Szóval végre eljött a péntek, egész jó kedvem lett a ténytől. Reggel N. rendkívül bájosan integetett nekem a járda egyik oldaláról. Csodálkoztam is, mivel az új barátnője miatt mostanság hanyagolja a köszöngetést.
Pénteken délután kiballagtam két temetőbe is. Gyújtottam mécsest a rokonoknak, H. anyukájának és nagyszüleinek, pár ismerősnek.
Szombaton pasim azzal nyitott reggel, hogy volt egy kisegér a fürdőkádban. Vissza is kérdeztem, hogy mivan?
Amúgy alapjában nem félek az egértől, de hajnalban, ha én találom meg, biztos sikítani kezdek. Pasim szerencsére nem ilyen idegbeteg, mint én, így megfogta és az utcára rakta a kis vendégünket. Azért arra kíváncsi lennék, hogy jutott be.
Délelőtt anyámmal találkoztam és elkisértem a dédnagyszüleim sírjához, mert ott már nagyon régen voltam. Igaz, dédnagyapámat sajnos nem ismertem, a születésem előtti évben halt meg, dédimamára kicsit még emlékszem, kis őszhajú nénike volt, aki mindig fekete kendőt viselt (és Erdélyben született).
Vittünk virágot és mécsest anyám nagynénjeinek is, egyikük képekről ismerve híresen szép volt, sokan akartak neki udvarolni. 26 évesen halt meg veseelégtelenségben.
Hugi egyik barátnőjének is gyújtottunk gyertyát, aki öngyilkos lett egészen fiatalon. Most döbbenten szembesültünk azzal, hogy új bejegyzés áll a sírtáblán, és idén sajnos az anyukája is meghalt. Tavaly az apuka ment el és sajnos pár éve a lány egyik testvére is.
Szomorú, hogy szinte egy egész család meghalt néhány év lefolyása alatt (a legidősebb gyerekük külföldön él). Egyszer a tragédia után hugit elkisértem és voltam náluk, még kicsit előttem vannak...de csak halványan. Elég régen volt, tizenéves voltam.
Aztán hazajöttem és pasim közölte, kitalálta az ideális ebédet, kolbászt enne. Már hozott is két szálat. Megsütöttem hát neki, kukoricás rizzsel és savanyúsággal tálaltam. Cserébe pasim irtó bunkó volt ebéd után. Szerencsére elaludt, én meg tv-t néztem, aztán hirtelen felindulásból frufrut vágtam a hajamba. Nem lett rossz, mondjuk a szabályostól messze van, de jobb, mint volt. Anyámnak pl. tetszik ;D Pasim persze leszólta egy Hogynééézelki?felkiáltással, de tőle pont ezt vártam.
Ma pedig az ősökkel, meg hugival kocsiba ültünk és elautóztunk apám szülőhelyére. Apám bevágta a Pearl Jam-től a Yield albumot és a grunge hangulat máris eluralkodott a kocsiban. Illett az elsuhanó őszi tájhoz. Közben töltött és sült húst, na meg kekszet ettünk.
Oda érve a sírokon mécsest gyújtottunk, virágokat és koszorúkat tettünk, aztán elugrottunk a faluban elő rokonokhoz. Pechünkre az összes gyerekük ott volt épp, barátostól, barátnőstől, gyerekestől, így olyan sokáig nem is akartunk maradni. El se fértünk egy asztalnál, olyan tömegnyomor volt. Kínáltak minket kajával, meg sütikkel, de bármily csábító is volt, mi már egy ideje náluk max. iszunk, mert egyszer vissza hallottuk, hogy mi oda zabálni járunk (szó szerint ezt mondták egy másik rokonnak, őt meg ugye nekünk beszélték ki). Mondták, hogy apám egyik húgának a lánya most szült szeptemberben, de a pasija a szülés előtt lelépett, így a csaj visszacuccolt az anyjához kisbabástól és nagyon nehezen jönnek ki, anyagilag és magánéletileg is.
Mivel apámnak 4 tesója van, így egy csomó unokatesónk is, de egyikkel sem vagyok kapcsolatban, egyik srácot pl. sosem láttam, pedig 17 éves. Van, aki ismerősöm fb-n, de olyan is, aki heti szinten jön velem szembe, de még csak nem is köszön. Ezt a csajt is jó, ha ötször láttam, szóval nem túl szoros a kapocs a soktagú, sokfelé élő rokonságunkkal.
Hazafelé csináltunk pár fotót a vízparton, amit az egész utazásban legjobban szeretek, a szép őszi táj, amikor távol lehetek a gondoktól és eljátszhatok a gondolattal, milyen jó lenne ott élni. Azt hiszem, nekem a Tisza part ilyen téren a nagy szerelem...
Hét körül értünk vissza ebbe a tetves városba, ahol minden a szokásos, a gondok is visszajöttek, a sok tartozás, a rengeteg fizetnivaló ott tornyosul felettem, plusz az újabban brutál mód penészes lakás, pasim gyökérsége, a jövő nehéz kérdései, meg más lelombozó ügyek, amik kis időre kilibbentek a fejemből az utazás során. De nyomban rám ömlött a valóság, ebbe az undormány lépcsőházba belépve, egy faszi lébecolt itt, de hiába köszöntem rá, csak lesett, hurrá még egy őstulok a Keleti banya, Leselke meg a többi hülye mellé. Ja és megint tök büdös van a kukatároló miatt. Üdv itthon :( És pasim azt mondta csengetett valami nő, de ő épp telefonált, így nem nyitott ajtót és szerinte népszámlálási biztos, vagy hogy hívják volt. Ami fura, mert én kitöltöttem neten a kérdéseket, pont azért hogy ide ne jöjjön senki. Szóval nem értem, mi a francot akar.
Mindegy, most nem is érdekel annyira. Hiszen hosszú hétvége van és még két nap a pihenésre, igyekszem hát jól kihasználni.
Azt olvastam, hogy népszámlálási biztosok mindenhová mennek, ők nem tudják, hogy ki töltötte ki online, és meg kell adni nekik a kódot, amit a kitöltés véglegesítésekor kaptál, akkor pipálnak ki. A penészesedésre nekünk bevált a páramentesítő, persze ideiglenes, nyilván a penész okát kéne megszüntetni, de az itt pl. a házbontás lenne, nálatok nem tudom, mi lehet.
VálaszTörlésKöszönöm a kommentet. Így már értem, miért jött volna a népszámlálási biztos. Sajnálom, hogy a penész nektek is gondot okoz, mi is évek óta küzdünk vele, volt már többszöri festés, spéci penészgátlózás, de folyton visszajön. A műanyag ablakok behelyezése óta pedig még rosszabb a helyzet. Köszi a tippet, a paramentesítőt még nem próbáltuk.
Törlés