Őszbe taposva

R.I.P. Erzsébet királynő :(

Olyan szimpatikus volt és kicsit a nagymamámra emlékeztetett.

Ez a hét valahogy rohadt lassan telt eddig, napok óta írni akartam, de nem volt hozzá türelmem, mert elbaszódott a szövegszerkesztőm megint, pluszba akad a billentyűzetem, meg ez az őszi letargia is maga alá temetett.

A múlt hét szombatom egyik fele azzal telt, hogy főztem, majd a szomszédot próbáltam meg utólérni, mivel előző nap adott nekem egy tök jó táskát (fekete és sok zsebe van), amibe viszont benne felejtette a pénztárcáját és az összes személyes iratát, valamint a kovidos oltási füzetkéjét. Gondoltam, hogy ezek a dokumentumok fontos neki, így mielőbb vissza akartam hozzá juttatni, de nem volt otthon, sem ő, sem a gyerekei. (vasárnap már otthon találtam és megkapta a cuccait)

Délután ID dokukat és BK-t néztem, míg pasim aludt, aztán valahogy én is elaludtam és arra ébredtem, hogy veszettül csörög a telefonom. Anyám hívott, hogy ugorjunk már el hozzájuk, mert apám elmaradt szülinapját ünnepelnénk egy kis bogrács parti keretében. Hát pasim nem volt feldobva, mivel más tervei voltak estére, meg én is furcsálltam, hogy délután fél ötkor szólnak, mikor máskor már egy héttel előre jelzik, ha ilyesmi a terv. Valószínű, hirtelen pattant ki a fejükből az ötlet. De ha már meghívtak, hát menni kellett. Gyorsan összekaptuk magunkat, a boltban vettünk egy kis nassolnivalót és egy üveg bort és egy szűk óra múlva már ott is voltunk. A hangulat elég lapos volt, szólt a zene, de amúgy semmi kicsattanó jókedv nem volt jelen,  a bogrács készült, Tinimami természeten ott dekkolt a gyereke és az exe (akivel megint összejött asszem) társaságában. Anyám rosszkedvű volt, apám sem volt odáig. Aztán jöttek hugomék és ahogy várható volt, kezdődött a veszekedés, vitatkozás, némi kajával egybekötve. Persze tudtam, hogy így lesz, mert anyám és tesóm hetek óta haragban vannak egymással és úgysem bírnak egy fedél alatt hangos szó nélkül meglenni. Mindeközben hallgathattam Tinimami elmélkedését is az ő életéről :S ragyogó volt. Később a helyzet valamennyire normalizálódott, de annyira leült az eleve hangulat nélküli buli, hogy én már haza akartam menni (késő este volt már), ellentétben drága párommal, aki több ital hatására vidám hangulatba került és cseppet sem akart indulni, inkább hugival, a pasijával, a Tinimamival és az ő ex/jelenlegi fickójával iszogatott, így otthagytam és hazajöttem busszal, bár nem voltam feldobva, hogy egyedül caplathatok a kihalt utcán, meg a buszon, de látván pasimat, gondoltam, hogy egyhamar nem fog útra készen állni. Itthon tv-t néztem, mikor pasimat apám hozta haza, valamikor fél egy környékén no komment állapotban. 

A kaja ízlett, de ezt leszámítva kihagyható összejövetel volt. De mindegy, eleget tettünk a meghívásnak, hogy ne legyen balhé. Viszont így is az volt anyám és tesóm között.

Vasárnap R. felhívott, hogy van egy pár rám való ruhája és találkozzunk már, mert oda adná. Nem akartam már paraszt lenni, így igent mondtam és hétfő délután összefutottunk. Nem tudom, ki mit várt ettől a találkozótól, én valszeg semmit, és R. sem hitte szerintem, hogy minden olyan lehet, mint régen. Váltottunk pár szót, de elég fagyos volt a csevelyünk, aztán mindenki ment a dolgára. A ruhák többsége nagy rám, de hát majd oda adom huginak, vagy anyámnak, a szándék a fontos.
R. amúgy unatkozhat, vagy mi, mert hét közepén újra telefonált, hogy akkor mi lesz, megyek e a hely2-re, meg hogy x és y ezt és ezt mondta a hely-en, persze ez nem volt igaz, mivel ő már ezer éve nincs ott, ez mind csak kitaláció, amivel magát szórakoztatja, meg engem akar(na) felcukkolni, nem tudom miért, de nem volt kedvem és energiám ellenkezni, megcáfolni, nem izgatnak a valós, vagy kitalált hülyeségek, szépen meghallgattam a pletykacunamit, aztán ennyi. 

H. is hívott, hogy beteg a Lara, menjek el a dokihoz vele, de hát a hely-en voltam épp, szóval ez nem volt kivitelezhető, elég gyorsan el is köszönt H. ezután, gondolom megsértődött, hogy nem értem rá. Aznap a pasiját is láttam az utcán, de hiába köszöntem rá, nem viszonozta :S 

Ha már doki...épp pakoltam a papírjaimat, mikor beugrott, hogy nekem nyáron uh kontrollra kellett volna mennem a mióma miatt, úgyhogy elhatároztam, hogy  héten letudom és akkor már csak a novemberi citológia marad. Hívtam is a dokit, de nem vette fel, a rendelő szintén vagy rögzítőre volt kapcsolva, vagy hosszú csörgetés ellenére sem fogadták a hívást. Azért tegnap elugrottam oda, próba szerencse alapon. A váróban két nő volt csak, és már ez is gyanússá tette a dolgot, mert az én orvosom rendelésén jóval többen vannak általában. Megkérdeztem őket, hogy ki rendel, de nem tudták megmondani. Háromnegyed óra várakozás után végre kijött az asszisztens és kérdésemre közölte, hogy a doktor úr ezen a héten és jövő héten szabadságon van. Aztán hozzátette, hogy telefonálni kellett volna és akkor nincsenek fölösleges körök. Bakker, én telefonáltam, de nem vették fel. Na mindegy, így jártam, most két hétig tuti parkolópályára kell raknom ezt az uh ügyet.
Volna még itt egy bőrgyógyászat, mert van egy anyajegyem, ami rossz helyen van a lábamon és mindig dörzsöli nadrág és azt szoktam nézetni a bőrgyógyász dokinővel, de ő meg egész augusztusban nem rendelt, azóta csak visszajött már a szabadságáról, majd kérek hozzá már időpontot.

Közben be kellene fejezni a felújítást, nem igazán halad, pasim most hétvégén is végig dolgozik, kellene új karnis, meg pár képet felrakni, kihívni a gázost a konvektorok ellenőrzésére, hiszen lassan fűtési szezon. A WC folyik, egyre jobban, a vizes ma elvileg jön, de egy hete is ezt írtam, szóval az a tuti, ha ideér. 

Meg magammal is kezdeni kéne valamit, akartam folytatni a sztorimat, de valahogy egész héten pocsék kedvem volt, minden idegesített és nem ment az írás, anyámmal is összekaptam, pedig vele nem szoktam. Apámmal is, de vele nem nehéz :D Mondjuk, más is feszült volt a héten, mert apám vs anyám meccsek is zajlottak a héten.

Biztos sokan depisek, hogy itt az ősz. Ez érthető. Eltűnt a jó idő, jönnek a hideg, esős, lehangoló napok. 

A hely-en is volt egy rövid fejtágítás, még mindig nem tudja senki egyértelműen, hogy mi lesz, hogy lesz, van aki októberre datálja a hely becsődölését, mások szerint januárban zár a bazár. A kisfőni viszont olyan életuntan adta elő a mondandóját, hogy kedvem támadt a kardomba dőlni. Lehet, hogy páran, akiket bírok, átjönnek a hely2-re, pl. I. vagy B., bár azt sem tudom, én ott leszek e, még semmi hír ezekről a dolgokról. Ja, R. is említette, hogy talán ő is megpróbálná a hely2-t, de aztán viszakozott, hogy inkább mégsem és majd más melót keres. Valami otthon végezhetőt akarna, de az általában mlm, vagy becsapás és pénzlehúzás. Én is próbáltam még diákkoromban és merő kamu volt. De sok szerencsét neki.
És jó hétvégét mindenkinek!!!!!