2023. január 22., vasárnap

Fáj a lélegzet

Nem, ez most nem egy emo hangvételű bejegyzés lesz, csak meghúztam a hátamat és fáj, ha levegőt veszek (meg egyáltalán ha megmozdulok). 
Éjszaka meg azt álmodtam, hogy találtam egy bankkártyát és épp az automata előtt álltam azon agyalva, vegyek e le róla pénzt, vagy sem. Végül nem derült ki a bűnözés útjára léptem e, mert felébredtem. És döbbenetes felfedezést tettem, miszerint fél 10 van és van egy csomó dolgom. 
Pasim be is szólt, látva a kapkodásomat, hogy nem kellett volna eddig aludnom...
Igaz, de tegnap sokáig néztem a tv-t (természetfilmek, meg a Vélt sérelem c. film-egynek elment) és ugyan felébredtem fél 8 fele, de vissza is aludtam. Erre való a hétvége amúgy, nem?
Mindegy, gyorsan összedobtam az ebédet (sült hús, krumpli, párolt káposzta), közben vasaltam, teregettem, mosogattam és ha nem is délre, de egyre minden rendben volt. Szóval elvileg pasimnak egy szava sem lehetne, de ő úgyis beszól ha kell, ha nem...
Most még át kellene mennem a szomszédhoz, mert 19.-én volt a névnapja és vettem neki csokit.
Tegnap erőt vettem magamon és beszíneztem a hajamat, mert már nagyon ráfért. 
Örömmel írom, hogy sikerült befognia...a kezemet, a ruhámat és a homlokomat csudaklasssz jódsárgára! Yehoooww!
A hajamat...na azt is beszínezte végülis és annyira nem rossz, egy 500 ft-os terméktől. Volt már bénább is. 
Beleigazítottam a frufrumba is, mert hosszú volt és idegesített, most rövidebb, de kicsit aszimmetrikus. 
Ja, hétvégén írogattam is, mert feltett szándékom, hogy minden függőben lévő írásomat befejezem, hogy aztán újakat kezdhessek mindenk örömére. 
A Still breathing nem sokat haladt, de a YB/MGK már a vége felé jár, csak össze kéne szednem a gondolataimat, hogy lezárhassam. Most főleg a kétünnep közt íródott novellákat javítottam, bár nem tudom, felrakjam e, egyik szimplán unalmas, a másik is az, meg ott a téma is...khmmm :S
Szóval egyelőre hezitálok, de az írás meg így is a legeslegjobb elfoglaltság számomra. Kár, hogy nem lehet főállásban ezzel foglalatoskodni. Az lenne csak az igazi szabadság...de térjünk vissza a valóságba.
A múltkor amúgy ráírtam egy nőre a fékbukkon, aki másodállásban is végezhető melót kínált és gondoltam egy érdeklődés semmibe se kerül, de kiderült hogy MLM, amiből nem kérek, mert nem vagyok jó drága cuccok hiszékenyekre való tukmálásában.



9 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Nem mindig szokott, de most pont segített és felvágta a húst, meg pár hozzávalót.

      Törlés
  2. Ahhhh, de cuki ez a dal. Régen munka közben hallgattam ilyen chilles alter számokat. A videó háttérképe külön édes.
    Lunának meg igaza van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is szoktam ilyen könnyedebb dalokat hallgatni, néha kell ilyen is.
      Pasim régebben sokat segitett, mára már azért ez mérséklődött, sajnos.

      Törlés
    2. Sajnos nagyon elkényelmesednek, nekem is ez a tapasztalat, de muszáj valahogy megtalálni az egyensúlyt. :/

      Törlés
    3. Igen, hamar beleszoknak a jóba és természetesnek veszik, hogy az ember mindent eléjük rak. Tisztelet a kivételnek, mert állítólag van olyan is.

      Törlés
  3. Ami még eszembe jutott: hogy mi nők is rosszul állunk hozzá! Mi az, hogy "segítsen"?! Mintha a főzés-takarítás genetikusan hozzánk, nőkhöz kötődne. Szóval ne segítsen, hanem vegye ki a részét. (Napi feminista kirohanásomat olvashattátok)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen igazad van. Néha amúgy segít magától és kérnem sem kell, máskor sehol semmi. De az biztos, hogy ha rendszeresen megosztanánk a tennivalókat, könnyebb és gyorsabb lenne a takarítás.

      Törlés
    2. Én is mindig javítom magam, hogy "nem segítség", mert ő is itt lakik, ezek közös dolgok.

      Törlés