Elseje

Na, itt az ősz és ehhez mérten esővel indult a szeptember. Sajnáltam is szegény sulisokat, nem elég, hogy korán kelnek és élvezik a hányinger tömegközlekedést, még rommá is áznak. Én nem különben:S 

Amúgy az én középiskolai első napom is esős volt. Emlékszem, az idétlen piros ernyőmmel és drapp pulcsiban laviroztam a sulihoz, ami előtt ott várt már H., akiről annyit tudtam, hogy anno egy ovis csoportba jártunk, akkor jó barátok voltunk és az anyukáink is jóban vannak. Aztán bent csapódott hozzánk E., aki koleszos volt...jaj régi szép idők. 

Akkor lehet nem cseszett fel ennyire a buszozás, mondjuk akkor szerintem jobb is volt. De most lehetetlen közlekedni...tömegnyomor és várakozás. Nagyon tré. 

A mamik meg naná, hogy most rohamozzák meg a buszokat, nem elég a diák sereg. Reggel inkább egy megállóval hamarabb leszálltam, eső ide, vagy oda, akkora volt a káosz. A cipőm már úgyis kb. a lakástól megtett első méternél beázott. Délután ugyanez volt, három járatot kellett elengednem, mert egyszerűen nem lehetett felszállni. Végül a negyedikre felpréselődtem. Álltam ott, mikori egy ismerős hangot hallottam és Aputest exem tornyosult felettem örömködve. Le is sokkolódtam, mert mióta nem láttam (2-3 éve, mikoris egyszer hazahozott kocsival)is hízott vagy 10 kilót, és már szerintem bőven száz kiló felett lehet. 

Bűbájos mosollyal kérdezte, mi újság, én meg immel-ámmal felelgettem, nem volt sok kedvem a társalgáshoz, meg nagy volt a tömeg is. De azért mondtam neki a felújítást, közben Aputest jól végigmért egyszerre perverzen és gúnyosan. Szerencsére ő nem tudott dicsekedni, mert pár megálló múlva leszálltam. 

Hú, aputestből ennyi is elég, bár most irtó kedvesnek tűnik és elcsevegtünk, de szerintem egy beképzelt, manipulatív és hazug alak, aki többször átvert, a múltamnak egy kevésbé jó része, akire nagyon sok energiát és érzelmet pazaroltam, nem beszélve hogy máig lóg nekem asszem tízezer forinttal. 

Ja, ma úgy volt, hogy jön a vizes, mert egy hete folyik a WC, de pasim hiába hívta, persze nem jött:/ közben R. is telefonált, csak úgy, hogy mi van velem. Ő is olyan aranyos volt, hogy csoda. Mi van itt ma mindenkivel? Remélem az ősz szelleme mindenkiből kihozza a jót.