Január odébb áll

Igérem, februárban belekapcsolok az írásba és legyőzöm a motivàlatlanságot, meg a lustaságot és az írói blokkokat! Jelenleg ők győztek le engem. Meg a szörnyű hideg ebben a rohadvány lakásnak hívott kinzókamrában. A tartós 17 fokok negatívan hatnak mindenre. Ma pl. összetörtem egy tányért, amit még az apai nagymamám adott nekem egy hatos garnitúrában, azt hiszem a középsulis ballagásomra. Ez volt a garnitúra utolsó darabja :( Ügyes vagyok, na...

Szegény Lexy kutyának sem alakulnak jól a dolgai. 

A négy kicsiből kettő elpusztult a hétvégén. Pedig mindegyik kiskutya szép kövéren született, aztán elkezdtek fogyni, nyugtalanok lettek, az anyjuk is kitúrta őket a kosár szélére. Utána néztünk mi bajuk lehet és kiderült, hogy "fading puppy syndromában" szenvednek. Vagyis erősnek látszóan jönnek a világra, majd fokozatosan csökken a súlyuk, kihülnek és végül meghalnak. Lehet próbálni segíteni nekik tápszerrel, melegítéssel, de így sem biztos a túlélés. 

Az ősök mindent megtettek, ment a cumisüvegből etetés, melegen tartás, tényleg bevetettek mindent a-tól z-ig, de sajnos nem járt sikerrel az akció. 

A másik két kölyök egyelőre jól van, remélem így is marad.

Tinimami persze okoskodott, hogy mit hogy kéne, mert ő köztudottan, mindenhez is ért, de aztán eldugult és el volt foglalva a névnapja, vagy milye ünneplésével. 

Faterom csokitortát adott neki :S (elképzeltem, ahogy könnyed mozdulattal belenyomom Teen mom fejét a tortájába-wehhehe-szemétláda ikonok)

A hétvége mint mindig nagyon gyorsan eltelt, és nekem átlagos volt. Pasim dolgozott szombaton, én meg főztem, és persze zabáltam, pasim hozott füstölt szalonnát, amire rájártam sűrűn. Sajnálatosan. Plusz sütik is voltak és miegymás. Azzal nyugtatgattam magam, hogy ennyi belefér, úgyis jövök-megyek annyit, hogy formában maradjak (hahhahhah, én formában?).

Vígan falatozgattam, nem szorongtam a pocsék anyagi helyzetünkön sem, nyilván még nyakig ér a tré, de talán kifelé lábalunk ebből a gödörből. Nem akarom elkiabálni.

A szomszéd áthívott délután csevegni, szegény tényleg baromira unatkozik, ha a velem való társalgást szórakoztatónak tartja.

Este korán elaludtam a tv előtt, aztán felébredtem 9 után és megnéztem a Másik nő c. filmet. Hát nem egy könnyű szombat esti mozi, sőt kifejezetten szomorú a témája, engem megviselt.

Aztán még jó darabig nem tudtam aludni, így későn feküdtem le, ennek ellenére viszonylag hamar felkeltem és nem maradtam le a vasárnapi tennivalókban.

A hajam a második mosás után hasmenés színű lett :/ de legalább nem hullik annyira, mióta a karácsonyra ajándékba kapott vitamint szedem.

Ja, apám vett nekem céklalevet, az egészség jegyében. Nem a kedvencem, de a felét már megittam.

Hazafelé a parkon át jöttem, mert nem volt kedvem a tömegnyomorhoz. Elég ritkán járok arrafelé, főleg nyáron, mert nagy kerülő. Nekem a parkról a fagyizás, gyümölcsös sör, kánikula jut eszembe. Nyár...Na,hát az még jó messze van. Főleg, hogy reggel valami mínusz 6 fok volt.

Nyugi! Minden a legnagyobb rendben csúszik ki a kezeim közül…

Huszonnegyedikén hajnalban megszületett szexmániás exem kisfia. Ezt egy rövid fb posztban tette közhírré: Megérkezett, négy nappal korábban és három óra alatt. 

Hm, elég szűkszavú közlemény. 

Később még kiírta, hogy a pici az ő keresztnevét kapta, plusz második névként a Barnát  (a telefonom Bernátra javította, de nem jobb az sem). Remélem boldog élete lesz a csöppségnek.

És remélem szexmániás is észbe kap, hogy a család a legfontosabb és nem lesz már egy önző, egoista pöcs, aki mindenkit gerincre akar vágni. 

Ha már gólyahír, Lexy kutya is anyuka lett méghozzá négyszeres.

A hét eddig átlagosan telik, mivel ritka szarul állunk anyagilag (utoljára akkor volt ekkora a ruppótlanságunk, mikor albérletben éltünk, de ott legalább jó volt lakni és máig hiányzik), a mobilszámlámat sem tudom időre kifizetni, így felhivtam az ügyfélszolgálatot, hogy meddig nem kapcsolják még ki a telefont. De kifogtam egy kőbunkò ügyintézőt, aki egyre csak a belépő kódot akarta tudni, amire én nem emlékeztem, erre persze nem is segített, még úgy sem, hogy több más módon tudtam magam azonosítani. Később újra telefonáltam és egy másik ügyintéző válaszolt a kérdésemre mindenféle kekeckedés nélkül. Így van még egy kis időm pénzt keríteni a számlára. 

Piszok hosszú és csóró hónap ez a január. De remélem a február már nem ezt a stílust hozza. 

Tegnap délután a szomszéd átcsengetett és bejelentette, hogy eltakarította az ablakunk alá pakolt szemeteket (amiket már én is eltűntettem párszor, de másnapra ismét oda raktak egy újabb zsákot). Kérdeztem, miért nem szólt nekem és együtt megcsináltuk volna, de azt mondta, nem tudta hogy otthon vagyok e, meg nem akart zavarni...ezért aztán csendben pakolva szenvedett :S

Megköszöntem, de elég gáz ez, igazán szólhatott volna, nemrég jött ki a kórházból, paráztam, hogy emiatt a szarság miatt nehogy rosszul legyen nekem.

Amúgy tök fölösleges elpakolni, mert valami retard abből űz sportot, hogy az éj leple alatt oda szemetel. Persze értem a szomszéd aggályait, én sem akarok a szemét miatt patkányokkal és csótányokkal fogócskázni, de egyes emberek fejében akkora űr van, hogy ezt fel sem fogják. 

Később még átjött a szomszéd és hozott terítőt a cipősszekrényemre, meg mondta, hogy a Keleti banya azt mesélte Leselkének, hogy mi vidéken vettünk egy házat és tavasszal költözünk. Össze is facsarodott a szívem, de nagyon jó lenne itt hagyni a vakondlyukat, a szeméthegyeket és ezt a sok rosszindulatú hülyét itt körülöttem. De egy legoházra sem telik.

Viszont végre egy pletyka, ami nekem is tetszik. Sajnos azonban csak a gonosz Keleti boszi fantáziája élénk és mi itt ragadtunk ebben a langymeleg fostengerben. A Banyának meg valószínű, nincs élete, hogy ilyet kitalál és terjeszt.

Ja, lehet hogy írtam már, ha igen, akkor bocs, szenilissé tesz a január, szóval fb szerint R. szakított a pasijával, mert a státusza már egyedülálló egy pár napja. Nem tudom, szegény fickó mit vétett, hogy ki kellett dobni, mert az év nagy részét németben töltötte és csak a sok lóvét küldte mindig R.-nek, a luxus hülyeségeire. Ja és R. elkezdett most rock zenét hallgatni, mert tele nyomta a facebook oldalát rockdalokkal, eddig gagyi lagzis nótákat hallgatott csak. Franc tudja, mitől lett most hirtelen ekkora "rocker", biztos pasas van a dologban...

Ma meg még délutáni összeröffenés is volt a hely-en. Igazán semmi, de semmi kedvem nem volt hozzá, főleg délután 4-kor, de Yves Saint Laurent parfümcsíkot magam után húzva csak megjelentem (nagyon imádom az új parfümjeimet, reggel használom és délután is érezni). Nem tartott sokáig szerencsére és főként a válságról esett szó, de meglepő mód, tavaszig nem zár be a hely. Hogy aztán mi lesz nem tudni, de ez is több a semminél, azt hittem a hely végét jelentik be. Mindig érnek meglepik.

És kitartás, mindjárt jön a weekend.

Fáj a lélegzet

Nem, ez most nem egy emo hangvételű bejegyzés lesz, csak meghúztam a hátamat és fáj, ha levegőt veszek (meg egyáltalán ha megmozdulok). 

Éjszaka meg azt álmodtam, hogy találtam egy bankkártyát és épp az automata előtt álltam azon agyalva, vegyek e le róla pénzt, vagy sem. Végül nem derült ki a bűnözés útjára léptem e, mert felébredtem. És döbbenetes felfedezést tettem, miszerint fél 10 van és van egy csomó dolgom. 

Pasim be is szólt, látva a kapkodásomat, hogy nem kellett volna eddig aludnom...

Igaz, de tegnap sokáig néztem a tv-t (természetfilmek, meg a Vélt sérelem c. film-egynek elment) és ugyan felébredtem fél 8 fele, de vissza is aludtam. Erre való a hétvége amúgy, nem?

Mindegy, gyorsan összedobtam az ebédet (sült hús, krumpli, párolt káposzta), közben vasaltam, teregettem, mosogattam és ha nem is délre, de egyre minden rendben volt. Szóval elvileg pasimnak egy szava sem lehetne, de ő úgyis beszól ha kell, ha nem...

Most még át kellene mennem a szomszédhoz, mert 19.-én volt a névnapja és vettem neki csokit.

Tegnap erőt vettem magamon és beszíneztem a hajamat, mert már nagyon ráfért. 

Örömmel írom, hogy sikerült befognia...a kezemet, a ruhámat és a homlokomat csudaklasssz jódsárgára! Yehoooww!

A hajamat...na azt is beszínezte végülis és annyira nem rossz, egy 500 ft-os terméktől. Volt már bénább is. 

Beleigazítottam a frufrumba is, mert hosszú volt és idegesített, most rövidebb, de kicsit aszimmetrikus. 

Ja, hétvégén írogattam is, mert feltett szándékom, hogy minden függőben lévő írásomat befejezem, hogy aztán újakat kezdhessek mindenk örömére. 

A Still breathing nem sokat haladt, de a YB/MGK már a vége felé jár, csak össze kéne szednem a gondolataimat, hogy lezárhassam. Most főleg a kétünnep közt íródott novellákat javítottam, bár nem tudom, felrakjam e, egyik szimplán unalmas, a másik is az, meg ott a téma is...khmmm :S

Szóval egyelőre hezitálok, de az írás meg így is a legeslegjobb elfoglaltság számomra. Kár, hogy nem lehet főállásban ezzel foglalatoskodni. Az lenne csak az igazi szabadság...de térjünk vissza a valóságba.

A múltkor amúgy ráírtam egy nőre a fékbukkon, aki másodállásban is végezhető melót kínált és gondoltam egy érdeklődés semmibe se kerül, de kiderült hogy MLM, amiből nem kérek, mert nem vagyok jó drága cuccok hiszékenyekre való tukmálásában.

Irigyek vagytok, mert a hangok hozzám beszélnek

Tegnap hallottam a híradóban, hogy az év legszomorúbb napja a január harmadik hetének hétfője. Hát szerencsére nekem a tegnapi napom egész jó volt. 
Nem mentem a hely-re, mert nem végeztünk a könyvpakolással pénteken, hétvégére meg anyám lebetegedett. Hétvégén amúgy is úgy volt, hogy pasim és a bátyja végre befejezik a felújítást és a bútorpakolást, de persze nem lett az egészből semmi :/
A tegnapot reggel 8-tól délután fél 3-ig tehát az ősöknél töltöttem, pakoltuk a könyveket és más cuccokat (szeretek ott lenni, mégiscsak hat éves koromtól amíg el nem költöztem onnan, az volt az otthonom, sőt még mindig annak érzem, ez a sötét és hideg lyuk soha sem lesz az).
Annyi a könyv a szüleimnél, hogy nem is fért fel mind a szekrényekre, így maradt még zsákban is, azok egy része megy majd egy antikváriumos ismerőshöz, meg hugomékhoz, de párat én is elhoztam, pl. az Akiért a harang szól (már régóta tervezem kiolvasni), vagy a Szent Péter esernyője (gyerekkor, nosztalgia), vagy valami krisnás cuccot aminek az a címe hogy az Önmegvalósítás tudománya (tetszett a borítója és nahhh, hátha idén ömegvalósítok) stb.

Közben melegszendvicset,péksütit ettünk, meg még ruhákat is pakoltunk, porszívóztunk, felmostunk ilyesmik, tök gyorsan eltelt az idő. Több ilyen király nap kellene. 

Ja, a szomszédot szombaton elvitte a mentő és egyből szarul is éreztem magam, amiért azokat írtam és gondoltam róla, meg a ruhákról. Szerencsére nem volt komoly baja, mert másnap már kiengedték.
De szerintem neheztel rám, vagy nem tudom, pont H.-val dumáltunk a lépcsőházban, mert hozott disznótorost, meg a gyerekét meg a szomszédja gyerekét és a két kisméretű, fejhangon ugató csupaszőr kutyáját. Volt is itt olyan káosz, hogy yay. 

Erre jött ki szomszéd, hogy ne az ajtó előtt hangoskodjunk, ha tehetjük, mert most engedték ki a kórházból és fáj feje. Persze mondtam, hogy bocsi és hogy arréb megyünk (meg H.-ék amúgy is indultak már haza). És kérdeztem hogy érzi magát, meg hogy szóljon, ha segíthetek valamiben. Erre azt mondta, hogy minek szóljon, úgy sem vagyok soha sem otthon :S 
De ezt olyan mérgesen mondta.
Öhhh...
Pedig én igyekszem vele beszélgetni, de hát nincs mindig időm, sajnálom, ha úgy érzi, nem lehet rám számítani.
Anyám azt mondta, hogy biztos sokat unatkozik a négy fal között, mert a gyerekei dolgoznak egész nap és örülne, ha lenne, akihez beszélhetne.  
Apám meg mondta, hogy járjak át amikor csak tudok.
Ezért tegnap délután és estefele is átcsengettem hozzá szaloncukorral és fahéjas keksszel, de nem nyitott ajtót, pedig hallottam, hogy otthon van és az ablaka is nyitva volt :S Ezzel nem tudok most mit kezdeni. 

Csütörtök, vigye el a kisördög!

Ezt mondogatta mindig a nagymamám, mikor kicsi voltam és panaszkodtam, hogy még csak csütörtök van és jaj, de hosszú egy hét. 
Mama...Bárcsak még itt lennél!
Pont tegnap álmodtam  róla, hogy fánkokat sütött és én degeszre ettem magam.
Az év tehát elkezdődött, egyelőre még nem kaptam agyfaszt se a fosladék buszozástól, se a kettyós utasoktól, se a hülye időjárástól, se a koránkeléstől, de várjuk ki a végét, pár hét és ez nem így lesz. Pedig anyám bíztatott, hogy kezdjek úgy minden napot, hogy EZ EGY SZUPER NAP LESZ! És ezt reggel az ágyban mondogassam. Hát, hajnali ötkor még magamnál sem vagyok, nem hogy mantrázzak, így mindig elfelejtem, ma is a buszon jutott eszembe, hogy francba, kiment a fejemből!
Naaaa, majd holnap. 

Jaj tényleg, néztem  a naptárat és holnap péntek 13, az balszerencsés nap nekem, iskolás koromban a péntek 13.-i napok mindig dolgozatokat, rossz jegyeket, családi balhékat, vagy más hülyeségeket hoztak magukkal. És megmaradt bennem, hogy a 13. csakis tré lehet. 
Az ősök nem szórakoztak, felújítással kezdték 2023-at, nem olyan rég volt már egy nagyobb festés, burkolás kör náluk, de most faterom szobáján van a sor, festés és új nyílászáró, új föggöny, új padlószőnyeg lesz és persze új szekrénysor és új ágy.
És mivel mindent kicserélnek, megkérdezték, kell e valamelyik bútor. Legszívesebben az egész szekrénysort és az ágyat is vinném, mert nagyon jó állapotúak, de ebben a lehetetlen elrendezésű, lakásnak csúfolt, ótvar lyukban természetesen nem egyszerű ez sem.
Egy polcos szekrényt és egy kisebb gardróbszekrény szerűséget tudok még ide bezsúfolni és így sem tudom, a ruhaszárítót hova pakolom (sajnos az erkélyre rakodás nem játszik, mert nem egy ruhát elloptak már onnan, mikor még oda teregettem, plusz részeg hülyegyerekek mindig bedobálják az üres energiaitalos dobozokat, csikkeket, kajamaradékokat).
Az ágyért fáj a szívem, főleg mert azt a Tinimami viszi el (hogy királyi méretű ágyon fetrengjen a temérdek állatkájával). Pedig olyan franciaágy, aminek menő, faragott fa támlája van,  de túl nagy, egyszerűen nem fér be. Kicserélhetnénk a régi ágyunkat erre, de  ez jóval nagyobb és egy centi hely nem lenne, el sem tudnák menni a fal mellett. 
Mindegy, így is örülök, mert ilyen szép bútorokra úgysem lenne keret.
Még nem tudom, hogy mikor lesznek elszállítva ide a cuccok, egyelőre anyáméknál hétfő óta káosz van, de már alakul, szerintem holnapra a nagyja kész lesz, majd délután megyek segíteni könyvet pakolni (apám kitalálta, hogy írók szerint kellene a könyveket pakolni, rengeteg könyve van, tehát nem kis meló lesz) és a pasim is jön rakodni a bútorokat. 
Addig sem vagyok itthon ebben a hideg vakondjáratban :S Meg ebben a béna, csövi külvárosban.
Az ablakunk alatti szemét halom újabban nem gyarapodik, viszont most valami agytröszt a házzal szemben kezdte letenni a szemetét, napról napra több lesz, már lassan kisebb szeméttelep néz velem farkasszemet, ha kitekintek az ablakon, még jó hogy van egy úttest a ház és a szemétrakás között, legalább a szagok nem jönnek át, de így is gáz, hogy valami köcsög menetrendszerűen odacuccol. Nem bűncselekmény ez amúgy?! Elkaphatná valaki ezt a seggfejet és az arcát belenyomhatná a szemetébe.

És ha már szemét...eszem megáll a szomszédon is.
Egyik nap egy piros szatyor várt az ajtó előtt, nem volt rá időm, mert siettem. Gondoltam, hogy a szomszédtól van, betettem az előszobába, hogy majd átnézem, de a szatyor valahogy ismerősnek tűnt, később rájöttem honnan és támadt egy balsejtelmem. Mikor kivittem a szemetet előző este a kukák tetején láttam egy ugyanolyan szatyrot kitéve és egy drapp felső lógott ki belőle. Elhessegettem magam elől a feltevést, hogy a szomszéd a mások által kihajított ruhákat összeszedné és engem ajándékozna meg vele. Ugyanmár, ő nem olyan, sőt full tisztaságmániás, a lakásában minden mint a múzeumban! Ezeket mondogattam magamban, aztán este belenéztem a szatyorba és az első ami persze rám köszönt a drapp felső volt. Baaaassszussss...Ki is égtem rendesen, majd káromkodtam egyet, fogtam egy fekete szemeteszsákot, belecsesztem a piros szatyrot és az egészet belehajítottam a kukába.
Okés, hogy totál csóró vagyok, de még nem öltözködöm a kukából, köszi.
Később  a szomszéd felhívott, hogy megtaláltam e a ruhákat? Meg, persze...

Gőzöm sincs, mi volt ezzel a szomszéd célja, értékelem, ha kedveskedni akar, de inkább kérdezze meg, hogy vagyok, azzal is beérem.

Utána realizáltam, hogy mennyi ruhát adott már nekem és kitudja, azok honnan származtak, jobb bele sem gondolni, mondjuk legtöbbnek a méretkülönbség miatt nem vettem hasznát, így a Tinimami kapta (wehehe), de azért anyámnak és H.-nak is jutott bőven...

There's no easy way out,There's no shortcut home

Hát igen, még mindig a Rocky IV. hatása alatt vagyok:P 

Máskülönben szomorúság van a szívemben, itt eszegetem a szaloncukrokat a fáról és közben a szilveszterről megmaradt pezsgőt iszom mellé. Jaj, oda a száraz január, de ki bánja :S
Lassan véget ér a leállás és eddig biztonságos, sokáig alvós, ágyban kapucsinózós, tv nézős, gondtalan kis világom darabjaira hullik. Helyette megint jön a hajnali ötös kelés, a hányinger buszozás oda-vissza, idióták tömkelege nap mint nap, szorongás, agyfasz és a durva hétköznapok. A hátam közepére sem kívánom. Most meg fáj a vesém is...

A héten hirtelen felindulásból irtam két rövidke fanfictiont, de annyira egyik sem tetszik, hogy felrakjam. De majd finomitok rajta és meglátjuk. Ezen kívül bekrepált bojlerrel voltunk elfoglalva. Apám szerzett olcsón egyet, meg találtunk egy szerelőt is, aki vállalta, hogy beszereli pénteken (a múltkori faszi aki tudjátok családostól volt itt, azt mondta nem csinál beszerelést, mert sérvre műtötték).  Előző nap jött a régi bojlert leszerelni Mr. Univerzális, pasim segédletével. Hamar végeztek és utána még  dumáltunk is, míg Univerzálisunk a haverját várta, akivel hazaautóztak. Egész normális a csávó, bár pasim szerint pletykásabb, mint egy falusi néni. 

Pénteken jött a szerelő, tök rendes volt, szimpibb, mint az előző, családos pasas, így elő mertem hozakodni a kérdésemmel, ami már egy ideje nyomaszt, hogy mennyire baj, ha égett szagot érzek mosásnál. Az mondta, nem túl jó, de elviekben lakástüzet nem okoz. De majd erre jön és megvizsgálja a biztosítéktáblát. Remélem nincs nagy probléma, mert üres a kassza. 

Tegnap egy pasi hívott a bankból, mert még mindig van tartozás a múlt hónapról, és mondta hogy kérhetek fizetési könnyítést, de akkor kitolják a futamidőt és már így is rohadtul sok év, mire végleg letelik a hitel. Ja, amúgy se tudunk semmit se csinálni, míg a rokonunkat (aki 5 éve meghalt) ki nem iratjuk a szerződésből. Úgy rémlik, ezt már egyszer megcsináltuk, de a bank szerint nem. Mindegy, úgy sem tudom mennyire jó ötlet a fizetési könnyítés. Viszont fogalmam sincs, mikor állunk jobban majd anyagilag. Egy csomó mindennel elmaradtam, azokat is rendezni kéne. 

Nem is tudom, mi lett volna, ha apám nem segít a bojler ügyben, mert így hogy ismerőstől vettük, sokkal olcsóbb volt. Szóval apám rendes és olyan jó lenne idén végig jóban lenni vele, de ott van a hátráltató tényező a Tinimami, aki megint alakított. 

Novemberben valami ismerős ismerőse neki adta a kutyáját és hát Tinimami harcos állatmentő, totál kutyamániás, boldogan haza is vitte a saját 3 vagy 4 kutyája, a macskája, a tengermalaca stb. mellé. Az anyja viszont egy idő után közölte hogy ez a kutya nem maradhat, így két ünnep közt apámékra lőcsölte átmenetileg, csak míg gazdát nem talál neki. Apám kutyás, szóval őt kilóra megvette a blöki (tényleg cuki, kisméretű leginkább tacskóra hajazó kis rosszcsont, brutális étvággyal), aki amúgy a Lexy névre hallgat, már ha akar. Anyám nem volt feldobva, ő Betti kutya után nem akart már másik kutyát. Nála jobban pedig csak a macska volt kiborulva, főleg mert Lexy első körben majdnem seggbe harapta. 

Viszont mivel apám első perctől rokonszenvezett vele, felmerült, hogy megtartanák. El is vitték állatorvosi vizsgálatra, chipolvasasra, állapot felmérésére, mert semmit se tudtak róla a nevén kívül, még csak az oltási könyve sem volt vele. Ott ki is derült, hogy mennyi idős, az oltásai rendben vannak, valamint hogy kiskutyákat vár! 

Ez meg is magyarázta a nagy étvágyat. Tinimami makogott, hogy nahát és hűha, de a doki megmondta kb. mennyi idős a vemhesség, így hamar kimatekozták, hogy az ő egyik kutyája lehetett az elkövető. Erre már ő is bevallotta, hogy, ja igen látta is a +18 jelenetet. Szóval tisztában volt vele, hogy Lexy esetleg vemhes és ennek tudatában passzolta le az őseimnek. Ez jó nagy szemétség és sunyiság, de tőle nem is lehetett mást várni. 

Ennek ellenére a kutya apáméknál van most is, pár hónapig biztos marad, majd megpróbálnak neki és a piciknek szerető gazdákat keresni. Bár lehet hogy végül a Lexy nem megy sehova, mert apàm tényleg nagyon bírja. 

Szilveszteri egyhangúság, csodafarok, telefonos elmebetegek, marakodó családtagok

Búék,jó egészséget és mindenkinek minden vágya teljesüljön idén!!!

A bojlerünknek úgy indult az új év, hogy estére megint beadta a kulcsot, melegvíz egy csepp se :S én meg holnap akartam beszinezni a hajam :( hagyjuk is. 

Inkább írok a szilveszterről, mondjuk az év utolsó napja is nagyjából unalomban telt. 

Ugye anyámmal megbeszéltük, hogy estefelé lejön pár órára, hogy ne legyen egyedül, míg apám a haverjaival partizik. Alig ért ide, fater máris telefonált, hogy egyik barátja jól felöntött a garatra és mivel ő nem iszik most, mert ő vezet, hazafurikázza a pasast és már nem megy vissza. De gond egy szál se, mert elhívta vendégnek hiénakutyus Tinimamit, akinek annyira nem jött össze  Mr. Hajdúnánással, hogy a fószer vasárnap helyett már szombaton hazament. Így Teen mom új/régi gazdatestével az exével fog náluk potyázni és már úton is voltak. Tehát ez egy rövidre sikerült szilveszteri dumaparti volt, mert anyámnak mennie kellett beengedni ezeket a gyíkokat. Miután anyám hazataxizott, a tv-t néztük pasimmal, ő sikeresen bele is aludt az unalmas műsorokba és nekem se sok hiányzott az alváshoz, mikor a pasim telefonja csörögni kezdett. Megnéztem ki hívta és hát az az elmeroggyant nő, aki tavaly megcsinálta az adóbevallást és utána jött ide cirkuszolni, tudjátok leírtam. Sárgalapos szegényke, agyára ment a sok pénz, meg ingatlanok, amiket örökölt. Apámra hajtott sikertelenül, sőt apám mindenhonnan tiltotta a részeg éjszakai hívásaiért, ezért anyámat, meg engem basztatott fb-n trágár hülyeségekkel, míg le nem tiltottuk mi is a vérbe. Akkor párszor pasimat hívta, de sosem vette fel, így abbahagyta, csak mivel annyira pszichopata, meg gondolom most be is rúgott, újra kezdte volna. Csak nem nálunk, gyorsan ráraktam a mobilos feketelistára, hogy ezt még az elején le is zárjuk. 

Akkor azt hittem ő lesz az egyetlen bolond az este folyamán, de tévedtem, mert fél 11 felé szexmániás exem kezdte a vinnyogást messengeren, hogy jaj miért nem találkozunk és miért nem szexelek vele kötöttségektől mentesen csak a mának élve. Mert hogy megőrül értem és tudja, hogy én is akarom őt(LOL). 

Finoman jeleztem, hogy a nője cirka 3-4 hét múlva szül és talán vele kéne törődnie, ahelyett hogy nekem nyomatja a süketségeket. Erre közölte, hogy törődni is fog vele, de érzi, hogy nekem is törődés kell, amit ő tudna nekem megadni (LOLLOL) és segíteni akar rajtam ezért ajánlja fel önzetlenül a szolgálatait. Csak miattam...értitek. 

Nem tudtam röhögjek e, vagy elküldjem a bús picsába. Szánalmas ez, hogy rám akarja tukmálni magát és a szerinte rendkívüli csodafarkát, ami majd hipp-hopp minden bajomat megoldja és kisimítja az idegrendszeremet. 

Btw volt szerencsém a csodafarokhoz és ha nem csal emlékezetem, nem ájultam be tőle. 

Bírom, hogy a pasik nagy része a farka puszta létezése okán szexistennek képzeli magát, holott messze vannak ettől. 

Vissszaírtam szexmániásnak, hogy az ilyesmik nem segítenek rajtam, engem abszolút nem dob fel egy titkos kapcsolat, egészen más jellegű problémáim vannak, nincs kedvem és energiám a szeretőt játszani. 

Nehezen vette tudomásul, vekengett még egy ideig a témán és mindent bevetett, de engem a hideg ráz, ha arra gondolok, hogy hozzám érne... yayyyy....noooooo...szóval kár volt magát strapálnia. Hozzáteszem, annak idején egy elkeseredett, sötét, őrült időszakomban-ezt is leírtam már- lehetett volna vele komoly a kapcsolat az én részemről, de ő az akkori csaját választotta és telefonhívásban, az ő jelenlétében lekoptatott olyan megalázó stílusban, hogy azt hagyjuk is. Azóta nekem nem hiteles ez a csávó, minden felületen fotókkal, posztokkal promózza a fene nagy szerelmét a nője iránt, meg közös nagy babavárás, miközben nekem (meg tuti másoknak is) ezeket a szánalom kuncsorgásait irkálja. És azt hiszi, mindenki hülye, csak ő helikopter. Mindegy, lepattant, mert azt írta, megértette és nem fog zavarni. Egy ideig biztos nem, de sajnos ismerem már jól, végleg sose tűnik el.

Aztán később valaki 2x csörgetett még privát számról is, de azokat még úgyse vettem fel.

A pasim amúgy átaludta a szilvesztert. Nem volt szívem felébreszteni, így megnéztem a Rocky nem tudom már melyik részét, aztán egy óra körül aludni mentem. Se pezsgő, se koccintás, hát ez igen puritánra sikeredett. De legalább senki sem volt másnapos. Ja persze apamék is rákezdtek balhézni, apám írogatott nekem, de azt már csak félálombam olvastam el. 

J., H., K., Rocker R. írt újévi köszöntést és E. küldött hangüzenetet. 

Elsején semmi különös nem történt, 10-kor keltem fel. Egész nap pihentünk, tv-t néztünk. Pasim hozott ágyba kapucsinót (ahhw), délután meg koccintottunk pezsgővel, ha már előzőleg kimaradt.

A héten még végig itthon vagyok, aminek kimondhatatlanul örülök, pasim szerdáig szintén itt lesz, de lehet tovább is, még nem tudja. Így legalább próbálkozhatunk valakit keríteni bedöglött bojlerhez, meg fizetnem is kéne, mert meglincsel a bank. Pont azt álmodtam éjszaka, hogy jöttek lefoglalni.