Bámulások

Igaz, hogy pasimnak csak hó végén lesz szülinapja, de egyik kis haverkától már kapott egy üveg jó drága rumot *-* Hát nahhh...
Azt mondta pasim, hogy majd karácsonykor felbontjuk és megkóstoljuk. Okké, bár  tőlem aztán ott maradhat, ahol most is van, mert nem vagyok tengerész.
A hét sötét és nyomi, ez már az igazi november. A városban kint vannak a karácsonyi dekorok, bár lehet, hogy még tavalyról maradtak ott, kitudja. Tegnap az eső is esett, de hogy, hogy nem, sikerült nem szarrá áznom. Összefutottam hugommal délután, de nem egyedül volt, hanem egy társasággal, többek között azzal a furán viselkedő, nem túl kedves rózsaszín hajú csajjal, akivel nyáron is (most felül sárga, alul zöld hajszínben tündökölt a drága) és aki most hanyagul szívta az e-cigijét, közben meg olyan lenézően pillantott végig rajtam, hogy ezt a tekintetet nekem évekig tartana így begyakorolni. Nem tudom, amúgy mi baja velem, egy szót nem beszéltünk eddig, nem is ismerem, hozzáteszem, nem is akarom :S Tesómmal sem sokat társalogtunk, mert siettek, de jó volt azért találkozni vele.
A buszon százezren voltak persze, de valahogy találtam ülőhelyet, pechemre két csaj ült velem szemben, akik mindenkin röhögtek, mindenkire megjegyzést tettek és szerintem kameráztak a telefonjukkal. Jó, hát rajtam lehet is nevetni, mert béna a hajam, ronda egér fejem van, de ők sem a Kardashian tesók voltak az fix, az egyik csaj pöttyös cicanacit húzott fel a 90 kilójára, plusz gagyi, tigriscsíkos mintás plüss kistáskája volt, a másik csaj arca meg tele volt szétvakart, durván piros, gyulladt pattanásokkal...de hát önkritika az nem volt. Viszont idegesített a kitartó, bántó bámulásuk és próbáltam hasonlóan visszanézni rájuk (ha már tesóm színeshajú barinőjének sikerült, talán nekem is összejöhet), meg alig vártam, hogy leszállhassak.
Annyira gyűlölöm, ha bámulnak!
Ja, tegnap este írt a munkahelyi K., akivel egy csomót beszélgettünk múltkor tudjátok, hogy valami fura rejtélyes módon a szekrényébe lett bedobálva az összes eddig eltűnt dolog a hely-ről. Ugye azt írtam, hogy jó pár cucc vált kámforrá mostanság és valaki ezt nem intézte el egy legyintéssel, hanem tovább akarta vinni az ügyet a vezetőség felé. Többen I.-t gyanúsították, de én őt nem olyannak ismertem, hogy ezt megtenné. Meg már tök mindegy, hogy ki emelt el ezt-azt, az illető beijedt és megszabadult a holmiktól, csak éppen szegény K.-t hozta ezzel tré helyzetbe. Mikor vissza adta a talált dolgokat, nekem is fél óráig magyarázta kétségbeesetten, hogy semmi köze sincs az egészhez. Mondjuk, én elhittem, és remélem, hogy ilyesmik többet nem fordulnak elő.
És holnap délután nődoki...hazudnék, ha azt állítanám, várom, sőt, idegesít rendesen, de túl szeretnék esni rajta, hogy legalább már ezen ne kelljen stresszelni.