STILL BREATHING (Mike/Billie Joe) pt. 23.

A hétvége unalmas és filléreskedő volt, mert a pénteki csekkbefizetés után gyakorlatilag totál kiürült a kasszánk, így felkerestem a neten"hogyan főzzünk kevésből" tartalmú weboldalakat és szombaton azok útmutatásai alapján készítettem az ebédet. A vacsora szendvics volt és pasim is belátta, nem kell naponta kétszer főtt ételt enni :S
Vasárnap a szomszéd adott zöldbabfőzeléket pörkölttel és apám hozott pogácsát, meg májkrémet.
Hát ez most ilyen. De pasim ma kér előleget. Muszáj, mert a bank már megint fenyegetőzik. Én meg azon tűnődöm, meddig lehet ezt még így csinálni :S
Tegnap az egyik kedvenc fanfictionomban végre lett friss rész, nagyon elvont, nagyon jól meg van írva, de nagyon adult és nagyon grafikus, mondhatni, kicsit gore, forgott is gyomrom tőle, mert pechemre pont evés közben olvastam.
Reggel meg egy szeretetcsomag várt az erkély alatt, vagyis egy újabb zsák szemét, amiben ugyanolyan állateledeles konzervek voltak, mint múltkor. Pasim meg is jegyezte, hogy van egy utálónk. Szerintem csak nekem van, őt nem utálják :D
Első blikkre a kutyás ribancra tippelek (a Keleti banya nem lehet, mert ő madamka, nem piszkolná be a kezét és állatot sem tart), de erre konkrét bizonyítékom nincs, ha ő volt, ha nem, szakadjon meg, hogy éjszaka ilyen olcsó kiseded dolgokkal üti el a fene sok szabaddidejét (hashtag nyomorultcsicskavagy, hashtag utalokittlakni). Mindegy, nem húztam fel magam rajta, mert akkor belemennék az idióta emberünk kretén játszmáiba. Holnap kukanap, majd rendezzük akkor.
Ja, láttam Narkomán exem fb-jén, hogy valami nővel van lefotózva. A nőci idősebb, de jól tartja magát, persze lehet hogy csak haverok (vagyis a kép alatti gratulációkra mind a Narkomán, mind a csaj azt írták, hogy barátok csak), de ha mégsem, ez  nő, fix, hogy nem olyan béna, mint én voltam és nem fogja hagyni a Narkomán anyjának, hogy szétszedje őket, bevágja az asszonyt a sarokba.
Na, és itt az új rész is. Megint a Still breathing-ből, most ebben vagyok benne azt hiszem, de nincs elfelejtve a másik sztori sem.
Szép hetet mindenkinek!!!!!

SICK OF ME:

Wonderin' out the door
I am on to you
Your comin' back for more
Am I losing you?
So you got your problems
So you got it alright
Do you have a conscience?
Do you have a reason? 
Well I'm sick of you too.

Az az éjszakai beszélgetés volt az egyik legnehezebb dolog Mike életében. Bevallania, hogy eleget tesz Missy kívánságának, és Renoba utazik egy látszatházasságot színlelve. Akarata ellenére, de a lelkiismerete megnyugtatására. Mike mindent elmondott Billie-nek, és a fiú megértő volt, jól fogadta a hírt. Mike látta az együttérzés ragyogását a szemeiben, ahogy azt mondta, ez így helyes és Mike jól döntött. De a férfi csak részben vélte ezt, minduntalan egy nyugtalanító érzés motoszkált benne betöltve őt tetőtől-talpig és álmatlan éjjeleket okozva. Nem sok ideje volt tépelődnie, el kellett rendeznie mindent, mert Missy minél előbb indulni akart, Billie-vel is csak lopott percekre tudott találkozni, pedig ő többet akart. Hosszú, szenvedélyes csókokat, öleléseket, de az idő és a bokros tennivalói lettek legnagyobb ellenségei. Mike nem is tudta pontosan, megállítani vagy előre forgatni akarná a napokat, heteket, hogy Billie-vel legyen. Egészen bizonytalanul ült be nagyszüleitől örökölt, régi, fekete kocsijába, oldalán Missy-vel, hogy Reno-ba menjen. Végig mereven bámulta az utat, közben szólt az autórádió és Missy mesélt valamit, de ő nem figyelt túlzottan. Az utolsó, sietősen ügyetlen csókjukra gondolt az iskola szertárában Billie-vel, a fiú forró ajkára, a testére, ami egyszerre volt puha és kemény, a szívdobbanásaira, sóhajaira, a karjaira, ahogy lángolóan körbefonták. És emlékezett az ígéretére amit tett, hogy siet vissza hozzá. Nem érezte elég erősnek magát ehhez, távol lenni attól, akit igazán szeret és ostoba hazugságot előadni Missy szüleinek kitudja meddig. Sem Billie, sem Missy családja nem érdemelte meg ezt. Mike-ot elevenen tépték a kérdések, biztos, hogy ez a megfelelő lépés, a jó irány? 

Reno-ba érve Missy hamar az üzletbe vetette magát. Mike ha nem tudott a nőnek segíteni, többnyire Pauline és Bradley társaságában töltötte a napot. Minden idegen volt, csak kínlódott és feleslegesnek érezte magát, bár Missy anyja kedves volt, az apjával továbbra sem találta a közös hangot, így maradt a kínos feszengés és a csend. És Mike tovább küzdött a kételyeivel valamint Billie hiányával. Amikor lehetősége adódott, felhívta Billie-t, de ezt csak utcai fülkékből tudta megvalósítani, aztán Missy dühösen kérte, hogy minél kevesebbszer tegye ezt meg, mert a szülei gyanút fogak. Mike kelletlenül bólogatott és magában azt kívánta, bárcsak így lenne, és kiderülne az igazság, akkor vége lenne az egésznek. Egyre nehezebben vert erőt magába, hogy jól alakítsa a hűséges és szerető férjet, de mégiscsak jól csinálta, mert egyik vacsoránál Pauline mosolyogva bámult rájuk, ahogy csendesen ettek.
- Említettem már, hogy a testvéred hívott és azt mesélte, gondja akadt a házasságával? - kérdezte váratlanul.
Missy egyből lecsapott a témára.
- Valóban és micsoda? Nekem folyton azzal dicsekszik, milyen szuper az élete a férjével és a gyerekekkel. 
Pauline a fejét ingatta. 
- Részleteket nem mondott, de tanácsadóhoz járnak. 
- Ki hitte volna?!- kortyolt az italába elhűlve Missy.
- Még jó, hogy nálatok minden rendben van drágám, ahogy rátok nézek, látom mennyire szeretitek egymást. 
Pauline kijelentésétől Mike keze megremegett, majdnem magára öntötte a vörösbort, szerencsére sem Missy, sem az anyja nem látta ezt. Az arcából rögtön kifutott a vér és felháborodott sóhaj hagyta el  száját, szíve gyors ütemet kezdett verni. Missy is zavarban volt.
- Igen, nálunk minden oké. - biccentett fagyosan, fél szemmel Mike-ot vizslatva.
- Akkor már csak egy unoka hiányzik. - szólt közbe zordan Missy apja, aki eddig hallgatagon kanalazta a vacsorát.
- Bizony. Milyen szép is lenne! Ugye már nem kell sokat várnunk?- érdeklődött lelkesen Pauline és Mike úgy érezte, kínosabb már nem is lehetne az egész. A tehetetlen felindultság, a mindent benövő álságos valótlanságok miatti düh a torkát kaparta. Mint naponta ezerszer, most is realizálta, milyen messze van Billie-től, pedig csak rá vágyott, az ő érintésére, csókjára és a hangjára. Nem bírta tovább, felugrott az elegánsan megterített asztaltól, kis híján felborítva néhány poharat. Bradley, Pauline és Missy csodálkozva figyelték hektikusságát.
- Ízlett a vacsora, Michael? - kérdezte Pauline és Mike-ot kirázta a hideg a tárgyilagosságától.
- Persze, köszönöm nagyon finom volt.- hebegte és pánikszerűen kisietett az étkezőből, egyenesen a verandára, ott lerogyott az egyik kerti székre majd csak nézett maga elé a lámpák fényében és az este szürkületében. Missy rövidesen kijött utána.
- Zseniális vagy! Mindenki azt hiszi mi vagyunk a boldog és kiegyensúlyozott Mr. és Mrs. Pritchard. - gúnyolódott és könnyedén lehuppant Mike mellé.

- Unokát szeretnének. - suttogta Mike és akaratlanul is előjöttek az ezzel kapcsolatos fájó emlékei, amikor Missy teherbe esett és nem akarta megtartani a babát, ő hiába könyörgött, a felesége hajthatatlan maradt. Aztán a vetéléssel minden csepp reménye darabokra tört. Könnyeket érzett a szemében, az a kisbaba azóta is ott volt a szívében, nem vesztette el egészen, az övé is volt és örökre az is maradt. 
Missy azonban most sem hazudtolta meg magát. Legyintett.
- Én meg sikeres tárgyalásokat szeretnék! Ne törődj a szüleimmel, azt hiszik, olyan leszek, mint a nővérem, aki hivatásos anyává nőtte ki magát az évek alatt. Csak csináld, amit eddig! Légy az én alkalmazkodó, támogató kis férjem!
Mike ettől tárgynak érezte magát, egy munkaeszköznek, émelyegni kezdett és letargikusan pislogott a nőre.

- Mégis meddig?
Missy vállat vont.
- Azt akarom, apám száz százalékig biztos legyen, hogy nálam jó kezekben van az üzlet. Szóval bírd ki még egy darabig. Viszonzásul megkapod a válási nyilatkozatot aláírva és mivel én itt maradok Reno-ban, eltűnök az életedből is. Ezt tolmácsolhatod annak a másiknak. - válaszolta és nem titkolt undor ült ki az arcára, mikor Mike új kapcsolatát említette.

Mike-nak tehát nem volt más választása, legyűrte minden negatív érzelmét, a hazugság okozta lelkifurdalását és tette amit Missy mondott. Létezett. Egy különös realitásban. Ahol nagyon nem találta meg a helyét. A feszélyező érzelmekbe ráadásul aggodalom kezdett keveredni, mert nem érte el Billie Joe-t telefonon, akárnyszor telefonált, nem vették fel a vonal túloldalán, amit Mike nem tudott mire vélni. Hallani akarta a fiú hangját mindegy hogy miről, csak azt szerette volna, hogy beszéljen, hogy újra vadabbul dobbanjon a szíve és ellepjék a perzselő lángnyelvek, de nem tudott vele kapcsolatot létesíteni. Calvin a helyettese, akit megbízott az órái leadásával, rendszeresen tájékoztatta az iskolai tényekről telefonon, így Mike nyomon követhette a diákok tanulmányait és fél szívvel otthon lehetett, de ez nem volt felszabadító, nem adott nyugalmat, mert Mike kérdésére Calvin elmondta, Billie éppcsak elégségesre írta meg az egyik fontos tesztet, azóta pedig nem jelent meg az órákon. Mike világa rögtön kifordult a sarkaiból, napok szálltak el és nem hallott Billie felől, most pedig rossz hírt kapott róla. A férfi ereiben a félelem kezdett el terjengeni. Villámgyorsan döntésre jutott, mégpedig hogy visszalátogat Oakland-ra és felkeresi Billie-t. Missy-nek iskolai vészhelyzetre hivatkozott, neje természetesen nem hitte egy szavát sem és nem tetszését fejezte ki, de Mike-ot semmi sem tudta volna visszafogni az utazástól, szinte elmenekült, ott hagyott mindent Reno-ban, értetlen apósát és anyósát, sértődött feleségét és a mesterkélt dolgokból felépített várát, de nem érdekelte semmi sem, minél hamarabb Billie-nél akart lenni. Terv nélkül, ijedten kattogó aggyal vezette le a majd négy órás utat. Késő délután parkolt le Billie Joe és családja fehérre festett, egyszerű kis otthona előtt. Nem mérlegelt, hogy kit talál otthon, hogy mit fognak szólni a fiú testvérei vagy éppen az anyja, minden másodlagos volt, látni akarta Billie-t és választ kapni a baljós kérdésekre. Torkában dobogó szívvel lépkedett, majd torpant meg a ház előtt és ugyanazt a fura szorongást érezte, mint amikor legelőször járt itt és szembesült Billie anyjának a saját fia iránti megvetésével. Már akkor is féltette Billie-t, csak még nem tudatosult ez benne.

Az udvar üres volt, ahogy belépett, kihaltság lengedezett a betonon, egyedül a kutya ugatott barátságtalanul a hátsó kert felől, mintha csak ő lenne jelen, de Mike a nyitott kapuból úgy vélte, ez nem így van. A fejébe bántóan tolakodtak a gondolatok, az izgalma fokozódott, izzadt a tenyere, szúrt a mellkasa. Csak néhány lépésre volt a bejárattól, mikor nyílt az ajtó és Billie ledermedt arca, élénken villanó zöld szeme nézett vele farkasszemet. A fiú kialvatlannak és egyben zavarodottnak látszott. Csíkos pólóján nagyméretű foltok éktelenkedtek, ahogy sötét farmerján is, a mozgása koordinálatlan volt. De más is meglepte Mike-ot, Billie Joe megszokott, mostanában szőkés tincsei teljesen eltűntek, kócos haja újra feketében játszott.

- Ismét fekete? - ez volt az első, Mike szerint is triviális kérdése.
Billie szégyenlősen megvonta a vállát, egyik kezében egy cigarettásdobozt tartott, amit gyorsan a zsebébe süllyesztett, de a másik kezében lévő sört, már nem tudta hova lerakni. Gyűrött volt, Mike nem tudta jobban definiálni az összképet.

- Mike?- és reszketett a hangja.
Egy másodpercre a férfi is lefagyott, úgy érezte, most már illene előállnia valami érvvel, mit is keres ott, de ehelyett az ajtóhoz sietett és reflexből, szorosan, mindenféle indok és reakció helyett, átölelte Billie-t. Aki nyomban viszonozta is az ölelést, Mike felsóhajtott, ahogy Billie kezei köré fonódtak, a gerincén borzongás cikázott át, mert a Billie-nél lévő hideg sör a hátához nyomódott, de nem bánta, nem zavarta, boldogan fúrta bele arcát a fiú izzadtságtól nyirkos, sós bőrébe és tartotta közel magához a vibráló, forró testet, ami máris izgalmat teremtett benne, és Mike örökre így akart maradni. 
- Szia...- lehelte.
- Szia, de hogy kerülsz ide?- kérdezte Billie és hitetlenkedve nézegette Mike-ot,félszegen mozdulva az arca felé, talán meg akarta csókolni, és a férfi is szomjazott erre, de inkább a tárgyra tért.

- Beszélnünk kell. Feltéve, ha nem fogok hányni az idegességtől. - bújt ki a válasz elől. 

- Végleg visszajöttél? - érdeklődött reménykedve Billie.
Alkoholosan meleg levegő szállt feléje és Mike akkor döbbent rá, hogy az ügyetlen mozdulatok, a rendezetlen ruházat, az érdekesen csillanó szemek, a kipirult arc azért van, mert Billie ittas, ez a felfedezés pedig elkeserítette, mégsem hozta szóba. 
- Sajnos még nem. De mi történt veled? A helyettesem azt mondta, alig elégségesre sikerült a teszted! Amit nem értek, azt a témát együtt vettük át!
Mike emlékezett, hogy Billie szóról szóra visszamondta, amit tanított és Mike mosolyogva csókolta a száját, dícsérő szavakat suttogva neki.
- Éjszakás műszakban voltam, nem volt időm átnézni a tananyagot. - hajtotta le a fejét szégyenkezve Billie és a kezében lévő sörösdobozra bámult.
- Ha jók az információim, nem jársz be a tanításra sem. Többször is hívtalak, de nem vette fel senki a telefont. Elmondhatnád, mi folyik itt.- kérte szelíden, de szomorúan Mike. Valahol a lelke legmélyén, volt egy jóslata, amitől rettegett, és úgy látszott, igaza volt, Billie Joe nem tud megbírkózni ezzel a képtelen helyzettel.
Billie csak nézte a földet és még zaklatottabbnak tűnt, mint az imént.
- Plusz műszakokat vállaltam a gyárban, ami miatt még az iskolába sem tudtam eljutni. Akartalak hívni, mert a telefonunk elromlott és még nem jöttek megjavítani. Anya kitépte a falból, egy veszekedés során. Ezért nem tudtál elérni. - árulta el végül.

- Mikor vitáztatok édesanyáddal?- kérdezte Mike megütközve.

Billie bánatosan vállat vont.
- Éjjel és nappal, folyamatosan vitázunk. - válaszolta és Mike akkor látta a nyitott ajtóból a nappaliban össze-vissza dobált holmikat, amik mind indulatos történésekről árulkodtak. Az asztalt italosüvegek, csikkekkel tele hamutálak borították, a földön pedig szerte-szét ruhák, párnák, takaró és használati tárgyak hevertek, mintha leseperték volna őket a helyükről. Mike-ban a sajnálat keserűsége pezsgett fel.

- Istenem...- ekkor érezte a fiú hűvös ujjait szeretettel végigsimítani a karján.
- Hiányoztál Mike...annyira nagyon hiányoztál! - suttogta ábrándosan Billie. Mike torka kiszáradt.

- Te is hiányoztál és aggódtam, hogy nem válaszolsz a hívásokra. Igazság szerint, most is aggódom.- Mike úgy érezte, Billie visszasodródott a régi életéhez, a kilátástalan, italokkal átvészelt homályos külvárosi estékhez. Ez pedig erős szorongást ébresztett benne. 

Billie elmosolyodva tiltakozott, majd közelebb hajolt a férfihez. A szemei vágytól ködösek voltak és nem izgatta a külvilág.
- Miattam nem kell aggódnod! Itt minden olyan, mint volt. Nem számít! Úgy örülök, hogy itt vagy...kérlek csókolj meg! 
-Jó...- Mike is csak ezt akarta most, tehetetlenül sóhajtva húzta magához Billie-t, aki örömmel zihálva fogadta ezt. Ám ekkor hangokat hallott és árnyakat látott feltűnni. Meglepődött, Billie egy szóval sem említette, hogy nem egyedül van és bár nemrég még nem törődött azzal, hogy a fiú családja otthon van e, vagy sem, most gyorsan és megilletődve hátrált egy lépést. Billie kérdőn pillantott rá, de akkor már feltűnt egy fiatal, tizenhét év körüli lány, nyomában két kiskamasz fiúval. Ámulóan furcsa, tekintetük belefúródott Mike-ba, aki felfogta, hogy Billie négy testvére közül három áll vele szemben. 

- Billie...- a lány mondani akart valamit, de Billie megelőzte.
- Ő itt Mr. Pritchard. Ő a tanárom. - alázat volt a hangjában, ami szívdobogató, de bizarr is volt Mike számára.
- Mike vagyok és örvendek. - helyesbített zavartan és pironkodva biccentett.

A lány és a két fiú hang nélkül szintén bólintottak köszönésképpen, de távolságtartóak voltak és kissé ijedtek, mint akik nem tudnak mit kezdeni a szituációval. 
- Be kellene jönnöd, anya hamarosan hazaér és dühös lesz...- szólalt meg félve lány, de Billie megrázta a fejét.

- Most elmegyek Mike-al! 
- Francba, miért viselkedsz így? Balhét akarsz?! Gyere már be!- csattant fel Billie egyik öccse, aki tizenégy-tizenöt éves forma lehetett és kinézetre ő hasonlított legjobban Billie-re.

- Nem! El szeretnék menni vele!- kiáltott vissza dacosan Billie és indulat színezte vörösre az arcát. Mike elkötelezettséget, fájdalmat és megdönthetetlen állhatatosságot hallott a hangjában.
- Talán mégis csak be kellene menned...- jegyezte meg, de Billie visszajelzés helyett makacsul elindult az udvaron át a kapu felé.

A húga komoran a fejét csóválta.

- Ez helytelen Billie, ugye tudod?- szólt a fiú után, háborgó pillantása súrolta Mike-ot, aki biztosra vette, hogy tudnak arról, ki is ő valójában, legalábbis valamennyit.

Mély zavarában nem tudott mit mondani, nem is mert a lány szemébe nézni, összeszűkült torokkal elbúcsúzott és Billie után sietett, aki már az autó előtt várta, a sörét iszogatva, lemondó és dühös arckifejezéssel. Mike szótlanul kinyitotta neki a jármű ajtaját, és ő is beült a volán mögé, majd gyorsan elviharzott a ház elől, mintha szökésben lettek volna. Mike az úton végig a Billie testvére által kimondott szót ízlelgette. Helytelen...
Abszolút negatív kifejezés volt ez. Mike előtt ott lebegett Billie Joe hugának fél szemmel elkapott grimasza is. A letargia a húsába eresztette karmait. Lehet, hogy nem kellett volna most így itt megjelennie?
Gondolataiból Billie ébresztette fel.
- Sajnálom Mike. Most csalódtál bennem?
Mike összerezzent és Billie-re nézett. A csüggedt, sápadtkás, feleletre váró arc, a kíváncsi szemek, a zilált haj, rögtön elgyengítette, mert még mindig gyöngyörűnek tartotta a fiút, de fájdalmas is volt látni, hogy rezignált és alkoholos befolyásoltság alatt van.
- Miért gondolod ezt? - kérdezett vissza és figyelte, ahogy Billie megitta az utolsó korty sörét, aztán ölébe helyezte a dobozt.

- Mert ma egész nap csak ittam a  söröket. Értelmetlenül.- felelte halkan.

- De nincs ez folyton így. Én tudom. - jelentette ki Mike, mintha tényleg tudná.
- És az elrontott teszt, meg a kihagyott tanítási napok miatt is. - felelte halkan Billie.

- Jól itt hagytalak és ez így számodra nehéz. - foglalta össze válasz helyett Mike.

- Nélküled minden nap az. Mert te adsz erőt és irányt, mutatod, merre menjek, de egyedül elszúrom. Mint mindent az életben.- bánkódott Billie.
Mike arca buzdító mosolyra húzódott, de sajnálkozás volt mögötte.

- Semmit sem szúrtál el. - vígasztalta gyengéden Billie-t és megsimította a vállát. Billie köszönnetteljesen kapott a férfi kezei után és fogta ujjai közé. Mike örömmel sóhajtott fel, a kicsit hideg és nyirkos érintéstől.

- És most hova megyünk?- érdeklődött Billie.
Mike a Reno-i út előtt felmondta a hotelszobáját és Missy engedélyével átmenetileg az összes holmiját áthordta a valamikori közösen bérelt házukba, aminek kulcsa most is a zsebében volt. Mivel sajnos nem maradhatott sokáig a városban, de kettesben akart lenni Billie-vel, csak ez az egy ötlete volt.
- Hozzám, vagyis a régi albérletbe, ahol már te is voltál. - válaszolta kicsit habozva, mert nem tudta, Billie mit fog szólni a dologhoz, de a fiú egy bólintással elfogadta a felvetést, így hamarosan az autóval meg is álltak Mike régi otthona előtt. Csendben mentek egymás mellett Billie-vel és míg Mike kinyitotta az ajtót, igyekezett legyűrni a kellemes, ám kissé frusztráló érzelmeket amik felszínre törtek benne. Már nem érezte otthonának a házat és régen is járt itt. Missy is főleg Reno-ban volt, de Mike-ot mégis meglepte a kis káosz, amit most tapasztalt, a behúzva felejtett függönyök, a mosogatóban hagyott tányérok és csészék, az asztalt beterítő sminkfelszerelések, a szék karfákra hajított blúzok és szoknyák. Mintha nem lenne már gazdája a háznak és mintha felesége sem kötődne már ide. Mike persze ezt meg is értette. Missy azt mondta neki, a válás után felbontja a bérleti szerződést és Reno-ban fog élni.

- Foglalj helyet. - mutatott a kevésbé rumlis kanapéra. Míg Billie leült, ő a konyhába ment és kinyitotta a hűtőt, de az üres volt.

- Kérsz inni valamit? - szemei elégedetlenül végigpásztázták a polcok tartalmát, de mindösszesen egy pár korty narancslét és néhány filter teát talált. 
- Köszönöm, nem, azt hiszem, eleget ittam már. - Billie meglehetősen kókadozott, szemei le-lecsukódtak. Mike letelepedett mellé, átkarolta és hagyta, hogy a fiú a vállára hajtsa a fejét. 
- Néha vannak ilyen időszakok, hogy csak az alkohol segít.- motyogta megértően és boldogság cikázott végig rajta, hogy Billie végre a karjai között van. 
- Annyira csodálatos vagy! Féltettél engem és eljöttél hozzám Reno-ból, ez nagyon sokat jelent. Nem is tudom, hogy háláljam meg a sok törődést. - tűnődött Billie még mindig csukott szemekkel.
- Semmit sem kell meghálálnod.- Mike epekedve nézte a fiút, annyira meg akarta csókolni, türelmetlenül, teljes szívével vágyott erre. Felhevülve tapasztotta száját Billie kicsit kiszáradt, sörízű ajkaira és halkan felnyögött, mikor a  fiú nyelvét megérezte. Hirtelen nem számított semmi, sejtelmes, heves izgalom vette szárnyaira.

- A világ végéről is eljöttem volna miattad. Felemésztett, hogy nem hallottam felőled.- suttogta amint egy pillanatra szétvált a szájuk.
- Dalokat írtam neked...- árulta el Billie és ajka nedves nyomot hagyva tévedt át Mike a nyakára, amitől a férfin végigszaladt a hideg.
- Dalokat? Bárcsak hallhatnám...- Mike vére az arcába szökött és rekedt sóhajtás szakadt ki a tüdejéből. Kezei vaktában lesiklottak Billie mellkasán érezve a kemény, apró mellbimbókat, majd hasán, a nadrágja szegélyéig.  

- Szerettem volna dalok által szavakba foglalni, hogy kész pokol van itt nélküled, aminek a tüzében égek...

- Én is csak gyötrődöm, Billie.- vágta rá Mike és összerázkódott, ahogy próbálta kibontani Billie nadrágjának övét. Billie szintén összerándult és élesen kifújta a levegőt.

- De egy másik láng erősebb és izzóbb mindennél. Bennem lobog és élve felperzsel. Kívánlak Mike, folyton rád gondolok. Ott vagy az agyamban, a szívemben, a véremben és a testem minden részében. Ott vagy nappal, mikor fuldoklom a létben és ott vagy éjjel, mikor magamat érintem...- Billie ujjai gyengéden rákulcsolódtak Mike ujjaira, majd a fiú az ágyékára nyomta a férfi kezét. Mike érezte a kőkeménységet még a farmernadrág anyagán át is. Izgatottsága nehéz súllyal temette maga alá, a saját férfiassága is ennyire kemény volt.
- Én is kívánlak! - ismerte be Mike kimelegedve és elveszve az érzésben. Billie az érintése alá tolta magát, a csípője megmoccant. 
- Fantáziákat látok magam előtt, amiket át akarok élni veled. Ruha nélkül feküdni az ágyon és csókolni, simogatni téged minden létező ponton. És elmenni a végsőkig, érezve a hasító fájdalmat, amikor bennem vagy, a mind ütemesebb és mélyebb mozdulatokat, majd az utána következő gyönyört. Te is gondolsz erre néha? - Billie zihálva lélegzett, tűzforró volt, mint akit láz gyötör, zöld szemeiben homályosan úszott a kéj, ajka piros lett. Mike is szédelgett az izgatottság miatt, amit Billie szavai váltottak ki belőle 

- Többször, mint hinnéd. - ismét csókolni kezdte Billie-t, míg tenyerét becsúsztatta a már szétnyitott nadrágba, a kemény, lüktető és ragadósan nedves érzés még valósabb lett így, már csak egy vékony alsónemű volt az útjában. 

- És most szeretném megtenni...-nyöszörgött Billie esdeklően.

- Szeretkezni akarsz?- suttogott döbbenten, ahogy eljutottak elméjébe Billie szavai, amiktől jeges izzadtság lepte el a gerincét. Sokszor átpörgött már benne, milyen lenne beteljesiteni ily módon a kapcsolatát a fiúval, hogy mennyire, érzéki és titokzatos lenne. Valószínűsíthetően rövid is, a túlzott izgalom miatt.
Billie szemérmesen bólintott, szempillái alól bátortalanul nézve Mike-ra.
- A tiéd vagyok. Vigyél el a létezésből...

folyt.köv...