Menekülj!

Akkora bunkók vannak komolyan és én mindig beléjük botlom. Előbb viszem ki a szemetet, ott molyol egy faszi a cuccaival. Köszönök neki, mire rám förmed, hogy ne csukogassam már be az ajtót, mert ha nem látnám, beköltözik épp. Mondtam neki, hogy én nem csukogatok be semmit, ma először jöttem ki a lakásból a szeméttel. 

És woow ez a csóka is ide költözik, remek. Egy újabb tajparaszt a meglévők mellé. 

És úgy rábasztam az ujjamra véletlenül a szeméttároló ajtaját (amit egy idióta szétbarmolt és nem lehet becsukni), hogy véraláfutásos lett.

Ja, reggel a postás is bunkózott. Hozta K. csomagját, amiért fizetni kellett. Megjegyeztem, hogy mennyire drága, erre beokoskodott, hogy minek rendelgetek össze-vissza, ha ki sem tudom fizetni. Ne zavarja, hogy egy barát küldte és nem rendeltem. Na, nem is adtam neki borravalót, pedig minden postás kap tőlem, ha hoz valamit.

Oké, évvége van, mindenki idegbajos már.

Amúgy telnek a napok. Túl gyorsan is sajnos. Igyekszem kihasznàlni, sokat pihenek, zenét hallgatok, filmezek, borzasztó fanfictionokat olvasok és írok (hahhh), tömöm a fejem és hízok, reggelente ágyban iszom a kávémat, közben laptopozok, mint a nagyasszonyok. Meg lehetne ezt gyorsan szokni. 

Közben azért agyfasz is volt, mert a bojlerünk úgy gondolta, idén már szabira megy és nem ad nekünk több melegvizet. Történt mindez karácsony után egy nappal. Meg sem lepődtem már. Hiszen ebben a fosfészekben folyton tönkremegy valami. 

Hívott pasim szerelőt, de nem tudott jönni, mert elutazott, így apám egyik ismerősét hívtam, próba szerencse alapon. Hát nem volt elragadtatva, de azt mondta megnézi, mit tehet, úgyis pont erre jön. Hozta a feleségét és a legkisebb gyerekét, így ők is bejöttek addig. Mondjuk, viszonylag rend volt, de a nő így is kiakadt, hogy milyen hideg van és hogy tudunk mi így élni, mert nekik a 110 nm-es, négyszobás házukban nincs ilyen hideg.

Meg hogy milyen szar a lakás elosztása. Nem esett jól nyilván, de tökéletesen igaza volt. Kérdezte, hogy tényleg szeretek e itt élni, de persze mondtam, hogy dehogyis szeretek és legszivesebben tovább állnék, de nincsenek rá anyagi eszközeim. 

Mindeközben a fickó megreparálta a bojlert. Azt mondta, egy ideig jó lesz, de ez is, mint itt nagyjából minden, elavult és idővel cserélni kell. 

Kifelé menet a nőci együttérzően megsimitotta a vállamat és annyit mondott nekem: menekülj!

Öööh...oké...

Ha ő, egy kvázi idegen is ezt tanácsolja, tényleg külső szemmel is tré lehet a helyzet.

Ja, apámék kis üdvöskéje a Tinicafat (mobilom Tónicafatra javította LOL) beújitott egy hajdúnánási fószert magának. A neten szedte össze és most végre személyesen is randiztak, mert a pasas tegnap eljött hozzá és vasárnapig marad is. Mondjuk szerintem ebből lagzi nem lesz, mert az ürge  mindenféle kifogásokkal hárította a Tinimami buzgó nyomulását, miszerint jövő hétvégén meg már ő menne hozzá Hajdúnánásra (2-3 óra innen kb.). 

Szóval ez egy ilyen alkalmi izé, ne is gondoljuk tovább, pedig olyan jó lenne, ha Tinimamci nem csak békákat csókolgatna hasztalan, hanem rátalálna a herceg, meg a fehér ló és valamelyikkel lelépne innen, a szüleim életéből. 

Ha már ribancok, jó hír, hogy a tyúkmellű rohadvány kibékült az exével, a Facebook-on legalábbis ott feszítenek elegáns cuccokban az ünnepi asztalnál. Igaz, egyik se mosolyog, csak lesnek bambán, de én már ennek is tudok örülni. 

A másik jómadarat azt az Esztikét (TERPESZTer), meg volt szerencsém látni a buszon kedden, mikor hazafelé jöttem a bankból. Sajnos túl sokat láttam fészen a fejét, ahhoz hogy megjegyezzem. Azért photoshop bejátszott nála, mert élőben annyira nem szép, mint a közösségi oldalakon. A rózsaszín sapkában meg idiótán is festett. Összeakadt a tekintetünk, nem is egyszer, szerintem jól tudta ő is, ki vagyok. És tuti, hogy annak idején róla beszélt pasim, hogy lehetett volna vele kapcsolata. Az biztos, hogy egy ideig telefonálgatott pasimnak, hogy a nyaka nyúljon meg.

Azért tudakozóban megnéztem a város másik végén lakik e még, de sajna jók voltak a megérzéseim, mert ide a közelbe költözött. Na, jó lesz figyelnem (paranoiás ikonok). Bár már régebben történt, de akkor is, az ördög nem alszik és tele a világ ilyen sunyi ribikkel. De tegyük ezt most félre és készüljünk az év utolsó napjára! 

Apám pasis partira utazik a haverjaival valami faluba, így elhivtam anyámat, töltsön itt egy kis időt, csak jobb, mint egyedül ücsörögni otthon (vagy Tinimuterral és lovagjával). Nagy pörgést nem ígérhetek, de lesz virsli, hamburger, pezsgő, meg ilyenek. Szóval csak elleszünk.

És mit fogadok meg az új évre? Nem is tudom, van e értelme fogadkozni, hiszen az élet képes átrendezni a dolgokat.

De több türelem, nyugalom és pozitívabb szemlélet jó lenne. Meg bátorság apróbb tennivalók (fogászati) és nagyobb (lakás) ügyekben. 

Megígérem, mindent megteszek, hogy jövő nyáron eljussunk a nyaralóba.

Valamint, hogy belehúzok és befejezést kanyaritok a függőben hagyott sztorijaimnak. Meg újabbakat is szeretnék írni.

Köszönet, hogy itt voltatok, köszönet sok kommentért és minden egyes kattintásért.

Eredményes boldog új évet kívánok mindenkinek!!!

Csillagváros

Vettem nemrég az antikváriumban 350 kemény forintért egy könyvet, ami a bolygókról, csillagokról, természeti jelenségekről  szól. Meg tele van nagy, színes ábrákkal, ami mindent jól szemléltet. Mióta a Demolition lovers-et megírtam azóta akartam egy ilyen könyvet, meg amúgy is érdekelnek ezek a dolgok. Szóval most ezt olvasgatom és épp a csillagvárosoknál járok.

Tök jó. És lenyugtat. Komolyan. 

De most evezzünk nyugtalanítóbb vizekre. Yes, yes, a karácsonyról fogok írni, bár agyaltam azon, hogy ez a bejegyzés inkább menjen a levesbe, de attól, hogy nem írom le, még megtörtént.

Az ünnepek előtti készülődés, meg maga a szenteste átlagos volt. Bár rohadtul nyomasztott, hogy nem bírtam befizetni a hiteleket és a hónap elején kellett volna. A bank persze 23-ig napi 8-10x csörgetett, de nem volt energiám felvenni és elregélni, amit már vagy 10 bankosnak 10x elmondtam. Mégpedig hogy nincs pénzem és akkor se tudok most fizetni, ha maga Ferenc pápa jön ide. Aztán 24.-én abba maradtak a hívások, nekem meg kezdődött a főzőcske és fadíszítés kör. Igyekeztem jókedvű lenni és csak erre koncentrálni, de néha lelkiismeretfurdalásom lett, hogy nevethetek e önfeledten, örülhetek e bárminek is az elmaradt hitelek súlyával a vállamon. 

A kaja jól sikerült, húsleves volt, sült hús, fokhagymás oldalas, rizs, krumpli és desszertként a szomszéd karácsonyi sütije, amit ajándékként készített el nekem. Meg is illetődtem. Még senki sem sütött nekem karácsonyi sütit. 

A pasim sem feledkezett el az ajándékról és aznap annyira morcos sem volt. Kaptam tusfürdőt és golyós dezodort. Én könyvet adtam neki, meg illatszercsomagot (tudom, marha kreatív...). Megnéztük az Életrevalóak c. filmet és én azt hittem, az valami súlyos drama, de kellemesen csalódtam, mert vígjáték volt. A Hullám c. alkotásba már belealudtam, pedig azt már félig-meddig láttam is és van benne sulis lövöldözés. 

Mivel sokáig voltunk ébren, 25.-én kómás voltam egész nap, és fájt a fejem is. Na, meg lelkileg nyomasztóan hatott rám a családi vacsora közelsége, ami általában balhét hoz magával. Este 6-ra mentünk, előtte 20 percig még nyitvalevő dohányboltot kerestünk, mert pasim kávézni akart. De nem volt szerencsénk. 

Az ősöknél vihar előtti csend lengedezett, ami vihar ki is robbant, amint húgomék megérkeztek. Innentől már csaknem végig vita volt tesóm és anyám, anyám és apám, valamint anyám és húgom pasija között. Ja, az én pasim is beszállt, pedig kértem még itthon, hogy ne masszon bele, de x ital után már azt érezte, hogy neki okoskodnia kell feltétlen. Tesóm stílusa amúgy is olyan, hogy a hideg ráz tőle, rendesen kísérteties és megfagy a levegő tőle. Engem is betalált kétszer, utána ignoráltam is, amit hamar észrevett és mondta, hogy amugy nem akart megbántani, de...

Ah, hagyd nincs de...megszoktam ezt...

A veszekedés legalább az ajándékok átadása idejére fel lett függesztve. Azt hiszem, ez volt az egyetlen értékelhető, békésebb momentum az este folyamán. 

Kaptam egy csomó mindent, Max volume szempilla spirált, vitamin csomagot, fehérneműt, testápolót, 3 db (jó drága) parfümöt (Far away Beyond, Yves Saint Laurent Manifesto L' elixir, Bvlgari Omnia Christalline). Amiknek fényében máris nem volt olyan nagy szám az én szerény kis ajándékom (oke, tudjuk ez nem a pénzről szól). Pasim 4 (!) tusfürdőt kapott idén karikor, lehet benne pancsikolni yeyyy.

Nagyon örültem minden ajándéknak, mind hasznos és szép. 

Még sosem voltak ilyen luxi parfümjeim. Mindegyik olyan jó illatú! A Far away-ból már volt nekem Rebel, a Classic, meg az Infinity, ez a Beyond még csak a szeretném listámon szerepelt. 

Az Yves Saint Laurent nekem eddig elérhetetlennek tűnt. Kb. mint a Bvlgari, egy volt munkatarsnőm használt mindig Bvlgarikat, neki volt Coral, meg Amethyste belőle. 

Ja, nem mellékesen pénzt is kaptam, ami holnap megy a rohadék szemét banknak, hadd örüljenek. 

Este 11 körül értünk haza taxival, pasimnak már bőven elég volt. 

Tesómék meg akkor is vitáztak mikor eljöttünk. 

Itthon még kicsit néztem a tv-t, belefutottam az AZ -ba, de még mindig képtelen vagyok végignézni, így inkább a Karácsonyi vakációt néztem egy darabig, az legalább kikapcsolt fejben. 

De a nagy igazság az, hogy belül szomorú vagyok, mert botrányos volt az idei karácsonyi vacsora.  Pedig lehetett volna akár tök jó is.

Megállapításaim:

- húgomnak stílusa kajakra vérfagyasztó és senki sem mer ellentmondani neki

- pasim napraforgó 

- nem kellene erőltetni ezt a kötelező együtt vacsorázásos dolgot, mert az esetek többségében balhéba fullad

- a mi családunk szerintem félig- meddig működésképtelen (sad ikonok)

- az ételek nagyon finomak voltak

- az ajándékok szuperek, bár én is adhattam volna többet mindenkinek

Pasim holnap megy dolgozni, azt mondja, nem is baj. Nekem január 9.-ig Hawaii van:P 

Lehetne aludni, de most is már fél 8-tól ébren vagyok, azt álmodtam hogy egy fodrasz elcseszte a hajam. Ja meg hogy a régi albérletben lakunk még (de jó lenne) és cseng a telefon, ami egy régi, tárcsás fehér készülék, nem tudom hol van, aztán megtalálom,  felveszem, de cseng tovább. Álomfejtés szerint ez tennivalót jelent. És tényleg. Holnap be kell mennem a bankba.

De ma még ma van, szóval pihenek, tv-t nézek, zenét hallgatok és asszem folytatom a sohanemleszpublikus fictionom további javítását, hátha jövőre sikerül majd befejeznem. Meg a jelenleg folyamatban lévő 2 ff-met is. 

Karácsony 2022

Itt a karácsony szelleme, vagy nem tudom mivel magyarázzam, hogy egy rakás sosem látott ember jelöl ismerősnek fészen, ma pl. valami Borka Berettyóújfaluból. Mondjuk, ő vissza is vonta a jelölést, tuti véletlenül jelölt be. Amúgy szimpinek tűnt, lehet visszaigazoltam volna ;)

És harmadik napja ébredek fel hajnali 3-kor, hogy aztán 4-ig forgolódjak és utána kómásan keljek 5-kor. Most már zúg egy kicsit a fejem emiatt, de nemsokára itt a péntek, ki kell tartani. 

Venni kéne még hajszinezőt, meg gombelemet a csengőbe, meg csomagolópapírt, mert nem lett elég. De az ajándékok legalább mind megvannak!! 

Némelyik egész kreatívan sikerült, pedig ajándék vásárlásban gyenge vagyok köztudottan, de most szerintem jobbakat vettem, mint tavaly. Egyedül csak a borzasztó anyagi helyzet szabott határt mindennek. Ez az ünnep nehezebb lesz ebből a szempontból, nem lesz csak leves, egy féle főétel és egy köret, meg valami nagyon filléres desszert. 

Sajna pasim már keddtől nem dolgozott, de szerencsére két ünnep közt lesz munkája elvileg.

Mivel itthon ült (ha épp nem a barátaival lógicált), nem tudtam az írással sem foglalkozni. Ugyan van egy félig elkészített saját szereplős novellám, de nem biztos, hogy az valaha is kikerül, nagyon béna. A többi sztorihoz meg hozzá se nyúltam sajnos. 

És van még sok dolog, amivel így vagyok. Ez van, leeresztettem.

Míg hugiék motiváltan még karácsony előtt lefestették az csodapalotájukban előszobájukat, addig itt ebben a kihűlt, homályos vakondjáratban minden totál megrekedt és egy centit nem haladt tovább. És ez idén így is marad. Már tökmindegy, annyira nem érdekel. És a banki tartozásom sem, ha azt most kipengetném, vajas kenyér se lenne az asztalon karácsonykor. A kaja meg még mindig fontosabb, mint a hitel. Gondolom emiatt nem törik rám az ajtót szenteste (bár ezt a bankoknál nem lehet tudni).

Apámtól kaptam magvas pogácsát,kókuszkockát, meg konyakmeggyet, neki is làtok végigkóstolni, közben jöjjön egy kis karácsonyi kérdezz-felelek, Medea ajánlására. Köszönöm neki ezúton is.

Mi az a tevékenység, amitől instant karácsonyi hangulatba kerülsz? 

Forralt borozás és karácsonyi vásár.

Karácsonyfa- minimalista dekoráció 1-2 színben, vagy minél több/színesebb/csillogóbb, annál jobb? (És műfenyő, vagy igazi?)

Nekünk műfenyőnk van, amire gazdagon aggatunk díszeket. A színek változatosak, van lila, zöld,illetve, ezüst üveggömb készletem, meg bordó gyöngysorom, meg ugye az égők.

Szeretsz ajándékokat venni/ csomagolni?

Nem, dehogy! A vásárlást nem nekem találták ki. És csomagolni sem szeretek, mert béna vagyok benne.

Kinek tudsz a legnehezebben karácsonyi ajándékot adni?

Egyértelműen apukámnak. Őt nehéz meglepni.

Mi az a klasszikus karácsonyi étel, amit messziről elkerülsz?

Ilyen nincs. Bár a halat nem nagyon szeretem és mivel pasim meg egyenesen utálja, így halételeket nem készítek.

Volt már olyan céges karácsonyi bulid, ami emlékezetes volt valamiért?

Volt a hely előtt egy szuper melóhelyem, ahol szó szerint imádtam lenni! Sajnos csak rövid ideig dolgoztam ott, mert az a cég megszűnt. De egy ottani karácsonyi partin részt vettem és nagyon jó volt a klassz ételek és a jó hangulat miatt.

Melyik a kedvenc karácsonyi vásárod?

Én csak az ittenin voltam.

Melyik a kedvenc szaloncukrod?

Karamellás, csokis, rumosdiós, trüffeles. De jöhet a kókuszos és a zselés is. Na meg az extrémebbek is, pl. pálinkás vagy zserbós.

Ha bármelyik országban tölthetnéd a karácsonyt, hova utaznál?

USA, Anglia.

Bónusz kérdés: melyik a kedvenc karácsonyi dalod?

Tizenéves tiniénemé ez volt :D 

Most meg kb. ez :P 

Aki szeretné, töltse ki és jöjjön ünnepi hangulatba tőle. 

Békés,boldog és meghitt karácsonyt kívánok mindenkinek!

Selejttelep

Ez egy szomorú bejegyzés lesz. Előre is sry.

A csütörtök szar nap volt, egyik kisfőni lecseszett. Ja és beígértek valami prémiumot, amiből aztán nem lett semmi, csak pár ajándékcsomag, de az se mindenkinek. Nekem sem. 

A hely2-ről meg olyan pletykák érkeztek, hogy nem voltak  elragadtatva a felhozataltól. Vagyis attól a kb.5 vállalkozó szellemű delikvenstől, aki adott helyen, időben megjelent. Hát oké, én beleadtam mindent, de ha nem, akkor nem. Úgyse nagyon akarnék odamenni.

A péntek is tré volt, megint eltűntek dolgok és most még I.-re se gyanakodhatunk, mert a héten betegszabin volt. De akkor ki a bánat szórakozik? Miért jó ez neki? Erre persze nem volt válasz, a cuccok nem lettek meg és az eső is nekiállt esni a hazaúton. 

A ház előtt messziről virított az a három szatyor szemét, amit megint odapakolt az ablakunkhoz az a nyomoronc balfék, aki ezzel poénkodik hetek óta. Már fel sem idegesített. Gépiesen a kukákhoz vonszoltam a szatyrokat. Egy fickó ráérősen cigizgetve végig is mozizta, remélem jól szórakozott, máskor hozzon popcorn-t is.  Tiszta retek és víz lett az egyetlen jó kabátom. 

Még mindig van hátra egy hét karácsonyig és a leállásig. Ráadásul szerdáig még szopóágon is lesz mindenki a hely-en. Nesze nekünk kari feeling. A csütörtök már nem lesz olyan vészes, a péntek meg csak fél nap, de néha azt érzem, sose jön el. 

Az ajándékok még hiányosak, de jövőhéten belehúzok. Nincs más választásom. Pedig kész inkvizíció ez nekem. Nincs türelmem hozzá, az emberek meg agyhalottak és totál kiakasztóak. Minden elismerésem a kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozóknak. 

Tegnap a szomszéd is àtcsörgött, de merül az elem a csengőnkben és néha alig hallani. Erre teljes erőből ütni kezdte az ajtót, szívbajt hozva rám. 

Azzal a fantasztikus ötlettel állt elő, hogy vágjunk már rendet a bicikli tárolóban. Ehhh, szombat kora délután...mondtam neki, hogy épp ebédet készítek, most kezdtem bele, meg nekem a tárolóhoz kulcsom sincs, meg sok közöm se, szóval rakjuk át máskorra, ha lehet. Nem volt túl lelkes a szomszéd, biztos megsértődött, amit sajnálok. Bírom, meg minden, és okes értem, ő egy pörgős egyéniség, aki unatkozik. Na, de én meg pont nem. 

Ja meg mondta, hogy az egyik nő M. néni a másodikról, magán kardiológusnàl volt és hogy ez mekkora pénzkidobás, meg flancolás. Nem értettem vele egyet, én is jártam idén magán szívdokinál, mert félév a várólista az államiban és gondolom, M. néni se akart szívrohamot kapni addig. Mellesleg, kinek mi a pénzkidobás. Nekem az a sok cigi, amit a szomszéd elszív. Meg amit pasim...Jövőre állítólag brutálisan felviszik a dohány árát, nem mintha most olcsó lenne. 

Ha már pasim, még mindig idegbajos. Bár néha vannak jobb percei, de ritkán. 

Ma pl. az egész délelőttöt végigcsavarogta, 8-tól 12-ig, hazajött és kötekedett kicsit, majd ledőlt sziesztázni. Pfff...remek és konstruktív időtöltés. Délutánig fel se kel, utána kajál majd úgyis hívja valamelyik kis barátja és a csavargás folytatódik. Beszélni kellene vele, tudom. Már ha lehetne, és nem kiabálna, meg bunkózna rögtön. Olykor arra gondolok, van valami másik nője. 

Rá is lestem arra a cafatra,akivel kavart a hátam mögött, fb szerint még mindig egyedülálló, de október óta semmit se posztolt. Persze ezer más nő lehet a képben, ribik mindenhol teremnek, viszont nem akarok ilyesmiken rugózni, nincs még a paranoiáimra is energiám.

Szeretnék változtatni ezen az egészen, mert ez így nem jó egyikünknek sem , de jelenleg betemet az ajándék mizéria és nem nagyon látok túl a csóróságunk emelte falon sem. 

A bank annyiszor hívott, meg üzent, végül felvettem nekik és kedélyesen elcsevegtem a hölggyel, aki a jó égnek sem nem értette meg, hogy nem tudok annyit és akkorra fizetni, mit kéne. És nem, nincs rokon vagy barát, aki kölcsön ad, ünnepek előtt főként nem. Nekem erre nincsenek embereim. 

Apám is azon lovagol, hogy átalakítás nem lett kész, de ez engem már hidegen hagy. Pénz  nélkül mihez kezdjek, hogy csináljam? Pasim se motivált finoman szólva. Majd befejezzük, ha lesz miből. Ezen a penészes, letargikus, sötét lyukon nem sokat dob, hogy egy fél szoba újszerű. 

Rövid, avagy 10 nap van karácsonyig...ajajj

Jó étvágyat mindenkinek! Én a tarhonyás hús után még eszek egy kis kocsonyát, pedig nem is szeretem annyira. De hát hangolódni kell az ünnepekre, ha már mindjárt itt vannak.
Hiányoltam a havat, hét elejére le is esett, de nem valami sok, az is már csak nyomokban van meg.
Hétfőn a hely-en volt egy röpke kis agytágítás, de semmi extra, alig voltak, meg úgy igazából nem tudtunk meg sok újat a jövőre vonatkozóan.
Kedden összekapartam magam egy kis délutáni ajándékbeszerző túrára. Elballagtam az egyik bevásárlóközpontba, hátha találok pár bitang jó akciót és letudom az ajándékvásárlás nagy részét. Hát nem jött annyira össze, vettem néhány dolgot, de a nagyja még hátravan. Bénáztam az automata pénztárnál is egy sort és közben az jutott eszembe, mennyire fölösleges volt elmásznom ide, mert nem vagyok sokkal beljebb.
Ja, láttam Tinimami anyját, aki a bevásárlóközpontban melózik, egy az egyben úgy néz ki, mint  mélyen tisztelt lánya (hozzáteszem, hogy a csaj már másfél hete nem dekkolt az ősöknél, persze ez nem jelent semmit hosszútávon) *-*
Hazafelé meg anyám egyik régi kolléganőjével jöttem úgy 3-4 megállót, végig politizálta az utat :D
A mai délutánomat meg a hely2-n töltöttem, a kérdezz-felelek sztoriban. Még mindig menekülési kényszerem van, ha megállok a hely2 meghatározhatatlan árnyalatú, ledurrant, rózsaszín épülete előtt, plusz  rozsdás ezer éves kerítés, meg a szépen lefagyott beton előtte, de a portás legalább normális volt. Itt sem volt tömeg, vagy öten lézengtünk a kapu előtt. Aztán a portás jött és beengedett minket, majd két emeletet lépcsőztünk és végül megálltunk a folyosó végén lévő, lepedővel letakart kanapé előtt. És vártunk kicsit. Közben egyik csaj megunta és lelépett, de utána jött az igazgató és egyesével kellett bemenni egy terembe, ahol két hapsi (egyik jegyzetelt folyton) és egy nő ült az asztal egyik oldalán, a másikon meg én. Tisztára, mint valami vizsga. Kérdezgettek, hogy mik a terveim és hogy el tudom  e hosszabb távon képzelni a hely2-t, meg hogy mit változtatnék, ha tehetném és mi a tetsző és nem tetsző benne. Igazából semmi rosszat nem tudtam előadni, mert csak nyomasztónak találom, ronda az épület színe, hasonlít egy börtönhöz szerintem, meg egy csomót kell gyalogolni, hogy felérjünk a dombra, ahol van, de ezek nem igazi negatívumok és persze nem is említettem. Az interjú vagy 10 percig tartott és kedvesen megköszönték a részvételemet. Nekem is jó érzés volt végülis, pedig hezitáltam, hogy menjek e, de jól tettem, hogy ott voltam. Hogy aztán ebből mi lesz, a jövő zenéje, de már idén nem is akarok ezzel törődni. Majd lesz valahogy.
Inkább nyakig elmerülök a szaloncukor kínálat felfedezésében, a további ajándékok vásárlásában (pedig a hideg ráz tőle) meg a karácsonyi menü kiagyalásában. Na, meg pasim jobb kedvre derítésben, tegnap is ideges volt és lehangolt, de lövésem sincs, mit tegyek vele.
Kéne egy nagyobb takarítás is.
És olyan jó lenne írni valamit...
Mondjuk, forralt borozás mellett.
Közben zenét hallgatni.
Stílusosan christmas metalt :P

Decemberi nihilke

Hé, hol van a beígért hóesés? Itt csak eső esett, de az masszívan egész hétvégén. És ez nem valami hangulatfokozó. A héten úgyis legalább háromszor megáztam, úgyhogy köszönöm, elég lesz már. 

Nem csak az eső volt kitolás, hanem pasim viselkedése és esküszöm, úgy írnék már valami pozitívat róla, meg a kapcsolatunkról, de nem nagyon van mit. Egész héten kiállhatatlan és depressziós volt, ja nem, tegnap megdícsérte az ebédet, de ennyi. A habot a tortára az rakta fel, hogy ma reggel elhúzott itthonról, de úgy hogy a villany felkapcsolásakor lecsapódott a biztosíték, ő viszont nem ment a villanyszekrényhez, hogy visszakapcsolja, hanem mintha mi sem történt volna felszívódott, én vettem észre, hogy nincs áram, mikor fél 7-kor kimentem pisilni. Azért ez már gáz, hogy ennyire ne érdekelje semmi. Értem én, hogy nem szereti az ünnepi felhajtást, meg szomorú is, mert a szülei már nem élnek (a kilencvenes évek óta, még gyerek volt pasim), de ennyire leeresztve még nem is láttam. Remélem, sikerül majd lelket verni belé, mert bő egy hete csak kiborul mindenen és vitázik, meg duzzog. 

Amúgy senkinek sem könnyű hetek ezek, még mindig semmi ötletem, kinek mit vegyek, az anyagi oldalt nem is firtatom. Most épp itt ülök egy üres papírlap felett, hogy összeírjak pár ajándék tippet, de ehelyett inkább ezt a bejegyzést írom. Na, ennyire nincs motivációm. 

Az idén utoljára találkoztam rocker R.-el is valamikor hét elején. Együtt áztunk szét a ramaty időben. Szegény már akkor elég beteg volt, aztán pénteken írt, hogy megfázott, lázas lett, megy a dokihoz és mivel neki jövő héten pénteken van utoljára iskola, már valószínű nem fog jönni, főleg mert 18.-án utaznak a családdal valami külföldi rokonhoz és csak januárban érkeznek vissza. Jó neki.

Itt még nyoma sincs az ünnepi szabadság szellőjének. Sőt, hétfőn tájékoztató a hely-en, szerdán délután meg valami kérdezz-felelek interjúvoltatás a hely2-n. Pfff...De könyörgöm, minek??? Máshol már karácsonyi bulikat szerveznek, tart az évzárás, itt meg mèg ilyesmikkel szórakoznak. 

És hol van még a december 23., 12 óra, mikor is kezdetet veszi a leállás (amiről még mindig nincs konkrét info, hogy végleges e)? Meglehetősen messze, bár ha az ajandékbeszerzésre gondolok, akkor ez az idő kevésnek tűnik. 

És jó lenne karácsonyra egy rövidke  történetet is írni, ez már kb. hagyomány, de hogy összejön e, az még a jövő kérdése. Én nagyon szeretném, de félek majd minden az utolsó pillanatokra fog maradni és nem jutok oda, hogy még is csináljam. Ahogy magamat ismerem...

 

Világok

Wow, a Micimackóból meg  horrorfilmet csináltak...Nem semmi...

Szerdán jöttek a gázórát cserélni és ahogy ezt borítékolni lehetett, a konvektorokat nem tudtuk visszakapcsolni. A pasim nem is nagyon próbálkozott, mert rohant dolgozni, én meg délután, mikor hazaérkeztem kínlódtam egy sort, aztán bőgtem egyet, hogy gigantikus lúzer vagyok, a konvektorok meg őskövületek és ott egye meg a fene az egészet. Pasim mondta, hogy majd a tesója munka után beugrik és megnézi mit tehet, de féltem, hogy nem fogja tudni ő sem visszakapcsolni, és decemberben azért már ne egy konvektor (mert annyit csak beröfentettünk) fűtse az egész kócerájt, ami amúgy is 19 fokos max, akárhány konvektor üzemel itt. Szóval inkább hívtuk a szerelőt, aki átnézte legutóbb az összes fűtőtestet. Fél órán belül kijött, tíz perc alatt beindította a masinákat és még pénzt sem akart elfogadni. De azért kapott. Aranyba kellene foglalni az emberke nevét! Apám meg pasim persze mondogatták, hogy miért nem vártam meg a pasim bátyját, de mi van ha mégsem jön el, mert nem ér rá, vagy eljön de nem jár sikerrel? Nekem ennyi megért, hogy ne fagyoskodjunk tovább. Legalábbis ne a 15 fokra kihűlt lakásban, mert hogy itt totál szét lehet fagyni továbbra is, az fix. 
A hely-en még semmi sem utal arra, hogy vége, szerintem-és mások szerint is-majd január elején, közepén robbantják a bombát.
Nézegettem álláshirdetéseket, találtam is egyet, ami tetszik. Havi 800 ezer a fizu (annyit el se tudnék költeni hihi) és csak a hétfő meg a péntek lenne jelenléti meló, a kedd-szerda-csütörtök home office (tudnám értékelni az ilyet,heti szinten visszasírom az otthoni munkás heteket). Hmmmm...yeee...nagy kár hogy ehhez egyetemet kellett volna végeznem. 
Láttam egy szerintem olyan undorítóan megfogalmazott hirdetést is, hogy majd lehidaltam. Egy kajáldába kerestek alkalmazottat. Ilyet írtak hogy "itt a vendég szent, tehát mindig igaza van, te pedig mindig mosolygósan pattansz minden kérését teljesíteni, ha nem ilyen beállítottsággal rendelkezel, nem illesz közénk" 

Ez milyen szöveg már?! 
Pfff...és a fizetés sem valami wow faktor. 
E. rámírt messengeren hogy mizu van és hogy rég hallott rólam. Igen, úgy volt, hogy telefonon majd beszélünk, de aztán szépen elfelejtődött. Jó sokat írt. Két állásban dolgozik, a hipermarketben üzletvezető, a benzinkúton is szépen megy a karrierje, mert ott is ajánlottak neki egy vezetői állást, de még nem tudja hogy dönt majd. Amúgy viszont nincs ideje semmire sem, fáradt és magányos, az exe szédítette, hogy majd visszamegy hozzá, de végülis lekopott és lett új nője. Szegény E. tök egyedül karácsonyozik a macskáival. 
Én hívnám, hogy jöjjön hozzánk, de annyira szereti a fővárost és annyira el akarja felejteni, hogy valaha élt errefelé is, hogy úgysem jönne. Meg aztán ő nagyon igényes, a képeiről az jön le, hogy iszonyat ad magára, meg persze egy drága és fancy albérletben él. Én szégyellném egy ilyen ledurrant, lehangoló környezetbe beengedni, mert ő tuti nem ilyesmihez van szokva. 
Ha már karácsony, még mindig 0 kedv és indíttatás az ajándékbeszerzésre, pénz se sok van, de azért egész múlt héten puhítottam pasimat, hogy menjünk már le a karácsonyi vásárba egy forralt bort inni. Hátha akkor hangulatba jövök. Igent mondott, de szombaton már nem volt ilyen lelkes, leginkább a haverokkal lógott volna, úgy kellett rábeszélnem, hogy csináljunk már valamit közösen. Nagy nehezen leértünk a vásárba, ahol jó nagy tömeg volt, kisgyerekes családok, karácsonyi dekoráció ezerrel, fények, ünnepi zene, meg kutyák idétlen ruhákban.
Pasim ismerőse ott dolgozott az egyik forralt boros standnál, így ott vettünk egy-egy italt. Aztán később még a forró karamellát is kipróbáltuk. Egész jó volt, bár pasim keserűnek találta. A vásárról annyit hogy az árak az egekben, egy vagyon el lehet(ne) költeni. A koncertet nem vártuk meg, egyrészt úgy 2 vagy 3 éve volt az a nem túl kellemes karácsonyi vásáros emlékem, mikor azon a rock koncerten a pasim vígan táncikált egy másik nővel a szemem láttára (és azóta is azt mondja, én voltam a hisztis), másrészt idén semmi olyan előadó nem fog fellépni, aki érdekelne minket, harmadrészt kezdtünk fázni. De azért jó volt kicsit egy másik, ünnepibb világban lenni, kizárni a rossz dolgokat és forralt bort iszogatni, nézelődni, nevetgélni, dumálni gondtalanul. Ez olyan rövidéletű, apró kis dolog, aztán gyorsan vissza is köszönnek a szürke hétköznapok. 
Hazafelé ott mentünk el annál a kajáldánál, amit a hirdetésben olvastam, hogy a vevő szent és pattogni kell nekik mosolyogva, már egy órája bezárt, de egy szomorú arcú lány még ott törölgette a pultot :S 

Vasárnap Zselykére vigyáztam, mert J.-ék a karácsonyi ajándékokat akarták megvenni és addig rám bízták a kislányt. Itt volt vagy 5-6 órán keresztül (J. és a pasija megszállott shoppingolók, vagy ezer üzletet végignéztek), aranyos volt, de így a végére elkezdte unni magát.
Egyik beszólása:- én szeretek nálatok lenni, csak a ti házatok annyira csúnya...

Nos, gyerekszáj ellen nincs orvosság, vagy hogy mondták a Mrs. Doubtfire c. filmben XD
Amúgy tök igaza volt. Ez egy csúnya ház. Ne is szépítsünk.

A hétvége villámsebesen elillant, ma már ismét hétfő, még mindig több mint két hét a leállásig, én pedig egyre nagyobb és mélyről jövőbb sóhajjal nyomom le reggel ötkor a telefonom ébresztőjét (ezen még rontott ma az is, hogy az eső is esett elég szépen).