évek óta. 

Hát...

Este ráirtam H.-ra hogy sikerült e még pénzt szereznie, de nem is válaszolt. 

Szerdán itthon voltam és élveztem a munkaszüneti napot. 

A csütörtök és péntek gyorsan eltelt. Tegnap beugrottam az ősökhöz, de faterom olyan ellenségesen viselkedett, hogy inkább leléceltem. Persze lehet csak simán tré hangulata volt, de azért nem esett jól. 

A kiskutyák (Millie és Margó) cukik. Most kapták meg az oltást és gazdikereső státuszba is léptek. A többfunkciós Tinimami intézi a dolgokat persze :S

Ja este meg hugommal is eszmecseréltünk már úgy karácsony óta nem beszéltünk semmilyen formában. Szerinte romokban a família és én is haragban vagyok vele. De ez nem igaz, én nem haragot tartok, csak távolságot (by facebook). És sok fölösleges agyfasztól megkimélem így magam. 

A család viharvert, de nem hever romokban, viszont amíg faterom pl. a Tinihiénakutyával és a fickójával ünnepli a névnapját és az a nő eszi kétpofára a finom rántott sajtot (zokogó ikonok, a hiénába kár az a jó kaja) nem hiszem, hogy változás jöhet. 

De azért remélem egyszer a dolgok jobb irányba fordulnak.

Megérint az ihlet

Szombaton reggel fél 7-kor arra ébredtem, hogy pasim elindult dolgozni és már én sem feküdtem vissza, hanem összedobtam a kapucsínómat és elővettem a laptopomat, mert belém nyilallt egy sugallat, hogy nekem ma írnom kell!!! 

Már előző este is terveztem, hogy írok, de sikeresen elaludtam fél 10 felé :S viszont szombaton már erre szenteltem a napomat. Közben persze főztem és mostam is, de főként az írással foglaltam le magam. Nagyon sokat haladtam a Still breathing új részével (olyan 60%-ban kész), de pötyögtem a YB/MGK sztoriban és a sosem fogom publikálni történetemben is. 

Imádok írni, a legeslegjobb időtöltés. Feltöltődést hoz, jókedvre derít, új világokat nyit meg nekem és repül az idő vele.

Annyira sok energiám lett, hogy délután még hajvágásra és hajszinezésre is volt kedvem. Jó rövidre vágtam a hajam. Így sikerült. Olyan amilyen, bár úgy festek, mint egy wish-es Dóra a felfedező (tütürütüttüt). 

A szine az viszont kb. semmit se változott. Jó, túl nagy világosodást nem vártam, de most csak csillog és jó illatú és nagyjából ennyi. Anyámnak küldtem képet, azt írta világos barna lett. Hát jó...most ez van és kész. 

Azért akartam világosabb hajat, mert még mindig vágyódok egy klassz élénk és merész hajszín után, mondjuk nyárra...mint tinikoromban a kék meg a zöld tincseim. Mondjuk ahhoz hidrogén kell és azzal már befürödtem ugye. Na jó hajam 34569013 rész lezárva.

Ma meglepiben volt részem, mert a pasim azzal nyitott reggel, hogy felrakja a függönyt a félszobába. Teljesen magától jött neki az ötlet, lestem is mint hal a szatyorban, de nem fogtam vissza pasimat a kreativkodástól. Úgyis ritkán jön ez rá. Így fél délelőtt válogatott káromkodások közepette fúrt faragott pasim, mire felkerült a  karnis meg a függöny. És határozottan jól néz ki, pedig egy ezer éves példányt találtam a fiók mélyén, amit már nem is tudom melyik turiból szereztem egy másik ablakba, de végül mégsem raktuk fel és el is felejtettem szépen. Na de most pont jókor akadt a kezembe, mert amit eredetileg erre az ablakra szántam méretben nem stimmelt.

Szóval most örülök hogy már ez is fent van, már csak pár bútort kéne szépen elrendezni és az a szoba okés is lenne. 

Apám hozott rétest így a nagy függöny felrakó expedíciót ezzel ünnepeltem. 

Összefoglalva, ez egy tevékeny hétvége volt és még a hobbimmal is tudtam törődni.

Kikelet és társai

Hétvégén belenyírtam a frufrumba, mert idegesített és mert konkrétan úgy néztem ki, mint bármelyik tag a The Ramones-ból. Jobb nem lett szerintem, meg mára sikeresen el is feküdtem. Na, de nem is én lennék, ha nem lenne katasztrofális a hajzatom. Anyám szerint el kéne jutnom a fodrászhoz, de én még nem érzem elég kétségbeesettnek ehhez magam. Meg annyira nem is érdekel most, már annak is örülök, hogy hála a hajnövesztő vitaminnak, már nem hullik úgy. Sőt, szerintem vastagabb szálú is lett. És rebellis módozatban úgy nő, ahogy ő szeretne. Nem áll útjába sem olló, sem elképzelés, arról hogy kéne kinéznie.

Ja, hétvégén pasimat a lépcsőházban felkérdezte egy fazon, hogy mikor áll szándékunkban kiegyenlíteni a közös költség tartozásunkat. Szegény pasim úgy meglepődött a hirtelen kérdéstől, hogy dadogott egy majd-ot és elsietett. Én viszont puffogtam egy sort, mikor pasim elmondta, a muksó nem is tagja a közgyűlésnek, szóval mi a franc köze van hozzá?! Ez az átka annak, hogy minden lakónak elküldik azt, hogy ki mennyit fizetett és valljuk be, én tartozom nem is kevéssel, de rajta vagyok a tartozás kiegyenlítésén. Pl. a héten is fizettem be és mivel a vízdíjból is jár vissza, amit beforgatnak a hátralékba, úgy már azért nem annyira vészes a helyzet. Szóval nem kellene mindjárt felháborodottan pattogni. De ez itt a tébolyda ugye és itt kaffognak mindenért.

A hét elején elzarándokoltam a haziorvoshoz pasim receptjeiért. Az új házidoki két hónapig nincs valami miatt, úgyhogy megint helyettesítés van, vagyis minden nap más orvos és ráadásul mindig csak délután. Én persze megint kifogtam egy közepesen tuskó, idősebb dokinőt, aki a száját húzta, mikor megkértem, hogy ha lehet, 3 havi gyógyszert írjon fel praktikussági okokból. Pedig ez nekik is jó, hogy nem járok a nyakukra és nekem is jó, mert nem kell havonta odamenni. Szerencsére nagy duzzogva felírta a doki a 3 havi adagot, nem tudom mivel nehezebb, mint a havi recept.

Hát igen, régen minden jobb volt, a régi orvosom sosem csinált ebből ügyet és automatice 3 hónapra írta fel a cuccokat. Meg amúgy is, a régi orvosom tudta a nevemet, segítőkész volt, érdeklődő és egyebek. Most ez az új fiatal orvosnő hol van, hol nincs ezekszerint, így megint részben elhagyatott és káoszos a körzet.

De az anyagi helyzetem is az, hétvégén már azt böngésztem a neten, hogy lehet a lakást vissza adni az eszközkezelőnek és esetleg bérlőként benne maradni. De ez elég drasztikus lépés lenne, meg én nem akarok itt lakni, én inkább tiszta lapot húznék és eltűnnék innen, mint a kámfor. Az lenne a legjobb megoldás. Tehát nem adom fel bármennyire is csömöröm van már ettől, még csinálom tovább, fizetem a hitelt, amíg bírom (bár ebben a hónapban a fele még hátra van), hátha egyszer meglesz érte a jutalom. 

Bocs amúgy, tudom extrán lelombozó vagyok, az elkeseredés beszél belőlem, hogy a hitel miatt mennyi mindentől fosztjuk meg magunkat. Mennyivel könnyebb lenne, ha nem kellene a hitellel szívni, filléreskedni és minden más fizetni valóval elmaradni. Milyen klassz lenne, ha a terveink egy részét meg tudnánk valósítani úgy hogy nem állna az útjába anyagi akadály. 

Oké, majd egyszer...biztosan...

Addig is örülök, hogy holnap már csütörtök, jövő hét szerdán sem kell majd korán kelni, és örülök a nőnapi finomságaimnak, a pizzás háromszögnek (lehet nem ez a neve, de én úgy hivom) amit apám adott és a csokinak, amit pasim.

Éljenek a nők! Puszi :×

The weird time of life pt. 14.

A héten megint offoltam egy tányért :/ ez most a mikróban robbant szét érthetetlen módon, pedig már sokszor melegitettem rajta a kajámat. Jó, ehhez legalább nem fűzött érzelmi szál, mert egy egyszerű fehér tányér volt kék csíkkal a szélén, kb. menza feeling és lehet, hogy azt még Narkomán exem anyja adta a fiacskájának, mikor összecuccoltunk. Lehet, hogy nem, de úgy rémlik.

Fáj a fogam, ha meleg éri, meg náthás is vagyok. Lehet a fogfájás a náthával függ össze? Elmúlhatna mindkettő, bár a fogfájás jobban zavar. 

Szerdán a csaj (nevezzük Ribi 1-nek, ő és a barinője Ribi 2, csak a pasikkal, a bulikákkal és a külsejükkel törődnek), aki cseszett átküldeni a múltkori gyűlés tartalmát, bájosan pillogva leszólított a hely folyosóján, hogy kéne egy kicsit segíteni az egyik prezentációban. Átdobtam neki messengeren a vázlatot, ami alapján meg tudta volna csinálni, de ő azt akarta, hogy az egészet készen küldjem el neki. 

Hát persze, mást nem üzentek? Megirtam, hogy nem lehet egy az egyben másolni, azt a főnökök kiszúrják, volt már ilyenből probléma a hely-en. Nem is írt erre semmit Ribi 1, de kit érdekel.

R.-nek új fiúja van, a fakebukk szerint. Nem pasija, fiúja, mivel 22 éves a kis zsenge rocker a gyerek. Együtt mennek mindenféle koncertekre. Mert R. ugye lagzis zene fanból átvedlett rockerré most. Yay, nagyon no komment.

Voltam ma a tüdőgyógyásznál és nagyon jó ez a kora délutáni időpont, mert fél óra alatt végeztem.

Este 8-kor meg váratlanul becsengettek H.-ék. Mármint H., a kislánya Lara és hozták az egyik kutyát is. Meglepődtem, meg már épp zuhanyzáshoz készülődtem, de pár percet dumáltunk. 

Bírom az ilyen spontán esti viziteket, ja nem...nem értem, miért nem ír előtte, ez így kínos volt nekem.

És ami még kínos, az a béna adult content-es fanfictionom. De hát eléggé szeretem írni és különben is ez az utolsó előtti fejezet.

Warning: +18!, slash, sex, blowjob, angst, romance, feelings, unhealthy relationship.

ch. fourteen.

I guess we're all out of time when I say, "Fuck you", I'm lying. I don't want you to go, go: Persze nem sikerült elaludnom. Miért is sikerült volna, mikor már akkor egy nagy seggfejnek éreztem magam, mikor teljes erőmből bevágtam a szoba ajtaját, hogy rám szakadjon a lelkiismerettől nehéz magányosság, meg a gondolatok tömege, ezek pedig lehetetlenné tették a pihenést. 

Szembe kellett hát néznem azzal, hogy én voltam a hibás a fennálló, általam már néha kezelhetetlen és kellemetlen szituációért, mégis Dominic-ot büntettem. Holott ő csak a szeretetét adta, önzetlen volt és hagyta hogy amit lehet, kapzsi módon el is vegyek tőle. Igen, ha úgy tetszik, kihasználtam őt és a körülményeket, mert azt hittem, tudom kontrollálni. De ez rohadtul nem volt igaz. A zilált, kaotikus érzelmeim, a semmihez sem fogható vele átélt leírhatatlan élmények, uralmuk alá hajtottak és erős hatást gyakoroltak rám. Nem tudtam elmenekülni és már értelme sem nagyon volt, mert hiába sétáltam volna ki az éjjel közepén a lakásból végleg, Dominic attól még ott maradt volna bennem kitörölhetetlenül. Kiábrándultan vettem tudomásul, hogy az önuralom csúfosan elbukott, én meg vereséget szenvedtem a józan ész felett vívott háborúmban. Csak a gyötrelmes romok maradtak hátra, amiket még a mostani értelmetlen kirohanásommal tetéztem is. Most pedig a lelkem leomlott darabjaiból kellett volna kihoznom valamit, ami jobb és világosabb, mint a jelen pillanat. Ilyen volt például a bocsánatkérés. Utálatosan viselkedtem és szemmel láthatóan fájdalmat okoztam Dominic-nak azzal, amiket mondtam és amiket tettem. Nem kellett volna darabokra tépnem a közös dalunkat tartalmazó papírokat. Azokban a betűkben mi ketten léteztünk. Mikor együtt írtuk a dalt, kivételes és gyengéd hangulatú volt közöttünk. Nekem is tetszettek azok a momentumok, hogy közel ült hozzám és hogy véletlenül egymáshoz ért az ujjunk a ceruzáink felett. Dominic lelkesedése magával ragadott, szép mosolya és az arca felragyogása írás közben, szinte ragályos volt és azzal, hogy szétszaggattam a lapokat, elpusztítottam ezeket a törékeny perceket, ez pedig kegyetlen húzás volt tőlem. De akkor azt akartam, hogy fájjon neki, hogy vigyen el minden vele kapcsolatos érzést és lépjen le a francba. Most már nem ez volt a szándékom. A haragom alább hagyott, csak a lelkiismeretfurdalás marcangolt, ahogy forgolódtam az ágyon, tudván, hogy úgysem megy majd az elalvás. Megittam hát a maradék sörömet, rágyújtottam párszor, aztán idegesen dübörgő szívvel, feszülten vártam, hogy Dominic visszajöjjön a szobába. Egyáltalán nem siette el, fogalmam sem volt mit csinált kint olyan sokáig, de jóval elmúlt már éjfél, mikor halkan benyitott és a cipőjét, pulóverét leléve befeküdt mellém az ágyba. Hallottam kicsit gyors lélegzetét és éreztem a tekintetét hosszan végigvonulni rajtam. Tisztában voltam azzal, hogy az ostobaságom felzaklatta, így ő sem fog tudni csak úgy aludni. Időhúzás helyett gyorsan megfordultam és vagy fél percig csak bámultam rá kérdőn. Ő ugyanígy nézett vissza rám. Aztán végül belekezdtem.

- Összezavart, ami azon a házibulin történt velem. Én még soha, senki miatt nem váltam működésképtelenné. Erre még jött az, hogy eltűntél. Elméleteket gyártottam, mit csinálhatsz, kivel vagy, később aggódtam is.

- Aggódtál miattam?- Dominic hangjában őszinte boldogságot és meglepettséget hallottam.

Összeugrott a szívem.

- Igen, hogy valami bajod lett, vagy ilyesmi. És minél több idő telt el, annál frusztráltabb lettem. Végeredményként rád zúdítottam az összes indulatomat. Egy barom voltam, ne haragudj, jó?- az arcom égett és mintha ólomból lettek volna a szavak, nehéz volt kiejteni őket. 

Dominic elnézően mosolygott és finoman végigsimított az egyik alkaromon.

- Nem haragszom. Sohasem fogok haragudni semmiért. Tudhatnád már. Szeretlek Colson. 

Megráztam a fejem.

- Nem lehet az összes szemétségemre ürügy a szeretet! 

- Pedig az. A szeretet erősebb akárminél.- tartott ki az álláspontja mellett szilárdan Dominic és nekem erre nem volt semmi reakcióm, le voltam taglózva és még mindig bántott az önvád. 

- Pedig nyilvánvaló, hogy egy rohadék vagyok...

- A mindenem vagy Colson! Bárcsak éreznéd, mennyire lángolok érted! - vágott a szavamba Dominic és láttam, hogy semmivel sem tudnám meggyőzni az ellenkezőjéről. Ahogy engem nézett, ahhoz szavak sem nagyon kellettek, a pillantása tele volt szédült sóvárgással és határtalan, szelíd imádattal. Mint egy békés, mély tó, aminek zöldje az összes ballépésemet elmosva fogad magába. Úgy hogy többet nem tudok, de nem is szeretnék visszatérni a felszínre. 

- Majd összeragasztom a széttépett lapokat és folytathatjuk a dalt is, ha még van kedved, lassan úgy is elkészül. - jegyeztem meg.

- Szívesen írnám veled továbbra is, nekem sokat jelent.- vágta rá Dominic rögtön.

Örültem, hogy így vélekedik.

- Oké, akkor így lesz. De most aludjunk, mindjárt itt a reggel.- tanácsoltam és lecsuktam a szemeimet, ám ekkor Dominic kissé hideg tenyerét éreztem átsuhanni a mellkasomál. A szemeim felnyitódtak és Dominic akkor már ott feküdt közvetlenül mellettem, egy centi sem volt a testünk között. 

- Vagy ne aludjunk?- a kérdésem idétlenre sikerült.

- Még nem vagyok álmos. - suttogta Dominic.

Hőhullám söpört végig rajtam a felismeréstől, hogy mi a szándéka. Az izgalom máris nagy erővel éledezni kezdett bennem. 

- Azt hiszem, én sem. - ismertem el és ez lehetett az engedély, amire Dominic várt, mert ajkai az enyémre tapadtak, a nyelve máris a számba került.

Hidin' all my feelings, but I know that I'm not dreaming: A csókja éhes volt, a szája meleg és nedves, narancskóla ízét véltem felfedezni a nyálában és egy pillanat alatt elfeledkeztem mindenről, ami eddig nyomasztott. Csókoltuk egymást és nem tudom, mennyi idő pergett le így felettünk, csak Dominic heves lélegzetét hallottam és forró levegő áramlott az arcomba. Éreztem a nyelvét az enyémmel keveredni és éreztem az érintéseit, ahogy nyirkosan hideg ujjai kíváncsian a ruhám alá kerülnek, felfedezve és gondoskodóan simogatva engem a mellkasomon, hasamon, úgy hogy számomora is idegen és furcsa hangokat adjak ki. A másodpercek, a percek, elmosódtak, csak a szánk érintezett szünet nélkül. Az izgatottság szikrái pattogtak körülöttünk, csak az élénk mozdulatra emlékszem, ahogy hirtelen felékerekedtem és most én kezdtem el őt csókolgatni. Ajkaim lassan, meleg nyálcsíkot húztak az arcára, a nyakára. 

- Vedd le a ruháidat, látni szeretnélek. - kértem meg rá, mire ő azonnal és szemlátomást örömmel engedelmeskedett. Gyorsan lehúzta magáról a pólóját, a nadrágját és az alsóneműjét. Elégedett, rekedt sóhajt tört ki belőlem a tettrekészségétől, a szívverésem ezerszeresére gyorsult, és minden részemet beterítette a keserédes epekedés, ahogy végignéztem immár ruhátlan testén, a fehér és puha bőrén, a vágyódástól szaporán fel-alá emelkedő mellkasán, az ágyékához vezető sejtelmesen sötétebb részen, és kőkemény férfiasságán. Ahogy ez a látvány elém tárult, nem hezitáltam, a vérem, az ösztön máris vitt tovább, nem adva teret az erkölcsi kételyeknek, sem másnak. Visszafeküdtem a testére és adtam pár hanyag csókot a szájára, majd másodpercekig elidőztem a nyakán, kulcscsontján és mellbimbóin. Ő csak zihált és reszketett alattam és ettől az én izgalmam is csak nőtt. A tenger illata, tömény és sós izzadtság, valamint homokszemek kerültek a számba a bőréről, ahogy lejjebb haladtam és ezek a partmenti sétánkat juttatták eszembe, aztán láttam és megcsókoltam azt a pár véraláfutást a törzsén. A sérülések lilás-vöröses örvényei kirajzolták előttem a durva parkolóban történt verekedést, amit Dominic említett. Melegség öntötte el szívem zugait, hogy nem feküdt le Adam-el, nem csapott be, valójában rá kellett ébredem, hogy Dominic sohasem vert át és mérhetetlen hálával tartoztam ezért neki. Ajkaim célratörően haladtak a férfiassága felé és hamarosan megízleltem őt. Boldogsággal és hitetlekedéssel fogadta, amit nem értettem. Ő is akármikor megtette értem...Ujjai lesiklottak a hajamra és finoman elmerültek a tincseimben. Hamar nyögdécselni kezdett, csípője a számhoz nyomódott hektikusan és kicsit talán vadul is, de elkápráztatott a pulzáló keménysége, amit én okoztam és tetszett nekem, ahogy repíti a mámor. Mindig is imádtam nála ezt az akaratlan, színtiszta élvezetet, amit megjátszás nélkül közvetített felém. Félig nyitott szemeimen át láttam, hogy Dominic megfejthetetlen, gyönyörben úszó kifejezéssel, levegő után kapkodva nézeget engem, majd visszahanyatlik az ágyra és hagyja, hogy irányítsam. De én azt akartam, hogy most ő vezessen, kicsit a lelkiismeretem miatt, hogy megbántottam és érdeklődésből is. Elhajoltam tőle és visszakerültem az arcához. Sejtettem, hogy nem lehetett messze a csúcsponttól, nehezen kapott levegőt, verejték gyöngyözött a szája felett, nyugtalanul vibrált a teste, a pupillái kitágultak, a zöld színt átvette a gerjedelemmel átitatott fekete. 

Sietve lehúztam a nadrágomat és az alsómat. A pólómat magamon hagytam, itt most Dominic volt a lényeg és ő úgyis meztelen volt. Észrevettem, hogy az ágyékom irányába bámult és szinte már kínosan hosszú ideig nézett oda. Megilletődött kérdések és szeretetteliség voltak a tekintetében, ahogy lágy érintése végighúzódott a férfiasságomon. 

- Most te mondod meg, hogyan csináljuk!- suttogtam neki és így történt, hogy először, de szemtől-szemben, nyíltan feküdtem vele, ettől kicsit zavarba jöttem, de elfogadtam és persze fel is tüzelt az új pozitúra. Az ajkaink, kezeink ismét egymáshoz értek, a bőrünk újból izzadtan tapadt össze a felgyűrt lepedőn. Fura volt ez a közelség, de tetszett, együtt lüktetni és lélegzetni vele. Minél előbb még többet akartam, így hamar a lényegre tértem és erős lökésekkel, mélyen mentem bele. Már az első másodpercben lesokkolt, hogy mennyire jó ez, egyszerre végletekig szokatlan és megmagyarázhatatlanul ismerős, mintha a kedvenc helyemre, vagy haza értem volna. Dominic-nak viszont nem volt ilyen egyértelműen élvezetes, tudtam, hogy több előkészítés kellett volna, vagy több nyál, de azzal is tisztában voltam, hogy Dominic hozzám hasonlóan bizarr módon szereti, ha fáj. Persze láttam, lebénítja a hirtelen jött, szenvedélyből fakad fájdalom, hideg verejték lepte el, szorosan összeszorította a szemeit, csak kicsit mozdult, és kezei védelmet keresően simultak a hátamra, holott én okoztam pont a keserves érzéseket.

- Nagyon fáj?- érdeklődtem és végighúztam ajkamat az állkapcsán, majd az arcát csókoltam meg, egyfajta bűnbánó kárpótlásként a szenvedésekért.

Rám nézett pirosság és fehérség rohant át az arcán felváltva, majd szaporán bólogatott.

- Fáj, de semmit sem csinálnék szívesebben!

Meggyőző volt, de mégsem akartam kínozni.

- Sajnálom...- sóhajtottam és bármilyen őrjítő volt, igyekeztem a durvaság helyett óvatosabban moccanni. Utána már nem beszéltünk, nem is nagyon tudtam volna, mert amit tettünk, nagyon hamar elhalványította a realitást. Ahová kerültünk, ott nem fértek el a szavak, nem is kellettek mert minden a lelkünk legmélyéről érkezően vitathatatlan és elképesztő volt...

Csókolóztunk és mialatt az ajkunk és nyelvünk szinte eggyé vált, az egyik kezemmel magunk közé nyúlva gyengéden, de magabiztosan simogatni kezdtem Dominic férfiasságát a csípőm mozdulataival egyszerre. Úgy éreztem, ezt kell tennem, és így vált teljessé a kép. Dominic reakciói azonnal láthatóan megváltoztak, az öröm érezhetően terjedt benne, ahogy átengedte magát a szelíd határozottságomnak. Vérforraló volt számomra, hogy teljesen közelről figyelhettem, ahogy Dominic-ot egyik másodpercről a másikra beteríti a kéj és csukott szemmel, verítékben úszva, kétségbeesett hangon nyögdécselve szorult újra meg újra a kezemhez további érintésekért. Hamar szinkronba kerültünk, együtt mozdultunk, miközben mindketten egyre gyorsabbá, hangosabbá és izzadtabbá váltunk. És közösen indultunk el a biztos beteljesülés útján, ami előbb Dominic-ot érte utól. Hangos nyögések közepette cikáztak át rajta a féktelen reszketések és elöntötte ujjaimat a belőle kitörő sűrű nedvesség. Ez az élmény és még néhány erősebb mozdulat tolt át engem is a határon, ami elválasztott a megsemmisítő extázistól. Az érzés összezúzott, eltemetett maga alá, a levegő kifogyott a tüdőmből, a szívem szét akart robbanni darabokra és mindenem reszketett. Rároskadtam Dominic verítékes testére és hallgattam össze-vissza kalapáló, rendetlen szívverését, ami ugyanolyan kaotikus volt, mint az enyém. Percekig feküdtünk így az ágyban, szó nélkül, lihegve, leizzadva a ragadósan nyirkossá vált lepedőn. Dominic törődően cirógatta a hajam, és éreztem, milyen odaadással néz rám, de én szemkontaktus helyett elbámultam a szoba ablakába, onnan ki a koromsötét éjjelbe. Újból bántóan zakatolt az agyam, hogy mit tettem az este folyamán, ez fájón mart belém, ugyanakkor szokatlan, légies könnyedség is keringett bennem. Persze, lehet hogy csak túlcsordultak az érzelmek. De Dominic-ban is, mert váratlanul megszólalt.

- Te akartál már valaha sírni a boldogságtól?

Rekedt volt a hangja és mikor rápillantottam, ábrándos szemeit elfutotta a könny. 

- Ne csináld ezt! - tértem ki a válasz elől felháborodottan, erre ő azonnal a szemeit kezdte törölgetni sajnálkozva.

Hogy szorongatott e a sírás a boldogság miatt? Igen, egyszer, mikor megszületett a lányom. De máskülönben soha! Egészen eddig, mert most nagyon nem tudom, hogy mi ez a fanyar örömszerűség egy fél lépésre a keserves sírás küszöbétől?! 

Uralkodni akartam magamon és nem voltam erre felkészülve, így csak elvörösödve megcsóváltam a fejem és visszafordultam az ablak felé, hogy Dominic ne lásson és ne is sejtsen semmit.

Olyan buta ez a Dominic és rohadtul infantilisek a kérdései!

Standing there, you look at me, understanding everything. Yeah, it's so fascinating. You patch up the blood and the cuts. But our blood got mixed up. So I guess we belong to each other: Mielőtt beléptem volna a szobába, sokáig elmerengve néztem Dominic-ot, ahogy az ágyon ülve a gitárja mellett betűket kanyarít egy gyűrött lapra. Tudtam, hogy munka után új dalokon dolgozik és kilátásban van pár fellépés is. El volt foglalva és nem akartam zavarni, de volt valami, amit oda akartam neki adni, még mielőtt elmegyek tőle. 

Bámultam rá, mint ha nagyon régen láttam volna, pedig egészen kora hajnalig együtt voltunk. És olyan volt most is, mint általában, kócos bordós-barnás hajtincsek, élénk, zöld tekintet, egyszer kisfiúsan lelkes, máskor felnőttesen komoly arckifejezés, sötét színű ruhák, fekete, kopott körömlakk, rózsaszín zokni, ezüst lánc és lakat, mégis megborzongtam, a szívem gyorsabb ritmusra vert és szűknek éreztem az előszobát, ahol épp tétován ácsorogtam.

- Szia. - köszöntem neki végül.

- Szia. Nem hallottam, hogy megérkeztél. Mióta vagy itthon?- fogadott csodálkozva és mosolyogva.

- Most jöttem nemrég. - feleltem és odaballagva, leültem az ágyra. 

- Mindjárt elpakolok. - Dominic zavartan szedte össze a papírjait, de megállítottam a kezét és az egyik írását magam elé húzva, szemügyre vettem fekete filctollal írt sorait. 

- Mennyire rossz? - kérdezte Dominic az arcomat tanulmányozva válaszokra várva.

- Fura, de egyáltalán nem rossz.- ráztam meg a fejemet, mert tetszett, amiket a papíron olvashattam, még ha túl valódi is volt. De hát ez volt Dominic és az ő élete, aminek hetek óta nagyon is a részese vagyok. 

- Jól esik hogy ez a véleményed, Colson. 

A gyomrom ugrott egyet, ahogy Dominic kimondta a nevemet, ennél jobban már csak a nézése volt rám felkavaró hatással. A nyelőcsövem úgy égett, mintha valami erős szeszesitalt ittam volna. Nem is akartam sokáig időzni a közelségében. 

- Hoztam neked valamit. - jelentettem ki és Dominic meglepett érdeklődésével kísérve, előhúztam a karikát a zsebemből.

- Emlékszel, azt mondtam neked, hogy adok egy karikát a frissen átszúrt füledbe. Hát itt van, még mielőtt végleg kimegy a fejemből.- hadartam el jól mellőzve Dominic pillantásait és oda nyújtottam neki a kis ezüst karikát, amit ő kitörő örömmel vett át. 

- Köszönöm szépen, nagyon örülök! - lelkendezett és le sem tagadhatta volna a boldogságot, amit érzett, mintha valami iszonyú értékeset kapott volna. Megforgattam a szememet, nem akartam, hogy túlgondolja, ez csak egy vacak, olcsó karikafülbevaló, de ez a lökött Harrison kevés dologtól is feldobódik. 

- Nincs mit, megígértem.- biccentettem, higgadtságot magamra véve, pedig zúgott a fejem és akaratom ellenére vont hatása alá a szédület Dominic boldogságától. 

- Segítesz berakni? Mihamarabb viselni szeretném. - érdeklődött Dominic, de ehhez most nem volt erőm, nem akartam hozzáérni, nem akartam sokáig tartó, gyötrő izgalmat, így elutasítóan felálltam az ágyról. 

- Szerintem boldogulsz magadtól is. - és az ajtó felé indultam. 

- Hova mész?- Dominic kicsit csalódott volt.

- Hagylak gyakorolni és teszek egy kört a parkban, szép az idő. - feleltem habozva és vissza sandítottam rá, de ő már akkorra egy kupacba rakta a dalszövegeket és a gitárt is a falnak támasztotta.

- Nem baj, ha veled megyek? - kérdezett reménykedve.

Fogadni mertem volna, hogy ő is jönni akar, flegmatikus vállrándítással egyeztem bele, mert ez már tényleg csak egy kis dolog volt a sok melléfogásom és problémám tengerében. A baj klasszikus értelemben és csupa nagy betűvel az nem itt kezdődött...

folyt. köv.