Csütörtök, vigye el a kisördög!

Ezt mondogatta mindig a nagymamám, mikor kicsi voltam és panaszkodtam, hogy még csak csütörtök van és jaj, de hosszú egy hét. 
Mama...Bárcsak még itt lennél!
Pont tegnap álmodtam  róla, hogy fánkokat sütött és én degeszre ettem magam.
Az év tehát elkezdődött, egyelőre még nem kaptam agyfaszt se a fosladék buszozástól, se a kettyós utasoktól, se a hülye időjárástól, se a koránkeléstől, de várjuk ki a végét, pár hét és ez nem így lesz. Pedig anyám bíztatott, hogy kezdjek úgy minden napot, hogy EZ EGY SZUPER NAP LESZ! És ezt reggel az ágyban mondogassam. Hát, hajnali ötkor még magamnál sem vagyok, nem hogy mantrázzak, így mindig elfelejtem, ma is a buszon jutott eszembe, hogy francba, kiment a fejemből!
Naaaa, majd holnap. 

Jaj tényleg, néztem  a naptárat és holnap péntek 13, az balszerencsés nap nekem, iskolás koromban a péntek 13.-i napok mindig dolgozatokat, rossz jegyeket, családi balhékat, vagy más hülyeségeket hoztak magukkal. És megmaradt bennem, hogy a 13. csakis tré lehet. 
Az ősök nem szórakoztak, felújítással kezdték 2023-at, nem olyan rég volt már egy nagyobb festés, burkolás kör náluk, de most faterom szobáján van a sor, festés és új nyílászáró, új föggöny, új padlószőnyeg lesz és persze új szekrénysor és új ágy.
És mivel mindent kicserélnek, megkérdezték, kell e valamelyik bútor. Legszívesebben az egész szekrénysort és az ágyat is vinném, mert nagyon jó állapotúak, de ebben a lehetetlen elrendezésű, lakásnak csúfolt, ótvar lyukban természetesen nem egyszerű ez sem.
Egy polcos szekrényt és egy kisebb gardróbszekrény szerűséget tudok még ide bezsúfolni és így sem tudom, a ruhaszárítót hova pakolom (sajnos az erkélyre rakodás nem játszik, mert nem egy ruhát elloptak már onnan, mikor még oda teregettem, plusz részeg hülyegyerekek mindig bedobálják az üres energiaitalos dobozokat, csikkeket, kajamaradékokat).
Az ágyért fáj a szívem, főleg mert azt a Tinimami viszi el (hogy királyi méretű ágyon fetrengjen a temérdek állatkájával). Pedig olyan franciaágy, aminek menő, faragott fa támlája van,  de túl nagy, egyszerűen nem fér be. Kicserélhetnénk a régi ágyunkat erre, de  ez jóval nagyobb és egy centi hely nem lenne, el sem tudnák menni a fal mellett. 
Mindegy, így is örülök, mert ilyen szép bútorokra úgysem lenne keret.
Még nem tudom, hogy mikor lesznek elszállítva ide a cuccok, egyelőre anyáméknál hétfő óta káosz van, de már alakul, szerintem holnapra a nagyja kész lesz, majd délután megyek segíteni könyvet pakolni (apám kitalálta, hogy írók szerint kellene a könyveket pakolni, rengeteg könyve van, tehát nem kis meló lesz) és a pasim is jön rakodni a bútorokat. 
Addig sem vagyok itthon ebben a hideg vakondjáratban :S Meg ebben a béna, csövi külvárosban.
Az ablakunk alatti szemét halom újabban nem gyarapodik, viszont most valami agytröszt a házzal szemben kezdte letenni a szemetét, napról napra több lesz, már lassan kisebb szeméttelep néz velem farkasszemet, ha kitekintek az ablakon, még jó hogy van egy úttest a ház és a szemétrakás között, legalább a szagok nem jönnek át, de így is gáz, hogy valami köcsög menetrendszerűen odacuccol. Nem bűncselekmény ez amúgy?! Elkaphatná valaki ezt a seggfejet és az arcát belenyomhatná a szemetébe.

És ha már szemét...eszem megáll a szomszédon is.
Egyik nap egy piros szatyor várt az ajtó előtt, nem volt rá időm, mert siettem. Gondoltam, hogy a szomszédtól van, betettem az előszobába, hogy majd átnézem, de a szatyor valahogy ismerősnek tűnt, később rájöttem honnan és támadt egy balsejtelmem. Mikor kivittem a szemetet előző este a kukák tetején láttam egy ugyanolyan szatyrot kitéve és egy drapp felső lógott ki belőle. Elhessegettem magam elől a feltevést, hogy a szomszéd a mások által kihajított ruhákat összeszedné és engem ajándékozna meg vele. Ugyanmár, ő nem olyan, sőt full tisztaságmániás, a lakásában minden mint a múzeumban! Ezeket mondogattam magamban, aztán este belenéztem a szatyorba és az első ami persze rám köszönt a drapp felső volt. Baaaassszussss...Ki is égtem rendesen, majd káromkodtam egyet, fogtam egy fekete szemeteszsákot, belecsesztem a piros szatyrot és az egészet belehajítottam a kukába.
Okés, hogy totál csóró vagyok, de még nem öltözködöm a kukából, köszi.
Később  a szomszéd felhívott, hogy megtaláltam e a ruhákat? Meg, persze...

Gőzöm sincs, mi volt ezzel a szomszéd célja, értékelem, ha kedveskedni akar, de inkább kérdezze meg, hogy vagyok, azzal is beérem.

Utána realizáltam, hogy mennyi ruhát adott már nekem és kitudja, azok honnan származtak, jobb bele sem gondolni, mondjuk legtöbbnek a méretkülönbség miatt nem vettem hasznát, így a Tinimami kapta (wehehe), de azért anyámnak és H.-nak is jutott bőven...