Félek

Csodás hétfőt mindenkinek, az a baromarcú, korcs, csicska véglény, aki pedig reggelre három zsák háztartási szemetet pakolt az ablakunk alá, hogy a reggelt már szemétszedéssel kezdjük, szarjon sünt!

Bocsbocsbocs az előbbiekért, de az ilyen embereket felrugdosnám a holdig, meg vissza. 

Btw szezonális depresszióm van és full nyomott vagyok. Egyszerűen nem megy semmi. Most is húsz perce bámulom a megnyitott wordpadot és nem jönnek a fejembe a gondolatok. 

A hülye felfázásom miatt női problémáim lettek, pedig eddig semmi panaszom nem volt. De most van és én félek kicsit, mert eszembe jut a kálvária tavalyról. Ettől meg vagy idegbajos leszek, vagy lefagyok és alapfokon működök csak, semmi extrára nem vagyok alkalmas. Pedig jó lenne írni sztorimat, de képtelen vagyok most ráhangolódni. 

Bár tudnám, mi lenne a jó, várni még egy hetet, vagy inkább most orvoshoz fordulni? Az UH jó volt, szóval nem tudom menyire komoly ez, lehet hogy csak a felfázás kavart be. De én ökör, elmondtam anyámnak, ő meg a pánikolás nagymestere, nem egyszerű ügy ez.

Pénteken épp a hely-re vonszolódtam, mikor belefutottam rocker R.-be. Megörültünk egymásnak és elsétáltam vele a sulijáig és ott még dumáltunk kicsit. Szegény, nem igazán szereti az iskoláját és eljátszott a lógás gondolatával is, de akkor arra jött valami tanára és mondta, hogy nagyon gyorsan húzzon befelé, mert mindjárt becsengetnek (még csak háromnegyed 8 volt).

Hétvégén unatkoztam, szorongtam a baromságaimon és mindenfélét összezabáltam, úgy mint kávés mignon...OMG, egy raklappal tudnék enni belőle, annyira finom. És kis időre jókedvre derít legalább.

Közben meg ágyneműt cseréltem, mostam, teregettem, húslevest és pörköltet készítettem vagy két kiló húsból, amit apám adott nemrég és most végre eszemben volt, hogy előző nap kivegyem a fagyasztóból. Nem is lett olyan rossz, még pasim is evett belőle vagy háromszor. Mondjuk, még mindig van. Szerintem adok belőle az ősöknek.

Ja, fb-re kiraktam egy posztot, mire Sz. alá kommentelt és kommentekben kicsit elnosztalgiáztunk, hogy milyen klassz és gondtalan volt pár éve ilyenkor. Örültem, hogy Sz. felbukkant, tisztában vagyok azzal, hogy mi barátnőkként már nem fogunk iszogatni és dumálni, az a korszak véget ért, de jó néha meglátni, hogy kicsit még jelen van és reagál a régi sztorikra, még ha csak így is.

Na persze szexmániás exem (illetve exünk, mert Sz.-nek is volt egy kis afférja vele) is lájkolta, amit kiírtam. Pedig épp akkor akartam írni Sz.-nek, hogy képzelje el, jön az utód szexmániásnál és a kedves nejénél, még szerencse, hogy nem tettem :D

K.-val is beszélni kellene, már vagy egy hete halogatom (helyesebben halogatjuk, mert ő sem mindig ér rá) a telefonálást. Talán a héten összejön a dolog. De nem akarom most senkire ráragasztani ezt a hülye őszi rosszkedvet. 

J. is messengeren emlékeztett, hogy rohan az idő és hamarosan karácsony (tényleg...yay) és hogy ő mennyire várja. Igen, ő karácsony mániás, az köztudott és már most azon agyal, milyen legyen a dekor. 

Holnap meg lesz a hely-en valami agytágítás. Megint. Nem tudom, mit rágják még mindig ezt a csontot. Bezár, csak még nem tudják, mikor. Ezt minek ezerszer átbeszélni???

Szárnyra kelt némi pletyka, hogy a fűtés miatt a maradék időre home office lesz, de mire kellő fokban belelkesültem volna, kiderült, hogy totál nem igaz. Pedig nagyon tudnám értékelni most. Ehhez képest még ezen a héten szombaton is menni kell. 

Megnyúlt arcú, iszonyat kiégett ikon...

Mi ez, ha nem totál kicseszés?!?!?!